Keressen minket

Vadászat

A sakál évszázada… – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

Horváth Zoltán: Furcsa világban élünk. Egyrészt van egy buborékban leledző, nem valós, csak álmokat kergető zöld politika, amely a már száz évekkel ezelőtt letűnt, önmagát működtetni képes, akkoriban az ember által végleges felszámolást nyert természetes ökoszisztéma újrateremtésén fáradozik.

Fotó: Horváth Zoltán – A vad és környezete Facebook csoport

Másrészt van egy kisebbségbe szorult realista, a világ történéseit helyén kezelő társadalmi réteg, amelyik tudomásul veszi a történelmi idők folyamatos múlását és tökéletesen tisztában van vele, hogy a Föld bolygó energiaforrásainak az ember számára történő megállíthatatlan kizsákmányolása földi életünk velejárója.

Mióta fajunk a bolygónk talajára lépett és uralma alá hajtotta annak természeti forrásait, azok folyamatos kiaknázásával, feldolgozásával és felhasználásával tönkretette nemcsak a természet világát önellátóan működtető, az időjárás által finomra hangolt ökoszisztémákat, hanem a Föld bolygó klimatikus viszonyait is.

Ezt a folyamatot jelenleg is a flóra és fauna fajainak százezreinek kipusztulása kíséri, mivel véglegesen megbomlott a fajok életterének ősidőkben rögzített, finoman behangolt természetes ökológiai egyensúlya, amivel más fajokat helyzetbe hozva, populációikban exponenciális függvény hihetetlen emelkedési görbéjét produkálva invazív, özönfajként zúdulnak be a működésképtelen, az ember által rosszul kezelt, a természetet sikertelenül utánozni próbáló életterekre.

Fotó: Horváth Zoltán – A vad és környezete Facebook csoport

Nézzük meg az erdeinket, nyílegyenes sorokban, az ember által elgondolt szisztémában kerülnek felújításra, olyan fafajokkal, tölggyel, bükkel, lucfenyővel, amelyekről köztudott, hogy a földi átlaghőmérséklet folyamatos emelkedése révén ezen fajok jövője eleve életképtelenségre van ítélve.  Száz év múlva 6-8 oC átlaghőmérséklet emelkedés miatt hazánkban már jócskán mediterrán éghajlati viszonyok lesznek, erős sivatagosodással, amit tökéletes pontossággal már jó előre jelez a helyzetbe került invazív növények beözönlése, bálványfa, turkesztáni szil, keskenylevelű ezüstfa, zöldjuhar, amerikai kőris, ecetszömörce, kinincs, medvetalpfélék, pozsgás kaktuszfajok már több mint tíz fajban vannak jelen a szabad területeken.  Sokan az őshonos fafajaink előtérbe helyezésével szeretnék megoldani a helyzetet, elfelejtkezve arról, hogy tölgyeseink és bükköseink is ebbe a kategóriába tartoztak és most belátható időn belül mégis örökre meg kell válnunk tőlük.

Mi a helyzet a faunával?

A faunát a flóra vezeti szoros pórázon.  Vagyis az állatfajok élőhelyei a növényi vegetáció által nyújtott lehetőségekre épülnek fel, pl. a lepkefajok szaporodása néhány a flórában fellelhető speciális növényfajra korlátozódik. Ha egy-egy térségekből eltűnik néhány nappali lepkefaj, az példásan jelzi, hogy a hernyók táplálékát képező „gazdanövény” felszámolódott a térségi flórában!

Fotó: Horváth Zoltán – A vad és környezete Facebook csoport

A vegetációra épül fel a rovarvilág, az abból táplálkozó madár, kétéltű, hüllő, valamint a növényevők széles csoportjai és a tápláléklánc potenciáljának csúcsán a ragadozók állnak.

Amikor még minden rendben volt a klimatikus lehetőségek és a földrajzi kitettségek sokoldalú az időjárás helyi viszonyaihoz jól alkalmazkodó vegetációs rendszereket hoztak létre, amelyek potenciáljának hasznosítására fajok sokasága specializálódott.  Ez egy a természet által évezredek mennyiségi hullámzásainak lecsitulásával létrejött, mindennek mindennel összefüggő, nagyon finoman behangolódott, saját magát önfenntartó módon működtető természetes ökológiai rendszer. Ezek az ökoszisztémák a „civilizált” ember megjelenése előtt tökéletesen működtek. Az időjárás függvényében gyarapodó vegetáció mennyiségi potenciálja már eleve szabályozta a belőle élő állatfajok fenntartható létszámát, hiszen ha ideiglenes táplálékhiány adódott, az messze kihatott a fauna élőhelyeit rendszeresen használó növényevők és ragadozók létszámára is.

Ezen gondolatokat szükséges volt bevezetőként vázolni ahhoz, hogy megértsük milyen folyamatok is zajlanak ma Magyarországon, amelynek hatására a pár évtizede visszatelepült aranysakál invazív, özön vadfajként uralomra tör a hazai faunában.

Nyilvánvaló hogy hazánkban már régen nincsen saját magát önműködő módon fenntartásra és működtetésre képes természetes ökoszisztéma. ezért minden a tartós fenntarthatóságra vonatkozó hivatkozás csak elcsépelt zöld frázisként értékelhető. Itt nem más, mint tűzoltás folyik!

Fotó: Horváth Zoltán – A vad és környezete Facebook csoport

Minden ami fontos volt, már évszázadokkal ezelőtt tönkretettük, megsemmisítettük. Lecsapoltuk mocsarainkat, kiegyenesítettük folyóink kanyarulatait, kikapcsoltunk a természetes vízjárásból jelentős vizenyős területeket, hogy az intenzív mezőgazdasági művelés szolgálatába tudjuk azokat állítani, erdeinket legyalultuk.

Letaroltuk ősi erdeinket, abban jelenleg az ember szolgálatába állított metodika szerint olyan nagyüzemi gépsorok alkalmazása általi erdőgazdálkodás folyik, ami halvány köszönésben sincs még a sokat hirdetett természet közeli gazdálkodással sem.

Minden erdőfelújítást vadtól védő kerítések vesznek körül, amelyek jelenléte már eleve arra utal, hogy megbomlott a természetes ökológiai egyensúly, mert a csülkös nagyvad populációs létszáma átesett az ökológiailag elviselhető küszöbértéken, ezért már nemcsak az erdőben, de a mezőgazdasági szántóföldi termelésben is akár 500 hektáros nagyüzemi táblaméretekben is keríteni szükséges a vadkár megelőzése érdekében.  Ez nyilvánvalóan a nagyvad számára nem elhanyagolható, jelentős mennyiségű élőhely és táplálkozási lehetőség területi beszűkülésével járt, ami a rendelkezésre álló, lepusztult lehetőségű élőhely által biztosított természetes táplálék túl használatához vezetett. A vadászok rögtön belátták, hogy ennyi, létszámában túltartott, felturbózott mennyiségű csülkös nagyvadállományt csak intenzív etetéssel lehet a továbbiakban a vadászterületeken fenntartani. és ezáltal elkezdődött egy, az egész országra kiterjedő, a természetes élőhely táplálék potenciáljának, vadeltartó képességének nagymértékű, intenzív meghamisítása. Ezt úgy lehet szemléletesen elképzelni, mint az intenzíven műtrágyázott szántóföldi nöbénykultúrákat, melyeket az ember a hozamok növelése érdekében meghamisítva a talaj eredeti tápanyag potenciálját, az egekbe turbózza fel.

Vagyis a reális és fenntartható hazai természetes vadeltartó képesség nem tette lehetővé a jelenlegi túlburjánzott csülkös nagyvadállomány létszámának tartós fenntarthatóságát ezért, hogy a vadállomány mennyiségében megőrződjön, egy élőhely táplálékpotenciálját többszörösen felülmúló, intenzív szabad területi etetésbe kezdtek, meghamisítva ezzel az ország valós természetes vadeltartó képességét.  Magyarul kimondva a jelenlegi csülkös nagyvadlétszám már csak intenzív etetéssel tartható fenn!!!

Fotó: Horváth Zoltán – A vad és környezete Facebook csoport

Nos ilyen körülmények közé csöppent a hazai faunában röpke két évtizeddel ezelőtt az országhatárunkat átlépő aranysakál. ami egy működésképtelen, csonka, elemeiben tökéletesen szétesett, elaprózódott ökoszisztémát talált. Nem voltak természetes ellenségei, sőt a ragadozói vonalon a róka és a borz nálánál gyengébb ellenfélnek bizonyultak. és a faj soha meg nem tapasztalt kedvező élőhelyi viszonyok közé került, jelenléte felért egy hawaii nyaralás által nyújtott minden kényelemmel. Van itt minden .  a vadászterületen kint hagyott nagyvadzsigerek százezrei által nyújtott ingyenkonyha lehetőség, tavasszal zsenge húsú őzgidák, dám-és gímborjúk ezrei, beteggé lőtt sebzettek százai.

Csodának nevezhető vajon, hogy az aranysakál el kezdte meghódítani egész Magyarország területét (már a városokban is bent van) miközben létszámában exponenciális függvények görbéinek ábrázolása során megtapasztalt hirtelen felfutásnak vagyunk szemtanúi.

És akkor most egy kicsit másképpen gondolkozva néhány gondolatot, hogy mennyire kétszínű is ez a világ amelyikben élünk.

Az aranysakál egy nagyon intelligens vadfaj, általában nyíltan kerüli az embert, de rejtőzködve képes akár a közelében is leélni az életét, többnyire éjszaka aktív, nappal csak nyugodt, az ember által kevéssé látogatott csendes helyeken mutatja meg magát. A vadászatában nagyon eredményes, általában párban, de késő ősztől kezdődően a tél folyamán akár kisebb 4-5 fős falkákban is vadászik.  A vaddisznó kocától képes malacokat rabolni, lefojtja novemberben ha meg tudja csípni, a térség legerősebb agancsát elhullatott őzbakját is, a kutyákkal szemben agresszív, volt már rá példa, hogy apróvadhajtáson a sakál magyar vizslát ölt, úgy hogy átharapta a légcsövét a vizslának.  A nagy számok törvénye alapján bővülő állományának egy része a házi kutyával is párosodik, ezért aztán az elejtett sakálok testtömegében egyre súlyosabb példányok kerülnek terítékre.  Ma már 15-16 kg-os súlyú elejtett példányokat is mérnek.

Tehát úgy néz ki, hogy előkerült vagy visszatért a hazai faunánkba egy olyan csúcsragadozó, amelynek jelenléte komoly behatással és formáló erővel bír, az egyébként túlszaporított és betegségekkel is terhelt ( Afrikai Sertés Pestis, májmétely, gennyes agancstőgyulladás. stb) csülkös nagyvadállományunkra. Itt a lehetőség, hogy végre a vadászok gyenge és vérszegény állományszabályozási szerepébe kellő hatékonysággal besegítsen egy, a hazai faunánkból már régen hiányolt természetes nagyragadozó! Ugye bőszen hirdetjük, hogy vissza a természetközeliséghez, a vadászat az természetvédelem, unásig hangoztatott frázispuffogtatás!

Na egyszer szeretném látni, hogy egy természetes nagyragadozó végre kézbe kapja ezt a hosszú évtizedeken keresztül, természetes ragadozót sem látott, külterületi etetőkön tápokon felnőtt, minden gépjárműnek neki ütköző, bamba, létszámában túltartott nagyvadállományunkat.

Ezzel szemben hatalmas nagy a visítás! “Az aranysakál, minden eddigi hazai ragadozónknál eredményesebben vadászik, már nincsen egy fia őzünk sem, sőt a vaddisznó is létszámában csökken. Amióta sakál van Somogy Vármegyében alig van dám szaporulat. ”

Az a dám, amelyik tömeges jelenlétében egészen idáig elzabálta az élőhelyet a világhírű lábodi gím elől!

Persze ki nem védi meg a sajátját? A vadászok felvették a sakál által odahajított kesztyűt és elkezdődött a nádi farkas intenzív vadászata.  Bizony figyelemre méltó eredmények születtek és amikor az eddigi elejtett egyéni teríték már túl van az 1800 db elejtett sakálon (ezt egyetlen egy vadász hozta terítékre) akkor bizony elborzadva gondolunk bele, hogy ennek hányszorosa járhatja még a területet!

A napokban tartottak Magyarországon egy sakál szimpóziumot, több európai ország kutatóinak a részvételével és rengeteg tapasztalati megállapítást tettek. Többek között azt is, hogy a sakál intenzív vadászatára a vadfaj nagyobb alomszámú kölykök felnevelésével reagál. Így az intenzív vadászat értékelhetően nem csökkenti a populáció valós létszámát.

A fehér színű változatok megjelenését a házi kutyával történő hibridizációval magyarázzák, mivel a fehér színváltozatok DNS vizsgálata során ős kutya géneket is véltek felfedezni.

Szóval itt van nekünk ez a toportyán és nagy valószínűséggel a jövő évszázadokra is itt fog maradni.

Egy dolog biztos, hogy csupán vadászati eszközökkel (csapdázás, fegyveres elejtés) a sakál létszáma nem szorítható vissza. Szükséges lenne a nagyvad etetésének megtiltása a szabad vadászterületeken, az országosan hatalmas mennyiséget kitevő, tonnaszám képződő zsigernek a vadászterületről történő elszállítása, a túlszaporított nagyvad létszámának brutális lecsökkentése, mert minél több a vad, annál több ragadozó képes azt dézsmálni!

El kellene végre kezdeni tiszta vizet önteni a pohárba!

Írta és fényképezte: A vad és környezete Facebook csoport szerzője: Horváth Zoltán

 

 

 

Vadászat

Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek

A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Published

on

2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Fotó: OMVK

Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.

Fotó: OMVK

Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.

Fotó: OMVK

 

Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA

Published

on

Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.

A vendégeket Hohmann Endre vadászmester (balról) és Mészáros Kálmán elnök fogadta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra”  települt tájat.

A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager

Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.

Aki korán kelt október 27-én Szaporcán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutatóközpontjában, azt ilyen csodák várták. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.

Jóbarátok, jószomszédok érkeznek. Az Ormánságban összetartanak az emberek, összetartanak a vadásztársaságok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.

A megnyitó előtti pillanatok: Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a legkisebbekre is szakított időt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.

Folyamatosan érkeznek a vendégek az ország minden tájáról. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.

Példás! Ezt az agancsot egy, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területén esett gímszarvas hullajtotta el, még 2023-ban és úgy gondolták, ha már itt hozták terítékre a tavalyi agancs is kerüljön a trófea alá! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.

Ünnepélyes megnyitó Szaporcán: balról Hohmann Endre vadászmester, Mészáros Kálmán elnök és Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.

Az ország talán legifjabb vadászkürtös hölgyei, akik a Baranya Vadászkürt Együttes csapatát erősítik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.

A trófeabemutató ünnepélyes hangulatáért a Baranya Vadászkürt Együttes felelt, akiket Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke vezetett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Agro Jager News

*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya

Tovább olvasom

Vadászat

Berregnek a kosok

A szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka

Published

on

Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.

Fotó: Pixabay

Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.

A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.

A Szombathelyi Erdészet Zrt.  által készített videó itt tekinthető meg.

Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.

Tovább olvasom