Vadászat
Betyár kan a fekete lestől
Erdélyben, pontosabban Székelyföldön volt ismét lehetőségem kevéske szabadságom egy részét vadászattal eltöltenem. Bikavadászat volt a tervünk, de napokig eredménytelenül jártunk utánuk. Száraz, meleg idő volt hatodik hete egy szem csapadék nem esett, ez mind nem kedvez a bőgésnek. Nem is hallottam bikát bőgni, csak Pista barátomat, aki mindent elkövetett, s próbálta triton csigájával szóra bírni a daliákat, sajnos eredménytelenül.
Bőgés nélkül pedig itt a Kárpátokban megkeresni a bikát kevés esély kínálkozik. Így aztán úgy határoztunk, hogy utolsó este lesbe ülünk és megnézzük, hogy disznó terén mi a helyzet. Természetesen a címbéli fekete jelző félreértés ne essék nem a vadászat módjára, hanem a les színére utal. Pál Gabi barátom, akivel ketten voltunk ennek a nem mindennapi vadászatnak a szerencsés résztvevői, erre többször is felhívta a figyelmemet, mosolyogva nagy fekete bajusza alatt.
Bejöttünk a reggeli vadászatból, megreggeliztünk s kávéztunk, majd körbejártuk a szórókat. Megnéztük, hogy hol kínálkozna nagyobb esély disznót lőni. Két helyen is jó disznójárás mutatkozott, de a fekete lesnél fel volt nyalva minden, a cserjék s bokrok jó magasan frissen voltak kenve sárral és pocsolyával. Összenéztünk, s nem kellett mondjunk egymásnak semmit, ide kell estére beülnünk.
A nap még az égen járt, mi már elfoglaltuk leshelyünket. Előttünk egy nagy bokros ciheres terült el, egy olyan nyolcvan méterre volt a szóró a sűrű és a szálerdő találkozásánál. Csend volt, néhány holló és szajkó szállt le egy-egy szem törökbúzáért, s próbálták nagy rikácsolás közepette a rangsort felállítani, ki foglaljon helyet elsőnek a terített asztalnál. Gabi barátom vadászkalapjával próbálta elkergetni őket mindhiába.
Ilyesformán múlattuk az időt, régebbi közös vadászkalandokat idéztünk fel, jókat nevettünk s beszélgettünk, persze csak csendesen. Ezek zárt lesek, lőrésekkel és ablakokkal, amit fel lehet hajtani, ha ki kell dugni a puska csövét. Persze ez nem azt jelenti, hogy lehet rajta ahogy Gabi barátom mondaná lagzilajcsizni , de halkan el lehet diskurálni bennük.
Besötétedett lassan, ilyenkor néha-néha nagy csendben ki szoktuk nyitni az ablakot, hogy hallgatózzunk egy kicsit, főleg ha a szelünk is jó.
Jobbról a sűrű közepe felől ágreccsenés és szöszmötölés hallatszott. Tisztában voltunk vele, hogy vendégünk érkezik. Abban szinte biztosak voltunk, hogy disznóval hozott össze bennünket védőszentünk, hisz a medve az nem lép az ágra, hacsak nem hajtják. Keresőtávcsövemben még elég jól láttam az etetőhelyet, de nem véltem rajta felfedezni semmit.
Körülbelül egy fél óra is eltelhetett úgy, hogy hallottuk, itt van, de meglátni nem bírtuk. Kis idő múlva a szóró szélén álló két nagy bükkfa között megjelent egy hatalmas fekete árnyék. A szívünk a torkunkban kalapált. Elhallatszott a lesig, ahogy nagy pofájával dolgozott, jóízűen ropogtatta a kiszórt kukoricát. Most már tudtuk biztosan, hogy disznóval van dolgunk, és azt is, hogy fajának kiemelkedő példányáról van szó, méretéből ítélve.
A puskalámpát még világosban felszereltem a fegyverre. Nem kenyerem a lámpafényben való lődözés, de elbírálni lámpa nélkül már lehetetlen volt. Az a tisztelt vadásztárs vessen rám keresztet, aki hasonló helyzetben nem így cselekedett volna.
Csöndben sikerült fölvennem a sarokba letámasztott puskát, szép nyugodtan kidugtam a csövet az ablakon. Jól fel tudtam támasztani, s biztos pozícióból kezdtem keresni a céltávcsőben, mígnem a bajor tüske szépen megpihent a nagy fekete folton. Ujjam a fegyverlámpa mikrokapcsolóján, még egy utolsó instrukció kísérőmtől megkérlek szépen, nehogy medvét lőj! mondta remegő hangon.
Lassan kibiztosítottam a fegyvert, majd megérintettem a lámpa kapcsolóját. Szemben állt velünk, fehérlett a két nagy agyar, nem volt idő gatyázni, gyorsan kellett cselekedjem. Tüske a homlokára és megérintettem a ravaszt. Mire kísérőm kimondta volna, hogy disznó, az már feküdt és az utolsókat rúgta.
Gyorsan újra csőre töltöttem, és lámpában figyeltem mi fog történni. A’ mán átadta a lelkét az égi teremtőnek mondja cimborám. Szégyen nem szégyen, de már jártam úgy, hogy a lövés utáni nagy gratuláció közepette a disznó felállt és elfutott.
Leszálltunk a lesről és odaballagtunk nagy óvatosan a már kimúlt disznóhoz. Hirtelen szólni sem tudtam, nem gondoltam és nem is tudtam elhinni, hogy ekkora disznót sikerült lőjünk. Gabi töretet készített és ünnepélyes keretek között ott, Oroszhegy fölött a Görnyébe csillogó szemmel mondta el gratulációját. Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy tiszta szívből megköszönjem - habár már sokszor megtettem, mégsem elégszer - neked, drága barátom, önzetlen munkádat, kitartásod és segítségedet, amely hozzájuttatott engem ehhez a páratlan trófeához és vadászélményhez.
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login