Vadászat
„Az idén először végeztünk kotorékozást”
KÁRPÁTALJA | Rókatúlszaporulat, csökkenő vadállomány, „tolvajok” a baromfiudvarokban…
Kész Attila néhány trófeájával
Hajdanán a mi vidékünkön is természetes folyamatok tartották fenn az ökológiai egyensúlyt. Ám az ember – nemcsak szűkebb pátriánkban, de például Európa jelentős részén is – már olyan mértékben megváltoztatta az őt körülvevő természeti közeget, hogy immár neki, konkrétan a vadásztársaságok tagjainak kell biztosítaniuk, hogy egyetlen faj egyedei se szaporodjanak túl, és ne sodorják veszélybe az ökológiai egyensúly fennmaradását. Ezért kell kilövésekkel, időnként pedig kotorékozással kordában tartani a rókaállományt is.
– Az apróvadállomány 2016-tól kezdett észrevehetően fogyatkozni, három éve pedig drasztikus mértékben leépülni. Ezt jelezte például az a tény is, hogy míg azelőtt a vadászatok alkalmával délig tizenöt mezei nyulat is puskavégre kaptunk, addig újabban délután három óráig mindössze négy nyulat lőttünk, de nemcsak a mi vadászterületünkön, hanem Kárpátalja egészét tekintve is csökkenni kezdett az apróvadak száma. Ezért pedig hatvan százalékban a rókaállomány túlszaporulata a felelős – indítja beszélgetésünket Kész Attila, a Verbőci–Feketepataki Vadásztársaság elnöke.
– 2016 előtt még nagy volt az apróvadállomány, amiben – a mezei nyulak esetében – az éghajlatváltozás is szerepet játszott. Mert míg régebben a tél november végétől márciusig is elhúzódott, s az első mezeinyúl-szaporulat nagy része még elhullott a hideg időben, addig újabban a klímaváltozás hatására már szinte nincs is tél, ezért az első fialásból származó kisnyulak is nagyobb részt megmaradtak, s ráadásul a mezei nyúl nagyon szapora állat, így megnőtt az állományuk. Az apróvadak egyedszámának a növekedése, a vadbőség pedig oda vezetett, hogy a rókaállomány ugyancsak megnőtt, mivel gyarapodni kezdett a rókák táplálékforrása. A rókák túlszaporodása viszont már azt eredményezte, hogy egyre több apróvadat ejtettek el, mezei nyulakat, fácánokat, sőt, még a fácántojásokat is megették, így az utóbbiak állománya nagymértékben lecsökkent.
Egy ismerős magyarországi vadász már évekkel ezelőtt felhívta rá a figyelmemet, hogy ha nem végzünk kotorékozást, nem semmisítünk meg rókakotorékokat, akkor a rókák túlszaporodása esetén öt év alatt leépül a teljes apróvadállomány. Az utóbbi drasztikus lecsökkenését látva aztán fülemben kezdtek csengeni az anyaországi vadász szavai, az idén tavasszal aztán sort is kerítettünk a kotorékozásra kotorékebek segítségével. S míg korábban egy-egy vadászidény során hét-tíz rókát lőttünk ki, az utóbbi vadászidényben én személy szerint hetet kaptam puskavégre, a vadásztársaságunk többi tagja pedig összesen tizenhármat terített le, még a kotorékozás előtt. A március végén megkezdett és áprilisban is folytatott kotorékozás során harmincnégy rókát lőttünk, így a vadászszezonban és a kotorékozás során összesen ötvennégy egyeddel csökkentettük a rókaállományt.
Ha pedig azt vesszük, hogy egy év alatt egy róka átlagosan hetente egy apróvadat zsákmányol, s ezt a számot beszorozzuk ötvennéggyel, akkor azt mondhatjuk, hogy közel háromezer apróvadat mentettünk meg, sőt, ha egy róka kéthetente pusztít el egy apróvadat, akkor is kb. ezernégyszáz egyed megmentéséről beszélhetünk. Ezért míg az utóbbi években a járőrözéseink során sok fiatal rókát vettünk észre, addig most már nem mondhatjuk el ugyanezt.
– Tudtommal a rókák az utóbbi években beszabadultak a faluszéli baromfiudvarokba, és lopkodni kezdték a baromfikat, sőt a házi nyulakat is.
– Igen. A túlszaporulatuk, illetve az apróvadállomány csökkenése miatt új táplálékforrás után néztek, a kotorékozás során aztán észrevettük, hogy a régi, a falutól távoli kotorékaikat otthagyták, és a község szélétől 300–500 méterre hozták létre az új kotorékaikat. Példaként említhetem, hogy az egyik kotorékban egy fácántyúk és egyetlen mezei nyúl maradványai mellett hét házityúk maradványait fedeztük fel, de az is megesett, hogy egy róka az éjszaka folyamán tizenhét libát vitt el a baromfiudvarból, s az elfogyasztott baromfi mellett a többit elvájta, „bespájzolta őket”. Emellett házi nyulakat is elragadtak. A ketrecajtók, baromfiólajtók egyszerű, billenős zárját könnyedén kinyitották, sőt, még egy egyszerű retesz sem okozott számukra gondot. Jobban bevált a biztonsági retesz, de a róka esetében szinte semmi sem lehetetlen, így ellenük a legjobb védekezés a ketrec-, illetve a baromfiólajtók lakatra zárása. Ezúton kérem a gazdákat, akik a falujuk mellett a földeken dolgoznak, hogy jelentsék a vadásztársaságoknak, ha rókát vesznek észre, mert így megkönnyítik a rókákat kereső vadászok dolgát. Megjegyzem: a róka területfoglaló vad, ha egy területen megcsappan az állománya, akkor máshonnan érkeznek rókák az új vadászterületre, tehát vég nélküli a rókák ellen vívott küzdelem.
– A rókák túlszaporulata mellett milyen további tényezők idézték elő az apróvadállomány lecsökkenését?
– Húsz százalékban a betegségek, s ugyanilyen mértékben az orvvadászok „ténykedése”, ezért is tarjuk az őrjáratokat, hogy védjük tőlük a vadakat. Ami a betegségeket illeti, ha tavasszal, a fácánok költésekor sok eső esik, hűvös az idő, akkor sok fácáncsibe megfázik és elhull. Amúgy többen abban a tévedésben élnek, hogy a fácán évente több fészekalja csibét nevel fel, pedig csak arról van szó, hogy ha az áprilisban költő fácán első fészekalja elpusztul, akkor májusra is eltolódik a költése, és még egyszer költ, ha pedig ez a fészekalja is elpusztul, akkor harmadszor is költ. A mezei nyulakat sajnos a májkárosodás pusztítja. Visszatérve az időjáráshoz, nemcsak a sok eső, hanem a hosszú szárazság is megviseli az apróvadakat, ami pedig az orvvadászokat illeti, elfogásuk esetén lefegyverezhetjük, majd átadjuk őket az illetékes vadőrnek, aki a rendőrségre adja a rapsicokat. Egyszerű falusiak is foglalkoznak orvvadászattal, de újgazdagok is, az ő esetükben pedig sokat számít, hogy nekik sok pénzük van. A bírságok számukra nézve kicsik: egy őzért tízezer, egy mezei nyúlért kétezer, egy fácánért ezer hrivnyát kell fizetni, az újgazdag orvvadászok pedig ezeket az összegeket a mellényzsebükből kifizetik (1 hrivnya ≈ 11 forint). A tízszeresére kellene emelni a bírságok nagyságát, hogy számukra is elrettentő erejük legyen.
A két, összeolvadt település jelenlegi népessége 2400 fő, a lakosság döntő többségében magyar nemzetiségű, református vallású. A település a magyar határtól (Tiszabecstől) mintegy tíz kilométerre található.
karpataljalap.net | wikipedia.hu
Vadászat
CACT hajtás természetes vadászaton munkavizsga Kardosfán
A Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete munkavizsgát rendezett Kardosfán.
A Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete 2025. január 11-én CACT hajtás természetes vadászaton munkavizsgát rendezett Kardosfán. A téli táj, a zselici dombok, a kiváló adottságú vadászterület optimális lehetőséget biztosított a vizsga lebonyolításához.
Fotó: Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete
Ábra: Facebook
A területet a Sefag Zrt. biztosította, az egyesület az országban harmadik alkalommal rendezett ilyen típusú munkavizsgát, melyhez az idén vadász terrierek is csatlakozhattak.
A vizsgára 12 kutya regisztrált, végül 8 vett részt , 3 szálkás szőrű tacskó és 5 jagd terrier.
A kutyák két hajtásban dolgoztak, fegyelmezett és hatékony munkát végeztek. A nap végén a terítéken 28 vaddisznó, 7 gímszarvas és 1 dámvad feküdt.
A bírálatokat Körmendi Tamás, Schilli Péter, Nicsovics György és Hermánné Bedics Rita vezető bíró végezték.
A bírók a hajtóvonalban haladva követhették nyomon a kutyák munkáját, értékelték a a keresési módot, orrhasználatot, a kitartást, a bátorságot és a hangadást.
5 kutya CACT címet kapott, 2 kutya II. díjban végzett.
Gratulálunk minden résztvevőnek!
Forrás: Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
𝐄́𝐯𝐚𝐝𝐳𝐚́𝐫𝐨́ 𝐯𝐚𝐝𝐚́𝐬𝐳𝐚𝐭 𝐁𝐞́𝐤𝐞́𝐬𝐜𝐬𝐚𝐛𝐚́𝐧 – 𝐄𝐠𝐲 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐣𝐭𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐡𝐞́𝐭𝐯𝐞́𝐠𝐞!
A békéscsabai évadzáró vadászat ismét nagy sikert aratott.
Kedves Solymásztársak!
Hát, mit is mondhatnánk – ez a szezonzárás is olyan volt, ahogy szeretjük: emlékezetes, jókedvű és tele élményekkel! A békéscsabai évadzáró vadászat ismét nagy sikert aratott. Olyan sokan gyűltünk össze, hogy szálláshely szűkében már szinte „művészet” volt mindenkinek helyet találni. Bár nem fértünk el egy szálláson, ez sem szegte kedvünket. A vacsorák és esti beszélgetések mindannyiunkat egy helyre tereltek, igazi közösségi események voltak – a jókedv és a rengeteg sztori felejthetetlenné tették az együttlétet.
Fotó: Magyar Solymász Egyesület
Az időjárás hideg volt, de nem annyira, hogy a föld átfagyott volna – így nagyon kemény terepen vadásztunk, a sár miatt igazi kihívássá vált a vadászat: csúszós ösvények, bokáig süppedő talaj… Azt hiszem, mindannyian éreztük a nap végére a lábunkban ezt az igénybevételt! Bár a sarat dagasztva vadászni nem a legkényelmesebb, ám ez sem tántorított el senkit. Fárasztó volt, de a fáradtságunkat feledtették a gyönyörű pedzések és a sikeres zsákmányok. Az ilyen látványokért éri meg minden lépés a terepen!
Ki ne emlékezne például arra a felemelő pillanatra, amikor Molnár Matyi vándorsólyma tökéletes időzítéssel, könnyed mozdulattal kapta el a nyulat? A hétvége egyik csúcspontja volt az a látvány, ahogy a sólyom elegánsan, gyorsan és precízen végrehajtotta a támadást – a jelenlévők egyként csodálták ezt a lenyűgöző teljesítményt. Ezek azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes solymásznak lenni! Ezek azok a pillanatok, amik örökre beleégnek a solymász emlékezetébe!
De nem csak a sólymok kápráztattak el minket, a héjások is bravúrosan teljesítettek. Az egyik nap különösen emlékezetes volt, amikor két harris – Joó Péter és Csipán Kristóf madarai – párban dolgozva fogott nyulat. Szinte tökéletes összhangban dolgoztak a gazdáikkal, igazi mestermunka volt. Ezek a látványos fogások és összehangolt munka mindannyiunk számára hatalmas élményt jelentettek. Olyan pillanatok ezek, amikor az ember csak áll, nézi, és azt mondja: „Ezért csináljuk!”
A hétvége persze nem csak a vadászatról szólt, felvetődött néhány szervezési kérdés, amiket érdemes lesz tavasszal a közgyűlésen megvitatnunk. Sokszor küzdöttünk a nagy létszám okozta kihívásokkal, amiket végül mindig sikerült megoldani. De épp ezért merült fel egy fontos téma: hogyan osszuk be a csapatokat? A sólymosok egyre nagyobb létszáma miatt valószínűleg két külön csoportot kell majd kialakítanunk, és a héjásoknál is hasznos lenne külön kezelni a fácánra és nyúlra vadászókat. Ezek mellett szó esett a solymászkutyák fegyelmezéséről, a vadászatok szervezéséről és számos más technikai kérdésről is – úgyhogy unatkozni biztosan nem fogunk a közgyűlésen! Látszik, hogy van mit megvitatni, de ezek mind az egyesületünk fejlődését szolgálják.
Köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek a fantasztikus hétvégének, Egyed István solymásztársunknak és Karasz Vilmosnak, aki a vadásztársaság részéről kísérőként segítette a munkánkat. Külön köszönet illeti Molnár Mátyás fősolymászunkat, aki az egész szezon során fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy minden vadászat jól szervezett és emlékezetes legyen. Valamint köszönjük mindazoknak a háttérben dolgozó szervezőknek és segítőknek, akik neve nélkül is tudjuk, hogy szívvel-lélekkel tették a dolgukat, hogy mi élvezhessük a vadászatok minden pillanatát.
A közös élmények, a sólymok, héják sikerei és a jó társaság mindannyiunkat gazdagabbá tett. Addig is, amíg újra találkozunk, szárnyaljanak a madaraink, őrizzük meg ezt az összetartó közösségi szellemet és maradjatok mindig ilyen lelkesek! Sok sikert és örömöt a tenyésztési időszakhoz, legyen minden madár egészséges és eredményes!
Forrás: Magyar Solymász Egyesület
Farkas volt, van, és reméljük, lesz is a Kárpát-medencében. Mindig. Volt, amikor több, volt, amikor kevesebb, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy állandóan jelen van térségünkben, annak ellenére, hogy eleink vért izzadva, mindent elkövettek, hogy ne legyen. Természetesen voltak időszakok, amikor olyan kevés volt belőlük, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy sikerrel jártak, de egy-egy kóbor példány azért mindig előfordult a peremterületek erdeiben. Ezeket, ha egyáltalán észrevették, addig hajtották, amíg sikerült vagy agyonlőni, vagy kihajtani a határon túlra.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
Pedig farkas volt szépen a valamikori Magyarország területén. A XIX. század végén, mondjuk Baranyában, a világhírű Bélyei birtok területén, azaz a Kopácsi-rétben, a csülkös vad védelme érdekében még mérgezték is, amiről részletesen beszámolt a Vadász-Lap 1892-es évfolyama. A jelentést Klobusicki Kálmán írta, aki akkor az uradalom fővadásza volt. Egy másik példa a farkas jelenlétére egy családi történet. Nagyanyám, aki 1888-ban született, mesélte, hogy úgy 15 éves korában olyan kemény tél volt, hogy a Duna befagyott, és a farkasok leereszkedtek a Papuk-hegységből, átjöttek a jégen Bácskába, és egészen Topolyáig jutottak, ami körülbelül 60 kilométerre van a Dunától. Itt aztán bevették magukat a Bácsér nádasaiba, és komoly károkat okoztak a tanyavilágban. Az akkori úri vadászok és a helyi társaság tagsága nagy hajtóvadászatot szervezett az ordasok „megbüntetésére”, azonban azoknak sikerült kitörniük és visszaszökniük a Duna bal partjára, azaz meglógtak.
Egészen más a helyzet a Duna–Száva vonalától délre, illetve a dél-bánáti, delibláti homokpuszta erdeiben. Ott állandó, stabil, sőt az utóbbi években növekvő állománnyal számolhatunk, ami meglátszik elsősorban az őzállományon és a jószágtartó gazdákat ért károkon. Ugyanis télen, és ott a hegyvidéken, még igencsak havasak a telek, a vad lehúzódik a települések környékére, ahol könnyebben jut táplálékhoz. Őket követik a ragadozók, és mivel sokkal könnyebb elkapniuk a háziállatokat, mint a vadat, mindent megtesznek, hogy bejussanak egy-egy juhhodályba vagy istállóba, ahol aztán hihetetlen vérengzést visznek végbe. Ilyenkor beindul náluk a gyilkolási kényszer és addig ölnek, amíg egy birka is mozog az ólban.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
Most sokan azzal a kérdéssel állnak elő, hogy hol vannak a pásztorkutyák. Az ottani emberek tapasztalata szerint egy 5-6 farkasból álló falkával szemben, ami nem ritka, 2-3 kutya tehetetlen. Valójában azokat eszik meg elsőnek. Ugyanis előszeretettel „vadásznak” az ember legjobb barátjára, méghozzá olyan módon, hogy az meg se nyikkan, és már viszik is. A Sár-hegységben (ma Koszovó) az emberek jószágtartásból élnek. Ott tenyésztették ki a híres Sárhegyi pásztorkutyákat. Van gazda, aki több ilyen komondor nagyságú ebet is tart. Az ottani csobánok szerint a farkasok egy tüzelő szukát „küldenek” a falu alá. Az elcsalja a kutyákat az erdő széléig, ahol az éhes falka várja a vacsorát. Egyes tapasztalt és szavahihető vadászok elmondása szerint, még a hajtásban résztvevő kopók közül is rendszeresen kiveszik a vámot. Nem zavarják őket a lövések, az emberek jelenléte, elkapják a kutyát, és a gazdi örülhet, ha a nyomkövetős nyakörvét megtalálja.
A Balkánon vadásszák a farkast, Berni Egyezmény ide vagy oda. Vannak egyesületek, amelyek nagy üzletet csinálnak a farkashajtásokból. Rengeteg vadászt csődítenek össze, van, ahol több mint ezer puskás jelenik meg, de ezek a tömeges megnyilvánulások többnyire eredménytelenek. Ahogy verebet nem lehet nagy dobbal fogni, úgy farkast sem lehet lakodalmas menettel vadászni. Itt elsősorban az eszem-iszom, dínom-dánomon van a hangsúly és nem a vadászaton, no, meg a részvételi díj begombolásán, ami nem kis összeg!
Ha valaki szeretne farkast lőni, az keressen kapcsolatot a helyi társaságoknál, amelyek dögteret tartanak fenn, zárt, fűtött magaslesekkel rendelkeznek, és van idejük akár egy hétig is kinn éjszakázni a behavazott erdőn. Az olyan vadász látni fog farkast és lőhet is, ha minden a tervek szerint alakul. Ez biztosan valamivel drágább, mint a lenyúlós nagy hajtások, de eredményesebb is.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
Akármit is mondanak a magukat állatjogi képviselőnek tituláló szervezetek, a farkast vadászni kell. Nem könnyű, rengeteg időt, jó erőnlétet és elszántságot igénylő munka. De megéri. Természetesen az, hogy vadásznak farkasra, ma már nem azt jelenti, hogy azért teszik ezt, mert ki akarják irtani – nem, erről szó sincs. A farkast azért kell vadászni, mert ellenkező esetben úgy járunk vele, mint a sakállal. A fejünkre nő, és akkor már késő. Manapság a fenntartható környezetvédelem elképzelhetetlen a vadászat nélkül! Ha bekövetkezik a farkasállomány túlszaporodása, elkerülhetetlen, hogy a legnagyobb károkat elszenvedő gazdák a saját kezükbe vegyék a gond orvoslását, és abból senkinek sem lesz haszna. Erre is lehetne számtalan példát felhozni. Okuljunk belőlük!
Írta: Hadzsy János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Jelentős kifizetések 2024-ben is az agrár- és vidékfejlesztési programokban
Továbbra is magas a napraforgó ára
Visszanéző (2024): Kígyászölyvet figyeltek meg Apajon
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar hitelállománya is csökkent
Ragadós száj- és körömfájás jelent meg Németországban
CACT hajtás természetes vadászaton munkavizsga Kardosfán
𝐄́𝐯𝐚𝐝𝐳𝐚́𝐫𝐨́ 𝐯𝐚𝐝𝐚́𝐬𝐳𝐚𝐭 𝐁𝐞́𝐤𝐞́𝐬𝐜𝐬𝐚𝐛𝐚́𝐧 – 𝐄𝐠𝐲 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐣𝐭𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐡𝐞́𝐭𝐯𝐞́𝐠𝐞!
Kint a bárány, bent a farkas!
Menyhalhelyzet a Rába körmendi szakaszán: Siralmas!
Sebzett medve ólálkodik Székelyudvarhely környékén
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
VADÁSZATI LEHETŐSÉG: Terelés január 5-én az Ormánságban
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
Számadás: az óesztendő utolsó vadászata a Kakat-mentén – GALÉRIÁVAL
Az első Szt. Hubertus vadász és vizslája verseny – Dr. Polgár Kálmán emlékére
Beszámoló a 2024. november 22–24. között Nagyszénáson rendezett vadászatról és Field-Trial Solymászversenyről
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
Életem első aranysakálja
Életem első dámszarvasbikája
