Vadászat
Márton napi liba helyett Márton napi bika
2023. november 11-e reggelén elejtettem életem első dámbikáját, ami több dolog miatt is különleges számomra. Egyrészt, mert a kisfiamat is Mártonnak hívják, másrészt hogy a tagságomban ejthettem el. A csanádpalotai vadásztársaságban 2014 óta rendelkezem tagsággal. A vadászmesterünk ígéretet tett, hogy idén kivárnak a bikaelejtéssel, hátha sikerülne végre nekem is. Be is tartotta az ígéretet. Történt ugyanis, hogy a fent említett nap reggelén, az egyik tagtársam kíséretében kimentünk a dámos részre.
Fotó: Sonkoly Ádám – Agro Jager News
A tagtársammal az autót magunk mögött hagyva, gyalogszerrel indultunk neki a vadászatnak. Megálltunk a nyiladéknál az erdőrészben, majd azt mondta, hogy kinéz egy tarlóra, hátha lát kint bikát. Ezekkel a szavakkal magamra hagyott a nyiladékon. Én is elindultam, hátha mozdul valami. Ekkor hirtelen, neszt hallván, megtorpantam. Tudatosult bennem, hogy ez bizony bika lesz, mert hallottam koppanni az agancsát a fák ágain. Megálltam várakozni, mikor is rájöttem, hogy a vadásztársam segítőkészen a lőbotot magával vitte.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Gondoltam: sebaj, hiszen hivatasos vadászként meg kellett tanulnom rögtönözni és 60-80 méterig szabadkézből is biztosnak érzem magam. Ekkor felgyorsultak az események, hisz a bika közeledett a nyiladék felé. Hol csak az agancsának tetejét, hol csak a testét mutatva a rejtő sűrűben. Türelmesen vártam, s egy szempillantás alatt kiállt a nyiladékra, de szemből! Mivel nem mindenáron akartam elejteni a bikát, így a bírálatot követően vártam a megfelelő pillanatot.
Fotó: Sonkoly Ádám – Agro Jager News
Egy örökkévalóságnak tűnt, de teljesen keresztbe fordult. A szálkereszt a lapocka felső harmadán állt stabilan. Kibiztosítottam a fegyvert és leadtam a lövést. A bika tűzben rogyott, amit a céltávcsövön keresztül láttam. Itt jött ki rajtam a vadászláz. Remegő lábakkal, könnyes szemekkel odaléptem a bikámhoz és térdre borultam. Végigsimítottam a fejét, az oldalát, ott merengtem mellette, mikor a kísérőm odaért. Nem tudtam megszólalni, csak annyit: köszönöm. Ekkor a kísérőm átadta a kalaptöretet, megadtuk a végtisztességet a vadnak, majd elindult az autóért. Én meg ott csodáltam meghatódottan a vadat.
Fotó: Sonkoly Ádám – Agro Jager News
Persze a feleségemnek, a vadászmesternek, a hivatásos vadászunknak körtelefon és körfotó a bikáról. A feleségem fogta a mi kis névnaposunkat, aki másnap lett négy hónapos és eljöttek megcsodálni a bikát. A társaság egy része is jött az avatási ceremóniára. Köszönöm a védőszenteknek, a családomnak, a vadászmesternek, a tagtársamnak és mindenkinek, aki közreműködött e csodás vadászélmény megszületésében. A vad korát hétévesre, tömegét 3,37 kilogrammra bírálták.
Kívánok minden vadásztársamnak hasonló élményekkel teli vadászatokat és így, az év végén, mindenkinek jó egészséget, vadban és vadászatban gazdag, boldog új esztendőt! Köszönöm hogy megoszthattam veletek ezt az élményt.
Elejtett vad: Dámbika
Elejtés ideje: 2023.11.11.
Helye: Csanádpalota 32-es sarok
Elejtő: Sonkoly Ádám
Fegyver: Ruger american
Kaliber: 308win
Lőszer: Geco express
Lőtáv: 70méter
Tisztelet a Vadnak Üdv a Vadásznak!
Írta és fényképezte: Sonkoly Ádám
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.
Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.
Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 
, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Peet Smith
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.
Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.
Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
Az idei év első őzbakja
Búcsú
Amikor egy álom valóra válik
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
KITEKINTŐ: Hollandia – Félnek a vidéki családok a farkastól
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
Gyomirtási lehetőségek a ciroktermesztésben
A száj és körömfájás megállításához minden állattartó fegyelmezettsége kell
Hungarian
English
French
German
Italian
Polish
Chinese (Simplified)
Russian
Hebrew
Romanian
Czech
Bulgarian
Croatian
Serbian
Slovak
Slovenian