Vadászat
A kiflis bak
Vadászataim során nemcsak disznókkal meg szarvasokkal volt dolgom, találkoztam én már őzekkel is. Már sajnálom, hogy róluk nem vezettem pontos nyilvántartást, mint a disznókról. Pedig hát az őzállomány nagyobb számban megsínylette vadászati tevékenységemet, mint a disznók. Közülük összességében jóval a háromszáz feletti terítékről beszélhetünk, amelybe a suta- és gidaelejtések is beletartoznak. Sőt ők teszik ki a többséget.
Tarpán volt olyan évünk, amikor az erdőfelügyelőség meg a vadászati hatóság által előírt kilövés egyedszáma 350 volt. Ebből 100 bak és 250 suta illetve gida! Meg kellett dolgozni a terv teljesítése érdekében. Sajnos a fiatal tölgyerdő-telepítésekben ez a hatalmas állomány óriási károkat okozott. A kilátásba helyezett súlyos szankciók elkerülése érdekében hozni kellett az így már száz darabbal megemelt tervet. Nem egy egyszerű mutatvány volt. Tagjaink fele ritkán járt ki, akkor is csak apróvadazni. A másik fele pedig amikor kiült a saját etetett szórójára, inkább a disznót meg a szarvas tarvadat óhajtotta elejteni, nem pedig az őzet.
Kénytelenek voltunk meghirdetni tízes csomagokban az elejtéseket. Sokat értékesítettünk így, de még messze jártunk az előírttól. A hivatásos vadászokkal jártam ki nagyon sokat, hogy besegítsek. Három pótlapot is kellett kérnem a vadászjegyemhez, mert mindegyik betelt.
Amikor bakvadászati szezonban voltunk, mint a társulat elnöke rendszeresen kísértem vendégeinket. Külföldit, belföldit, társulati tagot egyaránt. Vadászataink során rengeteg emberrel ismerkedtem össze, amiből igen sok esetben hosszan tartó vadászbarátságok alakultak ki. Több tíz kötetre való érdekes őzvadászatot is leírhatnék ezekből az időkből.
Pista vadőrünkkel jártam ki a legtöbbet. Már egymás gondolatát is tudtuk. A vadászat igen sok apró csinyját-binyját lestem el tőle. Azért néha én is tudtam érdekes dolgokkal előrukkolni. Határjárásaink során a legkisebb, jelentéktelennek tűnő dolgokra is odafigyeltünk. Pista, állítom, jobban ismerte a területet, mint a saját tenyerét. A megfigyelt vadjainknak sokszor nevet is adtunk.
Tavaszi határjárásunk közepette a daróci területünkön észrevettünk egy bakot. Hosszasan megfigyelve látszott rajta, hogy a bal oldali agancsszárról eléggé alulról tűzve egy hosszú szemág ágaskodik az ég felé. Ez aztán nem semmi. Azt is észrevettük, hogy az alatta lévő rózsa beborítja az őz fél fejét. Ez is ritkaság. Az érdekes agancs különben nem egy nagy súlyú. Legjobb esetben sem haladja meg a 350 grammot. Igazi kuriózum. A hosszú, bal oldali szemágat kifli nagyságúnak néztük. Nemsokára el is neveztük „Kiflisnek”.
Társulatunknál a többiekhez hasonlóan mindig a bérkilövő vendégekkel kezdtük a bakvadászati szezont. A tagi kilövések a taggyűlés által meghatározott darabszámmal és nevesítve csakis ezek után következhettek. Nekem is volt egy jutalom kilövésem, így aztán reménykedtem abban, hogy hátha megmarad nekem ez a Kiflis ritkaság. Jónéhányszor még láttuk, de aztán eltűnt. Mondtam Pistának, hogy nyugodtan lövesse meg valamelyik vendéggel, ha véletlenül összefutnak vele, és a vendégnek is megtetszik. A Kiflis azonban szőrén-szálán eltűnt.
Már az őzek násza is elkezdődött de az én bakom sehol sem mutatkozott. Jól elűzhette valami nagy agancsú, erős bak. Vagy ki tudja, területünkön hatalmas a takarás. Lehet, hogy nem messze van, csak mi nem látjuk. Egyik délután két osztrák vendég érkezett. Nálunk vadászó barátaik javasolták ezt a területet. Igen ám, de a főnök, aki a Hubi becenévre hallgatott, csakis rendkívüli, különleges agancsú bakot akart lőni. A szabályos hatos – bármekkora is – nem érdekli. Rögvest előadta, hogy a Kiflis bakot vagy a hozzá hasonló abnormális bakokat óhajtaná elejteni. Be is gurultam, hogy ki árulhatta el neki, honnan tudhat róla.
Első nap az én terepjárómmal jártuk a területet Pista vadőrünk kíséretében. Akármennyi bakot is mutathattunk, folyton csak a Kiflist hajtogatta, pedig sok és különb is beugrott hívásunkra.
Mellesleg Hubi bácsi nagy tudora volt az őzeknek. Mi még a távcsövet emelgettük a szemünkhöz, amikor Ő már el is bírálta és ironikusan mosolygott rajtunk. A keresett bakot viszont nem találtuk. Már kezdtük azt hinni, hogy csak szórakozik velünk és csak kirándulni – meg Pista szavaival élve – mozizni jött hozzánk. Körülbelül 10–12 lőhető bakkal hoztuk össze, de neki egyik sem kellett. Ilyen válogatós, meg ráadásul nagyszájú vendégvadásszal soha nem találkoztunk.
Másnap hajnalban már ki se mentem velük. Ámbár nagyon is ott kellett volna lennem. Hubi bácsi rendesen „benézte”! Látnom kellett volna az arcát! Szóval az egyik bak mégis megtetszett neki méghozzá úgy, hogy az abnormális minősítésébe a kis vadkörte fa ágát is belekalkulálta, ami mellett az őzike állt. Pista látta, de jóváhagyta a lövést.
Amikor a rálövés helyéhez közeledtek az őz felugrott és Hubi gyorsan egy újabb lövéssel leterítette. Az amúgy szabályos hatos bakból mégis abnormális lett, mert a második elkapkodott lövésével frappásan lelőtte az egyik agancsszárat. Csak egy kis 5–6 centis csokány maradt a bak fején. Hogy mit kapott délután tőlem, azt nem részletezem. Mosolyogva nézegettem a törött agancsot és elismerően gratuláltam az abnormális bak elejtéséhez. Hubi annyira restellette a dolgot, hogy estére már ki se ment a területre. A Kiflis viszont vígan túlélte eme híres, nevezetes vadászatot.
Hamarosan Kanizsa Lajos barátom is bejelentkezett, hogy jönne a bakját meglőni. Jó hangulatban indultunk Pista kíséretében. Nézegettük a bakokat, sípolgattunk, igazán szép kirándulás volt. Egyszer csak behívtam egy bakot, ami Lajosnak nagyon tetszett és Pista jóvá is hagyta az elejtését. A lövés sikeres volt, amíg zsigerelünk a Nap is lemegy, annyira sötétedik, hogy abba kell hagynunk a vadászatot.
Másnap reggel korán találkozunk. Lajost majdnem vérig sértem, amikor arra buzdítom, hogy hagyja otthon a puskáját, mert ugyebár most én következek.
Jó nagy területet bejárunk, de számomra megfelelő bakkal nem találkozunk annak ellenére sem, hogy azért jó néhány az utunkba akad. A Nap már elég magasan járkál, de még mindig nem jutottam lövéshez. Meg is beszéljük, hogy még a daróci szárító üzem mellet lemegyünk a csatorna partján és ezzel be is fejezzük a reggeli vadászatot, mert már nyolc óra elmúlt.
Amikor visszafelé jöttünk az igen sűrű, vadkörtefákkal benőtt régi legelőn, még egyszer megpróbáltam a sípolást. Amint a sutahangot fújtam hirtelen, nagy csörtetéssel elénk ugrott egy bak. Nem volt messzebb negyven méternél. Pistával egyszerre súgjuk, hogy a Kiflis!
A bak gyönyörűen áll a bokrok között. A Nap fényében szabályosan csillog az agancsa. Nem gyönyörködhetünk benne túl sokat, mert félő, hogy elugrik. Ha pedig egy vadásznak lehetősége van arra, hogy egy ilyen szép bakot elejtsen azt nem szabad elszalasztani. Azt már nem is tudom, hogy hallottam e Pista vezényszavát, amit állítólag mondott. Egy utolsó szempillantás után megszólaltattam vadonatúj .243-as Tikkámat. A Kiflis bakom is vetett még egy pillantást rám és a lövéstől tűzbe rogyott.
Pistával alig tértünk magunkhoz. Csak mondogattuk, míg odaértünk, hogy nem létezik ekkora mázli, mégis puskavégre került ez a mással összetéveszthetetlen bak. Örömöm leírhatatlanb, oldogan tűzöm ki a Pista által átadott töretet. Büszkeségemet csak növeli, amikor Lajos megjegyzi, hogy miért is nem engedte, hogy én lőjem az elsőt. Mosolyogva válaszoltam, hogy nálunk a vendég mindenek előtt….
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
You must be logged in to post a comment Login