Mezőgazdaság
60 évvel ezelőtt kezdődött….Veres Péter “Agrár” Kollégium
Pontosan 60 évvel ezelőtt 1962 tavaszán kezdődött meg az akkori Debreceni Agrártudományi Főiskola 600 fős kollégiumának építése a debreceni Böszörményi úti Campuson. Az ország akkori egyik legmodernebb 6 emeletes kollégiuma 2 év alatt épült fel és 1964 szeptemberében nyitotta meg kapuit az egyetemi hallgatóság előtt. A Veres Péter Kollégium azóta a debreceni agráros hallgatók otthonává vált, akik szerettek és szeretnek a falai között élni, akik számára a kollégium életforma, életminőség, kulturális tér, az egyetemi oktatás melletti önképzés, műhely munka színtere.
Kezdetek…
Debreceni Egyetem Böszörményi úti Campusán található Veres Péter Kollégium megszületésének egyik legfontosabb eseménye a hazai agrárfelsőoktatásban 1952. évben megindult decentralizációs folyamatok, melynek következtében a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1953. évi 9. számú törvényerejű rendelete alapján határozott a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia létesítéséről. A létesülő akadémia helyszínének megválasztására Halász Péter földművelésügyiminiszter helyettes vezetésével bizottság jött létre, amely határozott abban, hogy az akadémia Pallagon, a valamikor Pallagi Gazdasági Akadémia Campusán vagy a Mezőgazdasági Technikum Debrecen, Böszörményi út 104. szám (ma: 138. szám) alatti épületben kezdje meg a működését. Pallag mellett szólt a hagyomány és a már rendelkezésre álló épületi infrastruktúra. A Böszörményi úti elhelyezés mellett szólt a város, a két debreceni egyetem (KLTE, DOTE) közelsége, a rendelkezésre álló korszerű bővíthető épület illetve a tangazdaság jobb fejlesztési kilátásai. A bizottság a Böszörményi úti elhelyezés mellett döntött, így 1953. szeptember 1-én 13 oktatóval és 209 hallgatóval a ma már ikonikussá vált helyszínen megkezdte működését a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia (DMA)1.
Már az első tanévtől (1953/1954-es tanév) fogva nagy gondot okozott az akadémiának a hallgatóság elhelyezése. Ezen probléma orvoslására Erdei Ferenc, akkori földművelésügyi miniszter kérésére, Péter János, református püspök2, egy évre az akadémiának engedte át az ősi Református Kollégium3 első udvarából nyíló helyiségeket, ahol lehetőség nyílott az első évben felvett 209 diák elhelyezésére.
Az akadémia részéről a hallgatóság elhelyezésére a terv az volt, hogy a következő tanévre felépül az intézmény saját diákotthona. Sajnos erre nem nyílt lehetőség, így az akadémia alternatív megoldásként az első tanév alatt megszerezte Debrecenben a Béke útja (ma: Szent Anna utca) 9. szám alatt lévő épületet, melynek átépítésével (1 millió forint költségen) lehetőség lett a következő évi hallgatói létszámnövekedés befogadására.
A Debreceni Mezőgazdasági Akadémián a hallgatók elhelyezése még hosszú éveken keresztül -több mint 10 évig – nehézséget jelentett, az intézmény számára az egyik leginkább megoldástért kiáltó problémává vált. Az intézmény vezetősége Bencsik István4 igazgató vezényletével már az első tanévtől a Földművelésügyi Minisztérium részére folyamatosan jelezte a saját diákotthon iránti égető szükségletet, viszont az anyagi források biztosítására illetve az építkezés megkezdésére egészen 1962-ig várni kellett.
1959. október 16.-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Bencsik István debreceni akadémiai igazgató felvetette az agrármérnökképzésben tapasztalt mennyiségi hiányosságokból eredő problémákat illetve nehézségeket és a tanács segítségét kérte, elsősorban a képzés beruházási kereteinek megemelése érdekében. Tevékenysége nem volt eredménytelen, ugyanis rövid időn belül az Országos Tervhivatal erre a célra 280 millió forintot különített el, amiből az agrárfelsőoktatási intézmények közül a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia 58 millió forintot kapott. Később, ezen beruházási összegkeret 75 millió forintra emelkedett a szükséges módisítások miatt, melyet 1964. április 1-én hagyott jóvá dr. Soós Gábor FM osztályvezető.
A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia 1959 végén kapta meg az engedélyt az 58 millió Ft-os keretre való beruházási programtervezet elkészítésére. A program 1960. április 27.-re készült el, mely többek között magába foglalta a 2db 3 emeletes egyenként 300 diákot befogadó diákotthon felépítését. 1960 júliusában a DMA (Debreceni Mezőgazdasági Akadémia) által az FM részére felterjesztett program bizonyos változtatásokkal, de elfogadásra került, így zöld utat kapott az akadémia területén az új diákotthon felépítése, melyhez az ÉM Debreceni Tervező Vállalattól 1960 évvégére meg is érkezett a tanulmányterv. A tanulmányterv megvitatását követően újabb módosítások következtek, melynek értelmében nem 2db 300 fős diákotthon, hanem 1 db hatemeletes 600 fős diákotthon kerül megépítésére konyhával és étteremmel együtt.
Főiskolai rang, megkezdődik a várva-várt építkezés
Az 1962/1963-as tanév kiemelt jelentőséggel bírt a debreceni agrárfelsőoktatás történetében, ugyanis nemcsak komoly beruházások veszik kezdetét a Böszörményi úti Campuson, hanem a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1962. évi 22. számú törvényerejű rendelete alapján az akadémiák egyetemi jellegű főiskolákként működnek tovább, így 1962. szeptember 16.-tól az akadémia Debreceni Agrártudományi Főiskolaként (DATF)5 folytatja munkáját. Az egyetemi jellegű főiskola első rektora Bencsik István egyetemi tanár lett5.
1962. május 2.-án megindult a várva várt 600 fős diákotthon építése a Böszörményi úton. Az épület tervezését Mikolás Tibor főmérnök és Vellay István építészmérnök végezte, míg az építésvezetői feladatokat Balla Alajos látta el.
A következő korabeli fotókon a diákotthon építésének munkálatai figyelhetőek meg:
A Debreceni Agrártudományi Főiskola nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az újonnan épülő diákotthont minél előbb birtokukba vehessék a hallgatók. Végül 1964 szeptemberében nyitotta meg kapuit a diákság előtt. Ebben az időszakban a diákotthon mellett felépült a Böszörményi úti Campus 32 lakásos tanári társasháza6 (ma: Arany Sándor Diákapartman) illetve elkészült a főépülethez hozzá épített új tanügyi épület is7.
7. A Debreceni Agrártudományi Főiskola új tanügyi épülete. Forrás: Debreceni Egyetem MÉK archívumAz elkészült új kollégium ünnepélyes átvétele
Az új épületek – köztük a 600 fős diákotthon – ünnepélyes átvétele 1964. november 10.-én történt az új tanügyi épület impozáns díszudvarán (aula). Az új épületeket Losonczi Pál földművelésügyi miniszter és Kilián József építésügyiminiszter-helyettes adta át, melyet a főiskola nevében Dr. Bencsik István rektor vett át8.
Az újonnan átadott diákotthonban az első feladat annak szervezeti megteremtése volt. A főiskola diákotthona kezdettől fogva diákönkormányzat alapján működött. Az önkormányzatot a diáktanács valósította meg, melynek vezetését elnök illetve helyettese látta el. A diáktanács tagja volt az összes szobafőnök. A diákotthon nevelési feladatait nevelőtanárok látták el (3 tanulócsoport, ½ évfolyam egy nevelőtanár). A diákotthonban 4 fő elhelyezésére alkalmas egységeket alakítottak ki, külön háló- és tanulószobával illetve előtérrel. A diákotthon abban az időben figyelembe véve az akkori beiskolázási adatokat (100-120 fő/évfolyam) akár a teljes létszám befogadására alkalmas volt. Indokolt esetben a debreceni lakosok is helyet kaptak a diákotthonban, illetve levelező hallgatók számára is szállást tudott biztosítani.
A diákotthont a megalapításától kezdve a folyamatos fejlődés, a professzionális munka jellemezte mind az ifjúsági-, kulturális-, és tudományos élet terén, melynek eredményeképpen 1967 évvégén a diákotthon kollégiumi kitüntető címet kapott9.
A kollégiumi élet fokozatosan fellendült, szinte minden hallgatói programnak a kollégium adott helyet. Népszerűek voltak a kollégiumi napok, a különböző klubestek, a stúdió (kollégiumi rádió) műsorai, a szakmai-, a művészeti-, a fotó-, és a zenei körök, a természetjárók köre illetve a kulturális előadások, melyeket írók, művészek, nagy műveltségű meghívott szaktekintélyek tartottak10. A kollégium biztosította egyben a szakmai továbbfejlődés lehetőségét, másrészt a szocializálódás színtereként is szolgált, családi közösséget teremtett, éltre szóló barátságokat alkotott, amellett hogy segítette az értelmiségi létre való felkészülést. Ezen időszak teremtette meg azokat az erős alapokat, melyekre építve mind a mai napig képes a Veres Péter Kollégium kimagasló minőségben szervezni az ifjúsági-, szakmai-, és kultúrális életet a hallgatóság számára.
Veres Péter nevének felvétele
Az akkor már Debreceni Agrártudományi Egyetem (1970-től a főiskola egyetemi rangban folytatja munkáját) kollégiuma 1975-ben vette fel Veres Péter nevét11. Dr. Sziki Gusztáv, egyetemi tanár, akkori dékán a következőképpen fogalmazta meg a névválasztást az archív feljegyzések szerint:
„Veres Péter embereszménye, a munkáját szenvedélyesen szerető, emellett teljességre is törekvő, szuverén gondolkodású, közösségi ember volt.” ….”Veres Péter ugyan nem volt tudós művelője a mezőgazdasági tudománynak, mégis rá esett a választásunk, mert élete és műveinek szelleme olyan eszményt példáz, amit ifjúságunk előtt felmutatni, ébren tartani és követni több mint érdemes”
A Veres Péter Kollégium szakmai munkájának elismeréseképpen több alkalommal is elnyerte a Kiváló Kollégium címet12.
A kollégiumi élet színvonalához nagyban hozzájárult az épülettel szoros egységet képező étterem és a színházterem (1966-ban épült). A kollégium elhelyezkedése ugyancsak támogatta és támogatja mind a mai napig a kollégiumi mindennapokat a tanügyi épületek, a sportpályák és a tangazdaságok közelségével.
Veres Péter Kollégium, mint az integrált Debreceni Egyetem része
A DATE Veres Péter Kollégium 2000-ben a létrejött Debreceni Egyetem részévé vált, majd 2014-ben a kollégiumi rendszer átszervezésével a DE Egyetemi Kollégiumi Igazgatóságához került. Aktuálisan a kollégiumba a Debreceni Egyetem bármely karáról jelentkezhetnek fiatalok, viszont elhelyezkedéséből adódóan, főként a Böszörményi úti „Agrár” Campuson működő két kar (MÉK és GTK) hallgatói lakják. A Veres Péter kollégium a hallgatói számára az otthont és a zavartalan tanulás feltételeit teremti meg, ezen túl kiváló lehetőséget biztosít a művelődéshez, a sportoláshoz, és a szabadidő tartalmas és kulturált eltöltéséhez, mindamellett, hogy ápolja és fejleszti a több mint fél évszázados megörökölt hagyományokat.
A Veres Péter Kollégium idén ünnepli 58. születésnapját. Az elmúlt több mint fél évszázad egyik legnagyobb eredménye, hogy a kollégium a debreceni agráros hallgatók otthonává vált, akik szerettek és szeretnek a falai között élni, akik számára a kollégium életforma, életminőség, kulturális tér, az egyetemi oktatás melletti önképzés, műhely munka színtere. A kollégiumban minden a mai napig őrzik a hagyományokat, fáradoznak a régi hírnév megtartásában, igyekeznek az agráros tudat, és az összetartozás lángjának megőrzésére.
