Keressen minket

Vadászat

A két szűz

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

1997. szeptemberében – miután csaknem egy éve dolgoztam az erdészetnél – elérkezett az első szarvasbőgés ideje. Az első csoport öt német vendéggel berendezkedett a vadászházban, majd az ismerkedő beszélgetések után elosztottuk, ki melyik vendéget fogja kísérni. A tapasztaltabb kollégáimra testálva a komolyabb bikákat lőni szándékozó vadászokat, magamat a végére hagyva, a legkisebb trófeaigényű vendég jutott nekem. Tettem ezt azért, mert mind a vendégkísérésben, mind a szarvastrófea-bírálatban tudásom enyhén szólva is hiányosnak volt nevezhető. Egyszóval életem első vendégét kellett bőgő bikára vezetnem, és úgy gondoltam, minél kisebb trófeát szeretne zsákmányolni, annál valószínűbb, hogy nem követek el szakmai hibát a kor és a súly megítélését tekintve. Hogy történetesen ő egy csinos, fiatal fogorvosnő volt, ez természetesen kizárólag a véletlen műve.

Egy éve dolgoztam a területen. Tapasztalataimból és a kollégákkal történt gyakori beszélgetésekből azt a következtetést szűrtük le, hogy meglehetősen kevés bikánk volt, azok is jobbára fiatalok. Hála az azelőtti rablógazdálkodásnak, amely során három évvel ezelőtt két év alatt 240 db gímbikát lőttek a hétezer hektáros vadászterületen azzal a jelszóval, hogy: „A vendég bika nélkül nem mehet el!”. A bikák zöme hat-hét éves korosztályhoz tartozott, elvétve egy-egy idősebb, és több még ennél is fiatalabb.

Elhatároztuk hát, hogy néhány évig kizárólag selejt bikát engedünk lőni a területen, abból is csak évi 20–30 db-ot, és ehhez mérten szerveztük a csoportokat, fogadtuk a szerényebb igényű vendégeket. Többé-kevésbé tartottuk is magunkat ehhez az elhatározáshoz a következő öt esztendőben, amely önként vállalt böjt meg is hozta az eredményét, mert a 2000-es évek elejére már 10 kg fölötti bikáink is voltak.

Na de hol van az még! Egyelőre olyan kalappal köszöntünk, amilyen volt, márpedig ez a kalap meglehetős szerény tulajdonságokkal bírt, azaz hogy középkorú, és fiatal villás agancsos, 3–6 kg-os trófeával.

Szóval délután elindultunk első vadászatunkra vendégemmel, amely során egy dagonyához terveztem vele leülni. Azon az őszön nagy volt a szárazság, szeptember első hetében jártunk, szóval nagyon gyenge bőgés járta. A dagonyákba lajtos kocsival kellett a vizet hordanunk, hogy ki ne száradjanak. Vadászati berendezéseink is elég hiányosak voltak még, így két három lábú vadászszéket vittünk magunkkal, jó széllel azon helyezkedtünk el, mintegy ötven méterre a dagonyától. Kényelmes magasleshez szokott vendégem meg is kérdezte, hogy lehet ilyen testhelyzetben lőni? Meg kellett neki mutatnom, hogy könyökeit két térdére támasztva, viszonylag kényelmesen, biztos lövést tud tenni. Fejét csóválva próbálgatta a célzást, majd hitetlenkedve támasztotta a fegyvert fedezékül szolgáló cserfánk oldalához.

Mivel alig mozdult valami körülöttünk a délután jobbára beszélgetéssel telt, amelynek során megtudtam, hogy első bikáját szeretné meglőni. Ezután én is elárultam, hogy nekem is ez lesz az első bikám, amelyre vendéget kísérek. Na, két szűz bikavadász! Ezen aztán jót nevettünk. A szerencsejátékban a szűz kéznek szerencséje van, meglátjuk, igaz-e ez a vadászatra is?

Jártuk az erdőt hajnalban, este, ültünk lesen vadföldön, cserkeltünk nyiladékokon, az utolsó napokban már a déli órákat is a dagonyák mellett töltöttük, hátha most akadunk össze a keresett bikával. De bizony nem akadtunk. Hol fiatal reményteljes, hol a kívántnál nagyobb agancsosokkal találkoztunk, amelyek számunkra nem voltak lőhetők.

(Illusztráció)

Egyik este tovább maradtunk hallgatózni a vadföld széli magaslesen, úgyhogy ránk sötétedett. A cserkészút körülbelül százötven méteren a sötét szálason vezetett keresztül, s mivel lámpával nem akartam zavarni a vadföld körül bőgő bikákat, anélkül sétáltunk lefelé a jól kitakarított ösvényen. Ez olyan csöndesen sikerült, hogy egy turkáló konda kellős közepén találtuk magunkat. Körülöttünk minden irányban mozgott, zörgött, szöszmötölt, röfögött az erdő. Csendben súgtam vendégemnek, hogy meg kell állnunk, mert beleszaladtunk a disznókba, várjuk meg, amíg elvonulnak. A koca szagot kaphatott, mert egy hatalmas fújás kíséretében megugrott az egész csapat. Abban a pillanatban egy visszafogott sikoly kíséretében vendégem már a nyakamba is ugrott, úgy megijedt a disznóktól. Nyomban el is határoztam, hogy gyakrabban fogunk éjszaka cserkelni az erdőben…

Már kezdtek jönni a vendégek és kollégáim részéról az élcelődések, hogy nem is vadászni járunk az erdőbe, ígyhát – no meg azért is mert már csak egy esti és egy reggeli lesünk volt hátra – valamit sürgősen tenni kellett. A többieknél már két jó bika feküdt a terítéken, az elejtők már nem is vadásztak, csak ünnepeltek.

Estére vadföld széli pódiumra ültünk. Ez egy földre épített leskosár, amelyről a tíz hektáros zab árvakelés szinte egésze belátható és belőhető. Csend, sehol egy bőgés. Már kezd szürkülni, amikor tőlünk balra újra – ki tudja hányadszor az este folyamán – megtávcsövezem az ismert váltót, ahonnan esetleg a bikát várhatjuk. Legnagyobb meglepetésemre egy bika eleje látszik az erdő szélén. Hamar nézem az agancsot, de már veszem is le szememről a távcsövet, egy nyolc kiló körüli koronás bika áll a vadföld szélén. Súgom a vendégnek, hogy ott a bika, de lényegesen nagyobb, mint az általa megadott felső határ. Veszi a távcsövet, ezzel egy időben a bika hátrahajtja az agancsát, és nagyon halkan, hosszan elbőgi magát. Szájából jól láthatóan száll a pára az esti szürkületben. Vendégem ekkor nyugodtam megkérdezi, hogy elég öreg-e a bika?

Mint akit az áram megcsapott, kapom a szememhez a távcsövet, közben kérdezem, hogy annak ellenére meglőné, hogy három kilóval nehezebb mint amilyet lőni szeretne? „Ha elég öreg, akkor igen” – jön a válasz. Elsőre nem is figyeltem a korát, hiszen az agancs túl nagy volt nekünk, így alaposabban meg kellett néznem a még mindíg szoborszerűen, egy helyben álló szarvast. Fiatal, még nem golyóérett, agancsában fölül van az erő, hosszúak a középágak, hosszúak a koronaágak, nyaka, testalkata sem mutat öreget. Kimondom hát a végszót: Nem lőhető! Halk sóhajjal ereszti le a már célzásra emelt fegyvert. „Pedig olyan szép!” Csendben szedelőzködünk, maradt az utolsó hajnali vadászat.

Este, miután letettük a vendégeket a vadászházban, végigkérdeztem a kollégákat, láttak-e valahol nekünk való bikát, mert én már tanácstalan vagyok. Biztos bikát senki nem tudott, de a szomszéd pagony kerületvezető gazdája azzal biztatott, menjünk reggel a Nagyhalálvölgy alján lévő lesre, az este jó bőgés volt, ott reggelente még világoson is mozognak a szarvasok.

Reggel még sötéttel elfoglaljuk helyünket a lesen. Mögöttünk szálerdő, előttünk keresztben egy széles völgy lekaszált legelővel, szemben vele a Sírkút oldali öreg erdő. Három bika bőg a szemközti oldalban meglehetősen erősen. Hangjukból ítélve egy csapat bika két mellékbikával. Egyre világosodik, halljuk hogy a szarvasok tőlünk távolodva vonulnak egyre feljebb az erdőben, majd el is hallgatnak.

Na, ezzel az utolsó esélyünk is elszállt – gondolom magamban. Azért kitartunk a teljes világosság ellenére, hiszen itt világossal is várható a szarvasok átváltása, bár őszintén szólva nem sok reményt fűzök a dologhoz. Egyszer csak újra megszólalnak a bikák a túloldalon, kettő egyre messzebb hallatszik, de az egyik mintha közeledne. És valóban, a következő bőgés alig 200 m-re tőlünk hangzik. Készüljön föl, szólok a vendégnek, mert mindjárt itt a bika. Ahogy ezt kimondom, már ki is lép a szálasból, egy harmadik-negyedik agancsú, mindkét szárán villás bika, olyan 3–3,5 kg. Nem nagy trófea, de első bikának pont megfelel. Tőlünk balra igyekszik át a mi oldalunkra az erdőbe.

Igen ám de a szelünk éppen arra fúj, ha tovább megy, szagunkat fogja és már ugrik is. – Rábőgök, hogy megálljon – mondom a vendégnek –, és akkor lőjön, mert nemsokára szagot kap. Amikor a bika két bokor között szabadon átlép, ráböffentek. Szembe fordulva haptákba vágja magát. A távolság kb. 80 méter, és már dördül is a 7×64-es. A szügyön lőtt bika nagyot ugorva jelzi a találatot és futva megindul eredeti irányában az erdő felé. „Gyorsan ismételni!”, sziszegem a vendégnek, de már rajta is van a bikán újból, és amikor egy pillanatra megáll, magas lapockán lövi. Mint akit letaglóztak, a bika tűzben rogy.

Ekkor tör ki mindkettőnkön a vadászláz. „Bikát lőttünk!” szakad ki belőle a halk sóhaj, és könnyes szemmel megölel, talán még két puszit is kaptam.

Együtt megyünk a már dermedt vadhoz, átadom a töretet, gratulálok, és nagyon örülünk mindketten első bikánknak. Az első lövés kicsit alacsonyan érte a szügyét. Halálos volt ugyan, de azért kellett a második golyó, ami megkímélt bennünket a hosszas utánkereséstől.

A vadászházhoz érve egyedül üldögélünk az udvari padon. Akik meglőtték a bikájukat még alszanak, a többiek pedig nem jöttek még be, így kettesben beszélgetünk. Honnan, honnan nem előkerült egy teljes karton kis üveges Kümmerling pálinka, azzal koccintgatunk, és töviről hegyire újra éljük az egyheti vadászat eseményeit, legfőképp a ma hajnali élményeket. Mire a többiek megjönnek, kiürül a karton, és mi meglehetősen vidám hangulatban fogadjuk a gratulációkat. Közben a korábban bikát lövők is előkerülnek, így az egész csoport és a kísérők velünk együtt örülnek. Testületileg, két terepjáróval megyünk ki a bikáért, közben újra el kell mesélnünk a hajnali vadászat minden mozzanatát.

A terítéken égnek a máglyák, szól a kürt, vége a vadászatnak. Következik az ilyenkor szokásos avatás, majd a koccintás, az ismételt gratulációk. Térülünk fordulunk, keressük az elejtőt, de nincs sehol. Lemegyek a terítékhez és látom, hogy vendégem a földön ül a bika mellett, annak nyakát átölelve patakokban potyognak a könnyei. Körém gyűlnek lassan a többiek is, és csendben meghatódva nézzük a meghitt pillanatot. A „szűz kezek” szerencsét hoztak hát.

Vadászat

Visszanéző (2022): Beszélnünk kell róla…

Print Friendly, PDF & Email

A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mónos Zoltán, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetéhez tartozó Karádi vadászkerületének kerületvezető vadásza számolt be az alábbi sajnálatos esetről:

Fotó: SEFAG Zrt.

Ábra: Facebook

„A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát, mikor – feltételezhetően az agancsozók mozgatásának hatására – olyan helyen akart átkelni a kerítésen, ahol nem jellemző, hogy átváltson. Az 5 év körüli bika frissen kifőzött 24 órás agancsának tömege 5,2 kilogramm. Ha megöregszik, becslésem szerint 9-10 kilogramm körüli agancsos lehetett volna belőle…

A 18 000 hektáros Szántódi Erdészetből 4 000 hektár tartozik Karádhoz, a mezőgazdasági területek és az erdők aránya 50-50 százalék. Éves szinten Karádon 5-8 db bika esik áldozatul az elektromos kerítéseknek. Míg 6-7 évvel ezelőtt, inkább a vegetációs időre korlátozódott ez a probléma, tekintve, hogy a növénykultúrán akkor volt fönt a kerítés, sajnos ma már egész évben számolhatunk vele, mert a telepítésnek komoly költsége van, és emellett – a mai magas terményáraknak köszönhetően – az őszi kultúrákat is (repce, búza) óvják vele. Mindez a vadászterületeken egy megnövekedett civilizációs nyomással (mely az elmúlt időszakban a pandémia idején egyértelműen erősödött) párosul, ahol a vadnak nincs nyugalma. Mit eredményez ez a gyakorlatban?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A témakörnek nagy a holdudvara és meglehetősen komplex, hiszen a benne szereplők, – legyen az mezőgazdász, vadász, agancsozó, természetjáró vagy motoros/quados – mind sértve érzik az érdekeiket.

Fotó: SEFAG Zrt.

Sajnos a természettől elszakadt ember gyakran „nem érti és nem érzi” a Natúrát és itt nem a kijelölt turistaútvonalakon közlekedő, természetszerető kirándulókra gondolok, de be kell látni, az erdőt nem pusztán jó szándékú turisták látogatják. Itt jegyzem meg, a kulturált természetjárásnak is meg vannak a maga szabályai! Ahogy egy múzeumban sem lehet összefogdosni a műtárgyakat, a természetben nem szemetelünk, nem hangoskodunk, stb.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az erdőt járóknak tekintettel kell lenniük az ott élő növény- és állatvilágra és bizony, azt is el kell fogadni, hogy nem minden szabadidős tevékenység való az erdőbe! A motorosoktól, quadosoktól, – de említhetem az illegális agancsozókat is -, megriadt vad a bolygatott erdőterületekről kiszorul a mezőgazdasági kultúrákba, ahol meg a kerítés várja. Ez a probléma leginkább a trófeás vadat érinti, hiszen a tarvad, tapasztalataim szerint ügyesen megtanulja, hogyan kell átkelni a villanypásztoron.

Fotó: SEFAG Zrt.

Az eddigi legnagyobb, villanypásztorba gabalyodva elhullott agancsost tavaly november végén találtuk Karádon. Egy jó képességű, páratlan 22-es ágszámú, közel 8 kg-os, 6-7 éves példány volt és nagyon komoly, Somogyhoz méltó bika lehetett volna belőle, ha meg tud öregedni…”

Forrás: SEFAG Zrt. Facebook oldala – 2022. feburár 18.

Tovább olvasom

Vadászat

Március 1-jétől változnak az afrikai sertéspestis kártalanítási tételei

Print Friendly, PDF & Email

Március elsejétől új díjtételek lesznek érvényesek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 1-jétől módosulnak az afrikai sertéspestis (ASP) mentesítési tervhez kapcsolódó, állami kártalanítási tételek. A kártalanítási eljárás új díjtételei az érintett résztvevőkkel történt egyeztetés alapján születtek meg. Az új díjtételek kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok az egész ország területén segítsék elő az állománysűrűség további csökkentését, és ösztönözzék a vaddisznóhús felhasználását az ASP-től mentes területeken.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az ASP elleni védekezés egyik hatékony eszköze az állami kártalanítás rendszere. Éppen ezért fontos elvárás, hogy a kártalanítás mindig reális, arányos és az aktuális helyzethez alkalmazkodó legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kártalanítási eljárás, valamint az abban meghatározott díjtételek módosítása és aktualizálása az afrikai sertéspestis mentesítésben résztvevők közös érdeke. Ezenfelül a gazdasági környezetben bekövetkezett változások és a növekvő infláció miatt is szükségessé vált az ASP mentesítési tervhez kapcsolódó, kártalanítási eljárásrendben szereplő tételek felülvizsgálata.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamennyi szereplő véleményének figyelembevételével kerültek kialakításra az új, 2024. március 1-jétől alkalmazandó kártalanítási tételek. A díjtételek módosítása során kiemelt szempont volt a vaddisznóhús felhasználásának ösztönzése az ASP-től mentes területeken.

Az alábbi táblázat tartalmazza a jelenlegi és a 2024. március 1-jétől hatályos tételeket:

Feladat Jelenlegi összeg 2024. március 1-től
Elhullott vaddisznók helyszíni ártalmatlanítása egyedenként 5.000 Ft 10.000 Ft
Elhullott vaddisznók gyűjtőhelyre szállítása egyedenként 3.000 Ft 10.000 Ft
Diagnosztikai kilövés során kilőtt vaddisznó testek gyűjtőhelyre történő beszállítása egyedenként 3.000 Ft 6.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás egyedenként (fertőzött terület) malac, süldő: 15.000 Ft;                        kan, koca: 40.000 Ft 20.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás a magas és közepes kockázatú területen Az előző sor második oszlopában leírt kártalanítási érték és az átvételi ár különbözete és + a kártalanítási érték 20 %-a 20.000 Ft
Lődíj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Mintavételi díj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Cenzus díjazása 3.000 Ft + gépjárműfutás költsége  – állatorvos telepellenőrzéssel 10.000 Ft,             – természetes személy, állatorvos (telepellenőrzés nélkül) 4.000 Ft

Amennyiben a magas és közepes kockázatú területen diagnosztikai kilövéssel kilőtt vaddisznó teste egyéb jogszabályban szabályozott módon értékesítésre kerül, akkor az ezért kapott bevétel az adott egyed után kapott állami kártalanítástól függetlenül megilleti a vadászatra jogosultat.

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom

Vadászat

Vaddisznó GYIK

Print Friendly, PDF & Email

A Pilisi Parkerdő cikket jelentetett meg a vaddisznóról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pilisi Parkerdő: Az erdők természetes alkotóelemei a vadon élő állatok. Közöttük vadászható és védett fajok, valamint kártevők is előfordulnak. A történelem során az infrastruktúra, a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése következtében a vadon élő állatok élettere erősen lecsökkent. A vadon élő állatok közül az ökológiai szempontból generalistának (széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkezőnek) tekinthető fajok, mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz már hozzászoktak az ember közelségéhez.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

Ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve a városba mélyen behúzódó zöld területen, elhanyagolt telkeken is előfordulnak. A fent említett vadászható fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászatnak köszönhető. Ugyanolyan természetes alkotóelemként kell azokra tekinteni, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra.

Vaddisznót láttam az erdőben, természetes ez?

Igen. A vaddisznó az erdei életközösség természetes része, a legelterjedtebb nagyvadfajunk.

Vaddisznót láttam az utcán, természetes ez?

Igen. A vaddisznó minden olyan élőhelyen megjelenik, ahol megtalálja a számára kedvező létfeltételeket. Az elhanyagolt és háborítatlan gazos, bozótos ingatlanokon nem zaklatják és itt rendszerint táplálékhoz is könnyen jut (pl. hullott gyümölcs, kerti hulladékok, zöldhulladék). A vaddisznó őshonos vadfajunk, amely alkalmazkodó képessége kimagasló.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Miért jön lakott területre a vaddisznó?

A vaddisznó elsősorban a egfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken. Búvóhelynek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület. A vaddisznó számára vonzó a hullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a háztartási szemét, a vastag humuszos kerti talaj (sok csiga, giliszta stb. él benne), kerti vetemények, zöldségek, mezőgazdasági termények, a víz, a dagonyázási lehetőség. A vaddisznó mindenevő, különösen kedveli a lédús zöldségeket és gyümölcsöket. Minden tevékenység, amely ezeket a vonzó tényezőket csökkenti, hozzájárul a vaddisznó jelenlétének csökkentéséhez.

Az állat éhes és szomjas, miért nem etetik, illetve itatják a vaddisznót?

A vaddisznó nem azért jelenik meg a településeken, mert az erdőben nem talál magának elég táplálékot, hanem azért, mert a település összességében vonzó élethely a számára. Így az erdőben történő etetés nem oldja meg a belterületen megjelenő állatok problémáját, sőt egy bizonyos mérték fölött alkalmazva természetellenesen magas vadlétszám fenntartásához járul hozzá. Ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. csak igen indokolt esetben alkalmaz ún. elterelő etetést, amivel a különösen érzékeny területekről csalogatja el az állatokat. A nyári időszakban továbbá itatást is végzünk, továbbá dagonyázó helyeket üzemeltetünk.

A locsoló berendezések környékét a vaddisznó nem azért keresi fel, mert szomjas, hanem mert az öntözött gyepet igen gazdagon lakják az alsóbb rendű, gerinctelen élőlények, amelyek fontos táplálékát jelentik a mindenevő vaddisznónak

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Harminc disznót láttam egyszerre, miért hagyták így túlszaporodni a vaddisznókat?

Ha harminc vaddisznót látunk egyszerre, az nem jelenti azt, hogy túlszaporodott az állomány. A vaddisznók nem magányosan, hanem csoportokba verődve, ún. kondában élnek. Egy ivarérett koca nem ritkán 8-10 malacot is vezet, ezért harminc disznó egy kondában csupán három-öt anyaállat és azoknak az utódai. Általános szabály, hogy a csapatban élő állatok egyedeiknek jobb esélyei vannak a túlélésre. Ez az oka annak, hogy a vaddisznók kondába szerveződve élnek.

Vaddisznót láttam a kertemben, miért nem fogja be valaki? 

A vaddisznó élve történő befogása bonyolult szakmai feladat, amely előkészítést igényel. A vaddisznó élvefogó berendezés egy nagyméretű, többmázsás szerkezet. A befogó telepítése és a befogás között akár több hónap is eltelhet. A befogókat csak ritkán telepítik lakott ház kertjébe vagy udvarába. A befogást megelőzően etetéssel csalogatják az állatokat a befogóhoz, amely állat további kárt tehet az udvarban, továbbá a befogásból kimaradó vaddisznók az etetés miatt a későbbiekben rendszeresen felkereshetik azt ingatlant.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egész évben folyamatosan végez vaddisznó befogást az arra alkalmas erdőterületeken.

Mit tesz a Pilisi Parkerdő Zrt. a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorításáért a külterületen?

  • a vaddisznók létszámának apasztását végzi a befogók folyamatos üzemeltetésével a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • vaddisznók létszámának apasztását végzi fegyveres vadászattal a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • egész éven át tartó etetést és itatást végez az erdő belsőbb részein;
  • dagonyák üzemeltetését végzi az erdő belsőbb részein;
  • aktívan kommunikál a lakossággal és az önkormányzatokkal, ismeretterjesztő tevékenységet végez.

Bejött a vaddisznó a kertembe, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő többször? 

A vadkárosítás megelőzésének egyedüli hatékony módszere a megfelelő kerítés megléte. A telkek kerítéseinek megerősítését, illetve kijavítását oly módon kell elvégezni, hogy azon a vaddisznó ne tudjon átmenni. Vaddisznó távoltartása céljából elég a kerítés alsó, kb. 1-1,5 méteres részének megerősítése például a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a vaddisznó távoltartására gyártott erős, csúszásmentes csomózású dróthálóval, amelyet stabil oszlopokhoz rögzítünk, fél méterenként lecövekelünk, esetleg a földbe süllyesztünk.
A megfelelő kerítés kivitelezésére számtalan lehetőség van, amelyet mindig a helyi viszonyok figyelembevételével kell megválasztani. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a kerítés kivitelezésével kapcsolatosan, feltétlen kérjünk vadkerítés építésében jártas szakembertől segítséget, az elvégzett munka után pedig garanciát!

Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében?

  •  az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
  •  az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele;
  • ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése;
  • a zöldhulladék szakszerű kezelése;

Kinek a feladata a vaddisznó létszámának csökkentése?

Külterületeken a vaddisznó létszámapasztásának mértékét a vadászati hatóság határozza meg, illetve ellenőrzi annak elvégzését. Külterületen a vadászatra az illetékes vadgazdálkodó jogosult, sőt köteles a hatóság által előírt tervet teljesíteni.
A települések közigazgatási belterülete nem képezi a vadászterület részét, ezért lakott területen a vadgazdálkodónak nincs jogosultsága vadászati tevékenység végzésére.

Ki ejtheti el a vadat a vadászterületen kívül (pl. a városban)? 

A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai, mérlegelve a kialakult helyzetet, mezőőrt vagy állatok befogására specializálódott vállalkozót alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén.

Mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat egy vaddisznóval? 

A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjába, próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A sebesült vaddisznó szintén agresszív lehet.

Semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat a kutyára!
Kérjük, megfelelő magatartással minden lakos segítse környezetünk védelmét, és vegyen részt a probléma kezelésében, megoldásába

Forrás: Pilisi Parkerdő

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.