Keressen minket

Vadászat

Egy egyszerű történet

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Ébresztőt csipog a telefonom és bár félig még az álomvilágban járok, automatikusan kikapcsolom az ébresztőt, majd felülök. Biztos módja ez annak, hogy az ember ne aludjon vissza.

Lassan kinyitom a szemem, nyújtózkodom és körbenézek a szobában. Nem látni semmit a sötétben, csak az ajtó felől dereng az előtérben lévő kis kandallóból kiáradó vöröses, meleg fény.

Hajnal négy óra van. Lassan felkelek, majd az előző este a párom által kikészített ruhák felvétele után kisétálok a konyhába, és lehajtok egy csésze hideg kávét, amitől aztán kiráz a hideg – de legalább felébresztett. Odasétálok a fegyverszekrényhez, kiveszem belőle a jó öreg 12-es TOZ-t, fél doboz töltényt, az övem, majd magamra veszem a kabátom és kilépek az udvarra.

A januári hideg szinte azonnal belehasít az orromba, könnybe lábadt szemmel botorkálok oda garázshoz. Beteszem a kocsiba a felszerelést, beindítom az autót és amíg melegszik egy kicsit a motor, addig kinyitom a nagykaput. Pár pillanat és úton vagyok – vadlibavadászatra megyek.

Sötét van még és csak egy-két tejes- vagy kenyérszállító autó fénye töri meg az egyhangúságot, miközben gyorsan fogynak alattam a kilométerek. Az út szélén jó fél méter magasra tolta fel a havat a hókotró, de ennek már bő egy hete. Mostanra az út már száraz és nem kell aggódnom az alattomos jégfoltoktól. A rádióból valamilyen névtelen, ismeretlen együttes jazz előadása hangzik, ami máskor inkább altató hatású lenne, de most valamiért jól beleillik a hajnali hangulatba. A távolban egy róka néz rám az út közepéről, de mire közelebb érek, már el is tűnik az út menti nádasban.

Igen, lassan közelítek a végállomáshoz, és az egyre gyakrabban feltűnő nádfoltok jelzik, hogy vízenyős területen járok. Időben vagyok, lassítok kicsit – még csak öt óra van. A találkozót fél hatra beszéltük meg, így van időm élvezni a hajnali utazás különleges hangulatát.

Bő tíz perccel korábban érkezem, így járó motorral várom a vadőrt, aki szokásához híven pontban a megbeszélt időben be is fut. Leállítom a motort, és egy hangos sóhajjal kiszállok a kellemesen átmelegedett, kényelmes autóból. Kiveszem a puskát és a többi felszerelést, bebújok a csizmába és egy kalapemeléssel üdvözlöm az addigra mellém érő mackó kinézetű hivatásos vadász.

Beiratkozunk, majd átköltözök az ő autójába, mivel a határban csak azzal lehet bejutni sziktavakhoz. Ő már fitt, és szokás szerint bőbeszédű, de én még nem kerültem ki teljesen a csendes, hajnali hangulatomból. A falu szélén megállunk, mert itt kötelező egy kávét inni, mielőtt végleg rászánnánk magunk a hajnali, –10 fokos hidegben történő libalesre. De hiába a meleg és hangulatos kis kocsma, akaratunk töretlen.

Kifele menet már én is élénkebb vagyok. Túl az első libámon, már nem csak az hajt, hogy lőjek valamit, hanem, hogy minél szebb élménnyel távozhassak. „Liba van!-rengeteg. Csak magasan repülnek és bőven a park határain belül.” Kapom az információt, de sebaj! Eddig még soha nem csalódtam ebben a helyben, pedig sokszor meg kellett tennem ezt az utat, mire az első liliket leszólíthattam a magasból.

Az út szokás szerint rázós, szinte minden tagom beütöm valamibe, mire kiérünk kiszemelt helyre. Itt aztán gyorsan beöltözünk, puskát a vállra és már sietünk is a nádba vágott leshelyekre, mert az ég alját most tépte fel a hajnal és a szakadás – melynek mentén elválik az ég a földtől – egyre erősebben izzik, derengésbe vonva a tájat. Kísérőm mutatja, hogy hol álljak meg. Megbízik bennem, ismer már annyira, hogy tudja, nem kapkodok. Végre megint egyedül, és végre megint itt vagyok!

Nézelődök. A tóról egyre hangosabban lehet hallani az ébredező madársereg zsivaját. Ahogy növekszik a fény, úgy nő a szárnyas sereglet hangja is, és úgy hág egyre magasabbra az izgalmam. „Vajon sikeresen térek ma haza?” Forgolódok és közben egyre több mindent fedezek fel a körülöttem lévő világból.

Merengésemből a fejem fölött tovahúzó vadkacsacsapat ránt vissza a valóságba. Lőhetőek… lettek volna, ha épp nem a hajnali nádas szépségeivel lettem volna elfoglalva. Igaz, annyira nem is bánom az elszalasztott lehetőséget – az is elég, hogy itt vagyok. Azért lassan ideje tényleg arra figyelnem amiért jöttem, így a tó felé és a lassan monoton zúgássá erősödő madárhangok felé fordulok.

Aztán egyszer csak, mintha felrobbant volna valami, a zúgás robajjá erősödik és szinte hallani, amint a hang forrása elválik a víztől. Nem bírom ki, hogy ne kukucskáljak ki a nádból, és akkor a szemem elé tárul a robaj oka: hatalmas, fekete felhő kering a távoli sziktó felett, és mintha maga sem bírná a szédítő örvénylést kisebb foltok – vadlibák – szakadnak le róla a szélrózsa minden irányába. Mivel felém is tart két-három csapat, így megint lehúzódom a nád közé, és a fegyvert kézbe véve, lélegzetvisszafojtva várom a lehetőséget, hogy megint egy vadlibára emelhessem a puskám.

Már levegőt is alig merek venni, nehogy eláruljam magam – ha akarnám sem tagadhatnám le, hogy a vadliba vadászata az egyik nagy kedvencem. Hallgatózom és a nád zörgése mellett egyre jobban hallatszanak a közeledő lilikek kiáltásai. Aztán a vadőr felől szól a puska, a libák pedig liftként emelkednek a magasba. Szinte szájtátva figyelem, ahogy elérhetetlen magasságban tovahúznak felettem, majd lassan elhalkulnak és eltűnnek a hajnali párában.

Újabb és újabb csapatok közelítenek hullámokban, de ezek már magasan jönnek – esélyem sincs a rendes a lövésre, pedig néha már-már emelném a puskát is. Sebaj! – gyönyörű látványt nyújtanak a szikrázó, fagyos reggeli fényben.

Eltelik egy óra és szép lassan elfogy a a tó fölötti „felhő” is. Már csak egy-egy elmaradt vagy helyét nem találó liba-csapat kering a táj fölött. Innen is, onnan is hallatszik a hangjuk, „lilik-lilik” vagy néha egy mély gágogás a lilikek közé keveredett nyári ludaktól. Szép ez a reggel.

Kinézek az útra. A kísérőm már felém tart, vidáman lóbálja az elejtett liliket, miközben öles léptekkel közelít felém. Tényleg olyan, mint egy nagy medve…
–– Na? Eredmény? –– kérdi.
–– Semmi. Csak ez a szép reggel –– válaszolom, miközben kiverekedem magam az útra.
–– Nekem ez a lilik jött. Azt hittem feléd jönnek, de aztán átkanyarodtak hozzám –– meséli, miközben poroszkálunk vissza az autóhoz.

Lemálházom magam, beülök az autóba, miközben a vadőr is betuszkolja magát a számára szűk ajtón. Indít, majd perceken belül átverekszi magát a traktorok által mélyen felszántott szakaszon és már a kövesúton robogunk a reggeli találkozóhely felé. Az elszámolás után szertartásosan még meghívom egy kávéra, majd mindenki megy a maga útján. Ő etetni, én meg haza.

Az autó gyorsan falja a kilométereket. Lassan feltárul a megszokott táj képe, buckák és akácosok között visz az utam, miközben a rádióból valami kellemes jazz szól. Mögöttem pedig egy északi vándor utazik, amit ajándékba kaptam a vadőrtől.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.