Keressen minket

Vadászat

Csak egy őzsuta

Közzétéve:

Feltöltő:

0

Nem kérek sokat az élettől, de azért lehetne még pár vadásznap ilyen, mint ez. Elejét véve, hogy a kedves Olvasót untassam egy átlagos vadász átlagos vadásztörténetével, összeadom hát, hogy mi várható, jobban mondva mi nem várható a történetben: nincs benne éjjellátó, nincs benne hosszú lövés, nincs benne nagy trófea, nincs benne hősiesség, nincs benne drága fegyver, és főleg nincs benne luxus.

csakegy

Hogy akkor mi marad benne? Benne marad a vad, a nagybetűs Vadászat kutyámmal, sok kilométer cserkészet, türelmes lesvadászat, hibák, sikerek. És benne marad egy öreg, kovás, elöltöltős puska is.

Rég vártam erre napra, pedig vadászhattam már elöltöltő fegyverrel, de ez most valahogy más. Végre teljes jogon, friss, ropogós elöltöltő fegyveres vadászengedélyem birtokában indulhattam neki a Börzsöny hegyeinek hannoveri vérebemmel, Szederrel. Ő is várja az eseményt, persze számára majdnem mindegy, hogy a gazdi vállán milyen puska lóg…

csakegy3

0

Vadászat

In memoriam – Török István

+1

In memoriam – Török István

+1

Published

on

+1

Török István 1953-2025 Fekete István Öreg naptár című művében így ír az elmúlásról:

„Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján.”

A somogyvári temetőben azon a csendes februári délelőttön megállt az idő. A téli nap még bágyadtan tűzött, de nem volt egy felhő sem az égen, ami zavarta volna a simogató napsugarakat. Néma csend honolt, pedig sok-sok ember gyűlt össze, hogy végső búcsút vegyen a családfőtől, baráttól, kollégától, a Vadásztól, Török Istvántól.
A gyász színeit viselő hozzátartozók, a vadászok zöldben kalappal, és a tiroli népviseletbe felöltözött osztrák kürtösök egyaránt megrendülten álltak a békés somogyi lankák között meghúzódó település kegyeleti helyén, nem értve és el sem fogadva a hirtelen jött ítéletet.

Fotó: OMVK

Török István mindannyiunk megdöbbenésére hirtelen távozott közülünk. Ismét szegényebb lett a szakmánk egy kiváló kollégával, ahogy az ismeretlen vadászmező egy ízig-vérig hivatásos vadásszal újfent csak gazdagodott. Ha belegondolok, hogy mennyien teljesítenek már odaát szolgálatot, akkor valójában Ő csak a többséghez csatlakozott. Tette mindezt annak ellenére, hogy emberi megnyilvánulásai, kivételes és következetes szakmai meglátásai, vadszeretete okán nem a többség véleményét osztotta soha, hanem a saját, sokszor másokéval is szembe helyezkedő, tiszta, szakmai értékrendjét követte. Olyan egyenestörzsű, szikár szálfa volt a somogyi erdőkben, aki bátran dacolt a legnagyobb viharban is, a bármekkora és bármilyen irányból fújó széllel is.

Török Pista – ahogy mindannyian ismertük – 1953. november 26-án született értelmiségi családban Budapesten, budai gyerekként mégis a természet szeretete, az erdők és mezők csodája, a vadállomány vonzotta. Először a Balatonkörnyéki Szabadság Vadásztársaságnál majd a Gamási Artemis Vadásztársaságnál volt hivatásos vadász. 1997-től 2021-ig a Tuskósi Vadász Egyesület fővadásza és szakmai irányítója volt, munkája során olyan legendákkal dolgozhatott együtt, mint dr. Bay Béla olimpiai bajnok, a vívósport legendás alakja. Pályafutása a kiváló minőségű Külső-somogyi gímszarvassal fonódott össze, amelynek megőrzése, kezelése és védelme határozta meg szakmai ars poétikáját. Számtalan kiváló agancsos került terítékre segítségével az évtizedek alatt, ahogy az általa szervezett vaddisznóhajtások is csak öregbítették a Tuskósi vadászterület hírnevét.
Társadalmi szerepvállalása okán a hivatásos vadászok napi problémájának ismerete, és szakmai elismertségük hiányának megfogalmazójaként a vadászati közéletben is vállalt feladatot: 2005-2009 között az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének hivatásos vadász alelnöke volt. Többek között alelnöksége alatt valósult meg a régóta vágyott „Hivatásos vadászok I. Országos Szakmai Konferenciája” Gödöllőn, vagy került megrendezésre a hivatásos vadászok megyei válogatóversenye. Érdekképviseleti tevékenységében az elnökségen belül is prioritásként kezelte a – különösen a vadásztársaságoknál szolgálatot teljesítő – hivatásos vadászok mindennapos problémáit.

Szakmai munkájának elismeréséül 2007-ben a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége felterjesztésével Nimród Vadászérem kitüntetésben részesült, 2015-ben vadásztársasági felterjesztés alapján és a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége ajánlásával Hubertusz Kereszt Arany Fokozata kitüntetést kapott.
Az élethosszig való tanulás híveként, felnőttként szerzett vadgazdamérnöki diplomát Debrecenben, mindezt azért, hogy megkérdőjelezhetetlenül, a gyakorlati és elméleti tudásnak mennél szélesebb körű birtokában, azokat ötvözve, hitelesen tudja képviselni a hazai vadgazdálkodás érdekeit. Nyugdíjas éveiben is aktívan tanult és dolgozott: igazságügyi szakértői minősítést szerzett. A több évtizedes szakmai gyakorlaton nyugvó tapasztalatai, emberi kvalitásai, pártatlan, lelkiismeretes hozzáállása hamar a szakértők élvonalába emelte személyét. Folyamatos önképzés jellemezte a tevékenységét, a rohanó világgal járó technológiai kihívásokat sikeresen teljesítve, magas szinten művelte a szakértői munkát is.
Szerencsés ember volt, mert a szakmája egyben a hivatása is volt és ezt letagadni sem tudta. Egy vadásztársa úgy jellemezte búcsúztatójában, hogy a társaságon belül neki a vad volt az első, mindenekelőtti és bármi egyéb csak ezután következett.

Életműve, elért eredményei nem maradnak nyom nélkül, szakmáját, hivatását szeretett lánya viszi tovább, akiért apaként bármit megtett volna, és akire rendkívül büszke volt. Nyomán Kinga járja tovább az általa kitaposott cserkészutat, hasznosítja az átadott tudást a somogyi vad és vadgazdálkodás érdekében: lehetne-e ennél szebb apai örökség?
Emléke a szívünkben él tovább, és mindig eleven lesz a tuskósi szeptemberbe beleharsogó szarvasbika hangjában, ahogy az Öreg cserfánál kialakított kegyeleti hely meghittségében is. Legyen ott mindig egy csokor mezei virág, vagy tölgygally, így őrizzük Török István emlékét.
Isten nyugtassa Vadásztársunkat!

Forrás: OMVK

+1
Tovább olvasom

Vadászat

A spíszer bikám

+1

Csernyánszky Kitti élménybeszámolója:

+1

Published

on

+1

A történet ott kezdődik, hogy egy hétvégén hivatalosak voltunk vendégvadászatra egy kedves ismerősömhöz, ám az indulás reggelén sajnos hívott, hogy lebetegedett, így itthon maradtunk. Törtem a fejem: hová is tudnánk elmenni vadászni, ha már mindenki össze van készülve, és mindenkit hajt a vadászláz?

Fotó: Csernyánszky Kitti – Agro Jager News

Pár perccel később eszembe jutott az általam nagyon szeretett hely, ahol a pár cikkel korábbi muflonkosomat is sikerült elejtenem, hogy menjünk el ismét oda. Meg is történt az egyeztetés az ottani vadásszal, másnap hajnalban útnak is indultunk. Odaérkezésünk után nem tétováztunk: utunk a területre vezetett, felültem a lesre, és kezdődött az a bizonyos várakozás.

Először öt darab muflonkos sétált ki a les mellől, szép nyugodtan bementek a mellettem levő almásba. Elgondolkoztam a muflonok látván: vajon az én muflonkosom is közülük való lehetett? Egy kis idő múlva megpillantottam a fák között a dámszarvasokat, felvettem a puskámat, de az összes vad elment a horizonton, így a puska visszakerült a les sarkába, és megcsodáltam a dámokat, akik aztán pár perc múlva útnak is indultak.

Fél tíz körül a mellettem lévő almás elkezdett zörögni; a vadászláz elkapott – vajon mik lehetnek bent? Nem kellett sokat várnom: kilépett egy gím tehén a nyiladékra, utána még pár másodperc alatt át is ért rajta. Egyszer csak kilépett a történet főszereplője, a spíszer bika; óvatosan felvettem a puskámat, belenéztem a céltávcsőbe, és egy pontos lövéssel terítékre hoztam.

Fotó: Csernyánszky Kitti – Agro Jager News

Felhívtam az ottani vadászt, elmeséltem neki, mit lőttem. Odajött hozzám, megtörtént a gratuláció és az elengedhetetlen ceremónia – az utolsó falat, sebtöret, ahogy illik. Örömmel vettem birtokba a vadat, és nagyon szép emlékekkel távoztam ismét e csodás helyről. Hálás vagyok.

Írta és fényképezte: Csernyánszky Kitti

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Szarvas borjúra támadt két éhes kutya

+1

Szarvasra támadt két éhes kutya Aszófőn.

+1

Published

on

+1

Szarvas borjúra támadt két éhes kutya Aszófőn, vasárnap délután! Lakossági bejelentésre érkeztünk Aszófőre. A fekete mudi jellegű kutyust még keressük, de társát már az Ebrendészeti telepen elhelyeztük.

Fotó: Ebrendészeti és Gyepmesteri Telep Balatonfüred 

Evett, ivott és alszik. Ki tudja, mióta nem ettek – éhesek és soványak –, ezért is támadhattak egy másik állatra. A krémszínű, mudi jellegű keveréket chipelték, de nem regisztrálták! Kérjük, aki felismeri, vagy bármilyen információval tud szolgálni a gazdájával kapcsolatban, írjon nekünk! A fekete, mudi jellegű kutyust továbbra is keressük Aszófőn és környékén, mert elbújtatott. Az állatnál vastagabb nyakörv található, kérjük, ha látja valaki, hívja azonnal a Balatonfüredi Ebrendészetet! Mi nem azért keressük, mert bántani akarjuk – ahogyan az ismerőink tudják –, hanem azért, hogy biztonságban legyen, elegendő táplálékhoz jusson, és ne kényszerüljön újabb támadásokra.

Forrás: Ebrendészeti és Gyepmesteri Telep Balatonfüred 

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom