Vadászat
Dr. Semjén Zsolt gyászbeszéde Szabó Ferenc temetésén
Szabó Ferenc, az Országos Magyar Vadászkamara Felügyelő Bizottságának elnöke, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyettese, korábbi minisztériumi vadgazdálkodási főosztályvezető életének 68. évében, 2021. január 3-án elhunyt. Utolsó útjára január 11-én, az abonyi Római Katolikus Nagytemetőben kísérték. A temetésen dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Védegylet elnöke mondott beszédet, amelyet az alábbiakban teszünk közzé.
Gyászoló Család! Gyászoló gyülekezet!
Az ember arra rendeltetett, hogy az élete ne csak befejeződjön, hanem beteljesüljön. Ezért természetes, hogy bennünk is van egy késztetés, hogy amikor egy élet beteljesedett, akkor megfogalmazzuk annak az életnek a jellemzőjét, alapkarakterét, esszenciáját, summáját. Szabó Ferenc a jó ember. Jó és igaz vadász volt, jó és felelősségteljes honatya, jó társ és igaz barát.
A vadászat tekintetében – azt gondolom, hogy az a megfogalmazás pontos Ferire, hogy: a vadászat tudományának mestere, a magyar vadászat ügyének napszámosa. Mi akik itt vagyunk, számtalan személyes történetet tudunk mondani Feriről. Én is, amikor most elindultam ide az abonyi templomba, fölvettem az alkalomnak megfelelő ruhát, és persze a gondolataim elkalandoztak Ferivel való közös emlékeinken és annyira belefeledkeztem, hogy automatikusan a vadászcuccokhoz mentem és azt a kalapot vettem le, azt a patinás, agyongyűrt kalapot, amit még az ősidőkben Feritől kaptam. Sokan vannak olyanok, akiket a vadászatba Feri vezetett be. Tőle hallották az első vadásztörténetet, vele mentek el először vadászni, ő avatta fácánvadásszá, őzbakvadásszá s a végén szarvasbika vadásszá őket.
De nemcsak a személyes vadászélmények tekintetében meghatározó Feri sok-sok ember számára, hanem a magyar vadászat ügye tekintetében is. A ’90-es évek vége felé, az akkori vadászati törvény módosításánál Szabó Ferencnek az érdeme, hogy megakadályozta azt, hogy a vadászterület nagysága 800 ha legyen. Ha ez akkor megtörténik és Feri nem küzdi ki, sokszor a pártfegyelem határát stuccolva, hogy 3000 ha legyen a vadászterület, akkor ma a magyar vadállománynak csak töredéke lenne. És az is az igazsághoz tartozik, hogy a 2017-es vadászati törvényben Ferinek oroszlánrésze volt. Szakmailag négy világnak volt egyszerre részese, ami meghatározó a törvény szempontjából. Mindent tudott a vadászatról, mindent tudott a magyar vadásztársadalomról. Egész életében az erdészethez kötődött, mindent tudott az erdőkről és az erdészetekről. Agrármérnökként élte élete nagy részét, ezért mindent tudott a magyar agráriumról. Miután a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, a mindenkori államigazgatás útvesztőiben is eligazodott. Ezért tudta szakmailag koordinálni ennek a törvénynek a megszületését. Konszenzusteremtő képessége két adottságában gyökeredzett. Az előbb említett szakmai és az őrá oly jellemző – én úgy fogalmaztam meg, hogy: „bonbon diplomáciában”. Ugyanis az a helyzet, hogy a főnökség megállapodhat abban, amiben akar, de hogyha a mindenkori titkárnő nem teszi oda a főnöke elé, hogy írja alá, akkor az ott fog állni hetekig, hónapokig, aztán előbb-utóbb elfelejtődik. Feri a titkárnőknek egy bonbont víve, mindig valahogy elintézte, hogy a főnökség megállapodása – amiben ő szakmailag meghatározó szerepet játszott – valóban aláírásra is kerüljön. Ezért mondhatom, hogy Szabó Ferenc nélkül ez a nagyszerű vadászati törvény nem készülhetett volna el. Amikor a vadásztársaságok területi kialakítása volt, Feri sokszor kilincselt, de soha nem a maga ügyében jött. Mindig másoknak az ügyében. Bármikor találkoztunk, belenyúlt a zsebébe és egy marék térkép esett ki, hogy ezt így kellene, ezt úgy kellene, de egyik sem a saját ügye volt. Soha nem felejtem el, Boldoczki Pali volt az, aki egyszer rákérdezett: Ferike és egyébként a te területed rendben van? Azt mondta, hogy: hát azt nem akartam előhozni… Ez a szerénység jellemezte egész életében. Mások életében a vadászat egy epizód, Feri életében a vadászat volt a vezérfonal.
Emlékezés a Karcagi Nagykun Vadásztársaság udvarán
A napokban elhunyt Szabó Ferencre, az egykori minisztériumi főosztályvezetőre, a vadásztársadalomért dolgozó kiváló szakemberre emlékeztek a Karcagi Nagykun Vadásztársaság udvarán lévő kopjafánál.
– Kedves részvétnyilvánító közösség! Nehéz szívvel gyűltünk ma itt össze, hiszen egy kiváló emberre emlékezünk, Szabó Ferenc országgyűlési képviselő úrra, a földművelésügyben különböző beosztásokban, végül főosztályvezetőként a vadászatért, a vadásztársadalomért dolgozó kiváló emberre, aki a magyar vadgazdálkodásban, a vadászatban, a jogi szabályozásban, a gazdák és a vadászok, a környezet és természetvédők együttműködésében nem túlzás, ha azt mondjuk, maradandót alkotott az elmúlt évtizedekben – kezdte beszédét dr. Fazekas Sándor földügyi kormánybiztos.
– Nagyon rossz belegondolni abba, hogy Szabó Ferenc, a közös Feri barátunk már nincs közöttünk, hiszen egy igazán életerős, temperamentumos, jó kedélyű, a barátaira, ügyfelekre, érintettekre mindig tiszta szívvel odafigyelő, őket segítő embert veszítettünk el személyében. Nem halljuk már a hangját, nincs itt előttünk a kedves alakja, nélkülözi a családja, nélkülözi a magyar vadásztársadalom, a gazdák, és mi valamennyien itt Karcagon is, akik ismertük, szerettük, tiszteltük őt. Én 1998-ban ismertem meg mint országgyűlési képviselőt, együtt dolgoztunk négy éven keresztül. Utána a minisztériumban nyolc éven át dolgoztunk együtt mindig egyetértésben az emberekért, a vadászokért, a gazdákért, a magyar jövőért. Szerette ezt a tájat, alföldi ember volt, Abonyból jött, ott volt vállalkozása. Ott dolgozott illetve legfőképpen Budapesten, de az egész országot ismerte, bejárta. Alig hiszem, hogy van ma Magyarországon olyan ember, aki olyan sok vadászt, vidéki embert, településvezetőt, egyesületi elnököt ismert, de őt is ismerték, szerették és tisztelték.
Nagyon nagy munkát végzett a vadászat területén, a fegyvertartás, a vonatkozó szabályok, a különböző rendeletek megalkotásában, és legutóbb egy igazán nagy munkának volt a részese: a vadászati területnek a pályáztatásának, hasznosításának, Magyarországon több mint 1300 vadásztársaság találta meg működési feltételeit, találta meg azt a területet, amelyen ezt a nemes és ősi foglalatosságot űzheti. Jószívű, érző szívű magyar ember volt, büszke nemzeti érzéssel, büszke arra, hogy magyar, hogy hasznos tagja a magyar társadalomnak. Emlékét megőrizzük kegyelettel. A jelenlegi sajátos körülmények között most Karcagon elhelyezzük emlékére a koszorúnkat. Bízom benne, hogy szívünkben, írásokban a visszaemlékezésekben megőrizzük emlékét, hogy azt a munkát, amelynek a feltételeit megteremtette, tudjuk a jövőben is folytatni. Nyugodjék békében! – zárta beszédét dr. Fazekas Sándor.
Hubai Imre Csaba, a Karcagi Nagykun Vadásztársaság elnöke a vadászok nevében idézte fel Szabó Ferenc alakját.
– Tisztelt emlékező barátaim! Fájó szívvel emlékezünk Szabó Ferenc barátunkra, aki a karcagi gazdákért, vadászokért, a gazdatársadalomért nagyon sokat tett, és úgy gondolom, hogy az ő emléke valamennyiünk számára egy olyan példa, amit nem fogunk elfelejteni. Örökké megőrizzük emlékezetünkben Szabó Ferenc barátunkat – fogalmazott az elnök, majd a jelenlévők koszorút helyeztek el a kopjafánál a nagyszerű vadász szakember emlékére, valamint egy-egy tölténybe helyezett üzenetet írtak, amit eljuttatnak majd a családjának.
infokarcag.hu
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Megnyitó. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A minden agancs mellé az elejtő megkapja a grandlikat is, ízlésesen csomagolva. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A Bélsuvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászháza. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Trófeák a Bélusvölgye Vadásztársaság bemutatóján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
Bélusvölgye Vadásztársaság, Szebenye-puszta. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
A Bélusvölgye Vadásztársaság vendégét köszöntik a Szebenye-pusztai bemutatón. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
Ravatalon a Bélusvölgye Vadásztársaság 36. gímbikája a társaság Szebenye-pusztai trófeamustráján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Pontos, precízen tervezett vadgazdálkodás az alapja a szarvasgzdálkodásnak. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
Trófeák díszítették a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházát. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Vendégek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
Díszvendégek Szebenye-pusztán: Hrabovszki János, az OMVK Békés Vármegyei Területi Szervezetének elnöke és kedves felesége. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Oravecz Attila, a Bélusvölgye Vadásztársaság hviatásos vadásza, vadőre a 2024-ben megrendezett Szebenye-pusztai trófeabemutatón. Fotó: Bélusvölgye Vadásztársaság
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
Fotó: Rendőrség
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
Fotó: Rendőrség
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
Fotó: Rendőrség
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Fotó: OMVK
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Fotó: OMVK
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Fotó: OMVK
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Kapitális csukát akasztottak
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés 2024 október
Meddig emelkedik még a banán ára?
Műanyag helyett hagymahéj?
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Célkeresztben az orvvadászat
Sopronban beváltak a terepmotorok
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
Visszanéző (2020): Életbikám története
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Beteljesült álom!
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A diplomaosztós kos
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
Életbika
