Vadászat
Rókahajtás
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Barátom!
Szombatra egy nagy rókahajtást szerveztem. Tizenegy ember mondta rá, hogy biztos jön, de csak kilencen jelentek meg reggel fél nyolckor a Nyegoseva 29-es ház előtt. A pöcéri kacsatóval kezdtük, de csalódást okozott. Semmi élet nem mutatkozott benne, még nyulat se láttunk az első hajtásban. No, őszintén megvallva nem is csodálkozom. Akkora volt a vízállás, hogy ellepte a zsombékokat. Egy sík jég volt az egész. Csak a hosszabb kórészálak hegye állt ki a jégböl. Semmi sem állta az útját a süvítő, jeges szélnek. Sehol egy szélárnyék, hóbucka vagy fűcsomó, ami védelmet nyújtana a vadnak.
Mi is igyekeztünk minél előbb eltűnni innen. A vér is megfagyott volna az ereinkben, ha nincs Véber Gyuszi melegítő itala. Mindenki szívesen húzogatta a flaskát, egyrészt mert nagyon finom volt, másrészt mert „a menyecske” (Gyuszi fiatal felesége) készítette.
A második hajtásban, a kacsató másik felében, több volt a nád, a gyékény, sok volt a nyúl, sok volt a friss rókanyom, de semmi más. És mégis, az embereknek ez nem vette kedvét. A második hajtás befejeztével, a bátkai “hóttisza” medrében, a töltés belső lábánál, egy sűrű kökénybokor mögött alkalmas helyet találtunk a tűzrakáshoz. Habár egyesek kételkedtek, hogy sikerül ilyenkor tüzet rakni, én csak mosolyogtam.
Tudtam, hogy ez az én feladatom lesz. Ezért még az első hajtás idején, amikor a jégből kiálló lilavirág kórékat kerülgettem (tudod, amiből söprűt kötnek a padéiak), amiket a szél puskapor szárazra fújt, szedtem egy köteggel a hátizsákba. Most gyerekjáték volt ennek a segítségével tüzet varázsolni. Egy duplalap a hátizsákban lapuló Magyar Szóból, a száraz kóréköteg tetejébe egy jó maroknyi gyalogakác a vékonyából és már pattogott is a kellemes meleget árasztó tüzecske.
A tüzecskéből egy-kettőre igazi tűz lett, mert mindenki összekapkodta a körülötte lévő száraz rőzsét-gallyat. Vigyázni kellett a bajúszra, szemöldökre, mert a szél könnyen megtréfálhat. Hol erről, hol arról kapott föl egy izzó vörös labdát és a mit sem sejtő, szalonnát, kolbászukat sütögető jágerek közé dobta. A fejünket ilyenkor elkapkodtuk, de a kezünk sokszor ottmaradt. A finom szőrszálak megkunkorodtak és olyan illatuk volt, mint gyerekkoromban, amikor szalmával pörköltük a disznót.
Az idő eljárt, már tíz körül lehetett. Most a félliteres melegítő ital utolsó kortyocskái is elfogytak. A szalonnáról, kolbászról lecsöpögő zsír sercegve lobbant a parázson. Olyan illatok keringtek, hogy szinte harapni lehetne őket. Lili kutyám fegyelmezetten ül mellettem, de az ingereknek ő sem tud teljesen ellenállni. Akkorákat nyel a szerencsétlen, hogy szinte hallom, amikor nem is nézek oda. Pamacs már türelmetlenebb. Kinjában izeg-mozog. Hol a Lili, hol az én lábom mellé kuporodik, de a kolbászról le nem veszi azt a szúrós tekintetét. Szinte szugerálja, lenézi a nyársról. Nyüszit, vakkant is hozzá.
Elmosolyodok. Kiveszem a hátizsákból a kutyakosztot (olcsó szalámi) amit Ibi néni az ő kutyusainak odakészített. Csakhogy az addig tartott, ameddig ezt kimondtam. Volt nincs szalámi. Várjatok sorotokra. Most mi eszünk. Gondolom én. De Pamacs ezt másképp gondolja. Úgy tud nézni, hogy mindenkinek megesik a szíve. Hol egy sült kolbászdarab, hol szalonnabőre (no maradt azon egy ujjnyi szalonna is) a jutalma. Ragyogó szemeiböl azt olvasom: Ne féljetek, én nem felejtek neked kolbászos bácsi, meg neked is szalonnás, olyan, de olyan szép rókát fogok a puskacső elé hajtani, hosszú lobontos farkút fehér bojttal a végén.
Közben mi is jóllaktunk. Finom, házi, Tószögi itallal meglocsoltuk a friss, ropogós cipón vágtató, lilahagymacsákós, szalonnahuszárokat. Mit mondjak, mi is más szemmel láttuk a világot. Mindent elhittünk, amit Pamacs mondott. Némelyikünk még annál is többet, kurtafarkú vadmalacot.
A hajtást gyönyörűen megterveztük. Deján szomszédom, mint zentai vadász, átment a hottisza túloldalára, a Zentához tartozó részre. Én, mint az ő vendége (papír is van róla) szintén a túloldalon fogok haladni, kissé lemaradva tőlle. A többiek a jégen és a padéi oldalon. Rudi másodmagával elment a rekesztéshez a hottisza túlsó végét elállni.
Már felinél jártunk, csak pár fácán kelt fel, méltatlankodva, szitkolózva, átkozta a kutyák összes nemzedékét, amikor szólt a puska, majd még egyszer. Sörétes? Nem, nem, ez biztos karabély. Az elsőből megsebezte a ravaszdit, a második a kegyelemdöfés volt. Ne szenvedjen az a szegény pára. Mert, hogy megvan, az biztos!
Fél óra múlva, amikor kiértünk a hottisza végére, gyanús nekem, hogy nincs kiakasztva a vörös bunda a terepjáró rácsára. Kezd meginogni a hitem. De aztán kiderül, hogy hiába hitetlenkedtem. Mert a megboldogult éppenséggel nem a rókák, hanem a macskák, konkrétabban a kóbor macskák családjába tartozott.
Deján barátomnak lett volna éppenséggel egy vörösfrakkos páciense, de az ragaszkodott az ünneplő bundájához és nagyon rafináltan úgy szökött ki a két vadász között a hajtásból, hogy Deján nem mert lőni, félt hogy a jégről fölpattanó sörétek eltalálják a kollégáját. Mindezt már a hazafelé robogó terepjáróban tárgyaltuk meg.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login