Vadászat
Villányban találkoztak a vadászok, vadászbál a Bock pincében – GALÉRIA
2024. február 17-én, Villányban, a Bock Pince adott otthont Magyarország egyik legérdekesebb szarvaskörben megszervezett báljának. Magyarország egyik legkülönlegesebb területe az Ormánság, ahol korunkat megelőzve, három vadásztársaság, az Ormánsági Diána, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság és az Ormánság Gyöngye Vadásztársaság összefogva közösen gazdálkodik a szarvassal. A vendégeket Hubertusz misével várták a Bock kápolnában, mindenki kézbe vehette a 2023-ban terítékre került gímszarvasbikák trófeakatalógusát és mintegy 150 fő élvezhette a Bock pince vendégszeretét és exkluzív környezetét. Villányban járunk…

Mészáros Kálmán a Roteildring elnöke. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
A vendégeket Mészáros Kálmán, a Rotwildring elnöke köszöntötte, aki kiemelte, hogy minden esztendő újabb és újabb kihívások elé állítja a társaságokat itt az Ormánságban, – de, ha a szarvas szempontjából vizsgáljuk, akkor az egész Dél-Dunántúlon. Ezt a sort folytathatnánk, de egy biztos, hogy ahogyan nekünk is, úgy a szarvasnak is alkalmazkodni kell. Feltehetjük azonban a kérdést: ki vállaljon fel többet? Ez a nemes vad, amely mindig is itt élt, vagy mi vadgazdák? Kinek kell többet tenni? Kinek kell bizonytani? Hangsúlyozta, hogy az ormánsági szarvasnak aligha, hiszen a 2023-es szaporcai trófeaátadóra pazar trófeákkal érkeztek be a vadászok. Mindannyian azért dolgozunk, hogy fenntartható maradhasson az ormánsági gímszarvasállomány, de össze kell fogni, mert a globalizáció olyan irányt is vehet, amiben ez az őshonos vadfaj kiszorul innen, ahová a Jóisten megteremtette. Ebben rejlik a felelősségünk, itt, ebben a kis Rotwildringben. Hangsúlyozta, hogy elérkezett az idő, amikor a dél-dunántúli vadgazdáknak is össze kell fogni.

A Baranya Vármegyei Vadászkürt Együttes a Bock kápolnában. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
A megnyitó alatt már szinte minden asztalnál forgatták, a hazánkban egyáltalán nem megszokott, trófeakatalógust, amellyel nem titkolt szándéka a társaságnak, hogy emléket állítson a Rotwildringben terítékre került bikáknak. Tenni fogunk azért, hogy ez ne csak mementó legyen, hanem élő örökségünk. A feladat adott, a célokat is látjuk, most ennek a megvalósítása, kivitelezése érkezett el. Mészáros Kálmán hozzátette, hogy a 2023/2024-es vadászati idény hamarosan lezárul. Megköszönve a hivatásos vadász szakszemélyzet munkáját, a tagság és a földtulajdonosok összefogását, jó szórakozást kívánt és megnyitotta a 2024-es villányi vadászbált.

Bal odalon Mészáros Kálmán, a Rotwildring elnöke, Nagy Árpád, az Árpád Pálinkaház tulajdonosa és barátaik köszöntik Bock Józsefet, a Bock pincészet tulajdonosát. Fotó: Agro Jager
A vendégeket ezt követően Bock József, a Bock Pince és Hotel tulajdonosa is köszöntötte. Hozzátette, hogy minden évben nagyon készülnek erre a rendezvényre. A hotel és a pince egész évben várja a vendégeket, de számára egy kicsit ez a bál mindig más, hiszen a vendégek szinte mindegyike vadászik, régi jóbarát, ismerős, visszatérő vendég. Ez mindig nagy felelősség, hiszen aki elfogadja a meghívást, összeveti az előző esztendővel és mérlegre kerül mindenki. Sokat készültek és a menüben fácánlevessel, benne fácánból készült húsgombóccal, zöldségekkel, fekete tésztával kezdődik a menü. Majd vajon párolt vaddisznócomb és Sztroganoff bélszín következik.

A trófeékat bemutató katalógus, amely minden évben a villányi vadászbálra jelenik meg. Benne interjúkkal, történetekkel és a legkisebbeknek vadászmesével. A tervek szerint jövőre már rendelhető! Fotó: Agro Jager
Köretek gyanánt lehet választani tanyasi galuskát, petrezselymes burgonyát, jázmin rizst és a frissen kevert zöldsaláta dijoni öntettel érkezik. Desszertként Fekete-erdő pohárkrém és Hohmann Endre édesanyjának jóvoltából, különféle rétesek zárják a menüsort.

Hosszú folyosókon juthatunk el a Bock pincébe. Csak csendesen, mert a mise már elkezdődött! Fotó: Agro Jager
Bock József kiemelte, hogy a pince legkiválóbb borait sorakoztatták fel, de, ha valakinek külön kérése lenne, netán egy-egy évjáratot szeretne megkóstolni, amelyet esetleg nem lát a borhűtőkben, csak keressék meg vagy kérjék a személyzetet és igyekeznek vendégeik minden kívánságát teljesíteni.

Hubertusz mise a Bock kápolnában. A misét Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston celebrálta, közreműködött a Baranya Vármegyei Vadászkürt Együttes. Fotó: Agro Jager
Ez a bál azonban nemcsak az exkluzív környezet miatt emelkedik ki a bálok sorából. A Bock pince és a hotel mélyében rejtezik egy különleges szakrális hely, amelyet felszentelve rendszeresen használnak a vendégek és a vadászok is. Bárki, aki oda belép és a hosszú pince alagutakon keresztül eljut a Bock-kápolnába, régi idők katakombáit megidéző helyszínre érkezik, amikor még titkoltan gyűltek össze a keresztények. Kétségtelen, hogy a földalatti kápolna köralakú terme, hangulata, levegője, színvilága messzi időkbe röpíti vissza a bál résztvevőit. Imádság, amikor hálával tekintünk vissza a múltba és reménnyel telve, bízva hitünkben, fordulunk a jövőnk felé, láthatatlan messzeségbe csendesítve el az imádkozókat, akiknek a fáklyát a Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston adta át, melyet már nem neki, hanem külön-külön a 150 főnek kell tovább vinnie. Megvilágítva, maga és közössége útját, keresve az ormánsági szarvas múltját és jelenét is. Így érthetjük meg, mit jelent, amikor bízva a Jóistenben, a jó szerencsében társaságok összefognak. Darnai Ágoston áldásával vette kezdetét a villányi bál s különös, elcsendesedett vendégek érkeztek vissza a hotel konferencia és báltermébe.

Hubertusz mise, amelyet a Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston celebrált. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
Hohmann Endre vadászmester kiemelte az Agro Jager Newsnak, hogy a 2023-as gímszarvasbőgés jól indult. Az első négy, öt gímbikát mindenféle erőlködés nélkül, mondhatni jó szerencsével sikerült becserkelni és a vendégek jó lövésekkel tisztelték meg a vadat. Hagyományosan, a nyugodt bőgőhelyeken, a bikák már napvilágon kiálltak és olyan bőgés elé néztünk 2023-ban, ami itt, nálunk az Ormánságban, megszokott. A megfigyelt, letisztított, kifent agancsú, golyóérett bikák megmutatták magukat és Diána, avagy Szent Hubertusz is mellénk állt.

Igazán jóhangulatban telt az este. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
Mikor már jó néhány bikánk ravatala felett megszólalt a vadászkürt – emlékezett vissza, akkor csörrent meg a telefonom és a szomszédból Daczó Zoltán, a Drávaszabolcsi Gazdák Vadásztársaság elnöke felhívott és elkeseredetten arról beszélt, hogy náluk nem bőgnek a bikák. Nem hittem a fülemnek és ezt nem tudtam a mi területeinken megerősíteni. A vendégekkel kint voltunk a területen és a több bikát is megfigyeltünk. Semmi jel nem utalt arra, hogy megfordulhat a szerencsénk. Sokan segítettek idén is, amit külön meg kell köszönjek, de ilyen megfigyeléssel nem érkezett vissza a vadászházhoz senki: hogy nem bőgnének a bikák. Értetlenül hallgattam jóbarátunkat a szomszédból. Bíztattam, hogy biztosan csak késik, amire az volt a válasza a mi területünkön addig bőgő bikáknak, hogy az általunk kezelt 25 000 hektáron is elcsendesedett az erdő.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Szeptember második hetére kialakult az az áldatlan állapot, hogy hiába mentünk reggel, este vadászni, senki nem tudott bikát mutatni a vendégeknek. Csalódás részünkről és csalódás a vendégek részéről is, akik hónapok óta készülnek hozzánk és voltak, akik 1000 kilométert is utaztak. Mi pedig nem tudtunk nekik csak csöndes erdőket megmutatni és a száraz dűlőutakon poroszkáltunk.

Vendéglátás a Bock pincében, a villányi vadászbálban. Fotó: Agro Jager
Egy, egy bikát tudtunk csak elejteni. Összeültünk. Arra jutottunk, nincs idő várni: ha esetleg meglátunk, vagy kilép egy lőhető gímbika és a vendég elfogadja, akkor terítékre kell hozni. A forgatókönyv felborult és bízva a kollégákban, a golyóérett bikákra kezdtünk vadászni s ahogy hozta a szerencse, nap, nap után vadásztunk, vadásztattunk. A kapkodásnak persze ára is lett, voltak utánkeresések, de azt gondolom, hogy a vendégek is megértették, ez nem rajtunk múlik, hanem a rendkívül meleg szeptembernek köszönhető. Ha lehet azt mondani, hogy vadászat volt, hogy igazi vadászat volt a 2023-as idény, akkor erre a hat hétre bizton kijelenthetjük.

Töltött káposzta svábosan, gerslivel a Bock pince séfjeitől. Fotó: Agro Jager
Ma már tudjuk, hogy minden idők legmelegebb szeptemberét éltük meg s aki viccelődött, hogy nyári meleg van, annak igaza lett, mert a meleg napokat tekintve júliusi átlaghőmérsékletet regisztráltak a meteorológusok. Azt, hogy még októberben is golyóérett bikára vadásztunk, soha nem történt meg ebben a szarvaskörben. A vadkárok az egekbe szöktek, egyre több területet kell körbekeríteni, s ami szabadon maradt, fokozottabban volt kitett a vadnak. Ez teljesen érthető is és a kár arányosan nő az elzárt területek nagyságával. Most nem eloszlik, hanem koncentráltan jelentkezik. S hogy mennyibe kerül ez a társaságnak vagy a társaságoknak, hogy milyen károkat, milyen természetvédelmi károkat okoz a vándorló, vadonélő állatokban, most már időszerű lesz tudományosan is vizsgálni! A kerítés a városba való és nem az Ormánságba, nem a vadászterületre, nem a természetvédelmi területekre. Azzal, hogy bekerítünk egy földterületet, szó szerint a másik gazdának okozunk, illetve okoz a szomszéd gazda kárt – ez már akkor eldől, amikor az első karót leütjük. Mi már tudjuk, ezt a gazdáknak kell egymás között megbeszélni.

Vajban párolt vaddisznó sült. Fotó: Agro Jager
A trófeamustra eredményesen zárult. Akik ellátogattak hozzánk, láthatták, ha van valamiért ezt évről évre folytatni, akkor ez az eredmény az, amit 2023-ban Szaporcán bemutattunk a nagyközönség előtt és amelyeket itt, ebben a katalógusban láthatunk. A szarvas, az ormánsági szarvas fennmaradásában kétségtelen, hogy ezzel a katalógussal is emléket állítunk s nem múlik el úgy esztendő, nem kerül el innen úgy trófea, hogy arról ne készülne fényképfelvétel. Már nemcsak a számok beszélnek. A szaporcai mustra különleges abból a szempontból is, hogy az elejtőkkel itt voltak a gyerekeik, s a Baranya Vadászkürt Egyesületben is itt sorakoztak a legkisebbek.

Vadászbál Villányban, a Bock pincében. Fotó: Agro Jager
27 gímtrófeát mutattunk be és 26 érem függött az agancsok között. Egy bika nem kapott érmet, de úgy hiszem, sokan elcserélték volna erősebb agancsokra is azt a rendellenes trófeát. Ilyen az élet, ilyen a vadászszerencse.
A szarvas, a gímszarvas fenntarthatósága minden bizonnyal megkerülhetetlen kérdéssé szélesedik. Egy fecske nem csinál nyarat. Itt az idő az összefogásra és a gyakorlati kutatásokra és gyakorlatorientált problémamegoldásokkal kell előállni. Az M6-os alagútjai azért épültek, hogy egy-egy élőhelyet ne vágjon át az autópálya, de most be kell látni, hogy a kerítésépítésekkel felmérhetetlen károkat fogunk okozni. Nyakunkban a sakál állományának kezelhetetlen kérdése is. Ugyan engedményeket tett a jogalkotó, könnyített a dúvad vadászatának szabályain, de ezeken a fedett, ártéri, dombvidéki, hegyvidéki erdőket fejlett technikával ellátva is nehéz lesz megvadászni és a sakált visszaszorítani.

Éjféli vendéglátásra invitálja a vendégeket Mészáros Kálmán elnök. Fotó: Agro Jager
Egy azonban már most biztos és körvonalazódik előttünk, hogy megközelítőleg 100 000 hektár vadászterület az, amelyben a legnagyobb társaságok is szerepelnek, összefogásról, közös gazdálkodásról beszélnek. Kimondva, kimondatlanul, ha úgy vesszük, civil kezdeményezésként, már-már önálló ez a program, de a vadászatra jogosultak érzik, hogy ennek keretet, ennek rámát kell adni, hogy az ormánsági, a baranyai gím ne csak nevében, hanem minőségében is megmaradjon. Ezt a munkát most kell elkezdeni, lehet, holnap már késő lesz. Ezzel a katalógussal pedig nem az a célunk, hogy megemlékezzünk arról, milyen volt az ormánsági szarvas, hanem azt, hogy megőrizve, megtartva, hova juthat el ez a csodálatos vadfajunk, nemzeti kincsünk, élő legendánk, a gímszarvas.

Tombolahúzás Villányban, a vadászbálon. Középen Hohmann Endre vadászmester, míg jobbról Mészáros Kálmán. Fotó: Agro Jager
A bál Villányban hajnalig tartott. Éjfélkor értékes tombolákat sorsoltak és ahogyan lenni szokott vadászok között, egy udvarias, jóhangulatú mulatságon vehetett részt, akik ellátogatott Villányba, a Bock Pince és Hotelba.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fotó: Agro Jager és Drávamenti Szarvas Vadásztársaság
Vadászat
Erdei tragédia
Agócs Tibor egy kútban felakadt, elpusztult dámszarvasbikát talált Lajosmizse határában:
Agod Tibor Bács-Kiskun vármegyében, Lajosmizse határában túrázott párjával az Aranyhomok Vadásztársaság területén, amikor egy kútban felakadva egy elpusztult dámszarvasbikát talált. Megfigyelését megosztotta lapunkkal:

Fotó: Agod Tibor – Agro Jager News
A tegnapi napon túráztunk a párommal Lajosmizse határában, a Lajosmizsei Aranyhomok Vadásztársaság területén, amikor egy régi szemétteleptől nem messze, egy erdőrészben figyeltünk fel egy nagy kútra. A kútban lógott egy szerencsétlen állat — gyakorlatilag felakasztotta magát egy régi szőnyegdarabra. Borzasztó lehetett, mennyit szenvedhetett. A tetem körülbelül két hetes lehetett.
Húsz éve járom az erdőket, de még csak hasonlót sem láttam. Az adott területen, az erdőben és annak minden részén sajnos még mindig rengeteg a szemét: különböző madzagok, drótok, stb. Ezek között élnek a dámszarvasok, őzek — és sajnos valószínűleg ez a tragédia is így történhetett meg.
Írta és fényképezte: Agod Tibor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter