Vadászat
Vármegyei elismerés és főhajtás
Páll Endre életműve kapta a Somogyország Kincse elismerést
Páll Endre életműve kapta a Somogyország Kincse elismerést. A Vármegyeháza felújított dísztermében ünnepelte Somogy, hogy 526 évvel ezelőtt, 1498. január 6-án II. Ulászló magyar király címer- és pecséthasználati jogot adományozott a vármegyének.
Fotó: OMVK
A jeles eseményen Szita Károly, Kaposvár megyei jogú város polgármestere, Nagy János a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár és Bíró Norbert a Somogy Vármegyei Közgyűlés elnöke mondtak beszédet, akik méltatták a város és a vármegye kapcsolatát, és kitértek Somogy rögös történelmére is.
Bíró Norbert külön kiemelte, hogy vízkereszt azért különleges nap a somogyiaknak, mert ilyenkor emlékezünk meg arról a dicsőségről, hogy a vármegyék közül elsőként kaptunk címert és pecséthasználati jogot II. Ulászló királytól. Több mint ezeréves vármegyei történelmünk során számtalan esetben bizonyították elődeink, hogy méltók a megbecsülésre, hogy elismerésre méltó tetteket vittek végbe hazánkért.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A jeles esemény alkalmából az elnök Pro Comitatu kitüntetést, Somogy Polgáraiért díjakat, valamint Somogyország Kincse elismeréseket adott át, amely utóbbit az OMVK Sv.-i Területi Szervezete és a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége felterjesztése alapján Páll Endre vadászíró életműve, és munkássága kapott meg, születésének századik évfordulója alkalmából.
Az író méltatása a következőképpen hangzott el:
„Páll Endre erdőmérnök/vadász szak, – és szépíró, szaktekintély a hazai vadgazdálkodásban. Munkásságával nagymértékben hozzájárult Magyarországnak a „vadászati világhatalom” cím kiérdemlésében. A keze alatt vadászgenerációkat nevelt ki, példamutató szakmai munkájával irányt mutatott.
Páll Endre példás szakmai tevékenységén kívül, mindannyiunk által ismert szakírói és szépirodalmi munkássága is.
1966-ban jelent meg első könyve „A vaddisznó és vadászata” címmel, amelyet olyan szakmai és szépirodalmi alapművek követtek mint – a teljesség igénye nélkül – A Vadásztarisznya, A gímszarvas és vadászata, vagy a Legjobb vadászni című kötetek. Számos iránymutató szakcikk írója, amely irány még ma is követendő példa lehet az újabb vadászgenerációk részére.
2007-ben hagyta abba az aktív vadászatot és adta le önként vadászjegyét, amely élete egyik legnehezebb döntése volt. Ma, – hogy már nincsen közöttünk – is a Gyótai Vt. örökös és tiszteletbeli tagja és vadászmestere. Mára Somogyban mindannyiunk néhai Bandi bácsija, országosan, de európai szinten is szakmai példakép, akinek könyvein generációk nőttek fel és ismerték meg az Üsztői vadföldet, a Bélmosókat, vagy a híres Börevári nyekergő szarvasbikát. A Somogyi vadászok igazi Doajenje volt Ő, aki józan szakmai és emberi értékrendjével, tiszta meglátásaival egy – egy szakmai kérdés kapcsán ma is sokszor szolgál bölcs iránymutatással nekünk, fiatalabbaknak.
2012-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán vasdiploma díszoklevelet vehetett át, erdőmérnöki diplomája keltének 65. évfordulóján.
2013-ban távozott közülünk, emlékére a gyótai vadászház előkertjében a vadásztársaság, a megyei vadászkamara és vadászszövetség emlékoszlopot állíttatott, amely oszlop tövében mindig talál az odalátogató egy csokor friss mezei virágot, vagy éppen egy tölgyfáról szakított töretet.
Páll Endre tavaly szeptemberben lett volna 100 esztendős.”
Az elismerést a felterjesztő, Páll Endre értékes hagyatékának egy részét őrző Dr. Kemenszky Péter vette át a Közgyűlés elnökétől, aki az átadáskor külön megköszönte, hogy a vadásztársadalom méltó módon ápolja a neves szakember emlékét Somogyban.
Forrás: OMVK
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.
Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.
Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.
Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 
, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Peet Smith
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.
Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.
Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
Az idei év első őzbakja
Búcsú
Amikor egy álom valóra válik
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
KITEKINTŐ: Hollandia – Félnek a vidéki családok a farkastól
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
Gyomirtási lehetőségek a ciroktermesztésben
A száj és körömfájás megállításához minden állattartó fegyelmezettsége kell
Hungarian
English
French
German
Italian
Polish
Chinese (Simplified)
Russian
Hebrew
Romanian
Czech
Bulgarian
Croatian
Serbian
Slovak
Slovenian