Veres Péter Kollégium jelene
Dr. Csiszár Imre a Debreceni Egyetem Egyetemi Kollégiumi Igazgatóság Igazgatója érdeklődésemre elmondta, hogy 2011 és 2021 között több lépésben a Debreceni Egyetem saját forrásából a kollégium teljes egészében, kívülről-belülről megújult, modern, a kor igényeinek megfelelő körülményeket biztosít. Ennek keretében valamennyi külső és belső nyílászáró kicserélésre került korszerű, kiváló hőszigetelést és zajvédelmet kapott az épület. A kollégium minden helyiségben megtörtént a padlóburkolat cseréje könnyen tisztítható járólapra. Ez a fejlesztés valódi minőségi ugrást jelentett a bentlakók számára, ugyanis megszűnt a korábban itt lakott kollégisták számára emlékezetes jellegzetes szag, amelyet a kollégium építésekor lerakott linóleumpadló okozott. Természetesen sor került az elmúlt időszakban valamennyi szoba, konyha, folyosó, lépcsőház falburkolatának cseréjére, illetve a helyiségek teljes kifestésére is. Több emeleten megtörtént a bútorzat cseréje, a konyhákba is új berendezési tárgyak kerültek. Rendkívül fontos volt a kollégium életében a már elhasználódott gépészeti berendezéseinek, vezetékeinek felújítása, cseréje. Ennek keretében teljes egészében kicserélték az épület elektromos hálózatát, a víz- és szennyvízvezetékeket. Hosszú éveken át ugyanis komoly gondot jelentett, hogy az épületen belül levezetett esővíz a csatornák rosszabb állapota miatt nagyobb esőzéseknél jelentős beázásokat okozott. Így nagyon fontos lépés volt ezen csatornák cseréje – mesélte Dr. Csiszár Imre.
Igazgató Úr örömmel újságolta, hogy az elmúlt években lezajlott felújítási program keretében jelentősen javultak az épület energetikai mutatói is. A hőszigetelésen kívül beépítettek egy napkollektoros rendszert is, amely jelentős mértékben hozzájárul a használati-melegvíz termeléshez, a nyári hónapokban teljes egészében biztosítja is azt. A felújítás során ezen kívül a kollégium folyosóin, lépcsőházaiban mozgásérzékelőkkel vezérelt világítást építettek ki, amely szintén jelentős energia-megtakarítással jár. Így ma a Debreceni Egyetem kollégiumai közül a legkisebb „ökolábnyommal” rendelkező épület12.
A kollégium környezetére annak megépítése óta kifejezett figyelmet fordít mind az egyetem, mind az ott élő kollégisták. Igen örömteli a Veres Péter Kollégium életére nézve, hogy megújulhatott a kollégium főbejárata, főlépcsője és a kollégium előtti tér is. Az itt kialakított pihenőpadokon azóta is szívesen időznek a kollégisták, a rendezvények (pl. a főzőversenyek) lebonyolítását pedig új infrastruktúra segíti.
A kollégium több mint 60 évvel ezelőtt történt megtervezése során is kiemelt figyelmet fordítottak a hallgatók igényeinek a lehető legnagyobb mértékű kielégítésére, nincs ez ma sem másként. A múlt tanévtől kezdve megindult a saját vizesblokkal rendelkező szobák kialakítása a kollégium egy részén. Az első három szobát már birtokba is vehették a hallgatók!
Összefoglalva a jelenkori aktualitásokat nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a Debreceni Egyetem „Agrár” Campusának 58. születésnapját ünneplő Veres Péter Kollégiuma minden szempontból megszépülve, a hallgatói igényeket maximálisan figyelembe véve várja a beköltöző fiatalokat idén szeptemberében is!
Írta: Fekete István, Debreceni Egyetem MÉK
Felhasznált irodalom:
Bencsik István: A Debreceni Agrártudományi Főiskola 10 éve 1953-1963, Budapest, 1969
Komoróczy György: A debreceni agrárfelsőoktatás 100 éve, Budapest, 1968
Kovács Istvánné (szerk): 150 éves a debreceni felsőfokú agrárképzés, Debrecen, 2018
Emlékkönyv a Veres Péter Kollégium 45 éves évfordulója alkalmából, 1964-2009, 2009
Mezőgazdaság
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Soha jobbkor nem lehetett volna a reformátusoknak a zászlajára tűzni a megújulást, hiszen október 31.-én, a reformáció emléknapján, Geszten rendezték meg a Békési Református Egyházmegye Presbiteri Konferenciáját, egybekötve a Tisza nappal, amit a geszti Tisza kör szervezett. Az esemény jelentőségét emelte, hogy Nt. Nitsch Gábor lelkész, aki szinte a minap még a pennsylvaniai Ligonierben levő Bethlen Otthon vezető lelkészeként, a Bethlen Otthon – az Amerikai Magyar Református Egyházak Otthona – káplánjaként dolgozott, feleségével, gróf Tisza Ilonával, hazatérve Gesztre, ma már szolgálatot vállal és lelkipásztorként tovább vezeti a Geszti Református Egyházközséget. Az egész napi geszti programot Erdei Gábor, a Gyulai Református Egyházközség, a Presbiteri Szövetség Békés vármegyei szervezője nyitotta meg, majd Nt. Demeter Ottó esperes köszöntötte a presbiteri szövetséget.
