Vadászat
Villányban találkoztak a vadászok, vadászbál a Bock pincében – GALÉRIA
2024. február 17-én, Villányban, a Bock Pince adott otthont Magyarország egyik legérdekesebb szarvaskörben megszervezett báljának. Magyarország egyik legkülönlegesebb területe az Ormánság, ahol korunkat megelőzve, három vadásztársaság, az Ormánsági Diána, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság és az Ormánság Gyöngye Vadásztársaság összefogva közösen gazdálkodik a szarvassal. A vendégeket Hubertusz misével várták a Bock kápolnában, mindenki kézbe vehette a 2023-ban terítékre került gímszarvasbikák trófeakatalógusát és mintegy 150 fő élvezhette a Bock pince vendégszeretét és exkluzív környezetét. Villányban járunk…
Mészáros Kálmán a Roteildring elnöke. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
A vendégeket Mészáros Kálmán, a Rotwildring elnöke köszöntötte, aki kiemelte, hogy minden esztendő újabb és újabb kihívások elé állítja a társaságokat itt az Ormánságban, – de, ha a szarvas szempontjából vizsgáljuk, akkor az egész Dél-Dunántúlon. Ezt a sort folytathatnánk, de egy biztos, hogy ahogyan nekünk is, úgy a szarvasnak is alkalmazkodni kell. Feltehetjük azonban a kérdést: ki vállaljon fel többet? Ez a nemes vad, amely mindig is itt élt, vagy mi vadgazdák? Kinek kell többet tenni? Kinek kell bizonytani? Hangsúlyozta, hogy az ormánsági szarvasnak aligha, hiszen a 2023-es szaporcai trófeaátadóra pazar trófeákkal érkeztek be a vadászok. Mindannyian azért dolgozunk, hogy fenntartható maradhasson az ormánsági gímszarvasállomány, de össze kell fogni, mert a globalizáció olyan irányt is vehet, amiben ez az őshonos vadfaj kiszorul innen, ahová a Jóisten megteremtette. Ebben rejlik a felelősségünk, itt, ebben a kis Rotwildringben. Hangsúlyozta, hogy elérkezett az idő, amikor a dél-dunántúli vadgazdáknak is össze kell fogni.
A Baranya Vármegyei Vadászkürt Együttes a Bock kápolnában. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
A megnyitó alatt már szinte minden asztalnál forgatták, a hazánkban egyáltalán nem megszokott, trófeakatalógust, amellyel nem titkolt szándéka a társaságnak, hogy emléket állítson a Rotwildringben terítékre került bikáknak. Tenni fogunk azért, hogy ez ne csak mementó legyen, hanem élő örökségünk. A feladat adott, a célokat is látjuk, most ennek a megvalósítása, kivitelezése érkezett el. Mészáros Kálmán hozzátette, hogy a 2023/2024-es vadászati idény hamarosan lezárul. Megköszönve a hivatásos vadász szakszemélyzet munkáját, a tagság és a földtulajdonosok összefogását, jó szórakozást kívánt és megnyitotta a 2024-es villányi vadászbált.
Bal odalon Mészáros Kálmán, a Rotwildring elnöke, Nagy Árpád, az Árpád Pálinkaház tulajdonosa és barátaik köszöntik Bock Józsefet, a Bock pincészet tulajdonosát. Fotó: Agro Jager
A vendégeket ezt követően Bock József, a Bock Pince és Hotel tulajdonosa is köszöntötte. Hozzátette, hogy minden évben nagyon készülnek erre a rendezvényre. A hotel és a pince egész évben várja a vendégeket, de számára egy kicsit ez a bál mindig más, hiszen a vendégek szinte mindegyike vadászik, régi jóbarát, ismerős, visszatérő vendég. Ez mindig nagy felelősség, hiszen aki elfogadja a meghívást, összeveti az előző esztendővel és mérlegre kerül mindenki. Sokat készültek és a menüben fácánlevessel, benne fácánból készült húsgombóccal, zöldségekkel, fekete tésztával kezdődik a menü. Majd vajon párolt vaddisznócomb és Sztroganoff bélszín következik.
A trófeékat bemutató katalógus, amely minden évben a villányi vadászbálra jelenik meg. Benne interjúkkal, történetekkel és a legkisebbeknek vadászmesével. A tervek szerint jövőre már rendelhető! Fotó: Agro Jager
Köretek gyanánt lehet választani tanyasi galuskát, petrezselymes burgonyát, jázmin rizst és a frissen kevert zöldsaláta dijoni öntettel érkezik. Desszertként Fekete-erdő pohárkrém és Hohmann Endre édesanyjának jóvoltából, különféle rétesek zárják a menüsort.
Hosszú folyosókon juthatunk el a Bock pincébe. Csak csendesen, mert a mise már elkezdődött! Fotó: Agro Jager
Bock József kiemelte, hogy a pince legkiválóbb borait sorakoztatták fel, de, ha valakinek külön kérése lenne, netán egy-egy évjáratot szeretne megkóstolni, amelyet esetleg nem lát a borhűtőkben, csak keressék meg vagy kérjék a személyzetet és igyekeznek vendégeik minden kívánságát teljesíteni.
Hubertusz mise a Bock kápolnában. A misét Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston celebrálta, közreműködött a Baranya Vármegyei Vadászkürt Együttes. Fotó: Agro Jager
Ez a bál azonban nemcsak az exkluzív környezet miatt emelkedik ki a bálok sorából. A Bock pince és a hotel mélyében rejtezik egy különleges szakrális hely, amelyet felszentelve rendszeresen használnak a vendégek és a vadászok is. Bárki, aki oda belép és a hosszú pince alagutakon keresztül eljut a Bock-kápolnába, régi idők katakombáit megidéző helyszínre érkezik, amikor még titkoltan gyűltek össze a keresztények. Kétségtelen, hogy a földalatti kápolna köralakú terme, hangulata, levegője, színvilága messzi időkbe röpíti vissza a bál résztvevőit. Imádság, amikor hálával tekintünk vissza a múltba és reménnyel telve, bízva hitünkben, fordulunk a jövőnk felé, láthatatlan messzeségbe csendesítve el az imádkozókat, akiknek a fáklyát a Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston adta át, melyet már nem neki, hanem külön-külön a 150 főnek kell tovább vinnie. Megvilágítva, maga és közössége útját, keresve az ormánsági szarvas múltját és jelenét is. Így érthetjük meg, mit jelent, amikor bízva a Jóistenben, a jó szerencsében társaságok összefognak. Darnai Ágoston áldásával vette kezdetét a villányi bál s különös, elcsendesedett vendégek érkeztek vissza a hotel konferencia és báltermébe.
Hubertusz mise, amelyet a Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston celebrált. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
Hohmann Endre vadászmester kiemelte az Agro Jager Newsnak, hogy a 2023-as gímszarvasbőgés jól indult. Az első négy, öt gímbikát mindenféle erőlködés nélkül, mondhatni jó szerencsével sikerült becserkelni és a vendégek jó lövésekkel tisztelték meg a vadat. Hagyományosan, a nyugodt bőgőhelyeken, a bikák már napvilágon kiálltak és olyan bőgés elé néztünk 2023-ban, ami itt, nálunk az Ormánságban, megszokott. A megfigyelt, letisztított, kifent agancsú, golyóérett bikák megmutatták magukat és Diána, avagy Szent Hubertusz is mellénk állt.
