Csongrád-Csanád vármegyében, Sándorfalva és Dóc között elterülő Sasér Vadásztársaság területe megközelítőleg ötezer hektár nagyságú, ahol a tagok száma 13 fő. Éves bérvadászati engedéllyel hat fő rendelkezik.  A vadászterület könnyen megközelíthető, mivel  nyugati irányból az  M5-ös,  délről az M43-as autópálya, valamint  keletről a  47-es, 45-ös főutak határolják.

A Sasér Vadásztársaság területén hozta terítékre a fényképen látható dolmányos varjakat és aranysakált Kónya Endre helyi vadász. Fotó: Agro Jager News

Dóc, Szegedtől 25 kilométerre északra található, a Tisza jobb partján. A folyó csak négy kilométerre kanyarog a településtől, keleti irányban. A folyó túlpartján, a Mártélyi Természetvédelmi körzet húzódik, amelynek teljes területe meghaladja a 2200 hektárt. A terület a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik, úgy, mint a Sándorfalvától délre fekvő Fehér-tó, amelynek a területe megközelítőleg 14 négyzetkilométer.  A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozó területeket még a 19. század elején is rendszeresen elárasztotta a Tisza. Az 1930-as években alakították át halastavakká.

A Balástya és Hódmezővásárhely között elterülő terület az apróvadállományáról ismert. A mezei nyúl állománya a térségben jelentős. Éves szinten vaddisznóból megközelítőleg 70-80 darabot, őzbakból 70-et, sutából 120-at, mezei nyúlból 500-at, míg fácánból 400 egyedet hoznak terítékre.

Fotó: Agro Jager News

Kónya Endre késő délután területbejárást tartott. Május-június hónapokban folyamatosak a kaszálások. A sok eső miatt gyorsan kizöldült a határ. A tavalyi aszálynak szerencsére nyoma sincs a 2023-as évben. A történelmi szárazság ugyanúgy sújtotta a vadgazdálkodókat, mint a növénytermesztőket. A területek fedettsége a széna és szenázs készítése miatt időszakosan  csökkent. A kaszálások ideje alatt, kis szerencsével számos szőrmés és a tollas kártevővel találkozhatunk  – kezdte Endre a beszámolóját. A nagyteljesítményű gyors kaszák semmit nem kímélnek, ezért ezek a területek mágnesként vonzzák az éhes ragadozókat. A kaszálások után a rágcsálók is jóval kiszolgáltatottabbak, mivel hirtelen megszűnik a takarás.

Fotó: Agro Jager News

A Dóci-tölgyest elérve, egy nagy csapat dolmányos varjút pillantott meg a közeli mezőn. A madarak a földön keresgéltek élelem után. A 10 hektáros erdő körül a vadsűrűség jelentős, mivel a mozaikos területek találkozásánál fekszik. Gyorsan fel is hívta Kovács Krisztián vadőrt, akivel meg is beszélte, hogy másnap hajnalban vadászni fog rájuk! A társaság külön engedéllyel gyérítheti a dolmányos varjakat. Másnap majdnem minden a tervek szerint alakult. A tervezettnél egy kicsit később kelt fel, de már öt órakor kint volt a területen, ahol a közeli sűrűben egy leshelyet alakított ki magának. Az eredményesség fokozása érdekében csalimadarakat helyezett ki, úgy, hogy minden irányból hamar meglássák a dolmányos varjak. A madarak kihelyezésénél vigyázott arra, hogy minden természetesnek tűnjön, mivel a varjak a legkisebb hibát is azonnal észreveszik.

Ahogy elkezdett világosodni, varjú hangot és nyúlsírást imitált a sípjaival. A prédaállat hangja nagy érdeklődést váltott ki. Nagy károgás tört ki, a dolmányos varjak folyamatosan érkeztek. A közeli lucernás hangos volt a sörétes fegyverétől. Egy doboznyi lőszert vitt ki magával. Nem tudta, hogyan alakul majd a reggel.  A terítékre és birtokba vett madarakat folyamatosan igazgatta a nemrég kaszált lucernásba. Szüneteket tartott, majd a sípjával 20-30 percenként ismét hívott. Tizenkét madarat hozott terítékre, amire nem számított. Nyolc óra már bőven elmúlt, amikor elcsendesett a határ. A legvégén rágyújtott egy cigire, végiggondolta hol, mit rontott el, mit csinált volna másképp. A lőtudást mindig szükséges fejleszteni. A bozótból még egyszer utoljára kinézett. A viselkedése inkább ösztönös volt, mint tudatos  – hátha lát még valamit. Ekkor szokatlan dolgott pillantott meg. Nem is akart hinni a szemének. Biztos tévedés. Ez nem lehet! -voltak az eslő gondolatai Endrének.

Már majdnem kilenc óra lehetett, amikor azt látta, hogy egy kutyaszerű-ragadozó a terítékre hozott varjakat tépi a földön. Talán egy kutya Dócról? Lehetetlen. A település két kilométerre lehet… Tudta, hogy egy aranysakált lát maga előtt, de a körülmények miatt mégis hihetetlen volt a látvány, hogy tőle 20 méterre  táplálkozik, semmitől sem zavartatva magát, hazánk egyik kevésbé ismert ragadozója. A toportyánt nem ijesztette el a sok lövés, a zajok, és az ember szaga sem. Korábbi vadászatai során, oly sokszor a sakál bizonyult okosabbnak, de most egy jól irányzott lövéssel helyben marasztalta. Élete negyedik sakálja ami tűzben rogyott, a varjú reggeli közben. A terítéken így egy aranysakál is feküdt a 12 dolmányos varjú mellett. A kan jó kondícióban kezdte meg a nyarat, eddigre már levedlett. Vélhetően egy kóborló egyedet sikerült terítékre hoznia.

A vadászat azonban itt még nem ért véget. Az aranysakál “láz” újra fellángolt. Testvérének, Kónya Szabolcsnak is azonnal elújságolta  új tapasztalatait, megfigyeléseit. Másnap vendégségbe érkezett a közeli Balástyai Földtulajdonosok Vadásztársaság területére, ahol egy magaslesről célzottan aranysakálra vadászott. Itt, az Alföldön, a lakott területen kívüli népsűrűség jóval nagyobb mint más országrészben. A tanyavilág romantikája évről-évre sok embert megfertőz. A tanyák közötti minimum távolság legalább 150-200 méter. A szomszéd is csak akkor tűnik fel, ha nagy a baj és kell a segítség. Ezeknek a vidéki házaknak megfizethetetlen a háboratatlan nyugalma, annak ellenére, hogy rengeteg munka lehet a ház körül. A területen élő vad, éppen emiatt nagymértékben alkalmazkodott az emberekhez. Késő délután már kint figyelte a határt a keresőtávcsövével. Mivel a sakál kiszámíthatatlan, sokszor olyan helyekről és irányból is feltűnhet, amit nem gondolnánk. Viselkedése több esetben kiszámíthatatlan. Most is valami hasonló bontakozott ki a szeme előtt. Már majdnem besötétedett, amikor nem messze megpillantott egy nagytestű aranysakált. Eleinte még nagyon messze keresgélt, de a magányos aranysakál vonyításra azonnal felkapta a fejét és elindult a hang irányába.   A Natura 2000-es területen sávokban levágott mezőn egyre közelebb jött, takarásban.

Fotó: Agro Jager News

A szél pontosan a vadász háta mögül fújt, a szagát egyenesen a sakál felé vitte. Esélyei a nullára csökkentek. Gondolatban már hazafelé tartott, mert azt gondolta, hogy a vadászata itt most véget ért. Több lehetősége nem lesz.

Fotó: Agro Jager News

A sakál azonban másképp döntött. Egy pillanatra megállt, szaglászott de tovább kocogott a hang irányába. Ez az egyed nem került “szél alá”, amit olyan sokan már megfigyeltek az ország különböző pontjain. Nem tett nagy köröket, nem cserkelt ellenkező irányokból a hang irányába. Mintha zsinóron húzták volna, olyan határozottan tartott a Nivára kihelyezett mobil magasles irányába. A lucerna, őszibúza tábla találkozását elérve, óvatosabbá vált a viselkedése. Kereste a fajtársát, az orra lent járt a földön, szimatolt. A kezdeti határozott viselkedése eltűnt, gyanakvóbbá vált. A mobil magaslessel azonban nem foglalkozott. Amikor a toportyán körülbelül 120 méterre lehetett, akkor a 6.5 mm Creedmoor fegyverével lapockán célozta a vadat. A lövés előtt rávakkantott, amitől a vad felcsapta a fejét és a hang irányába fordult. A fegyver dörrent, de a sakál a lövés után elugrott. Néhány percig várt, majd elindult a rálövés helyére.

Besötétedett, mire a közeli mezőn megtalálta a fiatal kant, amely rendkívül jó kondícióval rendelkezett – zárta Kónya Endre a beszámolóját, aki két nap alatt, nagy szerencsével, két aranysakált hozott terítékre a Dél-Alföldön.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Kónya Endre

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131