Vadászat
Vadlesen a kisújfalui határban
FELVIDÉK | Elsőre talán furcsának tűnhet a vadászat és a természetvédelem egy lapon történő említése, hiszen az egyik elvesz, a másik hozzáad. Pedig a vadgazdálkodás gondozást, tervezést és felelősségteljes hasznosítást is jelent, állítja Geri Csaba, a kisújfalui vadásztársaság vadászgazdája.
Vadlesre hívtak a kisújfaluiak. Mielőtt elindulnánk, a vadászház könyvébe beírják, ki melyik magaslest foglalja el, hogy az esetleg később induló társak tudjanak maguknak helyet választani, illetve elejét vehessék a balesetnek. Azt is elmondják, a vadásznak mindig pontosan kell tudnia, hátizsákja melyik zsebében van a vadászengedély, a kések, a fűrész, a telefon, mert adódhat olyan helyzet, hogy gyorsan kell cselekedni.
Mi a vadászgazdával az erdő felső szélén álló megfigyelőhelyre ülünk. Messziről rálátunk a falu felett haladó országútra. Távolabb a Párizsi-mocsarak nádtengere, balra az udvardi gabonatároló betontömbjei, a szentistváni határ, hátunk mögött Lábatlan, jobbra a százhektáros szőlőhegy és maga az erdő.
Miután kényelmesen elhelyezkedünk, jómagam pokrócba bugyolálva, Csaba halkan mesélni kezd.
– Királyhelmec környékéről, Bolyból származom. Vadászcsaládban nőttem fel, nagypapám, nagybátyám és keresztapám is mind vadászok voltak. Gyerekként szájtátva hallgattam a történeteiket. Öcsémmel a Tisza mellékágának kiterjedt nádasában volt a búvóhelyünk, onnan figyeltük az állatok mozgását, a természet rezdüléseit. Telenként pézsmapatkányra vadásztunk. A kassai felvásárlók öt koronát fizettek a bőrükért. Én levadásztam, öcsém pedig megnyúzta őket. Így tettünk szert egy kis zsebpénzre.
Csaba elárulja, hogy a tanulmányait is ezen a téren szerette volna folytatni. A zólyomi erdészeti főiskolára jelentkezett, ám a túljelentkezés miatt nem vették fel. Így lett fizika–technika szakos tanár, de a természettel való kapcsolata egy percre sem szűnt meg. Kisújfaluba nősült. Láss csodát, az apósa és annak az apja is vadász volt. Mára már az egyik fia is a nyomdokaiba lépett. 2004-től a helyi társulás vadászgazdája.
– Nagyon jól működő vadásztársaság a miénk, tizennyolc taggal. Mi építettük, újítottuk fel a magasleseket, amelyek biztonságosak és kényelmesek lettek. Mindet az erdő szélére telepítettük, mert vallom, kell az állatoknak is olyan menedék, mint az erdő mélye, ahol mi már nem zavarjuk őket. Ugyanilyen okok miatt nem tettünk lest a nádasba sem.
Beszéd közben leszáll az este, és nem messze megpillantunk egy lapuló állatot. Meresztjük a szemünket, talán róka… Ekkor hirtelen két lábra áll, és beugrál a szántásba. Nyúl, állapítjuk meg mosolyogva. Ág nem reccsen, az avar nem zizeg. A lélegzetemet is visszafojtom, úgy figyelek, talán, mintha…
De semmi. Egyre mélyül a csönd, s ebbe a varázslatba hasít bele a Párkány felől Érsekújvárba tartó mentő vijjogása. Kék villódzó fénye még itt sem enged elszakadni a mindennapjainkat beárnyékoló járványtól. Úgy fél óra múlva érkezik a következő.
A gazda magyarázza, jó a vadászterület fekvése, sok vad áthúz a területen. Az est leszálltával az őzek jelennek meg elsőként, de hamarosan előbukkannak a szarvasok is. Mozgásuk azonban nagyban függ az időjárástól, amikor sokáig hideg van, nem nagyon mozdulnak, keveset akarnak leadni a zsírrétegükből, az enyhülés előtt azonban már egy-két nappal elindulnak. A vaddisznók változtatják a leginkább a helyüket, olyan falánkok, hogy csak világosban állnak meg. Ilyenkor bebújnak az erdő déli fekvésű, szederindával benőtt részébe, és a színüket se látni.
Geri Csaba vadászgazda
Egy bagoly kezd el körözni a les körül, és egyre közelebb merészkedik. Csaba mutat egy ösvényre kihajló fát, ahol annak idején a kisfiával üldögéltek, és szinte a semmiből melléjük telepedett egy fülesbagoly. Elszaporodtak, mondja, de örülünk neki, mert pusztítja a rágcsálókat.
Folytatva a terület bemutatását, a vadászgazda elmondja, különleges élővilágú a kertek alatt húzódó nádas, de annyira benőtte a vízterületet, hogy alig fordul ott elő vadliba és vadkacsa, pedig azelőtt nagy számban éltek errefelé. Kitisztítani önerőből nem lehet, mivel védett területről van szó. Sorolja, fácánokat minden évben vesznek, ezek felét télen levadásszák, a másik fele az állományt bővíti. A nyúl azonban nagyon kevés. Ennek talán az is oka, hogy a vaddisznóállomány – az állandó vadászat ellenére – ellenőrizetlenül szaporodik. S mivel a vaddisznó mindenevő, felfalja a nyúlfiakat is, ráadásul komoly károkat okoz a gazdálkodóknak. A vadkár elkerülésének érdekében igyekeznek szorosan együttműködni a gazdákkal. Főleg tavasszal, a kukoricavetés idején kell nagyon résen lenniük.
Mint mondja, a vaddisznók a legveszélyesebb állatok a vadászterületen. – Egy alkalommal a földön ültem, és vadkárelhárítás miatt malacot lőttem ki a kondából, amikor az anya megtámadott. Mivel őt nem akartam lelőni, ordítottam, a kalapomat dobáltam és az autóig hátráltam, amelybe villámgyorsan bevágódtam. Annyira felajzott állatot még nem láttam. Ez volt eddigi vadászéletem legkellemetlenebb élménye. Tavaly tavasszal a fiamnak háromszor kellett fára másznia az anyák elől, amikor a malackákat fényképezte.
A vadászgazda fontosnak tartja a beteg, fejlődésben elmaradott, az állományba nem való egyedek kilövését. A vadászat örömét sok áldozatos munka előzi meg, a vadról való gondoskodás minden formája.
Az odafigyelés mindig meghozza a gyümölcsét, de mindez könnyen elmarad, ha a vadász nem képezi önmagát, nem tanulmányozza a szakirodalmat, és nem alkalmazza a legújabb kutatási eredményeket. Ezen a területen is haladni kell a korral. Nem jó hír, hogy pár éve itt is megjelent a sakál, más néven nádi farkas. Éppen a múlt évben téptek szét egy bárányt az alvégen.
Ezen az estén nemhogy semmit nem lőttek a vadászok, de a nyuszin és a baglyon kívül semmilyen állatot nem láttunk. Mégsem másztunk le csalódottan a lesről, hiszen a vadászgazda szerint minden megfigyeléssel gyarapodik a tudásunk a vadak viselkedéséről, mozgásáról. A szabadban, a csendességben eltöltött idő pedig lelket gyógyító.
ma7.sk
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Fotó: OMVK
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Fotó: OMVK
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Fotó: OMVK
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
A vendégeket Hohmann Endre vadászmester (balról) és Mészáros Kálmán elnök fogadta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
Aki korán kelt október 27-én Szaporcán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutatóközpontjában, azt ilyen csodák várták. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Jóbarátok, jószomszédok érkeznek. Az Ormánságban összetartanak az emberek, összetartanak a vadásztársaságok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A megnyitó előtti pillanatok: Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a legkisebbekre is szakított időt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
Folyamatosan érkeznek a vendégek az ország minden tájáról. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Példás! Ezt az agancsot egy, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területén esett gímszarvas hullajtotta el, még 2023-ban és úgy gondolták, ha már itt hozták terítékre a tavalyi agancs is kerüljön a trófea alá! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Ünnepélyes megnyitó Szaporcán: balról Hohmann Endre vadászmester, Mészáros Kálmán elnök és Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Az ország talán legifjabb vadászkürtös hölgyei, akik a Baranya Vadászkürt Együttes csapatát erősítik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A trófeabemutató ünnepélyes hangulatáért a Baranya Vadászkürt Együttes felelt, akiket Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke vezetett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Fotó: Pixabay
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
Jelentősen emelkedtek a takarmánynövények árai
Ismét egy erdőgazdaság nevével éltek vissza a tűzifacsalók
2025-től új uniós előírás érinti a vizes élőhelyen gazdálkodókat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Nemzetközi kongresszus a fenntartható szőlészetről és borászatról
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
Visszanéző (2020): Életbikám története
Beteljesült álom!
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A diplomaosztós kos
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
Életbika
Három a magyar igazság!
