Vadászat
Szószék
Előrebocsátom: elfogult vagyok a sörétesekkel. Számtalan élmény köt elődömtől örökölt Monte Carlómhoz, és az IZS-hez, ami – annak nyugdíjáig – Apámat szolgálta…
Homályosan emlékszem gyerekkoromból még egyik felmenőmre (akkortájt ment nyugdíjba, mikor írni tanultam), aki, bár volt szolgálati mausere (szarvasokhoz…), disznóra mégis csak sörétessel vadászott. Vasárnap délutánonként töltötte saját kezűleg a belevalót, a fütyülős golyót, meg a kilenc szem nyolc milliméteres „szatymát” vagy hét szem kilences „futót”, amelyeket persze saját kezűleg öntött kétes eredetű ólomféléből…
Felülről teleöntötte, aztán kétfelé vette az öntőformát, és mint a borsószemek, sorakoztak egy közös nyélen a „magok”. A tölténybe rakott golyóbisokra aztán forró viaszt csepegtetett, és készen volt a „lövés”… Az elfújt gyertya szagáról nekem még ma is ez jut eszembe…
Hát igen, az ő idejében még így lehetett, sőt – csak így lehetett. A városi vadászbolt kispénzű erdészembernek nemigen volt divatban, városba meg pláne csak akkor ment, ha öltönyt csináltatott. És mivel életében tán kettőt koptathatott el, ez nem volt túl sűrűn…
Bár a szatymázásról manapság soknak a raubschützök jutnak az eszébe, az az igazság, embernek és vadásznak maradni – nem eszköz kérdése. Több annál. Jóérzésű ember akkor se spriccentett oda száz lépésről a disznónak, hogy azt a hasába fúródott egy szemtől három nap múlva vigye el a sebláz, és ma is látni olyant, aki négyszázról is odapattogat a kilométerpuskával vaktyúkistalálszemet alapon, aminek az eredménye ugyanaz a felesleges szenvedés lehet.
A fütyülős golyó pedig egy érdekes találmány, úgy néz ki, mint egy régifajta cérnaorsó, amely persze csak akkor fütyült, ha a levegőbe lőttek vele, mert húsz méterről nemigen volt ideje megszólalni. Pedig szinte sportot csináltak akkor abból, ki jut közelebb a vadhoz (érdekes módon pont fordított volt a dicsőség, mint mostanában).
Sokáig megvolt még az öreg maga készítette létrás ülőkéje egy dagonya fölött, amely úgy volt építve, hogyha az ember elszundikált volna, egyenesen a sárba pottyan… Ezen praktikus ébren tartó szerepén kívül még egy, ennél is fontosabb előnye volt az ilyen ülőkéknek: éjjel, hacsak egy csöppnyi csillag is volt az égen, a disznót is meg lehetett célozni öt lépésről. A többit aztán a fütyülős vagy a futó elvégezte, mégpedig becsülettel.
Mert lehet, hogy a gyantás-sáros szőrű nagy kan elvitte volna a lövést ötven lépésről, de az öt lépésről, negyedmaréknyit terítő hét magot aztán már sosem! Hát igen, ott meg lehetett tanulni, mi a lesvadászat!
Ha a közelben motoszkált valami (ami pedig a disznónak jó szokása, hogy mielőtt kilép, még elszöszmötöl egy-egy félórácskát), még lélegzetet is csak minden másodikra szabadott venni, egy köhintés pedig egyből az aznapi les végét jelentette.
Fel kellett hát telepedni napnyugtakor az öreg mellé a szószékre, aki addigra ölbe vette a duplapuskát, a biztosítót megjártatta (ha a disznó már kilépett alánk, az ügyes kis kattingatást legfeljebb harsány röf(h)ögéssel nyugtázta volna, persze már elfele), aztán oda kellett szegezni a tekintetet a sár közepén csillogó kis víztükörre. Mást úgyse igen lehetett látni a pár méterre kezdődő bozóttól, legfeljebb még a szürkülő égboltot. De mivel már akkor se igen vonzott a csillagászat, hát örök emlékem, midőn még gyerekként, ezen a kis tákolmányon kuporogva, a vízen legelőször megláttam a parton végigkocogó, már sötétségbe olvadó malac fejre fordított – tükörképét…
Egy hátránya volt csak a trónusnak, illetve kettő. Az egyik, hogy rettenetes messze volt, és a sötétben átlag hatszor hasra estem, mire hazaértünk (az öregnek csak egy hordozható lámpája volt egész életében, azt is a kocsin tartotta, és petróleum járt bele). A másik pedig, hogy bizony tízszer is ki kellett menni, mire valamit végre látott az ember. Mert ilyen közelről, egy csöppnyi tisztáson igen-igen jó szélnek kell lenni, hogy meg ne érezzék a szagunkat…
Megjöttek szinte mindig, abban hiba nem volt. Hanem aztán a hátunk mögül vagy egy hosszú gurgulázás, ami a sertepertélő malacoknak szólhatott, hogy sipirc vissza az ágyba, vagy egyszerűen csak elnémult a finom, de addig állandó motoszkálás, jelezve, hogy bizony gazdája se tegnap kezdte ezt a rögös-sáros szakmát…
Egyszer aztán végre minden összejött, és „likiránt gyütt” egy (akkor még nálam igencsak nagyobbnak tűnő) marcona ördög, aki, mikor az öreg leszállt, hogy megnézze, még fel is ült hirtelen, és a fogát összekocogtatta, úgyhogy még fejbe is kellett lőni (szép hosszú láng csapott ki a cső végén, amitől még külön kivert a frász), és emlékszem, a zsigerelés után szegény jó öregnek még fél órájába telt engem leimádkozni az ülőkéről, mire mindkét kezemmel elengedtem a karfát…
Ez jutott most eszembe, hogy a sörétesekről gondolkoztam, meg még egy, a nálam fiatalabb vadászbarátomról, aki már harmadik feleségét koptatja, csupán az ágya iránt érez örök és olthatatlan szerelmet…Olyannyira, hogy mindig csak éjfélig bírja ki nélküle…
Szóval hátulgombolós koromban, mikor egy hosszúra nyúlt esti les után hazabotorkáltunk a búzatábla felől, az öreg a kisajtóból visszafordult, mondván, milyen szép este van (mi lehet abban már olyan szép, gondoltam, mikor akkorákat ásítottam, majd a fejem esett le).
Reggel aztán, mikor előmásztam a napsütésre, mint a földi béka, már vígan kanalazta a resztelt májat, mégpedig csakis frisset, mert a házban tudvalevőleg a hűtőt még nem ismerték… Jó vadászat és jó evés után pedig következik a… nem, nem az alvás, hanem kalap a fejre (régen az erdész a kalapját csak az ágyban nem viselte), fütty a kutya, és irány a falu, mert a vadat még be is kellett vinni…
Na igen. Gondolok néha még rá, amikor megjön szombat este (egy hétvégére) a vendég, jöttem-láttam-lőttem, feldobtam a platóra, árkon-bokron a terepgumikkal, miközben kő kövön, fa favon nem marad, hogy (az egyszeri film után, szabadon) én is jöttem-láttam… és visszamennék…
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login