Keressen minket

Vadászat

Diána másként akarta

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

A vekker könyörtelenül hasított bele az éjszaka csendjébe. Mielőtt sikerült volna álljt parancsolnom neki felébresztette az egész házat.

Lassan lemásztam az emeleti hálószobából a konyhába. Elsőnek a gyorsforralóhoz léptem, hadd tegye a dolgát. Mit álldogál itt tétlenül hajnali fél négykor. Épp azon tűnődtem vajon kávét vagy teát főzzek, amikor lányom megszólalt a hátam mögött.
– Apa főzz egy teát, kérlek!
– A frászt hozod rám ezen a korai órán.
Segített azonban eldönteni dilemmámat, én is a teát választom. A gyorsforraló jelzi, hogy ő már kész, ezért tempósabban kezdek sürgölődni a konyhában. Vesztemre. A teásdoboz kicsúszik a kezemből és zutty, a földön végzi. Persze nem éri be ennyivel, közben szétszóródik. Félszemmel a lányomat figyelem miközben kézbe veszem a kisseprűt meg a kislapátot. Arca duzzad a magába folytott nevetéstől. Szinte szenved, de tartja magát.
– Tudod, hány éve már, hogy feltalálták a zacskós teát? – jegyzi meg halkan.
– Hallgass, ha nem akartál volna teát…
– Akkor a kávét szórtad volna szét – vágja a képembe könyörtelenül.
Na ezt már én sem bírom. Szinte egyszerre robban ki belőlünk a hangos nevetés.
A közeledő lépések zaja arról tanúskodik, hogy otthonunk harmadik tagja is elhagyta az álmok szigetét.
– Egy kávét kérek! – hallom feleségem hangját és szinte biztos vagyok benne, hogy csukott szemmel jön le a lépcsőn, mert amikor a fordulóhoz ér, rálép a kutya szétrágott csontjára
– Agyonvágom ezt a tacsit egyszer.
– Anyád növeli az esélyeimet. Még szétszórhatom a kávét is. – súgom oda csendben lányom fülébe, mire mindketten újszint kirobbanunk.
Nejem miután agyonsimogatta csonttaposó lábát és a másikon nagy nehezen leérkezett, azonnal felméri a helyzetet.
– Csak nem? – csapja össze két tenyerét. – Ilyen ügyes voltál?
– Hát…
– Miért nem főztél zacskós teát? Az ha leesik csak fel kell venni.
– Szeretnél egy bő és kimerítő választ?
– Légy olyan kedves.
– Csak!
– De azért aranyos vagy azzal a kisseprűvel…
– Tudom! Csak azt nem tudom mi a jó fenét lábatlankodtok itt nekem hajnali fél négykor.

Szó nélkül hagytak ott, mint “sz…rt a jégen”. Ott maradtam kisseprűvel, kislapáttal, két teával meg egy kávéval és azon tűnődtem vajon álmodtam az egészet
Újra csend lett. Eltelt vagy negyed óra a vekker brutális hangja óta. Ekkor jutott eszembe: még ki sem néztem, hogy megtudjam milyen az idő. Úgy látszik az éjszaka bőven esett, csatakos minden, tócsákban áll a víz az udvarban is. A csillagok még javában fickándoznak az égen. Van még egy félórájuk amig elnyeli őket a világosság.

Míg öltözök azon elmélkedek, milyen lesz a mai reggel? A derűs hajnali hangulat után vajon újra búskomoran térek e haza? Vagy tán a tizedik támadás eredményes lesz? A sok nemalvás végre meghozza gyümölcsét? A régóta kiszemelt őztrófea végre felkerülhet-e gondosan kiválasztott helyére? Ilyen és hasonló kérdésekre keresem a választ. Mire felöltözök kihűlnek az italok, a kávét választom. Van időm bőven ízlelgetni kedvenc italomat, még rá is gyújthatok egy cigarettára.

A kutya, mióta felkeltem le nem veszi a szemét rólam. Vajon honnan tudja, hogy vadászni készülök? Ha munkába megyek, úgy kell kirázni a vackából. Most meg itt ül és már előre remeg, hogy netán itthont ne parancsoljak neki. Várja a kulcsszót.
– Ne félj jössz te is – mondom ki a várva-várt mondatot, mire boldogan csóválni kezdi a farkát. Indulásra készen beáll az ajtó elé, biztos ami biztos, hátha meggondolom magam.

Pontosan negyed ötkor hagyjuk el a házat. A Kis-Kárpátok hegylábához indulunk őzbakcserkelésre. A Vöröskői vár alatt húzódó alig hatszáz hektáros sík erdőterületre a Lindavába, melyet kelet felől a Lindava patak, északról a Modorból Csasztára vezető országút határol, délről pedig Budmerice község és a határában fekvő Budmericei kastély, a Szlovák írószövetség hivatalos alkotóháza. A kiszemelt őzvad, mellyel idén immár tizedszer készülünk összemérni erőnket, egy selejtezésre szánt, golyóérett, feltehetően hároméves villás bak, agancsa méretét meghazudtoló ellenfél. Koratavasz óta kivénhedt sutájának társaságában tartózkodik, csak ő tudja miért. Mindenesetre neki köszönheti, hogy ezidáig mindig sikerült túljárnia az eszünkön. A suta ritka óvatossággal őrzi ifjú párját. Ahányszor találkoztunk minden esetben időben riasztotta a daliát vagy pedig bölcsen elállta előle a golyó útját.

Tény, hogy a bak rendszeres tartózkodási helyén, az évek óta Kertnek nevezett vadászterületen, komoly problémát okoz a nesztelen cserkelés Az elnevezést illetőleg nincs információm, a terület kb. ötszázszor-ötszáz méteres ritka bükkös aránylag magas aljnövényzettel, mely javarészt földiszeder-inda. A tavalyról visszamaradt rengeteg bükkfa-avar zörgése minden óvatosság ellenére az őzek érzékeny fülében azonnali “Vigyázzt!” parancsol. Talán az éjszakai eső hasznunkra válhat. Az elázott falevél sokkal kevésbé korlátoz a mozgásban, amúgy is szeretem az erdőt járni kiadós eső után. A vad nyugtalanul kóborol ilyenkor, állandó mozgásban van, idegesíti a fáról hulló esőcseppek kopogása.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal telik el néhány perc mígnem a Niva odakanyarodik az erdészház elé. Hosszúszőrű törpetacskóm büszkén feszít a hátsó ülésen. Mialatt beírom magamat a terület látogatási könyvbe, megbeszélik az erdész daxlijával ügyes-bajos gondjaikat. A daxli elpanaszolja bánatát, miszerint ő már csak egyre inkább házőrző, mintsem vadászeb. A tacsi megpróbálja kifejteni együttérzését, de mivel látja, hogy végeztem a beiratkozással, egyéb teendőjére hivatkozva nagy vakkantással átugrik az első ülésre. Mostantól figyelnie kell, mert további utunk az erdőn keresztül vezet. Hiszi ő. Az én véleményem viszont más, csaknem könnyes szemmel, de “szó nélkül” engedelmeskedik miután leparancsolom az ülés alá.

A távolban rozsdás színű róka szemei villannak meg az erdőszéli sávban a reflektorfényben. Esze ágában sincs a ravaszdinak hogy bevárjon, puskagolyóként lövi magát az erdő sötét mélyébe. Célunkhoz közeledvén a “falerakóplacchoz” irányítom a Nivát. Két frissen felállított farakás közé kúsztatom a vasparipát, aztán szinte egyszerre állítom le a motort és oltom el az erdőt áthasító fénycsóvát. Óvatosan nyitom tágra a terepjáró ajtaját. A kabinban felvillanó gyenge fénynél nesztelenül veszem magamhoz vadászkellékeimet, távcsövet, tölténytokot, végül fejembe húzom sokat sínylett vadászkalapomat. Közben félszemmel az ülés előtt egyre nagyobb kínok közt heverő tacskót figyelem.

Az erdőt még sötét fátyol borítja, de az égen már a kék és a szürke színek ezernyi árnyalatai járnak táncot, a csillagokat elűzve őket nappali álmukra. A fákon túl a látási viszonyok már bizonyára jóval meghaladják az ittenieket. Kell még néhány perc, hogy a fény itt is megtalálja útját a nyolcvanéves bükkök sűrű koronái közt. Cigarettáért nyúlok, hogy elvégezzem a szükséges szélpróbát. Lebújok a Niva ülése alá. Az öngyújtó fénye nagy veszélyt jelent a sötét erdőben. A hirtelen felvillanó, majd eltűnő fény sokkal inkább riasztásra kényszeríti a vadat, mint a távolból közeledő terepjáró fénycsóvája. Mélyet szippantok, majd magam fölé fújom a füstöt. Sokáig szédeleg egy helyben, mígnem mégiscsak elindul. Jó irányba. Többször is megismétlem eme tevékenységet, hogy meggyőződjek az alig szellőnek nevezhető mozgás egyirányúságáról.

A néhány perce még remegő világosság egyre jobban fölénybe kerül a tétován távolodó sötétségen. A puskáért nyúlok. A tacsi, aki ezidáig türelemmel bírta a helybenmaradást, idegesen ugrik az ülésre, jelezvén ő is velem van, ha netán közben elfelejtettem volna. Az alig észrevehető szemmozdulatra boldogan ugrik az ülésről a nedves avarra és már indulna is az erdei ösvényen. Halk szisszentésemre azonban szófogadóan beáll gumicsizmám sarka mögé.

Lassan lépkedünk az erdei úton. Mire a Kert sarkához érünk, már távcsővel jól felmérhető a terep, de inkább várok még néhány percet, mert szabad szemmel alig látni harminc méterre. A Vakárok felőli malacvisítás azt jelzi, hogy a vaddisznók már beváltottak a sűrűbe. A koca bizonyára gondosan kiszemelt fekvőhelyét keresve ráfeküdt egy körülötte lábatlankodó malacra. A tacsinak igencsak felkelti érdeklődését a távoli hang, jobbnak látom kilépni az ellenkező irányba, a Kertet átszelő cserkészút felé. Közben távcsövezéssel húzom az időt, mert úgy veszem észre, mintha beborult volna az ég.

Alig haladtunk kétszáz lépést, újra szememhez emelem a kukkert. Az erdő – a malacvisítást nem számítva – csendes, nem mozdul semmi. Újra lépni készülök amikor a kutya váratlanul bemozdul a Kert felé. Megpróbál felágaskodni rövid lábaira, hogy jobban lásson. Arrafelé távcsövezek, de nem látok semmit. Tacsim kérően fordítja felém kis fejét. Valamit érez, amit én nem látok. Szemrehányó tekintetétől kiráz a hideg. Szinte fájdalmat okoz a távcső, olyan erővel szorítom a szememhez, de hasztalan. “Sajnálom kiskutyám, de ezúttal tévedsz” – folytom el magamban a mondatot. Bólintok neki, hogy megyünk, de a kis szőrmók nem hagyja annyiban. Ismét ágaskodik. Az éjszaka mehetett arra valami – gondolom, de azért újra emelem a távcsövet. Egyszer csak mozdul a bükkfa töve. – Mi van ott? – Ösztönszerűen azonnal leguggolok, és lassan odacsúszok a szélső fához, onnan próbálom felmérni a helyzetet.

Tőlem alig hetven méterre egy vastag törzsű bükkfa tövénél egy bak fekszik. De még milyen bak! Sok vadászlegenda leélte az életét úgy, hogy nem adta meg nekik a sors találkozni ilyen bakkal. Úgy ám. Sokunknak benemteljesült álma parókás bakkal találkozni, hát még lövéshez is jutni. Nekem meg itt van az orrom előtt. Na nem egy égigérő paróka ez, csupán egy parókácska. Alig haladja meg a bak füleit, de akkor is sokaknak álomtrófea. Áldom ezért a pillanatért a kis tacsit, tökéletes szimatát, mely ezerszer többet ér mint az én két szemem. Megsimogatom a lábamhoz simuló kis állat fejét, aki hálából megnyalja a kezemet. Egyetlen dolog, amit most tehetünk, hogy várunk. Tétován bámulom a fekvő őzet. Most, hogy tudom hollétét, nem okoz problémát szabad szemmel sem a figyelése.

Csodák-csodájára teljesen nyugodt vagyok, kezem nem remeg, szívem nem kalapál. Időközben teljesen kivilágosodik az erdő, a hajnali malacvisítás idején fenyegető borulásnak már semmi nyoma. Eltelik jó félóra tétlenül. Ez a tétlenség csak egy dolgot vált ki belőlem. Meg kéne engedni a “csapot”. A vizes avar megtette a magáét, mozdulni azonban nincs merszem, felállni életveszélyes lenne. Összeszorított combokkal távcsövezek. Mintha a bak készülne valamire. Észrevehette mocorgásomat (vagy neki is kell)? Bárcsak kellene. Már a fogaimat is összeszorítom, alig vagyok képes figyelni az alig hetven méterre tőlem fekvő állatra. Felnézek a fák koronái közé, onnan várom a segítséget. És jön is. Mire visszanézek, áll a bak! A vastag bükkfa takarásában jobbról a fejét, balról a fél tükrét látom. Lassan arcomhoz emelem a golyóst, kibiztosítom és a fegyvertávcsövön keresztül követem. – Mozdulj már valamerre! – De egyelőre még egy helyben van, tűrőpróbát végez rajtam. Óriási kínok közt húzok még egy utolsót a csapon, amikor jobbról, mint égből a villámcsapás, belezúg a reggeli erdő csendjébe a riasztás: – böő, bőőö!

A parókás villámként mozdul, három ugrás után belevész a fák egyhangú képébe. Ösztönszerűen a hang irányába, jobbra rántom a fegyvert – ott a villás! A másodperc tört része alatt döntök és elhúzom a ravaszt. A sebtében útjára eresztett golyó földhöz vágja a régóta keresett bakot, az öreg suta eszeveszetten menekül.

A beálló csendet a tacsi boldog csaholása töri meg, jelzi, hogy vége a csatának. ő már ünnepel. Lassan odaballagok a régóta keresett bakhoz és a körülötte örömtáncot járó ebhez. Még sosem voltam ilyen szomorú töretválasztás közben. A kutya azonnal észreveszi, hogy ez nem igazi befejezés. Szeretetteljes fejecskéjében – akárcsak az enyémben – összekuszálódnak a gondolatok. Behúzott farokkal jön oda hozzám, remegő tekintetéből kiolvasható a kérdés:
– Elrontottam valamit?
– Dehogy rontottál – simogatom meg okos kis fejét.
Nem rontott itt el senki semmit. Egyszerűen csak Diána másként akarta.
Világgá küldte a “Parókást” hogy ezek után is legyen miért izgulni, legyen okunk újra és újra hajnalozni, lázasan járni az erdőt, reménykedni, és bízni abban, hogy ismét esélyt kapunk és megpillanthatjuk valahol.

ZSIGÁRCSIK Gyula, Pozsony

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom