Európában és Nyugat-Ázsiában ősi, feltárt, fennmaradt almamagok régészeti leletei alapján történelmi, paleontológiai és a közelmúltban közzétett genetikai adatokkal összekapcsolva lenyűgöző narratívát mutatnak be az egyik legismertebb gyümölcsünkről. Ebben a tanulmányban Robert Spengler, a Max Planck Humán Történelem Intézetében nyomon követi az alma vad eredetének történetét, megjegyezve, hogy ősi megafauna terjesztette, majd később a Selyemút mentén folytatott kereskedelem folyamodványaként terjedt el. Ezek a folyamatok lehetővé tették a jelenleg ismert fajták megismerését.

Az alma vitathatlanul a legjobban ismert gyümölcs a világon. A világ minden táján a  mérsékelt égövben termesztik és a története szorosan összekapcsolódik az emberiséggel. A nagy vörös gyümölcs ábrázolása a klasszikus művészetben azt mutatja, hogy a domesztikált alma jelen volt Dél-Európában két évezreddel ezelőtt, és a régészeti lelőhelyek ősi magjai azt bizonyítják, hogy az emberek Európában és Nyugat-Ázsia területén tízezer éve gyűjtötték a vadon élő almákat. Noha egyértelmű, hogy az emberek évezredek óta fenntartják a vadon élő alma populációkat, a domesztikáció folyamata, vagy az evolúciós változása az emberi termesztés során az alma esetében nem egyértelmű. Számos nemrégiben végzett tanulmány kimutatta azt, hogy a modern alma négy különböző vadon élő alma populáció hibridje. A kutatók hipotézise alapján, a Selyemút kereskedelmi útvonalai voltak  a felelősek azért, hogy a gyümölcsök egy helyszínre kerültek, kialakítva a hibridizációt. Az alma régészeti maradványai alapján megmaradt magokat fedeztek fel az eurázsiai területeken, és ezek a felfedezések alátámasztják azt a feltételezést, hogy az alma és a dió termése az áruk között volt, amelyek ezen korai kereskedelmi útvonalak mentén mozogtak.

2. kép: Robert N. Spengler a szerző

Sprengler nemrégiben összefoglalta az archeobotanikus és történelmi tényeket a termesztett növények a Selyemút mentén “Gyümölcs a homokból” – című könyvében, amelyet a Kalifornia Egyetem tett közzé. Az almának szoros kapcsolata van a Selyemúttal, a modern alma genetikai anyagának a jelentős része az ősi kereskedelmi útvonalak szívéből, a Tien-Shan hegységből származik. Ezenfelül a cserefolyamatok miatt olyan hibridizációs folyamatok indultak el, amelyek nagy, vörös, édes gyümölcsök kialakulásához vezettekt.

A kutatóknak fontos kérdés, hogyan és mikor lett nagyobb az alma mérete, mert a gyümölcsfák nem ugyanolyan utat követtek a domesztikáció során, mint más, jobban feltárt és megértett növények, mint például a gabonafélék, vagy a hüvelyesek. Számos különféle vad és antropogén hatás szelektív nyomást gyakorolt a szántóföldi növényeinkre, és bonyolult feladat megérteni, hogy milyen hatások váltották ki az evolúciós változásokat. Ezáltal a modern és fosszilis növényi maradványok elemzése segíthet a domesztikáció folyamatának értelmezésében. A húsos, édes gyümölcsök vonzzák az állatokat és ezáltal terjesztik a magjaikat, nagy gyümölcsök, nagy állatokat vonzanak, ezáltal terjesztve őket.

A nagy gyümölcsök megjelenése vonzotta a megafaunát.

Miközben a legtöbb domesztikációt tanulmányozó tudós arra az időszakra összpontosít, amikor az emberiség elkezdte a növényt termeszteni, ebben a tanulmányban Spengler a vadonban történő változásokat vizsgálta, ami a domesztikációhoz vezetett. Spengler azt feltételezi, hogy a vadonban élő nagy gyümölcsök kialakulásának megértése segíthet megérteni a domesztikáció folyamatát. “Látva, hogy a gyümölcsök a magok elterjedésének evolúciós adaptációi, a gyümölcs evolúciójának megértésének a kulcsa abban rejlik, hogy megértsük milyen állatok fogyasztották az almát a múltban” – magyarázta.

1. kép: Alma

Az alma-félék családjában (Rózsa-félék) számos gyümölcsfa apró gyümölcsökkel rendelkezik, mint a cseresznye, málna vagy a rózsa. Ezek a kis gyümölcsök könnyen lenyelhetőek madarak által, amelyek könnyen terjeszthetik a magokat. Azonban bizonyos fák, mint az alma, körte, birs, őszibarack, a vadonban túl nagyra nőttek, hogy a madarak terjesszék a magjaikat. A fosszilis és genetikai bizonyítékok alapján ezek a nagy gyümölcsök több millió éve fejlődtek ki az emberi művelést megelőzően. 

Szóval kiket vonzottak ezek a nagy gyümölcsök?

A bizonyítékok azt sugallják, hogy a nagy gyümölcsök evolúciós adaptációval vonzották  nagy állatokat, amelyek képesek voltak a gyümölcsöket megenni és a magokat terjeszteni. Bizonyos nagy emlősök, mint például a medvék és háziasított lovak, almákat esznek és és terjesztik a magokat a mai napig. Az utolsó jégkorszak vége előtt azonban még sok más nagy emlős élt az eurázsiai tájon, mint például vadlovak és nagy szarvasok. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a vadon élő nagy termésű alma rokonainak  a mag elterjedése gyenge volt az elmúlt tízezer évben, mivel ezek közül az állatok közül sok kihalt. Az a tény, hogy a jégkorszakban vadon élő almapopulációk látszólag a jeges zóna felett éltek, azt is sugallja, hogy ezek a növények nem értek el nagy távolságra, vagy nem hódítottak meg új területeket eredeti terjesztőik hiányában.

3. kép: Max Planck Történelemtudományi Intézet

Valószínűleg a Selyemút mentén folytatott kereskedelem tette lehetővé a mostani alma kifejlődését.

A három vadon élő almapopuláció elkülönült az utolsó  jégkorszak végén, amikor az emberek elkezdték a gyümölcsöket szállítani Eurázsia-szerte, különösen a Selyemút mentén. Miután az emberek ezeket a fafajtákat újra kapcsolatba hozták egymással, a méhek és más beporzók elvégezték a munka többi részét. A kapott hibrid utódok nagyobb gyümölcsökkel rendelkeztek, ami a hibridizáció általános eredménye. Az emberek észrevették a nagyobb gyümölcsfákat és rögzítették ezeket a tulajdonságokat, oltással és a legkedvezőbb fák dugványának ültetésével. Így az almákat, amelyeket ma ismerünk, elsősorban nem a legkedvezőbb helyzetű fák szelekciója és szaporítása  hosszú folyamatának eredménye, hanem hibridizáción és oltásokkal fejlesztették ki. Lehetséges, hogy ez a folyamat viszonylag gyors volt, és annak részei valószínűleg nem voltak szándékosak. Az a tény, hogy az almafák hibridek és nem “megfelelően” lettek háziasítva, bizonyítja, ha elültetünk egy almamagot gyakran vadalmamagonc fejlődik ki belőle.

4. kép: Gyümölcsök a homokból

Ez a tanulmány vitatja a „háziasítás” meghatározását, és bemutatja, hogy nincs  – egy mindenki – számára alkalmas modell, amely magyarázza a növény evolúcióját az emberi termesztés során. Néhány növény esetében a háziasítás, évezredekig termesztett és az ember által kiváltott szelektív nyomás volt – más növényeknél a hibridizáció gyors morfológiai változásokat okozott. “A háziasítási folyamat nem minden növény esetében azonos, és még mindig nem sokat tudunk a hosszú generációs fákban zajló folyamatokról” – jegyzi meg Spengler. “Fontos, hogy a növények háziasítását vizsgáljuk az egy éves fűfélékre, például a búzára és a rizsre. A bolygón több száz más háziasított növény létezik, amelyek közül sokan különféle utakon haladtak a domesztikáció felé.” Végül úgy tűnik, hogy a konyhádban lévő almának a fennmaradása a megafauna és a Selyemút kereskedőinek köszönhető.

Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely

Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:

https://www.sciencedaily.com/releases/2019/05/190527094118.htm

Robert N. Spengler publikált cikke az alábbi helyen található meg:

Robert Nicholas Spengler. Origins of the Apple: The Role of Megafaunal Mutualism in the Domestication of Malus and Rosaceous Trees. Frontiers in Plant Science, 2019; 10 DOI: 10.3389/fpls.2019.00617

Képek forrása:

1. kép:https://pixabay.com/hu/photos/apple-piros-piros-alma-2788599/
2. kép:https://www.ucpress.edu/blog/44894/an-interview-with-robert-n-spengler-iii-author-of-fruit-from-the-sands/
3. kép:https://www.beutenberg.de/en/beutenberg-campus/institutions/max-planck-institute-for-the-science-of-human-history/
4. kép:https://www.ucpress.edu/blog/44894/an-interview-with-robert-n-spengler-iii-author-of-fruit-from-the-sands/