Vadászat
Szövetséget kötök veletek … és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal” – Faragó Sándor levelező tag székfoglaló előadása
Faragó Sándor levelező tag 2022. október 26-án megtartotta akadémiai székfoglalóját
Faragó Sándor levelező tag 2022. október 26-án megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
Az ember és a környezetében élő állatvilág kapcsolata az evolúció során kulcskérdéssé vált a húsevés szerepének növekedésével. Ennek a kapcsolatnak az állatvilágra gyakorolt hatása korlátos volt még akkor is, amikor bizonyos specialista jegyek megfigyelhetők voltak. A zsákmányolás értelemszerűen a nagy testű emlősökre fókuszált, a madarak és a mezei vadnak nevezett csoport alárendelt szerepet játszott.
A zsidó-keresztény kultúrkörben sok ezer évvel ezelőtt megjelent e kapcsolat fontosságának a felismerése, s a felelős-szerető uralkodásnak az ideája. A Teremtés könyvében a többoldalú szövetség – amely az egymásrautaltságot és kötelezettségvállalást üzente – évezredekre befolyásolta az e hit szerint élő társadalmak környezethez való viszonyát. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy hosszú időszakon keresztül nem is volt az ember azon képességek és készségek (pl. fegyverek) birtokában, amelyekkel megváltoztathatta volna e szövetséggel meghatározott korlátos pozícióját. A változást elsősorban a harci és vadászati célokra egyaránt használható fegyverek és a lovasság megjelenése jelenthette. Az apróvadat/ vízivadat kis hatékonyságú vadászati módokkal (csapda, íj) ejtették el, tehát érdemben nem veszélyeztették. Nem véletlen, hogy a nagyvadállomány került először veszélybe főként Nyugat-Európában, amire a keresztény vallás a mértékletességre (=fenntarthatóságra) felszólító szentek – Szent Euszták, Szent Hubertusz és Szent Egyed – követendő életpéldáival reagált. Ez jó időre korlátozta a vadfajok kipusztításának esélyét.
A drámai változást a madár és általában a mezei és vízivad vonatkozásában a sörétes puskák vagy „Haile Shotte peics” – ahogy a 16. századi Angliában nevezték őket – kialakítása és használatba vétele okozta. Az arisztokrácia, köztük az uralkodó VIII. Henrik elsősorban madarak vadászatára használta őket. Ettől kezdve teret nyerhetett az emberi telhetetlenség és rekordhajhászás, ami a 19. századra érte el tetőfokát, és olyan fajok kipusztulásához vezetett, mint pl. az amerikai vándorgalamb (Ectopistes migratorius). A természeti erőforrások túlhasználatának jelenségét és addig kimeríthetetlennek tekintett végességüket érzékelve fogalmazódtak meg a fenntarthatóság kívánalmának elvei (először az erdőgazdálkodásban), alakultak ki a vadvédelmi törvényi szabályozás csírái és a természetvédelem gyökerei is. A fenntartható, bölcs hasznosításnak (wise use) világhírű iránymutatója gróf Károlyi Lajos volt, aki tótmegyeri vadászterületein – korát messze megelőzve – elsőként valósította meg a fenntartható apróvad-gazdálkodást.
Az ember sokszor vitatható tájátalakító tevékenységével együtthatóan, akaratlanul segítette a mezei vadállomány térfoglalását szerte a világon és Magyarország mindenkori területén. A honfoglalás idején az erdők 60-70%-os területfoglalása – a termőföldnyerési célú erdőirtások következtében – a 19. század végére 12,9%-ra csökkent. A 19. század utolsó harmadában megkezdődött lecsapolások és folyószabályozások hatására a vizes élőhelyek nagy hányada eltűnt, mezei (rét-legelő és szántó) élőhelyekké alakultak át, utóbbiak területaránya a 19. század végén 77,8% (55,4% szántó és 22,4% rét-legelő) volt. Ez a több millió hektáros mezei élőhely-növekedés a mezei apróvadállomány elterjedésének és számának jelentős növekedését vonta maga után, s ez az ideális helyzet, az ún. „aranykor” – amely a mezőgazdasági technológiák extenzív jellegével társult – az 1950-es évekig tartott.
A Trianonban megcsonkított országterületen fellépő új szükségletek erős nyomást gyakoroltak a művelési ágak arányainak átrendezésére. A szántók területaránya 100 év alatt 55,4%-ról 50,7%-ra csökkent. A gyepek (rét+legelő) egykori 22,4%-os részaránya 12,7%-ra, azaz csaknem felére esett vissza. Növekedett az erdősültség, elsősorban az alföldfásítási programnak köszönhetően. A 19. század végén 12,9%-os volt, jelenleg 22,2%-os. Nőtt a kert, a gyümölcsös (1895: 1,0%; 1990: 4,7%) és a művelés alól kivett területek (1895: 5,7%; 1990: 11,5%) aránya is. A mezei élőhelyek, illetve az itt élő vadállomány veszteségei csaknem 1,5 millió hektárt tettek ki! A mezei élettér területarány-romlása mellett a táblaméretek növekedésével és a termesztéstechnológia intenzívvé válásával (kemikáliahasználat, gépesítés), a termesztett növényválaszték, azaz az élőhely-diverzitás csökkenésével a környezeti viszonyok gyökeresen megváltoztak, kedvezőtlenné váltak. E bemutatott változások az apróvad- és vízivadfajaink erőteljes, olykor drámai állománycsökkenéséhez vezettek.
Ebben a helyzetben már nem elégséges a passzív vad- és természetvédelem, hanem aktív beavatkozásra van szükség, A beavatkozás nem lehet hatékony intenzív kutatások, monitoringalapú környezetváltozás-elemzés nélkül. Jobban kell ismernünk mezei és vízivadfajainkat, állománydinamikájukat, szaporodásbiológiájukat, élőhelyhasználatukat és választásukat, táplálkozásukat, predátoraik helyzetét. Kutatásainkban a mezei területek egyik ernyőfajával a túzokkal (Otis tarda) és indikátorfajával a fogollyal (Perdix perdix) végzett több mint 3 évtizedes vizsgálatainkkal megalapozhattuk az említett két kulcsfaj és koegzisztens fajaik védelmét, illetve fenntartható hasznosítását (fogoly, fácán, mezei nyúl stb.).
Faragó Sándor több évtizedes ökológiai kutatásai igazolják a mezőgazdasági élőhelytípusok előnyeit, amelyek az élőhelyszerkezetben, a mikroklímaviszonyokban, a növényi és állati táplálékforrás-kínálatban mutatkoznak meg. Mindez a növénytermesztés kezdete óta előidézte az élőhelyváltás jelenségét, amit a faj nagyfokú alkalmazkodóképességének tekintünk. Az intenzív mezőgazdasági technológiák negatív hatásai – amelyeket a fajok nem feltétlenül érzékelnek – „ökológiai csapdába” ejthetik a fajokat. Így a mezei élőhelyek ellentmondásos környezetnek minősülnek – igaz, termesztett növényfajtáktól függően eltérő mértékben. A mezei fajok önmaguk nem tudják feloldani ezt az ellentmondást. Ha meg akarjuk menteni a túzok-, fogoly- stb. populációinkat, akkor aktív, a konfliktusokat feloldó beavatkozásokra van szükség.
Mindezt megalapozandó, kidolgozta a növénytermesztési technológiák apróvadra gyakorolt hatásának bonitálási rendszerét, valamint a mezei életterek apróvadközpontú fejlesztésének – hazai viszonyokra adaptált – ökológiai alapjait. 1992-ben létrehozta a Magyar Fogolykutató Csoportot és tevékenységének kulcsterületét, a LAJTA Projectet. Ez a terület lett az 1993–2002 között sikeresen megvalósított Magyar Fogolyvédelmi Program pilotprojektje. Ezzel egy időben alapította a MOSON Projectet a Mosoni-sík túzokállományának védelmére, amely pedig a 2005–2008 között a Kiskunsági NP gesztorsága mellett megvalósult EU LIFE – Túzokvédelmi Program referenciaterülete lett, s amely program Monitoring Központnak Faragó Sándor a vezetője volt. Mindkét projekt – amelyek napjainkban is működnek – eredményei széles tudományos és szakmai körben ismertséget és elismertséget vívtak ki veszélyeztetett kulcsfajainak állománynövekedésével.
A lecsapolások és folyamszabályozások következtében óriási veszteségeket elszenvedett vizes élőhelyeinken fészkelő és átvonuló, alkalmasint áttelelő vízivadfajaink állományainak dinamikái többnyire hasonlóan kedvezőtlen tendenciákat mutattak, mint a szárazföldi/mezei fajoknál. E kedvezőtlen helyzet megváltoztatását megalapozó kutatások megvalósítása érdekében 1984-ben kiépítette előbb a Magyar Vadlúd Monitoring megfigyelőhálózatát, majd 1996-ban a kibővített Magyar Vízivad Monitoringot: 23 megfigyelési körzet 48 standardizált megfigyelési egységében végzett, 78 vízimadárfajra kiterjedő vizsgálatával, továbbá a mindezek megvalósítását szolgáló Magyar Vízivad Kutató Csoportot.
Kutatásai eredményeként folyamatosan megállapítják és közzéteszik a vizsgált vízivadfajok legfontosabb populációjellemzőit és a vizsgált 48 területegység vízivadközösségeinek paramétereit. Meghatározta a Ramsari 6. kritériumszint alapján a hazai nemzetközi jelentőségű vizes területeket. Közép-európai viszonylatban először adta meg 42 vízivadfaj élőhely-preferenciáit és az egyes élőhelytípusok fajpreferenciáit. Megállapíthatta a halastavak kiemelkedő jelentőségét a vonuló vízivadfajok és közösségeik fenntartásában. Vizsgálataira alapozva történik meg a vízivadat érintő vadászati és természetvédelmi jogszabályok felülvizsgálata. Javaslatára – Európában elsőként – Nemzeti Vízivad-gazdálkodási Terv került elfogadásra, és vadászati jogszabályban került rögzítésre a vízivad kíméleti területek rendszere (1993). Elkészítette a tőkés réce, nyári lúd, vetési lúd, nagy lilik és szárcsa magyarországi fajkezelési tervét.
Több évtizedes vizsgálatai alapján kijelenthető, hogy van lehetőség a nem feltétlenül kedvező mezei és erősen visszaszorult vízi környezetben élő fajok, illetve közösségeik megmentésére, állományainak növelésére. Minden beavatkozás, minden program azonban csak addig lehet sikeres, amíg azt folyamatosan, teljes spektrumában megvalósítják. Ha abbamarad a segítő élőhely-gazdálkodás és a hatékony dúvadszabályozás, akkor a környezetben változatlanul munkálkodó intenzív (pl. mezőgazdálkodási) hatások válnak újfent uralkodóvá, s elvész minden addigi eredmény.
Faragó Sándor 1953-ban született Pécsett. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének egyetemi tanára, korábban az Erdőmérnöki Kar dékánja, több ciklusban az egyetem rektora.
Szakterülete a vadbiológia és vadgazdálkodás. Elsőként foglalkozott a hazai fenntartható, természetközeli apróvad-gazdálkodással, bevezette annak tartamos monitoringalapú gyakorlatát (Animal Biodiversity and Conservation, 2012). Kidolgozta a túzokvédelem ökológiai alapjait és hazai védelmi programját (Game and Wildlife Science, 2001). Az Erdészeti Tudományos Bizottságnak több ciklusban alelnöke, két ciklusban elnöke. Több hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, tisztségviselője.
Forrás: MTA
Vadászat
Sebzett medve ólálkodik Székelyudvarhely környékén
Sebzett medvét láttak Székelyudvarhelyen
Jobb hátsó lábán sérülhetett meg az a medve, amely kedden éjszaka járt a székelyudvarhelyi Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében lévő benzinkútnál. A vadászok nem találják a különösen veszélyes nagyvadat.
Noha a 112-es segélyhívószámon nem történt bejelentés, a székelyudvarhelyi Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesületet arról értesítették, hogy egy medve járt kedden éjszaka a Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében lévő benzinkútnál. Sebzett vad Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadászegyesület igazgatója a Székelyhonnak elmondta: kollégáik ellenőrizték a helyszínt és beigazolódott, hogy valóban a ott járt a nagyvad.
Mint mondta, a nyomokból sajnos nem derült ki, hogy honnan érkezett a benzinkúthoz a medve, az viszont egyértelműen látszik, hogy sebzett, közepes méretű egyedről van szó.
„Az egyik hátsó lába sérülhetett meg a medvének, hiszen annak a nyomait nem találtuk meg, így jó eséllyel azt vonszolja maga után” – magyarázta a szakértő. Az igazgató rámutatott: már jó ideje nem vadásznak medvére, hiszen felhasználták a nagyvadak kilövésére jóváhagyott kilövési kvótákat – ráadásul nincs is vadászidény a fajra –, ezért úgy sejtik, hogy egy autó üthette el az egyedet. A nyomok alapján elmondható, hogy a sebzett vad a Hunyadi János utcai Nagy-Küküllő-hídnál ment vissza a folyómederbe.
A vadászok szerdán átvizsgálták a medret egészen a város végéig, ám nem találták meg a helyszínt, ahol távozott onnan a veszélyes egyed. Figyelmesen közlekedjünk Különösen veszélyes a sebzett medve, ezért a vadásztársaság munkatársai arra kérnek mindenkit, hogy lehetőleg kerüljék el a folyómeder említett szakaszát, ha mégis arra járnak, akkor pedig figyelmesen közlekedjenek.
Mărmureanu-Bíró Leonárd hangsúlyozta, hogy kollégáik az elkövetkezőkben is megfigyelés alatt fogják tartani a helyszínt. Sokat segítene nekik az ügy felderítésében, ha megkapnák a benzinkúton készült videófelvételeket, ám azt hivatalosan csak a rendőrség kérheti ki.
A szakembertől megtudtuk, hogy a medvék jó része nem alszik téli álmot az enyhe tél miatt, rendszeresen látni azokat az etetőknél. Mindemellett az erdőkben bőséges makktermés volt, így találnak élelmet a természetben is. Az említett eseten kívül egyébként mostanában nem észleltek medvéket Székelyudvarhelyen.
Forrás: Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Évadzáró apróvadvadászat Polányban
Évadzáró apróvadvadászat szerveztek a Polányi Vadásztársaság Egyesületnél
Évadzáró apróvadvadászat volt a Polányi Vadásztársaságnál. Arnold jött reggel értem, és 8-kor Polányból indultunk. 20 puska, 2 hajtó. Na, ki lesz az elálló? Mindenki félrenéz, a sáros csizma orrát vizsgálja. Hosszú csend, majd: cserélünk. Végül István, Attila és én. Előre mentünk. A kakasok kint napoztak a vetésen. Az autókat látva iszkiri be az erdőbe, majd a hajtás… hát nem. Elpucoltak a vadkakasok egy időre. Lesz még forduló. Az első hajtásnál alig szóltak a puskák.
Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News
A következő hajtásnál István, sok éves terepismerete révén, rábökött egy kanyarban az út szélére. Szót fogadtam, csak rajtam múlt, hogy mellé durrogtattam színes farkú madarainknak. Ahogy közeledett a hajtósor, a dombok közötti út hajlatában, hangtalanul repülő fácán közeledett egyenesen felém, majd kanyar balra.
Kakas vagy tyúk? Kakas vagy tyúk? Hopp, kakas! De épp beérkezett a fák takarásába. Erről lecsúsztam. Következő ugyanott, ugyanúgy. Ez tyúk. Hű, most jó, hogy kivártam. Következő színes farkú jobbról, a fák között – mellé.
Harmadik hajtás. Ha ott maradok az erdő szélén – ez volt az első gondolatom –, akkor két szajkót lehetett volna jól megzaklatni. Gratulálok, Roland! Egy igazi toronykakast lőtt!
Negyedik hajtás. Még mindig elálló vagyok. István sarokra állított, Attila szerint róka is jöhet. És jött. Persze nem pont ott, ahol vártam. Pucolt a vetésen, kiléptem a fák közül és jól mellé lőttem a barátságtalanul messzire került lompos farkúnak. Amíg a rókát idegesítettem, a hátam mögött elfutott egy nyúl. Mivel nem láttam, hibázni sem tudtam. 🙂
Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News
Becsatlakoztam a hajtóvonalba. A 20 puska zöme U alakban hajtotta a Deseda melletti nádast, zsombékost. Nekem a szántás jutott, vagy hatodmagammal. És igen, egy tapsifüles iramodott meg a szántásnak, az U közepétől messze. Nekem pont jó. Lövés. Tapsifüles meg sem rezzen, fut tovább. Másik cső. Tapsifüles karikában, majd kevésbé fürgén menekülne, de az ebek letartóztatták. Jippí! A negyedik nyúl lóg a papámtól örökölt oldaltáskán, ami úgy 45 éve dolgozott utoljára.
Utolsó hajtás. Megint elálló vagyok. Bebizonyosodott, hogy az elállók sokat tudnak tenni a teríték növelése érdekében. Nekem ez ma (sem) nem sikerült. Úgy éreztem, az összes színes farkú madár felém repült, úgy 200 km/h sebességgel. Jó, hogy vad, de ennyire?
Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News
A teríték és a kompetencia után újévi sortűzzel búcsúztunk az évtől. Nagyon szórakoztató év végi vadászat volt! Köszönöm!
Írta és fényképezte: Juhász György
Vadászni szeretne Polányi Vadásztársaság Egyesületnél?
Keresse bizalommal Somogyvári Erika Rita elnököt
Tel: +36 30 93 70 09 8
Email: somogyvarieri@gmail.com
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hét vaddisznót lőttek a vadászok Etéd határában
Jótékonysági vadászatot szerveztek a Hubertus Vadásztársulatnál Etéden:
Jótékonysági hajtóvadászatot tartott hétvégén a Hubertus Vadásztársulat Etéd községben. A felajánlásokat egy udvarhelyszéki kórház megsegítésére fogják felhasználni. Az esemény során számos medve és vaddisznó is előbújt a sűrűből.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Hetvenhét vadász és közel ötven hajtó gyűlt össze pénteken a reggeli órákban Etéden, hogy részt vegyenek a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársulat által negyedik alkalommal megszervezett jótékonysági vadászaton. Amint mindenki a helyszínre ért, megszólaltak az esemény kezdetét jelző vadászkürtök a Székely Vadászkürt Egyesület jóvoltából. Ekkor Rákosi László, a vadásztársulat elnöke köszöntötte elsőként a magyarországi mintára megszervezett akció jelenlévőit. Rámutatott, örül annak, hogy sokan eljöttek, hiszen ez bizonyítja, hogy erős közösség a vadászoké, amely képes összefogni egy-egy nemes cél érdekében.
Fazakas Attila, a társulat igazgatója arról beszélt, hogy a részvevőknek és más támogatóknak idén 600 lejt kellett befizetniük, az így összegyűlt összegből pedig egy udvarhelyszéki kórházat fognak támogatni. Csak később fogják eldönteni, hogy konkrétan melyiket, de tavaly például a székelyudvarhelyi városi kórház ortopédiai osztályán segítettek.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Közölte, a vadászok rókára, aranysakálra és vaddisznóra lőhetnek. Utóbbi az egyik legnemesebb vadnak számít, viszont sajnos nem sok él a környéken, mióta a sertéspestis megtizedelte az állományt. Éppen ezért a szerencsén is múlik, hogy mit sikerül majd célkeresztbe venni. Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy büntetéssel fog járni, ha valaki kocát lő, hiszen szeretnék, ha azok megmaradnának, hogy szaporodhasson az állomány. Sokan jöttek el, ezért a balesetek elkerülése érdekében Fazakas fontosnak tartotta a főbb biztonsági intézkedések átismétlését. Ezek között említette, hogy csak a – vadőr által megjelölt – helyszínre érve lehet megtölteni a puskákat, és ott ki is kell üríteni a lőszert, mielőtt távoznának. Mindemellett csak az előre meghatározott irányba lehet lőni, jól beazonosított célpontokra.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
“Több medve is van a meghajtott területen, így legyünk óvatosak. Ha egyenesen a mi vagy a társunk irányába fut a nagyvad, akkor tisztes távolságból jelezzük annak, hogy hol vagyunk, így ki fog térni. Másképp engedjük elszaladni a medvét” – fogalmazott. Végül az igazgató ismertette a különböző helyszínek terepviszonyait, majd ennek tudatában közös megegyezés alapján négy csoportra oszlottak a vadászok és elindultak az állások felé. Medvék, vaddisznók Mi Sánta Mihály vadőrhöz és Vass Ferencz csoportfelelőshöz csatlakoztunk, akiktől megtudtuk, hogy egy olyan helyszínre igyekszünk, amely a hozzájuk tartozó vadászterületek „lelkének” számít. A jótékonysági vadászat kivételével nem is szoktak ott hajtásokat szervezni, hogy békésen szaporodhassanak ott vadak.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Etéd és Atyha között eltérve indultunk el a dombtető irányába a Fatörés nevű részre. Meglehetősen nehéz terepen haladtunk, így nem volt egyszerű feladat a sofőrnek, ám a helyszíni panoráma mindenért kárpótolt. Egy bokros, fákkal szegélyezett részen álltunk meg, ahonnan a völgyben megbúvó falvak mellett a Kárpátok bérceit is látni lehetett. Sánta Mihály közölte, előző nap bejárták a vadászterületet és az etetőknél elfogyott ételmennyiségből, illetve a lábnyomokból megállapítható, hogy van vaddisznó a területen, igaz, már nincsenek annyian, mint a sertéspestis előtt. Mindemellett az aranysakálok is megjelentek néhány éve a környéken. Az sem volt vicc, hogy sok a medve, hiszen már érkezésünkkor megpillantottunk egyet a távolban, később pedig más nagyvadak is előbukkantak a sűrűből.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Vass Ferencz elmagyarázta, először minden vadásznak el kell helyezkednie a vadőr által kijelölt állásban, majd csak ezt követően indulhatnak el a hajtók. A standokról előre nézve csak egy 45 fokos szöget bezáró részre lehet lőni, esetleg, ha a vad elhalad mellettünk, akkor hátra fordulva ismét próbálkozhatunk, ugyancsak az említett szögben. Azt is tudni kell, hogy csak a hajtás végeztével lehet elhagyni a standokat, a vadőr jóváhagyásával. Ha le is lőttünk valamit, nem szabad azonnal odarohanni, hogy megnézzük, hiszen veszélyes helyzetbe kerülhetünk. Sebzett vad Szerencsére az időjárás mellettünk volt, hiszen plusz 1–2 Celsius fok volt, ám a hosszas várakozás miatt így is megfáztak az ember végtagjai. A domb tetején állva folyamatosan hallottuk a hajtókutyák csaholását, valamint a hajtók által csapott lármát, ugyanakkor az órák múlásával hozzánk egyre közelebb dördültek el a puskák. Csak saccolni lehetett, hogy ilyenkor milyen vadat sikerült leteríteni.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Beszélgetni nem igazán tudunk, hiszen akkor elriaszthatunk egy irányunkba menekülő nagyvadat – így maradt a várakozás. Így telt el nagyjából három óra, amikor hirtelen a közvetlen közelünkben dördült el egy puska, majd kirohant a tüskés bokrok közül egy jól megtermett vaddisznó és három süldő. Jól látszott, hogy a hasán már megsebezte valaki a felnőtt vadat. A mellettünk lévő Vass Ferencz nem sokat teketóriázott, meghúzta a ravaszt. A lövés célba ért, a vaddisznó pedig rögtön összeesett, amint újra beért egy bokros részre. Ekkor már mindenki megfeledkezett a hidegről az izgalom miatt.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Később, csak a hajtás végeztével nézhettük meg a vadat, amely valóban termetes volt. A vadász csörlővel húzta fel a vaddisznót terepjárója rakterébe, majd útnak indultunk, hogy másoknak is segítsünk. Amire leértünk a dombról, már öt vaddisznó volt az autón. Terítéken hét vaddisznó Csak a zöld fenyőágakból kirakott terítéknél tudtuk meg, hogy összesen hét vaddisznót sikerült leteríteni. Még Fazakas Attilát is meglepte a gazdag zsákmány. Mint mondta, Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje nagylelkű volt a részvevőkhöz. Itt megadták a tiszteletet a leterített vadaknak, majd ismét megszólaltak a vadászkürtök, ami az esemény végét jelentette.
Fotó: Csató Andrea – Székelyhon
Az egyesület igazgatója köszönetet mondott Fazakas Zsoltnak, társulatuk egyik tagjának, aki sok segítséget nyújtott a jótékonysági akció megszervezésében. Hasonlóan hálás volt ugyanakkor az etédi önkormányzatnak is a támogatásért. Végül közösen vacsoráztak a jelenlévők, majd mindenki hazaindult.
Forrás: Fülöp – Székely Botond – Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Sebzett medve ólálkodik Székelyudvarhely környékén
Módosult a növényvédelemben felhasználható hatóanyagok engedélye
Kútba esett hiúzon segítettek a hegyimentők
Sasszinkronnal egybekötött madarásztúra a Tisza-tavon
Továbbra is Németország a legfőbb mezőgazdasági kereskedelmi partner
Elesik a 2024. évi AÖP támogatástól, aki nem teszi meg ezt a bejelentést
Azonnali lépéseket sürget a FAO a szudáni éhínség megállítására
Évadzáró apróvadvadászat Polányban
Kitekintés: Észak-nyugati Területek – Kanada – folytatás
Hét vaddisznót lőttek a vadászok Etéd határában
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
VADÁSZATI LEHETŐSÉG: Terelés január 5-én az Ormánságban
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Számadás: az óesztendő utolsó vadászata a Kakat-mentén – GALÉRIÁVAL
Az első Szt. Hubertus vadász és vizslája verseny – Dr. Polgár Kálmán emlékére
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
Beszámoló a 2024. november 22–24. között Nagyszénáson rendezett vadászatról és Field-Trial Solymászversenyről
Életem első dámszarvasbikája
