Keressen minket

Természetvédelem

Téli bagolyinvázió a dél-alföldi településeken

Közzétéve:

A hideg évszak beköszöntével a Körös-Maros Nemzeti Park tájain élő és az északi tájakról érkező, nálunk telelő erdei fülesbaglyok is lassan beköltöznek a lakott településekre.

Fotó: Palcsek István Szilárd – Körös–Maros Nemzeti Park 

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Magyarországon az erdei fülesbagoly a leggyakoribb bagolyfaj. Nem épít saját fészket, hanem más ragadozó madarak, esetleg varjak fészkét foglalja el. A tél közeledtével az erdei fülesbaglyok csapatokba verődnek és beköltöznek a lakott településekre. Számuk ilyenkor jelentősen felszaporodik az északi tájakról érkező társaikkal. A falvak, városok parkjaiban, általában örökzöld fenyőkön, tujákon töltik a nappalokat, szürkületkor pedig vadászni indulnak.

Magyarországon Kisújszállást és Túrkevét tartják a „baglyok fővárosának” ugyanis itt telente akár ezer erdei fülesbagoly is tartózkodik. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén is vannak olyan települések, amelyeket előszeretettel választanak telelőhelyül az erdei fülesbaglyok. Ilyen például Dévaványa, ahol minden télen legalább 50, de előfordul, hogy száz példány is nappalozik. Törzshelyük a városközpontban található park, ahol a fenyőkön tanyáznak. Az örökzöldek ugyanis jól védik őket az időjárás viszontagságaitól és a ragadozók támadásaitól. Bucsán szintén szép számban telelnek a faluközpontban lévő parkban, de előfordulnak családi házak kertjében és fűzfákon is.

A hideg évszakban kevés a határban a táplálékul szolgáló rágcsáló, a városokban, falvakban viszont jóval nagyobb számban találnak patkányokat és egereket (ilyenkor ezek is behúzódnak a lakott területekre). Néha kisebb madarakat is elejtenek.

A KMNPI Makói Tájegységén belül szintén több településen jellemző a telelő erdei fülesbaglyok jelenléte. A legnagyobb csoportosulás Kübekháza főterének örökzöldjein tapasztalható. A nagy tömeget alkotó erdei fülesbaglyok között olykor megfigyelhetjük a sokkal ritkább, réti fülesbaglyokat is.

Kardoskúti Tájegységünkön Orosházán, Gyopárosfürdőn, Szentesen, Hódmezővásárhelyen (főként Batidán) is népes erdei fülesbagoly csapatokkal találkozhatunk, de gyakorlatilag a térség szinte minden településén van néhány példány. Szentes belvárosában, egy viszonylag nyugodt területen általában 60-80 példány nappalozik. Előfordul, hogy a közeli platánokon, nyugati ostorfákon is láthatjuk őket. Ha nincsenek zavaró körülmények, akkor évről-évre felkeresik ugyanazokat a helyeket. A csapatok egészen a tél végéig, március elejéig együtt maradnak, majd párokra bomlanak és költésbe kezdenek. Az utóbbi években egyre több pár a telelést követően is a településeken marad.

Ha az időjárás zordabbra fordul, akkor valószínűleg még több erdei fülesbagoly húzódik majd be a településekre. Más bagolyfajokkal is találkozhatunk a falvakban, városokban. Jelen vannak a gyöngybaglyok és a kuvikok, amelyek rendszerint ott telelnek, ahol költeni szoktak. Elvétve macskabaglyok is akadnak, de azok kevesen vannak, ráadásul rejtőzködő életmódot folytatnak, ezért nehezebb rájuk találni.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom