Keressen minket

Természetvédelem

Gyógyult rétisast engedtek szabadon Hortobágyon

Print Friendly, PDF & Email

A Hortobágyi Madárpark szakember gárdája példaértékű munkát végez Hajdú-Bihar megyében. Dr. Déri János irányításával számos bajba jutott madáron segítenek nap mint nap. Pár nappal ezelőtt egy gyógyult réti sast engedtek szabadon..

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A Hortobágyi Madárpark szakember gárdája példaértékű munkát végez Hajdú-Bihar megyében. Dr. Déri János irányításával számos bajba jutott madáron segítenek nap mint nap. Pár nappal ezelőtt egy gyógyult rétisast engedtek szabadon Hortobágyon.

A szerencsés rétisast a Hortobágyi Madárparkban vendégeskedett. A jól képzett szakembereknek köszönhetően túlélte a mérgezést. A gyógyuló madarak a röpdében próbálgathatják a szárnyaikat (Kép: Hortobágyi Madárpark)

Dr. Déri János összefoglalója a gyógyult rétisas szabadon engedéséről:

Elengedtük. Menni akart, nem is akartuk, nem is lehetett visszatartani. Húsvét vasárnap én engedtem el, itt a Madárparkban, az általunk megszokott helyen a kunhalomról. Sajnos a Covid zárlat miatt nem tudtuk ezt a felemelő élményt látogatóinkkal megosztani, csak a megtalálói voltak jelen a szabadon bocsátásánál. Kézből sast elengedni gyakorlatot igényel, nem bízhattuk rá a megtalálóra. Mert egerészölyv is visszafoghat a karmával, a gólya szerencsétlenkedhet, még a kismadár is lepottyanhat, akkor a sasnak meg kell adni a módját. Nem feldobjuk, hanem ölelésből felemelve, szárnyát kibontakoztatva, azt a madár föl-le mozgatással meglebegtetve hagyjuk, hogy a lábait tartó kézről elrugaszkodjon, amikor ő akar.

Amikor megfogjuk a röpdében, ellenáll, és szabadulna, ha látja a szabad teret, menne, szinte birkózni kell vele, de ha sokáig tart a ceremónia, a gyűrűzés, a területre való kiszállás, a TV riport sassal a kézben, akkor sokszor nem tudja, hogy mi következik még, és percekig el sem akar szállni. Ezért a megfogás után azonnal gyors vizsgálat, gyűrűzés, és már kint is voltunk a dombon. De ez is elég volt ahhoz, hogy az Őrült nevet kiharcoló, egyébként agresszív, és menni akaró sas az elengedés pillanatában megszeppent, és pár másodpercig nem akart elindulni. De amikor felmérte a helyzetet, és elrugaszkodott, széllel szemben, ahogy szoktuk, mert így könnyebb felszállni, utána szélirányba fordult és gyors szárnycsapásokkal eltűnt a láthatáron Pente-zug irányába, felriadtak a nagyröpde tetején ácsorgó gólyák is, és hatan-heten díszkíséretet adtak neki a Hídi-vásártéren. Szép volt…

Hogy azért ne maradjanak ki belőle azok, akik végig követték a tevékenységünket, és szívesen itt lettek, részt vettek volna az elengedésben, a TV híradó is itt volt, és a felvételt meg is osztottuk a portálunkon. A Madárparkban Húsvét vasárnap délelőtt 10-kor a feltámadási nagymise idején. Nekünk ez volt a Húsvét. Neki a szabadság.

