Keressen minket

Természetvédelem

Medveészlelés Acsa határában

Print Friendly, PDF & Email

Magányosan kóborló barnamedvéről érkezett lakossági bejelentés

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Duna-Ipoly Nemzeti Park: Május 25-én Acsa és Püspökhatvan között egy magányosan kóborló barnamedvéről érkezett lakossági bejelentés az Acsai Közös Önkormányzati Hivatalhoz. Az Önkormányzat értesítette a Pilisi Parkerdőt a történtekről, a vizsgálat pedig igazolta, hogy valóban medve járt a térségben. A medve mozgásának nyomon követése érdekében a Pilisi Parkerdő Zrt. – egyeztetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával – vadkamerákat helyez ki. A területért felelős hivatásos vadászok és a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai naponta, rendszeresen ellenőrzik az érintett körzetet.

Magányosan kóborló barnamedvét láttak a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén. (Kép: DINP)

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították meg a nemzeti parkot, a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit, néhány kisebb dunai szigetet, valamint a Szentendrei-sziget viszonylag épségben maradt élőhelyeit. (Ábra: DINP)

Május 25-én, reggel, háromnegyed kilenckor jelezte az Acsai Közös Önkormányzati Hivatalnál egy autós, hogy medvét látott áthaladni az Acsa és Püspökhatvan közötti közúton. Az Önkormányzat bejelentését követően a Pilisi Parkerdő szakemberei a helyszínre siettek, ahol a medve jelenlétének egyértelmű nyomait rögzítették, amiről haladéktalanul értesítették a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait. A két szervezet szakemberei közösen folytatják a terület átvizsgálását. Az állat mozgásának nyomon követése és tartózkodási helyének pontos meghatározása érdekében a Pilisi Parkerdő folyamatos, 24 órás, valós idejű megfigyelést biztosító vadkamerákat helyezett ki. A Pilisi Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei azt javasolják, hogy a kirándulók jelenleg kerüljék el az Acsa és Püspökhatvan környéki erdőségeket.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a lakosság számára fontos információkat közzéteszi honlapján.

FRISSÍTÉS: 

A május 25-én Acsa és Püspökhatvan között észlelt barnamedve létezését immár egy Iklad közelében készült felvétel is bizonyítja. A Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság ismét felhívja térség lakosságának és a kirándulók figyelmét, hogy ne látogassák a környék erdőségeit. Az erdőgazdaság és a nemzeti park szakemberei továbbra is fokozott ellenőrzéseket tartanak, hogy nyomon követhessék az állatot.

A valószínűleg magányosan kóborló medvét Iklad község határában, a helyi vadásztársaság leshelyének környékén kihelyezett vadkamera rögzítette ma hajnali három óra tájban. Az állat két órán keresztül tartózkodott a településtől keletre található erdőfoltban, mintegy húsz kilométerre a tegnapi észlelés helyszínétől, az Acsa és Püspökhatvan közötti úttól.

A Pilisi Parkerdő és Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság fokozott figyelemre inti a környék – tehát a Galga-völgy déli, a Gödöllői-dombság északi része és a Cserhátajla – lakosságát és a kirándulókat, és kérik, hogy ne látogassák a környék erdeit.

Miközben a fokozottan védett fajok jelenléte természetvédelmi szempontból előnyös, hiszen elősegítik és támogatják az erdei ökoszisztéma természetes folyamatait, ugyanakkor az ember-természet konfliktusmentes kapcsolata, a házi- és haszonállatok védelme érdekében alapvető fontosságú feladat a ragadozók előfordulási helyeinek pontos ismerete. A Gödöllői Erdészet területén telepített vadkamerák folyamatos, 24 órás megfigyelési adatai, valamint a hivatásos vadászok és természetvédelmi őrök rendszeres ellenőrzései is ezt a célt szolgálják.

A vadon élő állatok az erdő természetes részei. Ám ha túrájuk, sétájuk során mégis találkoznának medvével, a következő viselkedési szabályok betartását javasoljuk:

  • A medve alapvetően békés természetű és csak nagyon ritka esetben kerül sor az emberrel való konfliktusra. Amennyiben medvét látunk, ne közelítsünk hozzá, legyen bármilyen korú az állat (a bocsok megközelítése leggyakrabban az anyaállattal való találkozást is magával vonja).
  • Ne tegyünk hirtelen mozdulatot, kerüljük a szemkontaktust és lassan, hátrálva távolodjunk el a helyszínről.
  • Ha olyan területen járunk, ahol medve is előfordulhat, érdemes nappal, társaságban és beszélgetve közlekedni, a zajt a legtöbb esetben elkerülik az állatok. Az erdőben való sátrazáskor az élelmiszereket mindig a tábortól távolabb eső fára függesszük fel, kerüljük az erős illatú élelmiszereket és a maradékot mindig szagmentesen csomagoljuk el.

Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság – Pilisi Parkerdő Zrt.

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom