Vadászat
Dr. Semjén Zsolt gyászbeszéde Szabó Ferenc temetésén
Szabó Ferenc, az Országos Magyar Vadászkamara Felügyelő Bizottságának elnöke, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyettese, korábbi minisztériumi vadgazdálkodási főosztályvezető életének 68. évében, 2021. január 3-án elhunyt. Utolsó útjára január 11-én, az abonyi Római Katolikus Nagytemetőben kísérték. A temetésen dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Védegylet elnöke mondott beszédet, amelyet az alábbiakban teszünk közzé.
Gyászoló Család! Gyászoló gyülekezet!
Az ember arra rendeltetett, hogy az élete ne csak befejeződjön, hanem beteljesüljön. Ezért természetes, hogy bennünk is van egy késztetés, hogy amikor egy élet beteljesedett, akkor megfogalmazzuk annak az életnek a jellemzőjét, alapkarakterét, esszenciáját, summáját. Szabó Ferenc a jó ember. Jó és igaz vadász volt, jó és felelősségteljes honatya, jó társ és igaz barát.
A vadászat tekintetében – azt gondolom, hogy az a megfogalmazás pontos Ferire, hogy: a vadászat tudományának mestere, a magyar vadászat ügyének napszámosa. Mi akik itt vagyunk, számtalan személyes történetet tudunk mondani Feriről. Én is, amikor most elindultam ide az abonyi templomba, fölvettem az alkalomnak megfelelő ruhát, és persze a gondolataim elkalandoztak Ferivel való közös emlékeinken és annyira belefeledkeztem, hogy automatikusan a vadászcuccokhoz mentem és azt a kalapot vettem le, azt a patinás, agyongyűrt kalapot, amit még az ősidőkben Feritől kaptam. Sokan vannak olyanok, akiket a vadászatba Feri vezetett be. Tőle hallották az első vadásztörténetet, vele mentek el először vadászni, ő avatta fácánvadásszá, őzbakvadásszá s a végén szarvasbika vadásszá őket.
De nemcsak a személyes vadászélmények tekintetében meghatározó Feri sok-sok ember számára, hanem a magyar vadászat ügye tekintetében is. A ’90-es évek vége felé, az akkori vadászati törvény módosításánál Szabó Ferencnek az érdeme, hogy megakadályozta azt, hogy a vadászterület nagysága 800 ha legyen. Ha ez akkor megtörténik és Feri nem küzdi ki, sokszor a pártfegyelem határát stuccolva, hogy 3000 ha legyen a vadászterület, akkor ma a magyar vadállománynak csak töredéke lenne. És az is az igazsághoz tartozik, hogy a 2017-es vadászati törvényben Ferinek oroszlánrésze volt. Szakmailag négy világnak volt egyszerre részese, ami meghatározó a törvény szempontjából. Mindent tudott a vadászatról, mindent tudott a magyar vadásztársadalomról. Egész életében az erdészethez kötődött, mindent tudott az erdőkről és az erdészetekről. Agrármérnökként élte élete nagy részét, ezért mindent tudott a magyar agráriumról. Miután a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, a mindenkori államigazgatás útvesztőiben is eligazodott. Ezért tudta szakmailag koordinálni ennek a törvénynek a megszületését. Konszenzusteremtő képessége két adottságában gyökeredzett. Az előbb említett szakmai és az őrá oly jellemző – én úgy fogalmaztam meg, hogy: „bonbon diplomáciában”. Ugyanis az a helyzet, hogy a főnökség megállapodhat abban, amiben akar, de hogyha a mindenkori titkárnő nem teszi oda a főnöke elé, hogy írja alá, akkor az ott fog állni hetekig, hónapokig, aztán előbb-utóbb elfelejtődik. Feri a titkárnőknek egy bonbont víve, mindig valahogy elintézte, hogy a főnökség megállapodása – amiben ő szakmailag meghatározó szerepet játszott – valóban aláírásra is kerüljön. Ezért mondhatom, hogy Szabó Ferenc nélkül ez a nagyszerű vadászati törvény nem készülhetett volna el. Amikor a vadásztársaságok területi kialakítása volt, Feri sokszor kilincselt, de soha nem a maga ügyében jött. Mindig másoknak az ügyében. Bármikor találkoztunk, belenyúlt a zsebébe és egy marék térkép esett ki, hogy ezt így kellene, ezt úgy kellene, de egyik sem a saját ügye volt. Soha nem felejtem el, Boldoczki Pali volt az, aki egyszer rákérdezett: Ferike és egyébként a te területed rendben van? Azt mondta, hogy: hát azt nem akartam előhozni… Ez a szerénység jellemezte egész életében. Mások életében a vadászat egy epizód, Feri életében a vadászat volt a vezérfonal.
Emlékezés a Karcagi Nagykun Vadásztársaság udvarán
A napokban elhunyt Szabó Ferencre, az egykori minisztériumi főosztályvezetőre, a vadásztársadalomért dolgozó kiváló szakemberre emlékeztek a Karcagi Nagykun Vadásztársaság udvarán lévő kopjafánál.
– Kedves részvétnyilvánító közösség! Nehéz szívvel gyűltünk ma itt össze, hiszen egy kiváló emberre emlékezünk, Szabó Ferenc országgyűlési képviselő úrra, a földművelésügyben különböző beosztásokban, végül főosztályvezetőként a vadászatért, a vadásztársadalomért dolgozó kiváló emberre, aki a magyar vadgazdálkodásban, a vadászatban, a jogi szabályozásban, a gazdák és a vadászok, a környezet és természetvédők együttműködésében nem túlzás, ha azt mondjuk, maradandót alkotott az elmúlt évtizedekben – kezdte beszédét dr. Fazekas Sándor földügyi kormánybiztos.
– Nagyon rossz belegondolni abba, hogy Szabó Ferenc, a közös Feri barátunk már nincs közöttünk, hiszen egy igazán életerős, temperamentumos, jó kedélyű, a barátaira, ügyfelekre, érintettekre mindig tiszta szívvel odafigyelő, őket segítő embert veszítettünk el személyében. Nem halljuk már a hangját, nincs itt előttünk a kedves alakja, nélkülözi a családja, nélkülözi a magyar vadásztársadalom, a gazdák, és mi valamennyien itt Karcagon is, akik ismertük, szerettük, tiszteltük őt. Én 1998-ban ismertem meg mint országgyűlési képviselőt, együtt dolgoztunk négy éven keresztül. Utána a minisztériumban nyolc éven át dolgoztunk együtt mindig egyetértésben az emberekért, a vadászokért, a gazdákért, a magyar jövőért. Szerette ezt a tájat, alföldi ember volt, Abonyból jött, ott volt vállalkozása. Ott dolgozott illetve legfőképpen Budapesten, de az egész országot ismerte, bejárta. Alig hiszem, hogy van ma Magyarországon olyan ember, aki olyan sok vadászt, vidéki embert, településvezetőt, egyesületi elnököt ismert, de őt is ismerték, szerették és tisztelték.
Nagyon nagy munkát végzett a vadászat területén, a fegyvertartás, a vonatkozó szabályok, a különböző rendeletek megalkotásában, és legutóbb egy igazán nagy munkának volt a részese: a vadászati területnek a pályáztatásának, hasznosításának, Magyarországon több mint 1300 vadásztársaság találta meg működési feltételeit, találta meg azt a területet, amelyen ezt a nemes és ősi foglalatosságot űzheti. Jószívű, érző szívű magyar ember volt, büszke nemzeti érzéssel, büszke arra, hogy magyar, hogy hasznos tagja a magyar társadalomnak. Emlékét megőrizzük kegyelettel. A jelenlegi sajátos körülmények között most Karcagon elhelyezzük emlékére a koszorúnkat. Bízom benne, hogy szívünkben, írásokban a visszaemlékezésekben megőrizzük emlékét, hogy azt a munkát, amelynek a feltételeit megteremtette, tudjuk a jövőben is folytatni. Nyugodjék békében! – zárta beszédét dr. Fazekas Sándor.
Hubai Imre Csaba, a Karcagi Nagykun Vadásztársaság elnöke a vadászok nevében idézte fel Szabó Ferenc alakját.
– Tisztelt emlékező barátaim! Fájó szívvel emlékezünk Szabó Ferenc barátunkra, aki a karcagi gazdákért, vadászokért, a gazdatársadalomért nagyon sokat tett, és úgy gondolom, hogy az ő emléke valamennyiünk számára egy olyan példa, amit nem fogunk elfelejteni. Örökké megőrizzük emlékezetünkben Szabó Ferenc barátunkat – fogalmazott az elnök, majd a jelenlévők koszorút helyeztek el a kopjafánál a nagyszerű vadász szakember emlékére, valamint egy-egy tölténybe helyezett üzenetet írtak, amit eljuttatnak majd a családjának.
infokarcag.hu
Vadászat
Sebzett medve ólálkodik Székelyudvarhely környékén
Sebzett medvét láttak Székelyudvarhelyen
Jobb hátsó lábán sérülhetett meg az a medve, amely kedden éjszaka járt a székelyudvarhelyi Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében lévő benzinkútnál. A vadászok nem találják a különösen veszélyes nagyvadat.
Noha a 112-es segélyhívószámon nem történt bejelentés, a székelyudvarhelyi Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesületet arról értesítették, hogy egy medve járt kedden éjszaka a Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében lévő benzinkútnál. Sebzett vad Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadászegyesület igazgatója a Székelyhonnak elmondta: kollégáik ellenőrizték a helyszínt és beigazolódott, hogy valóban a ott járt a nagyvad.
Mint mondta, a nyomokból sajnos nem derült ki, hogy honnan érkezett a benzinkúthoz a medve, az viszont egyértelműen látszik, hogy sebzett, közepes méretű egyedről van szó.
„Az egyik hátsó lába sérülhetett meg a medvének, hiszen annak a nyomait nem találtuk meg, így jó eséllyel azt vonszolja maga után” – magyarázta a szakértő. Az igazgató rámutatott: már jó ideje nem vadásznak medvére, hiszen felhasználták a nagyvadak kilövésére jóváhagyott kilövési kvótákat – ráadásul nincs is vadászidény a fajra –, ezért úgy sejtik, hogy egy autó üthette el az egyedet. A nyomok alapján elmondható, hogy a sebzett vad a Hunyadi János utcai Nagy-Küküllő-hídnál ment vissza a folyómederbe.
A vadászok szerdán átvizsgálták a medret egészen a város végéig, ám nem találták meg a helyszínt, ahol távozott onnan a veszélyes egyed. Figyelmesen közlekedjünk Különösen veszélyes a sebzett medve, ezért a vadásztársaság munkatársai arra kérnek mindenkit, hogy lehetőleg kerüljék el a folyómeder említett szakaszát, ha mégis arra járnak, akkor pedig figyelmesen közlekedjenek.
Mărmureanu-Bíró Leonárd hangsúlyozta, hogy kollégáik az elkövetkezőkben is megfigyelés alatt fogják tartani a helyszínt. Sokat segítene nekik az ügy felderítésében, ha megkapnák a benzinkúton készült videófelvételeket, ám azt hivatalosan csak a rendőrség kérheti ki.
A szakembertől megtudtuk, hogy a medvék jó része nem alszik téli álmot az enyhe tél miatt, rendszeresen látni azokat az etetőknél. Mindemellett az erdőkben bőséges makktermés volt, így találnak élelmet a természetben is. Az említett eseten kívül egyébként mostanában nem észleltek medvéket Székelyudvarhelyen.
Forrás: Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Évadzáró apróvadvadászat Polányban
Évadzáró apróvadvadászat szerveztek a Polányi Vadásztársaság Egyesületnél
Évadzáró apróvadvadászat volt a Polányi Vadásztársaságnál. Arnold jött reggel értem, és 8-kor Polányból indultunk. 20 puska, 2 hajtó. Na, ki lesz az elálló? Mindenki félrenéz, a sáros csizma orrát vizsgálja. Hosszú csend, majd: cserélünk. Végül István, Attila és én. Előre mentünk. A kakasok kint napoztak a vetésen. Az autókat látva iszkiri be az erdőbe, majd a hajtás… hát nem. Elpucoltak a vadkakasok egy időre. Lesz még forduló. Az első hajtásnál alig szóltak a puskák.
Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News
A következő hajtásnál István, sok éves terepismerete révén, rábökött egy kanyarban az út szélére. Szót fogadtam, csak rajtam múlt, hogy mellé durrogtattam színes farkú madarainknak. Ahogy közeledett a hajtósor, a dombok közötti út hajlatában, hangtalanul repülő fácán közeledett egyenesen felém, majd kanyar balra.
Kakas vagy tyúk? Kakas vagy tyúk? Hopp, kakas! De épp beérkezett a fák takarásába. Erről lecsúsztam. Következő ugyanott, ugyanúgy. Ez tyúk. Hű, most jó, hogy kivártam. Következő színes farkú jobbról, a fák között – mellé.
Harmadik hajtás. Ha ott maradok az erdő szélén – ez volt az első gondolatom –, akkor két szajkót lehetett volna jól megzaklatni. Gratulálok, Roland! Egy igazi toronykakast lőtt!
Negyedik hajtás. Még mindig elálló vagyok. István sarokra állított, Attila szerint róka is jöhet. És jött. Persze nem pont ott, ahol vártam. Pucolt a vetésen, kiléptem a fák közül és jól mellé lőttem a barátságtalanul messzire került lompos farkúnak. Amíg a rókát idegesítettem, a hátam mögött elfutott egy nyúl. Mivel nem láttam, hibázni sem tudtam. 🙂
Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News
Becsatlakoztam a hajtóvonalba. A 20 puska zöme U alakban hajtotta a Deseda melletti nádast, zsombékost. Nekem a szántás jutott, vagy hatodmagammal. És igen, egy tapsifüles iramodott meg a szántásnak, az U közepétől messze. Nekem pont jó. Lövés. Tapsifüles meg sem rezzen, fut tovább. Másik cső. Tapsifüles karikában, majd kevésbé fürgén menekülne, de az ebek letartóztatták. Jippí! A negyedik nyúl lóg a papámtól örökölt oldaltáskán, ami úgy 45 éve dolgozott utoljára.
Utolsó hajtás. Megint elálló vagyok. Bebizonyosodott, hogy az elállók sokat tudnak tenni a teríték növelése érdekében. Nekem ez ma (sem) nem sikerült. Úgy éreztem, az összes színes farkú madár felém repült, úgy 200 km/h sebességgel. Jó, hogy vad, de ennyire?
Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News
A teríték és a kompetencia után újévi sortűzzel búcsúztunk az évtől. Nagyon szórakoztató év végi vadászat volt! Köszönöm!
Írta és fényképezte: Juhász György
Vadászni szeretne Polányi Vadásztársaság Egyesületnél?
Keresse bizalommal Somogyvári Erika Rita elnököt
Tel: +36 30 93 70 09 8
Email: somogyvarieri@gmail.com
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hét vaddisznót lőttek a vadászok Etéd határában
Jótékonysági vadászatot szerveztek a Hubertus Vadásztársulatnál Etéden:
Jótékonysági hajtóvadászatot tartott hétvégén a Hubertus Vadásztársulat Etéd községben. A felajánlásokat egy udvarhelyszéki kórház megsegítésére fogják felhasználni. Az esemény során számos medve és vaddisznó is előbújt a sűrűből.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Hetvenhét vadász és közel ötven hajtó gyűlt össze pénteken a reggeli órákban Etéden, hogy részt vegyenek a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársulat által negyedik alkalommal megszervezett jótékonysági vadászaton. Amint mindenki a helyszínre ért, megszólaltak az esemény kezdetét jelző vadászkürtök a Székely Vadászkürt Egyesület jóvoltából. Ekkor Rákosi László, a vadásztársulat elnöke köszöntötte elsőként a magyarországi mintára megszervezett akció jelenlévőit. Rámutatott, örül annak, hogy sokan eljöttek, hiszen ez bizonyítja, hogy erős közösség a vadászoké, amely képes összefogni egy-egy nemes cél érdekében.
Fazakas Attila, a társulat igazgatója arról beszélt, hogy a részvevőknek és más támogatóknak idén 600 lejt kellett befizetniük, az így összegyűlt összegből pedig egy udvarhelyszéki kórházat fognak támogatni. Csak később fogják eldönteni, hogy konkrétan melyiket, de tavaly például a székelyudvarhelyi városi kórház ortopédiai osztályán segítettek.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Közölte, a vadászok rókára, aranysakálra és vaddisznóra lőhetnek. Utóbbi az egyik legnemesebb vadnak számít, viszont sajnos nem sok él a környéken, mióta a sertéspestis megtizedelte az állományt. Éppen ezért a szerencsén is múlik, hogy mit sikerül majd célkeresztbe venni. Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy büntetéssel fog járni, ha valaki kocát lő, hiszen szeretnék, ha azok megmaradnának, hogy szaporodhasson az állomány. Sokan jöttek el, ezért a balesetek elkerülése érdekében Fazakas fontosnak tartotta a főbb biztonsági intézkedések átismétlését. Ezek között említette, hogy csak a – vadőr által megjelölt – helyszínre érve lehet megtölteni a puskákat, és ott ki is kell üríteni a lőszert, mielőtt távoznának. Mindemellett csak az előre meghatározott irányba lehet lőni, jól beazonosított célpontokra.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
“Több medve is van a meghajtott területen, így legyünk óvatosak. Ha egyenesen a mi vagy a társunk irányába fut a nagyvad, akkor tisztes távolságból jelezzük annak, hogy hol vagyunk, így ki fog térni. Másképp engedjük elszaladni a medvét” – fogalmazott. Végül az igazgató ismertette a különböző helyszínek terepviszonyait, majd ennek tudatában közös megegyezés alapján négy csoportra oszlottak a vadászok és elindultak az állások felé. Medvék, vaddisznók Mi Sánta Mihály vadőrhöz és Vass Ferencz csoportfelelőshöz csatlakoztunk, akiktől megtudtuk, hogy egy olyan helyszínre igyekszünk, amely a hozzájuk tartozó vadászterületek „lelkének” számít. A jótékonysági vadászat kivételével nem is szoktak ott hajtásokat szervezni, hogy békésen szaporodhassanak ott vadak.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Etéd és Atyha között eltérve indultunk el a dombtető irányába a Fatörés nevű részre. Meglehetősen nehéz terepen haladtunk, így nem volt egyszerű feladat a sofőrnek, ám a helyszíni panoráma mindenért kárpótolt. Egy bokros, fákkal szegélyezett részen álltunk meg, ahonnan a völgyben megbúvó falvak mellett a Kárpátok bérceit is látni lehetett. Sánta Mihály közölte, előző nap bejárták a vadászterületet és az etetőknél elfogyott ételmennyiségből, illetve a lábnyomokból megállapítható, hogy van vaddisznó a területen, igaz, már nincsenek annyian, mint a sertéspestis előtt. Mindemellett az aranysakálok is megjelentek néhány éve a környéken. Az sem volt vicc, hogy sok a medve, hiszen már érkezésünkkor megpillantottunk egyet a távolban, később pedig más nagyvadak is előbukkantak a sűrűből.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Vass Ferencz elmagyarázta, először minden vadásznak el kell helyezkednie a vadőr által kijelölt állásban, majd csak ezt követően indulhatnak el a hajtók. A standokról előre nézve csak egy 45 fokos szöget bezáró részre lehet lőni, esetleg, ha a vad elhalad mellettünk, akkor hátra fordulva ismét próbálkozhatunk, ugyancsak az említett szögben. Azt is tudni kell, hogy csak a hajtás végeztével lehet elhagyni a standokat, a vadőr jóváhagyásával. Ha le is lőttünk valamit, nem szabad azonnal odarohanni, hogy megnézzük, hiszen veszélyes helyzetbe kerülhetünk. Sebzett vad Szerencsére az időjárás mellettünk volt, hiszen plusz 1–2 Celsius fok volt, ám a hosszas várakozás miatt így is megfáztak az ember végtagjai. A domb tetején állva folyamatosan hallottuk a hajtókutyák csaholását, valamint a hajtók által csapott lármát, ugyanakkor az órák múlásával hozzánk egyre közelebb dördültek el a puskák. Csak saccolni lehetett, hogy ilyenkor milyen vadat sikerült leteríteni.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Beszélgetni nem igazán tudunk, hiszen akkor elriaszthatunk egy irányunkba menekülő nagyvadat – így maradt a várakozás. Így telt el nagyjából három óra, amikor hirtelen a közvetlen közelünkben dördült el egy puska, majd kirohant a tüskés bokrok közül egy jól megtermett vaddisznó és három süldő. Jól látszott, hogy a hasán már megsebezte valaki a felnőtt vadat. A mellettünk lévő Vass Ferencz nem sokat teketóriázott, meghúzta a ravaszt. A lövés célba ért, a vaddisznó pedig rögtön összeesett, amint újra beért egy bokros részre. Ekkor már mindenki megfeledkezett a hidegről az izgalom miatt.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Később, csak a hajtás végeztével nézhettük meg a vadat, amely valóban termetes volt. A vadász csörlővel húzta fel a vaddisznót terepjárója rakterébe, majd útnak indultunk, hogy másoknak is segítsünk. Amire leértünk a dombról, már öt vaddisznó volt az autón. Terítéken hét vaddisznó Csak a zöld fenyőágakból kirakott terítéknél tudtuk meg, hogy összesen hét vaddisznót sikerült leteríteni. Még Fazakas Attilát is meglepte a gazdag zsákmány. Mint mondta, Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje nagylelkű volt a részvevőkhöz. Itt megadták a tiszteletet a leterített vadaknak, majd ismét megszólaltak a vadászkürtök, ami az esemény végét jelentette.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Az egyesület igazgatója köszönetet mondott Fazakas Zsoltnak, társulatuk egyik tagjának, aki sok segítséget nyújtott a jótékonysági akció megszervezésében. Hasonlóan hálás volt ugyanakkor az etédi önkormányzatnak is a támogatásért. Végül közösen vacsoráztak a jelenlévők, majd mindenki hazaindult.
Forrás: Fülöp – Székely Botond – Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Sebzett medve ólálkodik Székelyudvarhely környékén
Módosult a növényvédelemben felhasználható hatóanyagok engedélye
Kútba esett hiúzon segítettek a hegyimentők
Sasszinkronnal egybekötött madarásztúra a Tisza-tavon
Továbbra is Németország a legfőbb mezőgazdasági kereskedelmi partner
Elesik a 2024. évi AÖP támogatástól, aki nem teszi meg ezt a bejelentést
Azonnali lépéseket sürget a FAO a szudáni éhínség megállítására
Évadzáró apróvadvadászat Polányban
Kitekintés: Észak-nyugati Területek – Kanada – folytatás
Hét vaddisznót lőttek a vadászok Etéd határában
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
VADÁSZATI LEHETŐSÉG: Terelés január 5-én az Ormánságban
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Számadás: az óesztendő utolsó vadászata a Kakat-mentén – GALÉRIÁVAL
Az első Szt. Hubertus vadász és vizslája verseny – Dr. Polgár Kálmán emlékére
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
Beszámoló a 2024. november 22–24. között Nagyszénáson rendezett vadászatról és Field-Trial Solymászversenyről
Életem első dámszarvasbikája