Berettyóújfalu határában egy híd karfáján üldögélt, fejét lógatva. Ez még 2019. december 29-én volt. A megtaláló értesített minket, és helyszínre érkező munkatársunk segítségével befogták, és bekerült az akkor első éves tojó rétisas a hortobágyi Madárkórházba, nagyon rossz állapotban. Idegrendszeri tüneteket produkált, feje remegett, oldalirányban oda-vissza scannelt, külső inger hatására egy irányban a fejét-nyakát tekerve, testével is utána forgott, mint a búgó csiga. Éhes volt, és evett is magától, de a táplálékot csőrével nem azonnal találta el. Rögtön betettük a karanténba, mert idegrendszeri tünetek esetén a madárinfluenza kizárása az elsődleges. Ott volt másfél hónapig, mialatt háromszor leteszteltük, és PCR vizsgálattal negatívnak bizonyult. Közben az ürülékét összegyűjtve, azt fagyasztva tárolva toxikológiai vizsgálatra tettük félre, míg az MME méregkereső kutyás kommandója a helyszínen eredménytelenül keresett további beteget, hullát és csalétket.

A kifejezetten agresszív sast meggyűrűzték és útjára bocsátották (Kép: Hortobágyi Madárpark)

Felmerült az ólommérgezés is, mely rétisasokban borítékolható, ugyanis vizes élőhelyeken a vadászok által kilőtt ólomsörét ott van a vízivadakban, az iszapban és közvetve a halakban is,  melyeket a sasok leginkább fogyasztanak, és a látászavar ezt az okot veti fel elsősorban, de az arra irányuló laborvizsgálat is negatív eredménnyel zárult. Közben a vizsgálatok hetekig tartó eredményét meg nem várva lekezeltük a sast a szóba jöhető mérgek ellenszerével. A szerves foszfát- és karbamát mérgezés ellen annak hatástani antidótumát, Atropint, a nehézfém mérgezés, mint pl. az ólom ellen azokat komplexbe vivő és kiürítő EDTA-készítményt, és kapott mellette adjuváns terápiát, azaz tüneti kezelést, B-vitaminokat, infúziót, nyugtatót, fájdalom csillapítót, és vagy ezért, vagy ettől függetlenül, vagy mindezek ellenére folyamatosan javult. Annyira, hogy két hónap után a korábban bárhol, bárki által elaltatásra ítélt sas teljesen egészségesen, de kissé frusztráltan lábadozott a legnagyobb barakk röpdénkben.

Ez a legelső elhelyezési körletünk, amely huszonkét éve tenyészröpdének épült, ahonnan nem látnak ki a madarak, így nem zavarja őket a külvilág. Pár hét után betettük mellé Könyököst, egy könyökficamból lábadozó másik fiatal tojó rétisast, hogy legyen társasága, aki nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedésével csitította az akkor már Örült ragadványnevű sas minden ingerre körberepüléssel reagáló érzékenységét. Amikor hónapok múlva ez is lecsengett, bekerültek mindketten a Kisröpdébe, ahol az ott lévő más sasokkal szemben Őrült kifejezett agresszivitást mutatott. Semmi nem volt jó neki, ahogy volt: az idősebb, és nála jóval erősebb sasokat is támadva leugrasztotta a megszokott ülőhelyükről, elfoglalta legmagasabb pozíciót, és ha más sasok egymás mellé ültek, akkor szétválasztotta őket.

Alig vártuk már, hogy elengedhessük. A tél nem volt jó, mert kevés a táplálék, és bár vannak fotólessel ellátott etetőhelyek a nemzeti park területén, de a élőhelyeket ismerő,  terepmadarász sasértő szakértő barátaink szerint az etetőhelyen előforduló rivalizálások veszélyt jelenthetnek az egy éven át lábadozó, és magát túlértékelő fiatal sas számára. Márciusban ugyan ez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy már nincs etetés, és a természetes táplálék is kevés, a revírekben a rivalizálás pedig erős. Húsvétra már jobbára hazamennek az északi sasok, kevesebb a konkurencia és több a táplálék. Ekkor kell elengedni. Így is tettünk. Meggyűrűztettük, hogy tudjuk nyomon követni, és elengedtük. Elszállt, mint a szél.

Forrás: Hortobágyi Madárpark

 

Természetvédelem

A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.

Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.

A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.

Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.

Forrás: Dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom