Keressen minket

Vadászat

Ne törj pálcát a vadászok feje felett!

Közzétéve:

Feltöltő:

0

Hosszú, nehéz út vezetett a vadászat megértéséhez és megszeretéséhez. Gyermekkorom óta elvakult módon rajongtam az állatokért, ebből kifolyólag soha nem értettem, hogy képes valaki egy állat életét kioltani. Elítéltem a henteseket, vadászokat, de még a figyelmetlen autósokat is! Mégis a sors egy vadász családba terelt… megismertem páromat, Milánt.

netorj

Édesapja, akkor már tizenéve vadász volt, ennek köszönhetően Milánt is vonzotta-e tevékenység, de akkor még csak kísérőként vett részt a vadászatokon, mivel nem volt nagykorú a fegyvertartáshoz. Cseppet sem örültem ennek, de próbáltam úgy felfogni a dolgot, hogy mégsem ő oltja ki szerencsétlen állat életét. (Tipikus ostoba felfogás: „én nem ölök, mert megteszi más helyettem”.)

Már az elején leszögeztem, hogy ne beszéljen előttem a vadászatról. Persze, ez elkerülhetetlen volt egy-egy családi vagy baráti összejövetelen, olyankor mindig szócsata tört ki. Mondhatott nekem bárki-bármit, vagy meg sem hallgattam, vagy pedig fújtam a saját verzióm, egyszerűen befogadó képtelen voltam a vadászattal és vadászokkal kapcsolatban. Körülbelül egy éve alkottunk egy párt, amikor nagykorú lett. Rögtön jött a szembesítés, miszerint levizsgázik és vadász lesz. Mindig tudtam, hogy eljön ez a nap is egyszer, de azért bíztam benne, hogy valahogy mégis elkerülhető…

Sok veszekedés és sárdobálás után, beiratkozott egy előkészítő tanfolyamra, tudván, vagy legalábbis bízva benne, hogy úgysem ez miatt lesz vége a kapcsolatunknak. Szorgalmasan járt minden héten a felkészítő órákra, még én otthon szidtam az ősembereket, hogy mi a fenéért kellett nekik az a … HÚS.

Egyik alkalommal úgy alakult, hogy vele tartottam az óra helyszínére, nyilván nem azzal a szándékkal, hogy én is részt vegyek rajta. Az eredeti terv az volt, hogy az autóban megvárom, míg annak vége lesz. Nem úgy történt… az előadást tartó úr beinvitált, mondván „ne üljek több órán keresztül az autóban”. Próbáltam szabadkozni, de ő nyert, így hát részt vettem életem első vadászathoz kapcsolódó eseményén.

Azt gondoltam, hogy csak az öldöklésen lesz a hangsúly, és a drága puskákról, amikkel könnyű egy-egy ártatlan állattal végezni… DE NEM! Hatalmas meglepődés volt számomra, mert a vadállatokról és viselkedésükről esett a legtöbb szó, melyekből sugárzott az alázat és az állatok iránti szeretet. Nem bántam meg, hogy bementem.

0

Vadászat

A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom

Published

on

+1

A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.

Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News

Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.

Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.

Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.

Írta és fényképezte: Mészáros Nóra

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Az idei év első őzbakja

Published

on

+1

Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News

Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 😞, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.

Írta és fényképezte: Peet Smith

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Búcsú

+1

Baracskay Lajost elismerésben részesítette a Veszprém Vármegyei Vadászkamara

+1

Published

on

+1

Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK

A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán,  az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.

A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK

Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom