Vadászat
Vendégvadászaton a Franchi Feeling 12/76 – GALÉRIÁVAL
Egy vadászatra, egy jónak ígérkező vadászatra, különösen barátokkal, igazán készül az ember s ha még egy új puskával vadászat az igazán különleges élmény. Most Bognár Rudolf vadászhatott a FRANCHI új 12/76-os sörétes puskájával.
Egy vadászatra, egy jónak ígérkező vadászatra, különösen barátokkal, igazán készül az ember. Előtte azért fel-felhívjuk egymást, hogy ki merre van, hogy van és, hogy merre is fogunk találkozni? Ki sem hagyhatnám, ki sem hagyhatom azt, hogy Szerbiából, a Vajdaságból, a Délvidékről, a Bácskából vagy tudj Isten merről is, egyáltalán azok, akik Röszkénél vagy végig a magyar-szerb határon lépnek be hazánkba, azok most a kishatárokon is 0-24 órás nyitvatartással találkozhatnak. Szinte el sem hiszi az ember, hogy ott és akkor megyünk át Szerbiába, vagy jövünk haza Magyarországra, amikor csak akarunk, mert a kishatárátkelők mindenütt nyitva vannak! Ez azonban csakis nekünk, magyaroknak és a szerb állampolgároknak lehetséges. Soha nem látott együttműködések Belgrád és Budapest között, amit itt, a mindennapokban is megélünk.
A barátaim szoktak fogadni, hogy elkések-e a vadászatokról vagy nem, de szerencsére most már inkább olyan fogadásokat teszünk, hogy ki ér oda a vadászházhoz hamarabb. Hozzá kell tenni, hogy aki Szerbiában vadászik, az igencsak veselkedjen neki, mert őket megelőzni nem igen lehet. Hogy változott a határátkelők rendje, Goran barátom szeme felcsillant, hogy mindenképpen ők fognak hamarabb hozzám érni, azaz ide Magyarországra és Bognár Rudi csak nevette. Ahogy mondja a népdal, hogy „Rózsa Sándor nem vötte ezt tréfának!”, így én sem és már reggel hat órakor a vadászháznál talált a hajnal! Egy üveg pezsgő volt a tét!
Az egyik tagtársunk már tüzelt a konyhában, hogy mire megjönnek a többiek, meleg legyen, így én voltam a második, de már én is meleg konyhába toppantam be. A vadászház körül aztán szöszmötölés, egy-egy tag is fel-feltűnt Öreghegyben és az előóvatoskodó macskák úgy döntöttek, hogy jobb lesz kereket oldani ma reggel, mert Ottokár már őrjáratozott és nála nincs alku. Azonban nem történt semmi és mivel a vadászházba nem jöhetett be, ezért úgy döntött, hogy visszakéredzkedik az autóba. Onnan lesett, de mikor a vadászkürtömért visszamentem, akkor már nem viccelt és szó nem lehetett arról, hogy nyugodtan pihen. Vadászni megyünk!
Fagyos, de derült hajnalunk volt és a vadászház körüli fenyők méltóságteljesen őrködtek Öreghegyben. Adventben járunk s ha sok fenyő nincs is a környékben ezek a fák díszei a vadászháznak. A régiek ültették s már azt sem lehet tudni, hogy kik voltak azok, de egy biztos, nekünk is, a ma élő embernek is ültetni kellene, mert ha azok a fák kiszáradnak, akkor kopasz marad a vadászház és a környéke. Azt hiszem nekünk is többet kellene tenni, mint a régieknek, mert, ha ők is megültek volna azon, amilyük van, a ma ismert világunk is más lenne. Kétségtelen tény, hogy szorgalmasok voltak. Az kevés volt régen is, hogy csak tartsuk meg, amink van, mert ha nem is tudjuk gyarapítani, de legalább legyen takaros és csinosítgassuk, ami nemcsak ide igaz, hanem általában véve. Bár hozzá kell tenni azt is, hogy annyi minden változott és teszem hozzá azt is, hogy jó irányba, hogy sokszor még összeszedni is nehéz s kapkodja az ember a fejét, hogy ezt is lehet, azt is lehet…
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Egy mérhetetlen nehéz, vén, öreg, átláthatatlan nádban gázolok, töröm az utat és ahogy a vége felé érek a hajtásnak, kitisztul előttem a horizont, ahogyan a jogszabályok kesze-kusza sűrűjét is szépen lassan, ha nem is villámsebesen, de kiegyenesítik és a ránk égett múltat, amikor az államhatalom mindenről tudni akart, lassan lefejtik rólunk.
Az út végén, velem szemközt ott áll most Bognár Rudolf és Bosnjak Goran, akik élő példái annak, hogy csak ebben az évben mennyiben javult meg nekünk, vadászoknak a mindennapi életünk és mennyiben más egy ilyen vadászat, amikor könnyít az eljáró hatóság a mindennapjainkon.
- Péter! A Goran azt mondta, hogy ha egy madarat is elhibázok akkor én megkapom az ő IZS dupláját és nekem oda kell adnom a FRANCHI Feelinget. – fogad a hajtás végén a magyarkanizsai barátom Bognár Rudolf, vagy ahogy náluk szerte ismerik „Macska Rudi”!
Hogy miért Macska Rudi, azt nem árulja el sem ő, sem senki az öreg barátai közül, de egy bizonyos, hogy olyan fürge és villámkezű, hogy kétségtelen illik rá a jelző. Valamikor mesterien rúgta a bőrt is, talán ott kellene keresni, de Kanizsán a fiatalok sem tudják, így sanszos, hogy én sem fogom megtudni.
- Bizony mondtam neki, persze! Nehogy elrontsa azt a FRANCHI-t! – teszi hozzá Goran.
Tudom, hogy Goran sajnálja, mert úgy volt, hogy ő vadászik vele, de a másik puskám, a Salvinelli elromlott. Rákoppint ugyan az ütőszeg a gyutacsra, de nem akkora erővel, hogy elsüljön és így egylövetű lett a puska.
Ami miatt aztán mégis Rudihoz került, az az, hogy egy billentyűs puskával tud vadászni közös barátunk s gálánsan visszalépett Goran, barátja, Rudi javára.
- Értékelem Goran a kedvességedet, de Péter rám bízta a fegyvert és én nem adhatom át senkinek. – neveti Rudi.
Goran csak mosolyogja a dolgot, de én csak nevetem, mert hát pontosan jól tudom én a rendőr észjárását s csak hozzáteszem.
- Nem is fogod te azt kérni, igaz Goran:
- Nem szoktuk Péter. Jobb ha önként leteszi! – feleli.
- Látod Péter, a zsaruvér! Én figyelmeztettelek! Jól vigyázz! – neveti Rudi.
- Nekem elhiheted, a rendőr, az rendőr marad! – felelem.
- Neked elhisszük! Jut eszembe, kézcsók édesanyádnak! – mondja Rudi!
Ma vendégvadászatot szerveztünk és minden helyi a saját vendégének kedvez. Így illik és mi is a vadászbarátaink vendégei felé udvariasak vagyunk. Így illik és ha ilyen helyt jár az ember, csak megjegyzem, hogy látszik az ilyesmi, mert aki komolyan gondolja, annak a hátán keresztben van a puska.
Vadásszanak a többiek is – mi itthon vagyunk. Ilyenkor jó, ha egy helyi, egy vendég váltogatja egymást a hajtásban s az is eligazodik az idegen területen, aki sose járt erre. Általában véve úgy kell menni, hogy tudjon is lőni az ember. Most a vendégnek kell kedvezni és Ottokárral úgy intézzük, hogy ne csak Goran élvezze, hanem van itt mellettünk egy szakállas úr, aki igen jó sörétlövő, csakhogy az 50 méterre karikára bukó nyúlért vissza is kell menni!
- Maradjon, csak! Ottokár elhozza, én meg majd viszem!
Kalapemeléssel üdvözöl! Na, mit ne mondjak, jól esik! Igazi úriember! Ottokár nyaka közé kapja a lábait és utána rugaszkodik a nyúlnak. Áll a hajtás s ahogy kiigazodik a sor csak, fel-felpattan egy-egy nyúl és mivel az elállók valami miatt mozognak, mind erre törne ki. Pedig nincs kapu, nincs zsák, egyáltalán semmi kivetnivaló nincs abban, ahogy felálltunk.
Igaz, az elején volt egy-egy lemaradó, de vannak közöttünk dunántúliak s ők tudják csak mit jelent az egyenes hajtósor, mert hát disznóhajtáson domborodik ki igazán, hogy mit jelent egy professzionális vonal, hogy nyugodtan lehet előre is, hátra is lőni, de ez az apróvad vadászatra is igaz. Ó, különösen igaz!
Ahogy Ottokár bejön, már repül is a másik nyúlért. Goran csak mosolyogja, hogy azért merül az akkumulátora a kutyának is, persze, egy ekkora, egész napi hajtás a kutyákat is próbára teszi. Goran egyszercsak megszólal.
- Miért jön erre az összes nyúl?
- Azért, mert alapvetően erre szokott! – felelem és ahogy elviharzik előttünk egy, Goran fel sem emeli a puskáját – Miért nem lőttél?
- Ott, a bal sarokban is lőjenek! – és milyen igaza volt!
A nyúl tovább repült, mellettünk a szakállas úr sem lőtt, mintha összebeszéltek volna Gorannal, pedig sose találkoztak és aztán megszólaltak a puskák. Ilyen az „U” hajtás és a szárnyon már hajolnak is le a zsákmányért. Azt hiszem egy nyelvet beszélünk, jó ilyen emberek között lenni, régi idők hangulatát idézi. Miközben az én és a társam vendége csak összenéz. Nincsenek szavak, erre nehéz bármit is tanítani, mert a stílus maga az ember…
Mikor kiérünk, Rudinak fülig ér a szája. Persze két nyúl, egy kakas három töltényből azért nem rossz átlag!
- Csak az új FRANCHI miatt van! – ugratja Goran!
- Ne irigykedj! Inkább mondjad, mit lőttél?
- Két nyulat!
- És mennyi töltényből?
- Háromból?
- Akkor ezt most jobban zártam – ugratja barátját Rudi!
- Na, cseréljünk egy hajtásra!
- Kizárt Goran, még elrontod a puskát, épphogy sikerült belőnöm!
Egy fiatal hajtógyerek lép el mellettünk, aki kerek szemekkel hallgatja a két jóbarát élcelődését és megkérdezi, a kis társát, hogy lehet egy sörétest belőni?
- Én rájöttem! – mondja Goran!
- Na, Goran! Akkor ne tartsd magadban!
- Vedd le a mágneses irányzékodat, amit a cső végére raktál!
- Kizárt dolog – neveti Rudi – kizárt dolog!
Aztán kis szakmai vita alakul ki, mit is jelent az „U” hajtás?
Vannak akik mereven ragaszkodnak álláspontjukhoz, de nincs mit tenni, mert az „U” hajtás éppen olyan, mint a stráf vagy ki, hogy ismeri, a cseh pászta, de azzal a különbséggel, hogy míg a stráf szárnyain kizárólagosan csak hajtókból állhatnak, addig az ”U” hajtás szárnyain, a hajtók között, vadászok is mehetnek és semmi, de semmi különbség nincs az egyenes hajtásfenék között, a két vadászati forma esetében. No és mindkét esetben a vadászatvezetőnek középen, a hajtásderékban kell menni! Meg itt még vannak elállók – rakja mellé valaki. A tények makacs dolgok. Aztán, hogy mennyire fontos a humor, hogy a mindennapokat túléljék az emberek, egy jókedélyű dunántúli vendég aztán egy precíz megjegyzéssel messze elhajtja a felek és az adventi vadászat feje felől a gyülekező felhőcskéket…
- Ámen!
Nem is lehet erre mit mondani és kitör a nevetés, de páran füstölögnek még s ahogy állunk fel a következő hajtásra itt is, ott is folytatódik a diskurzus. Egy-egy szálat még fel-felvesznek a vadászok. Ki-ki megjegyez még valamit, hozzátesz, eszébe jut egy-egy fontos momentum, de hogy a hajtásvezetőnek a derékban kell lennie középen, na abban, senki nem vitatkozik.
Ragyogó napsütésben, derűs időben fordulunk rá Dorozsmának. Bal kéznek a Keresztelő Szent János templom emelkedik fel. A „giling-galangos”, még én is rácsodálkozok, pedig már láttam néhányszor és rendre minden írásomban is megemlékezek róla, de mindig másképpen látja az ember s akárhogy is vagyunk, a templom meghatározza a falvak képét ma is.
Mindenkinek megvan a neki kedves. Felénk, a kivonuló vagy éppen a kivert török után, hagymaalakú református templomok is vannak. Persze, nyomtalanul nem ment el a 150 év s ki gondolná, hogy a legmagasabb rangú török vezető, a legmagasabb szintű biztonsági intézkedések mentén érkezik majd 300 év után Budapestre…
Csendesen telik az adventi vadászat, na, nem azért, hogy nem szól a puska nem, mert, itt is, ott is fel-felpattan egy-egy nyúl, röppen a fácán, bújik, igyekszik megszökni a szajkó, mert hát a saját élete, mindenkinek nagyon kedves!
- Rudi! Rudi! Megy a szajkó!
- Látom Goran, látom, de lapos…
No, szépen vadásznak, jól vadásznak és Rudi igen jól forgatja a FRANCHI-t. Megint ott a lábánál egy mezei nyúl, két kakas meg a sűrűben itt és ott. Csak leljük meg!
- Megleli az Ottokár, Péter, csak engedjed!
Rudi nehezen válik meg a puskától, de haza nem vihetik. Mire a terítékre kerül a sor, nehéz párákat nyög a rét, lent a székben. Onnan, a bokrok, a lapos felől kúsznak elő s úgy lehet reggelre fagyni is fog. Már reszket az Esthajnal csillag, amikor megszólal a kürt, fellobbannak a tüzek.
Ottokár már nem igen ugrál és a kompetenciában megkapott nyulakra fekteti okos, barna fejét. Sokat mentünk. Sokat tettünk ezért a napért. Ma már jogunk lett, hogy bármikor mehetünk a kishatáron, hogy átadhatom vagy éppen átengedhetem a puskámat, hogy a külföldi állampolgárok vadászati engedélyekkel az ország egész területén vadászhatnak és azok, akiknek még nem lehet magyar vadászjegye, azoknak is találtak újabb megoldást.
A régi joganyag, a ránk égett régi szabályok szépen lepattognak, lefejti az idő, meg benne az ember, aki megoldásokat keres. A kritika, az építő és segítő jellegű kritika, a jóízű, az előremutató véleményformálás nélkül azonban aligha működhetne, érhetne el bennünket a változás. De ne feledjük: a jóhoz könnyű hozzászokni. Persze jogunk van ehhez és ahhoz, hangoskodni is lehet, de adventben járunk és a joggal, amit kaptunk, felelősség is jár. Ennyi könnyítés, ennyi segítség után hálával is tartozunk, ami mellé jó adag szerénység is szükségeltetik. Különösen most, karácsony előtt egy héttel, amikor már mindenki az ünnepre készül.
- Goran persze nem hagyhatja annyiban!
- Na, add csak vissza Péternek a FRANCHI-t, nem örökbe kaptad!
- Na, ne irigykedj, legközelebb te kapod el – feleli a barátja.
- Ez biztos, csak gyertek, mert most már jöhettek, amikor csak akartok!
Itt-ott még villognak egy kicsit a lángnyelvek az arcokon, aztán elcsendesedik a vadászház udvara és egyik vendég a másik után köszön el ettől is, attól is. Új ismeretségek, barátságok köttettek, persze erről is, meg mi másról szólna a vadászat? Gazdag teríték körül álltunk és mindenkinek jutott az ünnepi asztalra. Még a hajtóknak is, hiszen így hozza a szokás, ez az íratlan törvénye nekünk a vadászoknak, határaikon innen és azon túl is, hiszen a vadászat összeköt…
Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új évet kívánunk!
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.