„Tikkasztó melegben, gyöngyöző homlokkal megáll a magyar kaszás, a kinek a világon sehol sincsen párja; előbb letörli homlokáról az izzadságot, aztán letűzi a kasza nyelét, kiveszi tokjából a fénkövet és elkezdi a fenést; erre a hangra mintha felelne, mintha versenyre kellne a surgyé madár; nagy buzgón hallatja buzgó énekét, míg a haris alig pár lépésnyire bujkál a magas fűben és folyton hallatja „kétkét—kés-kés”-szerű szavát.

Ha közel van a kaszáló széle, ekkor a kaszások sora összenéz, aztán kettőzött erővel és szaporasággal vág be a fűbe, a sorvezető pedig elkiáltja magát: szorítsd a harist! Mert az az ügyesen bujkáló, jól futó madár, a meddig füve van, nem kél ám szárnyra; de a mikor a kaszások sora előtt mindig keskenyebbé válik a füves pászta, szorul a haris kapczája és utóvégre is támolygó- imbolygó röpüléssel szárnyra kap; a ki pedig először látja, elkurjantja magát és a sor arcza földerül. Mert a haris kiszorulása a nehéz munka végét is jelenti. Ekkor az emberek fölmarkolnak egy marék füvet, végig törlik a kasza pengéjét és aztán megfalatoznak. A kinek családja van, elvon a szájától egy-két falat kenyeret, hogy hazavihesse apró cselédjének, mint „madárlátta kenyeret” Jó szívre mutató szép szokás ám ez!” (Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, 1901)

Fotó: Pixabay

A múlt század elejéig, amikor még a kaszálás gépesítése nem kezdődött el, a kaszálás lassú ütemű munkafolyamat volt, ami kézi szerszámmal és emberi erővel történt. A betakarítás lassan haladt, egy nagyobb területen akár hetekig elhúzódhatott, így létrejöttek frissen kaszált, le nem kaszált, illetve különböző mértékben újrasarjadt foltok, kialakítva a legkedvezőbb mozaikosságot. Ezáltal minden állat megtalálhatta az optimális élőhelyet, a növények magot tudtak érlelni. Ez a természetes módszer akaratlanul is garancia volt az élővilág változatosságának megőrzésére.

Azonban manapság a gépesített mezőgazdaság korában már egészen más a helyzet. Hogy a száz évvel ezelőtti természetes állapothoz hasonlót elérjünk, nagy odafigyelés szükséges nem csak a természetvédelem, de a gazdálkodó részéről is.

Mindent a maga idejében

Mikor kaszáljunk? Ezt elsősorban a fű érettsége és az időjárás határozza meg, ám a gazdálkodó elképzelését fontos természetvédelmi tényezők is árnyalják: a gyep aktuális állapota, az ott élő fajok igényei stb. Éppen ezértbejelentés- illetve engedélyköteles (lásd a mellékelt táblázatokat). A természetvédelmi szakembernek így lehetősége van felülvizsgálni egy adott terület állapotát a kaszálás előtt, hogy annak feltételeit és idejét meghatározhassa.

Az alábbi táblázat ezekről ad vázlatos tájékoztatást.

Natura 2000 területeken a kaszálás bejelentés köteles. Gyakori probléma a kaszálás bejelentők beküldésének módja és ideje. Fontos megjegyezni, hogy nem 5 naptári, hanem 5 munkanappal a kaszálás előtt kell a kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt bejelenteni! A bejelentést írásban kell megtenni a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság (NPI) felé. Ha nem tudjuk, melyik NPI illetékes a területen, segítséget nyújthat az interneten szabadon elérhető OKIR web alkalmazás. Az alkalmazásban Nemzeti park igazgatóságok működési területe dobozt bejelölve a térképen megjelenik az NPI-k országos kiterjedése.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén gazdálkodók számára a kaszálás bejelentéséhez szükséges formanyomtatvány és a beküldéssel kapcsolatos hasznos információk ide kattintva érhetők el. A gyorsabb ügyintézés érdekében javasoljuk az elektronikus beküldési módot előnyben részesíteni.

Élni és élni hagyni

A kaszálás a gyepterületeken végrehajtott drasztikus beavatkozás, legalábbis a fűben élő élőlények szempontjából bizonyosan. Éppen ezért az sem mindegy, milyen kaszatípust használunk. Az erre, és a következőkben tárgyalt vadriasztó láncra vonatkozó kötelezettségeket és ajánlásokat az alábbi táblázat tartalmazza.

Védett természeti területen igen fontos, egyúttal betartandó előírás a kaszálást végző gép haladási sebessége (max 4-5km/h). A gép kezelője így észlelheti a talajon lévő fészekről megugró, felrepülő madarat (pl. túzok), és ezáltal ki tudja kerülni a fészket vagy a fiókákat, másrészt, ha a munkagép tempója lassabb, akkor az erre képes állatoknak több esélyük van kitérni előle.

Az alkalmazott kasza típusának megfelelően vadriasztó láncfüggönyt is szükséges a gépre szerelni. A megfelelő sebesség betartásával együtt ez már jelentősen növeli a kasza útjában lévő élőlények túlélési esélyét. Az országos védett és Natura 2000 területeken a vadriasztó lánc használata minden esetben kötelező (használata ugyancsak kötelező apróvadas vadászterületen található táblák kaszálása során is).

Na de mióta is van velünk ez az eszköz?

Legelső prototípusainak leírása még a lóvontatású fűkaszákhoz készültek. Érdekesség, hogy Pennsylvania (USA) államban már 1937-ben a „Game News” magazinban leírták és lerajzolták a műszaki paramétereit, sőt egyes helyszíneken kötelezték is a gazdálkodókat a használatára.

Maga az eszköz paraméterei és annak leírása 87 éve változatlan! Azonban manapság az eszköz felszerelésének módja kiemelt figyelmet érdemel. A nem megfelelően felszerelt láncok nem töltik be funkciójukat és a legtöbb esetben balesetveszélyesek is. Mivel ilyen feltét – szabvány hiányában – kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, a gazdálkodó feladata ennek helyes kivitelezése és felszerelése. Ebben segít a következő magyarázó ábra:

Talpalatnyi menedék

A kaszálás térbeli menete a gyepen élő állatok biztonsága szempontjából meghatározó. Legkedvezőbb a terület középpontjától kifelé haladó kaszálás, mert ekkor az állatok a kaszálatlan részek felé tudnak menekülni. Ezt nevezzük kiszorító kaszálásnak.

Ha egy időben nagy területen végezzük a munkát, azzal búvóhelytől és táplálkozási helytől fosztjuk meg az állatokat. Ezért is fontos a kaszálatlan részek, az úgynevezett búvósávok meghagyása, amelyek menedéket biztosítanak a gyepek állatvilágának a kaszáláskor és azt követően. A kaszálatlanul hagyott területek aránya Natura 2000 esetén 5-10%, magas természeti értékű területek (MTÉT) esetén 10-15% kell legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Egy nagyobb tábla esetén alkalmazható ökölszabály, hogy 60-100 méterenként kaszálatlanul hagyunk egy-egy 6 m széles sávot. Kisebb, keskenyebb táblák esetében a búvósávokat a terület adottságai szerint kell kialakítani. A kaszálatlan terület akkor fejti ki legjobban hatását, ha a búvósávok összefüggő hálózatot alkotnak a kaszált területen.

Bizonyos fajok (pl. haris) jelenléte esetén a kaszálatlanul hagyandó területet célzottan kell kijelölni az illetékes természetvédelmi őr útmutatása szerint.

Nagy területek (20 hektárnál nagyobb) esetében a búvósávok fennhagyása helyett/mellett célszerűbb a mozaikos kaszálás alkalmazása. Ebben az esetben a kaszálandó területet nem egyszerre, hanem időben eltolva, 2-3 részletben kaszálják le. Fontos, hogy a kaszálások között legalább egy hónap teljen el, hogy az elsőként lekaszált területen a növényzet újra sarjadhasson, mielőtt a fennhagyott rész kaszálása megkezdődik. Bővebben a hagyássávokról itt tájékozódhat.

A kaszálási és legeltetési módokkal kapcsolatban, valamint a jogszabályi értelmezési kérdésekben további információkért keresse fel a Gyepvédelmi Tanácsadói Szolgálat, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait!

Forrás: NAK

Május végén, június elején megélénkültek a Körös-Maros Nemzeti Parkban élő mocsári teknősök: megkezdődött a párzási időszakuk. Június közepén a nőstények már intenzíven keresik a tojásrakásra alkalmas helyeket.

Fotó: Szegedi Fruzsina

A fokozottan védett békászó sas (Clanga pomarina) a Bükk peremterületein, illetve a hegységet övező hegylábfelszín idős erdeiben költő ritka ragadozómadarunk.

Békászó sas vártán (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Fészkelése okán a zárt erdőkhöz kötődik, de táplálkozni mindig a nyíltabb területekre, rétekre és legelőkre, mezőgazdasági táblákra jár. A fészke környékén nagyon érzékeny madár táplálkozóterületén kevésbé ijedős, jóval bizalmasabb. A májusban és júniusban meginduló kaszálások terített asztalt jelentenek sok madárfaj számára.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

A ragadozómadarak mellett fehér gólyák, varjúfélék vagy a szintén fokozottan védett szalakóta is gyakran megfigyelhető a frissen kaszált területeken. A békászó sasra jellemző, hogy mindig az éppen dolgozó munkagép közvetlen közelében vadászik, gyakran csak az utolsó pillanatban röppen kissé odébb az érkező kasza elől.

Gyalogosan vadászó békászó sas a Bükkalján (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Főleg gyalogosan, szinte futva vadászik ilyenkor, esetleg alacsony vártáról (karókról, oszlopokról, alacsonyabb fákról vagy bokrok csúcsából) figyeli a fedezék nélkül maradt rágcsálókat, gyíkokat, madárfiókákat, de a nagyobb rovarokat is összeszedi.

A békászó sas bevárja a traktort…(Fotó: Kleszó András – BNPI)

Idén májusban, egy lucernatábla kaszálása során, eddig általunk még nem tapasztalt táplálék is a békászó sas étlapjára került. A traktor után leskelődő hím békászó sas egy kikaszált fácánfészek tojásait törte fel. A békászó sas tojásfogyasztását ez idáig egyetlen egyszer sem dokumentáltuk a térségben.

Békászó sas és fácántyúk kettőse (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A kotló tojó ebből a „csemegéből” biztosan nem részesült, hisz a hím nem tudja azt a fészekhez szállítani. A fészkét féltő fácántyúk nem ijedt meg a békászó sastól, próbálta elriasztani fészke mellől, eredménytelenül. Madarunk védelmében megjegyzendő, a fácánok költése eredendően nem a békászó sas miatt hiúsult meg! A kikaszált, takarás nélkül maradt fészket egyébként nagyon hamar megtalálta volna egy róka, vagy felfedezték volna az éles varjúszemek.

Táplálkozó békászó sas (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A kaszálást végző gazdálkodó elmondta, hogy abban az időszakban három különböző helyszínen is lucernát kaszált a szűkebb térségben és a sas mind a három esetben megjelent, gyalogosan vadászott a dolgozó gép közvetlen közelében.

Feltört fácántojások (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az összes fokozottan védett madárfaj költését igyekeznek felderíteni és azokat nyomon követni minden évben. Így az érintett békászó sas is „személyes ismerősünk”.

Pihenő békászó sas az őrszolgálati iroda mellett (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Tudjuk, hogy a pár rendben visszaérkezett afrikai telelőterületéről és időben megkezdték költésüket két évtizede folyamatosan használt fészkükben. A hím gyakran üldögél a Tardi Őrszolgálati Iroda szomszédságában álló villanyoszlopon.