Keressen minket

Természetvédelem

Madárbaráthely lett a Debreceni Egyetem Szolnoki Campusa

Öt hektáron negyven darab madárodút, tíz denevérházat, madáritatókat és két méhlegelőt helyeztek ki a Debreceni Egyetem Szolnok Campusán, hogy segítsék a biodiverzitást, és hozzájáruljanak a környező élővilág gyarapodáshoz.

Közzétéve:

Öt hektáron negyven darab madárodút, tíz denevérházat, madáritatókat és két méhlegelőt helyeztek ki a Debreceni Egyetem Szolnok Campusán, hogy segítsék a biodiverzitást, és hozzájáruljanak a környező élővilág gyarapodáshoz.

A Debreceni Egyetem Szolnok Campuszát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárbarát munkahellyé nyilvánította (Kép: Debreceni Egyetem)

A Debreceni Egyetem Szolnok Campus a Szolnoki Városüzemeltetési Kft-vel és a Szolnoki Tankerületi Központtal közösen csatlakozott a Madárfigyelő Szolnok és a Babafa kezdeményezéséhez, mellyel támogatják a campus területéhez hasonló élőhelyek madár- és denevérbaráttá alakítását

Debreceni Egyetem Szolnok Campus madár- és denevérbaráttá alakították ki (Kép: Debreceni Egyetem)

Ezzel az akcióval az volt a célunk, hogy a Tiszaliget gazdag élővilága tovább gyarapodhasson, a hallgatók és az oktatók pedig a legideálisabb környezetben tanulhassanak, dolgozhassanak. Nem csak a campuson kívül, hanem a nemrég felújított belső udvaron is kihelyezünk majd madárodúkat. A panelházak felújítása némileg csökkentette a denevérek élőhelyét, a denevérházak kirakásával mi is csatlakoztunk a szolnoki „denevér bérlakás programhoz” – hangsúlyozta Szabó Attila Péter, a Debreceni Egyetem Szolnok Campus igazgatója a csütörtökön megtartott sajtótájékoztatón.

A Tisza-parti városban nagy figyelmet fordítanak a mindennapos oktatásban a természet-és környezetvédelemre. Ezt mutatja az is, hogy a helyi általános iskolák több mint fele az ökoiskola címet viseli.

Az iskoláinkban fontos, hogy a gyerekek is foglalkozzanak a környezetvédelemmel, ez a szemlélet hozzátartozik a tankerületünk eszmeiségéhez, és remélhetőleg mi is hozzájárulhatunk a terület biodiverzitásának megőrzéséhez. Mindent meg kell tenni a Tiszaliget élővilágának megőrzése érdekében – fogalmazott Szutorisz-Szügyi Csongor, a Szolnoki Tankerületi Központ igazgatója.

A Debreceni Egyetem Szolnok Campus és a Szolnoki Városüzemeltető Kft. évek óta szoros együttműködést ápol. Lits László ügyvezető elmondta: olyan lokálpatriotizmus alakult ki a városban, melynek szívügyévé vált a természet és a környezet védelme.

A madárodúk és denevérházak kihelyezésével a DE Szolnok Campust a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárbarát munkahellyé nyilvánította, a természet megóvása érdekében tett törekvéseket pedig a Babafa civil szerveződés oklevéllel ismerte el.

Forrás: Debreceni Egyetem

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom