Kútba esett hiúzt hoztak felszínre és engedtek szabadon kedden a Páring-hegységben – közölte közösségi oldalán a Salvamont hegyimentő szolgálat.

Fotó: Székelyhon

A nagyragadozót egy 15 méter mély, kiszáradt kút alján találták meg a helyi lakosok, megmentésében pedig a helyszínre riasztott hegyimentők munkáját tűzoltók és erdészek is segítették. Először egy orvost engedtünk le, aki altatólövedékkel elkábította, majd lemászott hozzá az egyik hegyimentős, biztosítóhámra kötözte az állatot és együtt felhúztuk őket” – idézte Sabin Cornoiut, a Gorj megyei Salvamont vezetőjét az Agerpres hírügynökség.

Fotó: Székelyhon

Mivel az állat nem szenvedett sérüléseket, szabadon engedték az erdőben.

A hiúz a legnagyobb Európában honos macskaféle, a harmadik a földrész nagyragadozói sorában a medve és a farkas után. Európai állományát 9000 példányra becsülik, ebből 2700 él a Kárpátokban, azon belül 1200 Romániában. A Romsilva román állami erdészet Horvátországba és Németországba is telepített hiúzokat az utóbbi években a veszélyeztetett faj ottani genetikai állományának helyreállítása, túlélési esélyeinek növelése érdekében.

Forrás: Székelyhon

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Közeledik az Országos Sasszinkron ideje, amit immáron 22. alkalommal szervez meg az MME. A sasok számlálása közösségünk összehangolt munkája által történik, kisebb csapatok indulnak el kutató útjukra a megjelölt napokon, a működési területünk kijelölt helyszínein.

Rétisas (Fotó: Szitta Tamás).

Idén a korábbiakhoz képest még inkább megnyitjuk a lehetőséget az érdeklődők számára:

A Sasszinkron apropójából szervezünk egy MADARÁSZ TÚRÁT, amelyre szeretettel várjuk mindazokat, akik szeretnék a madarakat és a védelmükre szolgáló gyakorlati terepi munka rejtelmeit jobban megismerni.

Forrás: Szitta Emese – MME

Egyre több gólya telel át. Enyhék a telek, és ha egyszer bármi okból kipróbálta, megszokta a gólya, hogy talál ennivalót, és az emberek is segítenek neki, etetik, itatják, akkor minek is kellene elvonulnia?

Fotó: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark

A bármi ok, ami miatt itt marad lehet betegség, sérülés, késői kelés, másodköltés, ami miatt augusztusban okkal nem vonult el, és ha valóban sérült, és súlyos az eset, előbb-utóbb bekerül hozzánk, vagy más mentőhelyre. De ha nem, szeptemberre-októberre általában rendbe jön, csak akkor már nincs csapat, melyhez csatlakozva el is jut Afrikába. Mint ezzel foglalkozó állatorvos, 40 év gyakorlati tapasztalatával a hátam mögött állítom, hogy nincs igaza azoknak az akár tapasztalt, de állatorvosi gyakorlattal nem rendelkező madármentőknek, sem a gólya teleltető csoportok megmondó embereinek, hogy az itt maradt gólyák mind sérültek, és segítségre szorulnak. Pedig nem. Ha jól repül, és nem sánta, akkor nem kell, nem is szabad, és nem is lehet befogni, fölösleges hajkurászni, mentőcsapatot szervezni, 0-24 órában figyeltetni, etetéssel emberhez szoktatni, mert ha egyszer mégis elvonul, esetleg lelövik az arabok, vagy megeszik az afrikai bennszülöttek.

 A hideg nem számít nekik. Nincs annyi pehelytolluk, mint egy pingvinnek, de elég ahhoz, hogy akár mínusz 20-30 fokban is jól érezzék magukat, ha van elég ennivaló, mely belülről fűt. És van, mert a pockok, egerek nem alszanak téli álmot, csigák, giliszták vannak, csak rovarok, kétéltűek, hüllők nincsenek, a halak is elvermelnek.

Csak akkor kell etetni, ha minden befagy és mély a hó, mely alatt már nem találhatók meg a pockok. Ez az utóbbi évtizedekben egy-két hétig tartott, és idén sem várható hosszabb havas időszak. Az igen jelentős hasi zsírtartalék a beleik között egy hétig simán kitart. Ennél hosszabb havas, fagyos időben, ha a gólyának bármi baja van, legyengült, megsérült, sánta, de repül, etetéssel helyhez kötjük, és ha kell, becsapdázható. Ezt mi megoldjuk, de az etetést a helybelieknek kell végezni. Hogy kell-e menteni, azt a nemzeti parkok természetvédelmi őrei meg tudják ítélni, mivel fokozottan védett madárról van szó, nem is szabad ezt tudtuk és engedélyük nélkül megkezdeni.

Az etetést minden nap ugyanabban az időben, ugyanott, ugyanaz a személy, ugyanabban a ruhában, ugyanolyan hívó hanggal, ugyanúgy végezze, így a gólya egy valakihez, egy dologhoz szokik hozzá, nem valamennyi emberhez. De csak addig, ameddig szükséges, nem kell visszaszoktatni a mamahotelbe. Elég naponta egyszer, a kora délutáni órákban, de lehet, sőt ajánlott reggel-este fél-fél kg számára ismerten ehető tápláléknak azonosítható apró halat egy vödörből látványosan kiönteni a gólya látóterében, majd legalább 50-100 méterre eltávolodni.  A harmadik napon már jön az ember elé. Akkor már más nyers húsfélét is adhatunk, de ne sertéshúst, mert az káros a madarakra. Akkora darabokra vágva, melyet egyszerre le tud nyelni, mert nem csipkedi, hanem egészben nyeli le. Az itatást csak és kizárólag lavórból, ahonnan a hosszú csőrével vízszintesen meríteni tud, és nem vödörből ahonnan a vízben úszó táplálékot kihalássza, de a víz függőlegesen kifolyik a csőréből. Akkor sem, ha mások ezt jónak tartják.

Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark