Természetvédelem
Téli bagolyinvázió a dél-alföldi településeken
A hideg évszak beköszöntével a Körös-Maros Nemzeti Park tájain élő és az északi tájakról érkező, nálunk telelő erdei fülesbaglyok is lassan beköltöznek a lakott településekre.

Fotó: Palcsek István Szilárd – Körös–Maros Nemzeti Park

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
Magyarországon az erdei fülesbagoly a leggyakoribb bagolyfaj. Nem épít saját fészket, hanem más ragadozó madarak, esetleg varjak fészkét foglalja el. A tél közeledtével az erdei fülesbaglyok csapatokba verődnek és beköltöznek a lakott településekre. Számuk ilyenkor jelentősen felszaporodik az északi tájakról érkező társaikkal. A falvak, városok parkjaiban, általában örökzöld fenyőkön, tujákon töltik a nappalokat, szürkületkor pedig vadászni indulnak.
Magyarországon Kisújszállást és Túrkevét tartják a „baglyok fővárosának” ugyanis itt telente akár ezer erdei fülesbagoly is tartózkodik. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén is vannak olyan települések, amelyeket előszeretettel választanak telelőhelyül az erdei fülesbaglyok. Ilyen például Dévaványa, ahol minden télen legalább 50, de előfordul, hogy száz példány is nappalozik. Törzshelyük a városközpontban található park, ahol a fenyőkön tanyáznak. Az örökzöldek ugyanis jól védik őket az időjárás viszontagságaitól és a ragadozók támadásaitól. Bucsán szintén szép számban telelnek a faluközpontban lévő parkban, de előfordulnak családi házak kertjében és fűzfákon is.
A hideg évszakban kevés a határban a táplálékul szolgáló rágcsáló, a városokban, falvakban viszont jóval nagyobb számban találnak patkányokat és egereket (ilyenkor ezek is behúzódnak a lakott területekre). Néha kisebb madarakat is elejtenek.
A KMNPI Makói Tájegységén belül szintén több településen jellemző a telelő erdei fülesbaglyok jelenléte. A legnagyobb csoportosulás Kübekháza főterének örökzöldjein tapasztalható. A nagy tömeget alkotó erdei fülesbaglyok között olykor megfigyelhetjük a sokkal ritkább, réti fülesbaglyokat is.
Kardoskúti Tájegységünkön Orosházán, Gyopárosfürdőn, Szentesen, Hódmezővásárhelyen (főként Batidán) is népes erdei fülesbagoly csapatokkal találkozhatunk, de gyakorlatilag a térség szinte minden településén van néhány példány. Szentes belvárosában, egy viszonylag nyugodt területen általában 60-80 példány nappalozik. Előfordul, hogy a közeli platánokon, nyugati ostorfákon is láthatjuk őket. Ha nincsenek zavaró körülmények, akkor évről-évre felkeresik ugyanazokat a helyeket. A csapatok egészen a tél végéig, március elejéig együtt maradnak, majd párokra bomlanak és költésbe kezdenek. Az utóbbi években egyre több pár a telelést követően is a településeken marad.
Ha az időjárás zordabbra fordul, akkor valószínűleg még több erdei fülesbagoly húzódik majd be a településekre. Más bagolyfajokkal is találkozhatunk a falvakban, városokban. Jelen vannak a gyöngybaglyok és a kuvikok, amelyek rendszerint ott telelnek, ahol költeni szoktak. Elvétve macskabaglyok is akadnak, de azok kevesen vannak, ráadásul rejtőzködő életmódot folytatnak, ezért nehezebb rájuk találni.
Természetvédelem
Kiemelt vadvédelmi feladatok aszály idején
Vadvédelem a Vértes és a Gerecse vidékén:
A Vértes és a Gerecse magasabb térszintjei felszíni vízfolyásokban szegények, az optimálisnál jóval kevesebb csapadék a mészkövön keresztül gyorsan a mélybe jut. A hegylábi források és a térség tavainak elérése kimerítő vándorlásra kényszerítheti a nagyvadfajokat szárazság idején.

Fotó: Vérteserdő
Vérteserdő Zrt. vadgazdálkodóként mintegy 30 ezer hektárt érintően lát el vadvédelmi feladatokat, amelyek közül ebben az időszakban kiemelkedik az itatóhelyek, dagonyák folyamatos vízutánpótlása, valamint a víztározók nyugalmának és hozzáférhetőségének biztosítása. Az éltető víz nemcsak a néhány hónapos szarvasborjak és őzgidák túlélését segíti, de kedvezőbb életfeltételeket teremt számos védett és fokozottan védett faj számára is.
A lajtoskocsival történő vízutánutánpótlásól videó és további képek a Facebook oldalunkon tekinthetőek meg ITT.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Lombos fákra került tizenkét költőláda
A Dévaványai–Ecsegi‑pusztán természetvédelmi szakemberek költőládákat helyeztek ki.”
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén a közelmúltban tizenkét költőládát helyeztünk ki a kerecsensólymok számára. A fából készült ládákat lombos fákra tettük, hogy minél jobban emlékeztessék a madarakat a természetes fészkekre.

Fotó: Szegedi Fruzsina
A költőládákat általában a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak tetejére szokás kihelyezni, ezúttal azonban eltértünk ettől a gyakorlattól. Éppen azért, mert Dévaványa térségében a kerecsensólymok eddig is inkább a természetes fészkeket választották költőhelyül. A többi sólyomféléhez hasonlóan ők sem maguk építik otthonukat, hanem más madarak – például parlagi sasok, egerészölyvek – fészkét foglalják el. Jelen esetben tehát „féltermészetesnek” mondható fészket kínálunk számukra.
A költőládák kihelyezéséhez az apropót most a Kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt szolgáltatta, amelyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is részt vesz. Ők vállalták a kihelyezés költségeit, a ládákat ugyanis csak alpinista segítségével tudtuk a magas fákra erősíteni.
Mivel a kerecsensólymok semmilyen fészekanyagot nem hordanak, ezért a költőládákba apró gyöngykavicsokat tettünk. Ezek a strapabíró, időtálló kavicsok egyrészt nem engedik elgurulni a tojásokat, másrészt az esővíz is átfolyik rajtuk. A ládákat a LIFE program keretében kijelölt mintaterületen helyeztük ki.
A tizenkét költőláda első hallásra talán soknak tűnhet, tekintve, hogy évente általában csak 5-7 pár költ Dévaványa térségében. Pontosabban csak ennyiről tudunk, ugyanis a kerecsensólymok fészkeit nem könnyű megtalálni. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy éppen egy parlagi sas, vagy egy egerészölyv fészkébe rakták-e a tojásaikat, s mivel egyáltalán nem félősek, jól tűrik a stresszt, s az ember közeledtére sem repülnek fel a fészekből. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy jövőre akár mind a tizenkét fészekben találunk majd költő kerecsensólymokat.
Az idei fiókák már hetekkel ezelőtt kirepültek, de még a fészkek környékén tartózkodnak. Mozgásukat a rájuk helyezett műholdas jeladókkal jól tudjuk követni.
Forrás: KMP
Természetvédelem
Sikertörténet: egy költőládából kiesett kerecsensólyom fiókát mentettünk
Szakemberek egy kerecsensólyom-fiókát mentettek meg a pusztulástól.
A kerecsensólyom (Falco cherrug) a fás-sziklás ázsiai sztyepp költőmadara. A sík- , valamint a domb- és hegyvidéki rövidfüvű gyepes élőhelyeken is találkozhatunk fajjal. Sikeres költéséhez nélkülözhetetlen a fák és sziklafalak megléte. A kerecsensólyom a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít fészket. A sziklafalak esetében a tojók a más madarak (például holló) fészekmaradványait használják, vagy a sziklapárkány talajába alakítják ki a tojások helyét. A fás élőhelyeken leginkább az ölyvek és a sasok üres fészkeit használják a költéshez. Évente egyszer költ, általában 3-4 tojást rak, az európai állomány fészkelése március végén, április elején kezdődik.

A kerecsensólyom fióka a viharos szél következtében esett ki a költőládából (fotók: Puskás József)
Az elterjedési területének jelentős részén vonuló faj, ugyanakkor a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandónak tekinthető. A fiókák gyakran nagy területekre kóborolhatnak, illetve vonuló viselkedést is mutathatnak.
A kerecsensólyom táplálékbázisát leginkább a talajon élő, közepes termetű rágcsálók (hörcsög, ürge stb.) alkotják, de kisebb – egér méretű – fajok is szerepelnek az étlapján, valamint repülő madarakat (seregély, galambfajok) is zsákmányol.
Veszélyeztető tényezői között említhetjük az élőhelyek eltűnését és megváltozását, illetve a fő táplálékállat, az ürge állományainak csökkenését. Továbbá a nem megfelelő módon alkalmazott rágcsálóirtó-szerek és a szándékos mérgezés, valamint az elektromos vezetékhálózat okozta áramütések is nagy mértékben hozzájárulnak a populációk csökkenéséhez.
A kerecsensólyom európai populációjának 60%-a hazánkban található, ennek megfelelően a védelem kiemelt jelentőséggel bír a természetvédelem számára. A faj hazai állománya az 1980-as években a kipusztulás szélére sodródott. Az aktív természetvédelmi tevékenységeknek köszönhetően napjainkra a magyarországi populáció 180-200 párra becsülhető.
A kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Forint.
Forrás: KNP