Egy szerelmespár… kézen fogva sétálnak kint a Sárrét közepe felé, szívják az e-cigit, eregetik a méteres „füstfelhőket”, meg fotózgatják magukat a naplementében. Ennyit látok a kocsiból, ahogy tartok a lesem irányába, és fortyog bennem a méreg. Mi az istennyilát keresnek ezek itt ilyenkor??? Fél óra múlva besötétedik, a kocsijukat nem látom közel s távol, ráadásul nem is kifelé, a város vagy a földutak felé sétálnak, hanem befelé, a nagy nádas irányába, ahonnan a disznókat várnám este. Amerre egyébként nincs is út… bár ők ezt még valószínűleg nem tudják.

Észreveszik, hogy jövök, de félúton megállok. A lesem kint van a füves pusztaságon, egy nagyobb nádas szélénél, így a kocsit az utolsó bokornál teszem le, innen még 300 méter a les, azt gyalog szoktam megtenni. A párocska fél szemmel figyel, gondoltam, ha látják a zöld ruhás alakot kiszállni, puskát vállra venni, csak észbe kapnak, hogy ilyenkor már nem kéne egy vadászterületen keveregni.

De nem, ezek csak sétálnak tovább a vadbúvóhely irányába. Mitévő legyek? Elküldjem őket? Megtehetem egyáltalán? Inkább látványosan elindulok a les felé teljes menetfelszerelésben, hátha értik a célzást. Tíz perc múlva azonban már a lesről nézegetem őket távcsővel. Tőlem kétszáz méterre vannak, a vadbúvó nádastól meg szintúgy. De rájöttek, hogy amerre tartanak, arra nincs se út, de még csak járható terep se, így visszafordulnak. Halleluja! Közben a nap már lement. Hát ezek nem szaroznak. Ha bármelyik irányba indulnak el innen gyalog, minimum egy órás erőltetett menet, hogy lakott területre érjenek.

De nem a város felé mennek. Átkecmeregnek valahogy a nádassal benőtt vizesárkon, és mennek még beljebb a Sárrétre. De szerencsére tőlem távolodnak. Az ő szerencséjük meg az, hogy arrafelé nem ül senki. Egy darabig még látszanak, aztán már nem is érdekelnek. A szelük szerencsére jó volt, nem a vadbúvó hely felé vitte a szagukat. Szürkületben még egy krosszmotoros is jön. Chö… a városközeli terület bája.

Rám esteledik és nincs melegem. Mínusz 2-3 fok körül lehet, enyhe szellővel, párával. Két hőkamera is van nálam, az Iray a sajátom, amolyan referencia, a Guide-ot meg egy blogcikkhez tesztelem, így felváltva nézelődöm velük, de csak őzek legelésznek a távolban. A szórón előttem nincs már kukorica, így arra nem számítok, hogy erre jönnének a disznók, de hátha a nádasok közt megindulnak. Szoktak.

• Tovább a teljes cikkre (vadasz-blog.hu)