Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

A két szűz

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

1997. szeptemberében – miután csaknem egy éve dolgoztam az erdészetnél – elérkezett az első szarvasbőgés ideje. Az első csoport öt német vendéggel berendezkedett a vadászházban, majd az ismerkedő beszélgetések után elosztottuk, ki melyik vendéget fogja kísérni. A tapasztaltabb kollégáimra testálva a komolyabb bikákat lőni szándékozó vadászokat, magamat a végére hagyva, a legkisebb trófeaigényű vendég jutott nekem. Tettem ezt azért, mert mind a vendégkísérésben, mind a szarvastrófea-bírálatban tudásom enyhén szólva is hiányosnak volt nevezhető. Egyszóval életem első vendégét kellett bőgő bikára vezetnem, és úgy gondoltam, minél kisebb trófeát szeretne zsákmányolni, annál valószínűbb, hogy nem követek el szakmai hibát a kor és a súly megítélését tekintve. Hogy történetesen ő egy csinos, fiatal fogorvosnő volt, ez természetesen kizárólag a véletlen műve.

Egy éve dolgoztam a területen. Tapasztalataimból és a kollégákkal történt gyakori beszélgetésekből azt a következtetést szűrtük le, hogy meglehetősen kevés bikánk volt, azok is jobbára fiatalok. Hála az azelőtti rablógazdálkodásnak, amely során három évvel ezelőtt két év alatt 240 db gímbikát lőttek a hétezer hektáros vadászterületen azzal a jelszóval, hogy: „A vendég bika nélkül nem mehet el!”. A bikák zöme hat-hét éves korosztályhoz tartozott, elvétve egy-egy idősebb, és több még ennél is fiatalabb.

Elhatároztuk hát, hogy néhány évig kizárólag selejt bikát engedünk lőni a területen, abból is csak évi 20–30 db-ot, és ehhez mérten szerveztük a csoportokat, fogadtuk a szerényebb igényű vendégeket. Többé-kevésbé tartottuk is magunkat ehhez az elhatározáshoz a következő öt esztendőben, amely önként vállalt böjt meg is hozta az eredményét, mert a 2000-es évek elejére már 10 kg fölötti bikáink is voltak.

Na de hol van az még! Egyelőre olyan kalappal köszöntünk, amilyen volt, márpedig ez a kalap meglehetős szerény tulajdonságokkal bírt, azaz hogy középkorú, és fiatal villás agancsos, 3–6 kg-os trófeával.

Szóval délután elindultunk első vadászatunkra vendégemmel, amely során egy dagonyához terveztem vele leülni. Azon az őszön nagy volt a szárazság, szeptember első hetében jártunk, szóval nagyon gyenge bőgés járta. A dagonyákba lajtos kocsival kellett a vizet hordanunk, hogy ki ne száradjanak. Vadászati berendezéseink is elég hiányosak voltak még, így két három lábú vadászszéket vittünk magunkkal, jó széllel azon helyezkedtünk el, mintegy ötven méterre a dagonyától. Kényelmes magasleshez szokott vendégem meg is kérdezte, hogy lehet ilyen testhelyzetben lőni? Meg kellett neki mutatnom, hogy könyökeit két térdére támasztva, viszonylag kényelmesen, biztos lövést tud tenni. Fejét csóválva próbálgatta a célzást, majd hitetlenkedve támasztotta a fegyvert fedezékül szolgáló cserfánk oldalához.

Mivel alig mozdult valami körülöttünk a délután jobbára beszélgetéssel telt, amelynek során megtudtam, hogy első bikáját szeretné meglőni. Ezután én is elárultam, hogy nekem is ez lesz az első bikám, amelyre vendéget kísérek. Na, két szűz bikavadász! Ezen aztán jót nevettünk. A szerencsejátékban a szűz kéznek szerencséje van, meglátjuk, igaz-e ez a vadászatra is?

Jártuk az erdőt hajnalban, este, ültünk lesen vadföldön, cserkeltünk nyiladékokon, az utolsó napokban már a déli órákat is a dagonyák mellett töltöttük, hátha most akadunk össze a keresett bikával. De bizony nem akadtunk. Hol fiatal reményteljes, hol a kívántnál nagyobb agancsosokkal találkoztunk, amelyek számunkra nem voltak lőhetők.

(Illusztráció)

Egyik este tovább maradtunk hallgatózni a vadföld széli magaslesen, úgyhogy ránk sötétedett. A cserkészút körülbelül százötven méteren a sötét szálason vezetett keresztül, s mivel lámpával nem akartam zavarni a vadföld körül bőgő bikákat, anélkül sétáltunk lefelé a jól kitakarított ösvényen. Ez olyan csöndesen sikerült, hogy egy turkáló konda kellős közepén találtuk magunkat. Körülöttünk minden irányban mozgott, zörgött, szöszmötölt, röfögött az erdő. Csendben súgtam vendégemnek, hogy meg kell állnunk, mert beleszaladtunk a disznókba, várjuk meg, amíg elvonulnak. A koca szagot kaphatott, mert egy hatalmas fújás kíséretében megugrott az egész csapat. Abban a pillanatban egy visszafogott sikoly kíséretében vendégem már a nyakamba is ugrott, úgy megijedt a disznóktól. Nyomban el is határoztam, hogy gyakrabban fogunk éjszaka cserkelni az erdőben…

Már kezdtek jönni a vendégek és kollégáim részéról az élcelődések, hogy nem is vadászni járunk az erdőbe, ígyhát – no meg azért is mert már csak egy esti és egy reggeli lesünk volt hátra – valamit sürgősen tenni kellett. A többieknél már két jó bika feküdt a terítéken, az elejtők már nem is vadásztak, csak ünnepeltek.

Estére vadföld széli pódiumra ültünk. Ez egy földre épített leskosár, amelyről a tíz hektáros zab árvakelés szinte egésze belátható és belőhető. Csend, sehol egy bőgés. Már kezd szürkülni, amikor tőlünk balra újra – ki tudja hányadszor az este folyamán – megtávcsövezem az ismert váltót, ahonnan esetleg a bikát várhatjuk. Legnagyobb meglepetésemre egy bika eleje látszik az erdő szélén. Hamar nézem az agancsot, de már veszem is le szememről a távcsövet, egy nyolc kiló körüli koronás bika áll a vadföld szélén. Súgom a vendégnek, hogy ott a bika, de lényegesen nagyobb, mint az általa megadott felső határ. Veszi a távcsövet, ezzel egy időben a bika hátrahajtja az agancsát, és nagyon halkan, hosszan elbőgi magát. Szájából jól láthatóan száll a pára az esti szürkületben. Vendégem ekkor nyugodtam megkérdezi, hogy elég öreg-e a bika?

Mint akit az áram megcsapott, kapom a szememhez a távcsövet, közben kérdezem, hogy annak ellenére meglőné, hogy három kilóval nehezebb mint amilyet lőni szeretne? „Ha elég öreg, akkor igen” – jön a válasz. Elsőre nem is figyeltem a korát, hiszen az agancs túl nagy volt nekünk, így alaposabban meg kellett néznem a még mindíg szoborszerűen, egy helyben álló szarvast. Fiatal, még nem golyóérett, agancsában fölül van az erő, hosszúak a középágak, hosszúak a koronaágak, nyaka, testalkata sem mutat öreget. Kimondom hát a végszót: Nem lőhető! Halk sóhajjal ereszti le a már célzásra emelt fegyvert. „Pedig olyan szép!” Csendben szedelőzködünk, maradt az utolsó hajnali vadászat.

Este, miután letettük a vendégeket a vadászházban, végigkérdeztem a kollégákat, láttak-e valahol nekünk való bikát, mert én már tanácstalan vagyok. Biztos bikát senki nem tudott, de a szomszéd pagony kerületvezető gazdája azzal biztatott, menjünk reggel a Nagyhalálvölgy alján lévő lesre, az este jó bőgés volt, ott reggelente még világoson is mozognak a szarvasok.

Reggel még sötéttel elfoglaljuk helyünket a lesen. Mögöttünk szálerdő, előttünk keresztben egy széles völgy lekaszált legelővel, szemben vele a Sírkút oldali öreg erdő. Három bika bőg a szemközti oldalban meglehetősen erősen. Hangjukból ítélve egy csapat bika két mellékbikával. Egyre világosodik, halljuk hogy a szarvasok tőlünk távolodva vonulnak egyre feljebb az erdőben, majd el is hallgatnak.

Na, ezzel az utolsó esélyünk is elszállt – gondolom magamban. Azért kitartunk a teljes világosság ellenére, hiszen itt világossal is várható a szarvasok átváltása, bár őszintén szólva nem sok reményt fűzök a dologhoz. Egyszer csak újra megszólalnak a bikák a túloldalon, kettő egyre messzebb hallatszik, de az egyik mintha közeledne. És valóban, a következő bőgés alig 200 m-re tőlünk hangzik. Készüljön föl, szólok a vendégnek, mert mindjárt itt a bika. Ahogy ezt kimondom, már ki is lép a szálasból, egy harmadik-negyedik agancsú, mindkét szárán villás bika, olyan 3–3,5 kg. Nem nagy trófea, de első bikának pont megfelel. Tőlünk balra igyekszik át a mi oldalunkra az erdőbe.

Igen ám de a szelünk éppen arra fúj, ha tovább megy, szagunkat fogja és már ugrik is. – Rábőgök, hogy megálljon – mondom a vendégnek –, és akkor lőjön, mert nemsokára szagot kap. Amikor a bika két bokor között szabadon átlép, ráböffentek. Szembe fordulva haptákba vágja magát. A távolság kb. 80 méter, és már dördül is a 7×64-es. A szügyön lőtt bika nagyot ugorva jelzi a találatot és futva megindul eredeti irányában az erdő felé. „Gyorsan ismételni!”, sziszegem a vendégnek, de már rajta is van a bikán újból, és amikor egy pillanatra megáll, magas lapockán lövi. Mint akit letaglóztak, a bika tűzben rogy.

Ekkor tör ki mindkettőnkön a vadászláz. „Bikát lőttünk!” szakad ki belőle a halk sóhaj, és könnyes szemmel megölel, talán még két puszit is kaptam.

Együtt megyünk a már dermedt vadhoz, átadom a töretet, gratulálok, és nagyon örülünk mindketten első bikánknak. Az első lövés kicsit alacsonyan érte a szügyét. Halálos volt ugyan, de azért kellett a második golyó, ami megkímélt bennünket a hosszas utánkereséstől.

A vadászházhoz érve egyedül üldögélünk az udvari padon. Akik meglőtték a bikájukat még alszanak, a többiek pedig nem jöttek még be, így kettesben beszélgetünk. Honnan, honnan nem előkerült egy teljes karton kis üveges Kümmerling pálinka, azzal koccintgatunk, és töviről hegyire újra éljük az egyheti vadászat eseményeit, legfőképp a ma hajnali élményeket. Mire a többiek megjönnek, kiürül a karton, és mi meglehetősen vidám hangulatban fogadjuk a gratulációkat. Közben a korábban bikát lövők is előkerülnek, így az egész csoport és a kísérők velünk együtt örülnek. Testületileg, két terepjáróval megyünk ki a bikáért, közben újra el kell mesélnünk a hajnali vadászat minden mozzanatát.

A terítéken égnek a máglyák, szól a kürt, vége a vadászatnak. Következik az ilyenkor szokásos avatás, majd a koccintás, az ismételt gratulációk. Térülünk fordulunk, keressük az elejtőt, de nincs sehol. Lemegyek a terítékhez és látom, hogy vendégem a földön ül a bika mellett, annak nyakát átölelve patakokban potyognak a könnyei. Körém gyűlnek lassan a többiek is, és csendben meghatódva nézzük a meghitt pillanatot. A „szűz kezek” szerencsét hoztak hát.

Vadászat

Elesett a Bélus-völgyi király

Print Friendly, PDF & Email

Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..

A Bélus-völgyi király. Fotó: Oravecz Attila

Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..

A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.

A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.

Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!

Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.

Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika.  Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.

A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide –  mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.

Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.

A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.

Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.

Agro Jager kitűző, amelyet Kalcsevics Csava vadászékszerész készített. Egyedi elképzelésed van, szeretnél ajándékba valami ékszert? Kattints a képre!

A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.

Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.

A legjobb svéd hangtompítók a FROMMER kínálatában! Részletekért kattints a képre!

Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.

Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ugyanilyen lövéssel, egy szegylövéssel emelkedett meg egy gímbika pár éve s bár sikerült terítékre hozni, sok kilométert kellett utána menni. Félő volt, ha megugrik, nehéz dolga lesz Daniéknak – tette hozzá Oravecz Attila.

Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.

Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.

A sűrűben várta a vadászokat a Bélus-völgyi király, amelyet Ruszinkovics Dániel kutyája dermedten talált meg. Fotó: Oravecz Attila 

Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.

Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.

Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben

Print Friendly, PDF & Email

Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.

Fotó: NÉBIH

Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.

A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.

Forrás: NÉBIH

 

Tovább olvasom

Vadászat

Családi napot szervezett a Somogyi Vadászhölgyek Klubja

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Szeptember 7-én a Somogyi Vadászhölgyek Klubja családi napot szervezett a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban. Pár órára maroknyi csapatunktól volt hangos a környék. A gyerekek és felnőttek örömére egyaránt volt kutyás bemutató, Pomázi Ágoston izgalmas előadását és a vizsla munkáját érdeklődő figyelem kísérte – közölte az Országos Magya Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervezete Facebook oldalán.

Pomázi Ágoston a magyarországi vadászkutya munkavizsgák egyik kidolgozója, hazai és nemzetközi szinten is elismert szaktekintély mutatja be a gyerekeknek mire is képes egy magyar vizsla. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Máj Péter somogyi hagyományőrző huszárbemutatóval színesítette a programot, melynek keretében megismerkedtünk a huszárviselettel, korhű szokásokkal, fegyverekkel, felelevenítettük az 1948-49-es szabadságharcot és a közös nótázás sem maradt el. A Dráva menti Íjászok csapata rögtönzött történelemórát tartott a honfoglalás és az Árpád-kori kultúra ismereteiből, majd íjászbemutatóval folytatva, bárki kezébe vehette az íjakat és próbára tehette tudását.

Az OMVK területi szervezetein keresztül országszerte színes programokkal várta a családokat és a legkisebbeket. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Ebédre a vadászhölgyek batyus finomságokkal kínálták a résztvevőket. A terített asztal mellett jó hangulatú beszélgetéssel, a jövőre mindenkit visszavárunk búcsúszavakkal zártuk a napot.
Köszönjük a vadászkamara támogatását, szép és tartalmas napot töltöttünk együtt a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban.

Kép és szöveg: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Tovább olvasom