Odakint a határban már szögel, zöldellik a búza, amely most igazságtalanul célkeresztjébe került annyi embernek, miközben magyarságunk emblematikus növénye. A búza egymagában azonban jelképezi a megújulást, a reményt és a várakozást is, s ha úgy vesszük, a hitet is megformálja ez a kicsi növény. Amikor földbe kerülnek az apró magvak, nem tudhatjuk, hogy mit aratunk, hogy mennyit aratunk és azt, hogyan tudjuk majd – kimondani is sok – jövőre eladni… Szelíd becslések szerint is hazánk területének idén is, több, mint 10%-ára búza kerül…
Aki ott lehetett a konferencián, szinte megdöbbent, hogy egy ilyen pici településre mennyi ember jött el és a konferenciát tovább erősítette, hogy elfogadta a meghívást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége, akiket Tóth András egyházkerületi elnök képviselt, továbbá megtisztelte az egybegyűlteket Mészáros János, Érmelléki, továbbá Vaszil István, a Bihari, valamint Göröngyi Sándor, az Aradi Presbiteri Szövetség elnöke is.
A konferenciát Török Csaba Pál, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnökségi tagja indította útjára, aki hangsúlyozta, hogy minden presbiternek fontos küldetése, fontos feladata van, amelyet otthon, szűken vett környezetében, lakóhelyén, egyfajta szolgálatként kell teljesíteni, segíteni.
Külön érdekessége volt a konferenciának, hogy az érmellékiek, ha úgy vesszük, hívogatták a résztvevőket, hogy aki úgy érzi, azok vegyenek részt presbiteri képzésükön, amelyet a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem indít s melyhez még csatlakozhatnak a jelentkezők. Minden vonatkozásban érdekes lehet, s túl ismereteink bővítésén, a partiumi és erdélyi kapcsolatainkat is szélesíthetjük.
Riskó János nyugalmazott lelkipásztor előadásában az egyházak, a vallások magyarországi helyzetét mutatta be, visszatekintve a 19. és a 20. század időszakaira. A 20. század történelmi viharai nemcsak a vidéket formálták át, hanem a társadalmi változások, a szociológia más területeit is magával ragadták. Változások érték el a reformátusokat is – fogalmazott az előadó.
A nap különleges fénypontját azonban kétségtelen, hogy az ünnepi, úrvacsorás istentisztelet adta. Egyrészt azért, mert csordultig megtelt a templom, s annyian összegyűltek, hogy a karzatot is meg kellett nyitni. Fel-fel szokták emlegetni, ha nagy hideg van, fázhat az ember a templomban. Most Geszten annyi ember gyűlt össze, hogy az ajtókat nyitva kellett hagyni, mert olyan meleg lett odabent, ha úgy vesszük, fizikai értelemben is megmelegedett az ember.
Lélekemelő pillanat egy templom életében, ha sokan énekelnek s mikor Geszten felhangzott a „Tebenned bíztunk elejitől fogva”, aki odabent volt, szinte nem hallotta a saját hangját, mert egybeolvadt, együtt szólt a sok ember református hitvallása.
Ilyen környezetben, ilyen miliőben lépett Nt. Nitsch Gábor lelkipásztor a szószékbe, aki még szinte a minap az Magyar Református Egyházak Otthona káplánjaként, Pennsylvániában prédikált s most szolgálatot téve köszöntötte a presbiteri konferencia résztvevőit, a geszti embereket és környező településről érkező vendégeket: a zsadányiakat, az okányiakat, a vésztőiket, az ugraiakat, a Komádiból érkezőket és lehetne folytatni a sort…
Aki ott lehetett, aki ellátogatott Gesztre, megélhette azt is, hogy mit is jelent ragaszkodni a földhöz, a templomhoz, hogy mit is jelent ragaszkodni a hitünkhöz. Mikor Nt. Nitsch Gábor a szószékre felállt, nemcsak visszaemlékezett, de emlékeztetett arra, hogy a geszti templom falai között, pontosan ott, ahol most állunk, az ország nagy szülöttei, a Tiszák is itt imádkoztak. Azok, akik annyi mindent tettek az országért, a hazáért.
Ki gondolhatta volna azt, hogy a világégés, annyi nehéz és idegenben töltött évtized után, a Tisza család visszatérhet Gesztre, az ősi földre. Nt. Nitsch Gábor, gróf Tisza Ilona párjaként is köszöntötte az ünnepi istentisztelet résztvevőit. A tengerentúlról hazatért lelkipásztor, alma materéhez, Nagyváradhoz is karnyújtásnyira került. Aki így hát Geszten jár, vasárnaponként szakítson időt rá és üljön be egy-egy istentiszteletre.
A református templomokban úgy szokás, az a szokás, hogy az elöljárók, a szószékkel szemben ülnek s ha valaki nyitott szemmel ült a templomban, láthatta, hogy az ünnepi istentiszteleten részt vett Tisza Ilona mellett, Tisza Kálmán és Patay Tibor (Tisza Jolán fia), továbbá gyermekeik, unokáik.
Az igehirdetés után az ünnepi liturgiát Nt. Demeter Ottó esperes vezette, akinek Nt. Nitsch Gábor segített. Megható pillanatokat élt meg a közösség, mert Nt. Nitsch Gábor első igehirdetésén feleségének, gróf Tisza Ilonának adott úrvacsorát.
Az ünneplő gyülekezet ezt követően megkoszorúzta a Tisza kriptát, majd a geszti egyházközség és presbiterek összefogásában szeretet vendéglátással köszöntötték a Gesztre érkező vendégeket.
A program kulturális része ezt követően vette kezdetét, hiszen a konferencia résztvevői ellátogathattak a Tisza-kastélyba, majd csaknem éjszakába nyúlón égtek a lámpák a nagyszalonban, mert Tisza Ilona, Tisza Kálmán és Patay Tibor társaságában, az életéről mesélt s arról, hogy mit is jelentett számukra Geszt. Úgy, hogy például Ilona felnőtt koráig nem járt a községben, mert édesapja Argentínába vitte a családot azok után, hogy édesanyja elrejtve apjukat, a rívó két kisfia jelenlétében, akik szinte karon ülők voltak, vallotta a katonáknak, hogy nem tudja, hogy merre tartózkodik a férje.
A Tiszákról azt tartották, hogy rendkívüli módon szerették és ragaszkodtak nemcsak a faluhoz, hanem benne az emberekhez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Patay Tibor így emlékezett vissza gyermekkorára, a kitelepítés éveire: Kiss bácsi éjjel, egy lovasszekérrel kereste meg apámékat Füzesgyarmaton, hogy élelmet hozzanak, mert tudták, hogy nincs mit ennünk. Történt ez akkor, amikor állami beszolgáltatásokkal gyakorlatilag végigverték a falut. Miután kiderült, hogy Kiss bácsi Tisza Jolánékat segítette, úgy megverték, hogy két hétig gyógyult. Persze ez nem akadályozta meg, hogy szervezze a gesztiek összefogását.
Tisza Jolán elmesélte, hogy mikor Argentínába kerültek, a bolíviai határ közelébe, apja állatorvosi ismereteit igyekezett kihasználni, de végzettségei, diplomái elvesztése miatt, csak a megérdemelt fizetése felét kaphatta meg. Argentínában is a mezőgazdasággal foglalkozott, ahogyan itt, Geszten is, a birtok jövedelmei a gazdálkodásból származtak. Sokan gondolhatták, hogy bizonyosan főúri körülmények között éltünk, de édesanyám, aki észt grófnő volt, egy fatüzeléses sparhelten főzött, ott, ahol trópusi melegek uralkodtak. Megnevettette a hallgatóságot Tisza Ilona, mikor elmesélte, hogy a testvéreivel egy sörényes hangyászt vittek be a konyhába, amelyre az édesanyja azt mondta édesapjának: Vagy a hangyász, vagy én! Jókedvűen mesélte, hogy néha-néha édesapja megjegyezte egyszer-egyszer: lehet, hogy a hangyászt kellett volna választanunk! Nem gondoljátok?
A mezőgazdaság, a föld szeretete visszaköszönt Patay Tibor életében is, aki kertészetek sorában dolgozott, de mindig fel-felbukkant, hogy mely családok leszármazottja. Jól jellemzi a kommunizmust: hiába teljesített kiválóan, mikor kiderült a származása, azt tanácsolták neki, hogy menjen el.
Aki ott lehetett október 31-én Geszten, az meggyőződhetett arról, hogy mit jelent a falu életében a Tisza család és arról is, mit jelent a Tiszáknak Geszt. Mit jelent a falu, benne az ember? Könyveket lapozgatva elolvashatjuk, hogy a tanulás mellett a munka az, amit a Tisza család elvárt magától, elvárt a gyermekeitől. Ez a hitvallás 100 év után is visszaköszön, mikor Tisza Kálmán, Tisza Ilona és Patay Tibor mesélt az életéről. Megmaradt a falu, a föld, a mezőgazdaság szeretete, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a legifjabb Patay ma mezőgazdaságot tanul…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Mezőgazdaság
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
A kérelmeket 2024. november 30-án, 23:59 óráig lehet beadni
A károsult termelők ebben az évben is elektronikus úton tudják majd november elejétől benyújtani a kárenyhítő juttatás iránti kérelmüket, amit a Magyar Államkincstár honlapján az Elektronikus kérelemkezelés→Mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer menüpont alatt tehetnek meg.
A kérelmet a benyújtási határidőn belül többször is be lehet adni, viszont az Államkincstár és az agrárkár-megállapító szerv a 2024. november 30-án, 24:00 óráig utolsóként benyújtott kérelmet veszi majd figyelembe. Felhívjuk a gazdálkodók figyelmét arra, hogy a 2024. november 30-ai benyújtási határidő jogvesztő.
A kárenyhítő juttatás iránti kérelemben a növénykultúra tárgyévi- és referencia hozamértéke a megadott referenciaárak felhasználásával állapítható meg. Azon növénykultúrák esetén, amelyeknél a referenciaár mellett ársávot is megállapítanak, a referencia hozamérték számításához a referenciaártól eltérő, de az ársávba eső és számlával, illetve termeltetési szerződéssel igazolt ár is használható. Erről, valamint a kérelem benyújtásáról – amelyben a falugazdászok is segítséget nyújtanak – ide kattintva érhető el részletesebb tájékoztatás.
A kárenyhítő juttatás iránti kérelemhez ide kattintva érhetőek el a 2019-2023. kárenyhítési évekre, valamint a 2024. évre megállapított referenciaárak és átlaghozam-adatok.
Ha egy növénykultúrára vonatkozóan a termelőnek nem áll rendelkezésre a referencia-időszak valamelyik évére saját hozamadat, akkor a referenciahozam meghatározásához a közzétett 2019-2023. évi átlaghozam-adatok használhatóak fel. A 2019-2023. évi átlaghozam-adatok mellett a 2024. évi átlaghozam-adatok is elérhetők, melyeket kizárólag akkor kell alkalmazni a kárenyhítő juttatás iránti kérelemben, ha a termelőnek azért nem áll rendelkezésre a tárgyévi saját hozamadata, mert a növénykultúra betakarítási szintje nem haladja még meg az 50%-ot. A referencia-időszak közzétett referenciaárait és átlaghozam-adatait az Agrárminisztérium adott esetben felülvizsgálhatja (pl. a végleges KSH adatok alapján). A felülvizsgálat keretében módosult referenciaadatok csak a tárgyévi kárenyhítő juttatás szempontjából relevánsak, és azok nem jogosítják fel a termelőt a korábbi évek kárenyhítő juttatás iránti kérelmének utólagos módosítására.
A kárenyhítő juttatás alapját a tárgyévi hozamérték és a referencia hozamérték különbsége, azaz a hozamérték-csökkenés jelenti. A kárenyhítő juttatás megállapításánál a károsodott növénykultúra hozamérték-csökkenéséből a hozamcsökkenés miatt keletkezett költségmegtakarítás összegét le kell vonni. A kárenyhítési hozzájárulás megfizetésével, valamint a kárenyhítő juttatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 27/2014. (XI. 25.) FM rendelet alapján a fajlagos költségmegtakarítás (Ft/ha) összegét a minisztérium a honlapján – növénykultúránként – teszi közzé. A 2024. év novemberétől alkalmazandó költségmegtakarítási összegek ide kattintva tekinthetők meg.
A kárenyhítő juttatás összege legfeljebb a hozamérték-csökkenés 80 százalékáig terjedhet, amennyiben a károsult gazda rendelkezik megfelelő mezőgazdasági biztosítással. A mezőgazdasági termelő ugyanakkor a neki egyébként járó kárenyhítő juttatás felére jogosult, amennyiben az üzemi szintű referencia hozamértékének legalább felére kiterjedően – az adott kárenyhítési évre vonatkozóan – nem kötött a káresemény bekövetkezte előtt a károsodott növénykultúrára jellemző aszály, felhőszakadás, jégeső, mezőgazdasági árvíz, tavaszi fagy, őszi fagy, téli fagy vagy vihar káreseményre kiterjedő hatályú mezőgazdasági biztosítást.
A kárenyhítő juttatás iránti kérelemről az Államkincstár legkésőbb 2025. március végéig dönt, valamint teljesíti az igazoltan kárt szenvedett gazdálkodók felé a kifizetéseket.
Forrás: AM
Mezőgazdaság
Jelentősen emelkedtek a takarmánynövények árai
Az AKI közleményt adott ki a takarmánynövények jelenlegi árairól
Az AKI PÁIR adatai szerint Magyarországon az étkezési búza áfa és szállítási költség nélküli termelői ára 80,1 ezer forint/tonna (+12 százalék az egy évvel korábbihoz képest), a takarmánybúzáé 74,4 ezer forint/tonna (+27 százalék), a takarmánykukoricáé 76,1 ezer forint/tonna (+41 százalék) volt október harmadik hetében. Ezzel egy időben a repcemagé 183 ezer forint/tonna (+15 százalék), a szójababé 170,8 ezer forint/tonna (+16 százalék) volt.
Az Oil World szakértői a 2023/2024. évihez képest 9 százalékkal kisebb, 53,4 millió tonna napraforgómag-termésre számítanak világszinten a 2024/2025. gazdasági évben. A várható felhasználás 55,3 millió tonna, a termény zárókészlete pedig 2,5 millió tonna lehet. A Tallage tájékoztatása szerint az Európai Unióban 8,8 millió tonna (–11 százalék) napraforgómagot takaríthatnak be az idén. Franciaországban a szeptemberi hűvös, majd csapadékos időjárás miatt lassan halad a betakarítás, 1,8 millió tonna (–13 százalék) termés várható. Ezzel szemben a többi tagországban csaknem véget ért az aratás, Romániában és Bulgáriában mennyiségi és minőségi szempontból is gyenge eredménnyel, előbbinél 1,8 millió tonna (–16 százalék), utóbbinál 1,5 millió tonna (–14 százalék) terményt tároltak be. Magyarországon az AM tájékoztatása szerint 2,5 tonna/hektáros termésátlaggal 1,7 millió tonna napraforgómagot takarítottak be a gazdák az idén. Az AKI PÁIR adatai szerint a magas olajsavtartalmú napraforgómagot (HO) 185,7 ezer forint/tonna (+42 százalék), a nagy olajtartalmút (LO) 168,5 ezer forint/tonna (+38 százalék) áron vásárolták a feldolgozók és a kereskedők október harmadik hetében. Az ipari napraforgómag (magas olajsavas napraforgómaggal együtt) áfa és szállítási költség nélküli termelői ára átlagosan 172,3 ezer forint/tonna (+37 százalék) volt.
További információk e témában az Agrárpiaci jelentések – Gabona és ipari növények című kiadványunkban olvashatók, mely innen érhető el: 21. szám.
Forrás: AKI