Igazán jóhangulatban telt az este. Fotó: Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság / Poth Sándor
Mikor már jó néhány bikánk ravatala felett megszólalt a vadászkürt – emlékezett vissza, akkor csörrent meg a telefonom és a szomszédból Daczó Zoltán, a Drávaszabolcsi Gazdák Vadásztársaság elnöke felhívott és elkeseredetten arról beszélt, hogy náluk nem bőgnek a bikák. Nem hittem a fülemnek és ezt nem tudtam a mi területeinken megerősíteni. A vendégekkel kint voltunk a területen és a több bikát is megfigyeltünk. Semmi jel nem utalt arra, hogy megfordulhat a szerencsénk. Sokan segítettek idén is, amit külön meg kell köszönjek, de ilyen megfigyeléssel nem érkezett vissza a vadászházhoz senki: hogy nem bőgnének a bikák. Értetlenül hallgattam jóbarátunkat a szomszédból. Bíztattam, hogy biztosan csak késik, amire az volt a válasza a mi területünkön addig bőgő bikáknak, hogy az általunk kezelt 25 000 hektáron is elcsendesedett az erdő.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Szeptember második hetére kialakult az az áldatlan állapot, hogy hiába mentünk reggel, este vadászni, senki nem tudott bikát mutatni a vendégeknek. Csalódás részünkről és csalódás a vendégek részéről is, akik hónapok óta készülnek hozzánk és voltak, akik 1000 kilométert is utaztak. Mi pedig nem tudtunk nekik csak csöndes erdőket megmutatni és a száraz dűlőutakon poroszkáltunk.
Vendéglátás a Bock pincében, a villányi vadászbálban. Fotó: Agro Jager
Egy, egy bikát tudtunk csak elejteni. Összeültünk. Arra jutottunk, nincs idő várni: ha esetleg meglátunk, vagy kilép egy lőhető gímbika és a vendég elfogadja, akkor terítékre kell hozni. A forgatókönyv felborult és bízva a kollégákban, a golyóérett bikákra kezdtünk vadászni s ahogy hozta a szerencse, nap, nap után vadásztunk, vadásztattunk. A kapkodásnak persze ára is lett, voltak utánkeresések, de azt gondolom, hogy a vendégek is megértették, ez nem rajtunk múlik, hanem a rendkívül meleg szeptembernek köszönhető. Ha lehet azt mondani, hogy vadászat volt, hogy igazi vadászat volt a 2023-as idény, akkor erre a hat hétre bizton kijelenthetjük.
Töltött káposzta svábosan, gerslivel a Bock pince séfjeitől. Fotó: Agro Jager
Ma már tudjuk, hogy minden idők legmelegebb szeptemberét éltük meg s aki viccelődött, hogy nyári meleg van, annak igaza lett, mert a meleg napokat tekintve júliusi átlaghőmérsékletet regisztráltak a meteorológusok. Azt, hogy még októberben is golyóérett bikára vadásztunk, soha nem történt meg ebben a szarvaskörben. A vadkárok az egekbe szöktek, egyre több területet kell körbekeríteni, s ami szabadon maradt, fokozottabban volt kitett a vadnak. Ez teljesen érthető is és a kár arányosan nő az elzárt területek nagyságával. Most nem eloszlik, hanem koncentráltan jelentkezik. S hogy mennyibe kerül ez a társaságnak vagy a társaságoknak, hogy milyen károkat, milyen természetvédelmi károkat okoz a vándorló, vadonélő állatokban, most már időszerű lesz tudományosan is vizsgálni! A kerítés a városba való és nem az Ormánságba, nem a vadászterületre, nem a természetvédelmi területekre. Azzal, hogy bekerítünk egy földterületet, szó szerint a másik gazdának okozunk, illetve okoz a szomszéd gazda kárt – ez már akkor eldől, amikor az első karót leütjük. Mi már tudjuk, ezt a gazdáknak kell egymás között megbeszélni.
Vajban párolt vaddisznó sült. Fotó: Agro Jager
A trófeamustra eredményesen zárult. Akik ellátogattak hozzánk, láthatták, ha van valamiért ezt évről évre folytatni, akkor ez az eredmény az, amit 2023-ban Szaporcán bemutattunk a nagyközönség előtt és amelyeket itt, ebben a katalógusban láthatunk. A szarvas, az ormánsági szarvas fennmaradásában kétségtelen, hogy ezzel a katalógussal is emléket állítunk s nem múlik el úgy esztendő, nem kerül el innen úgy trófea, hogy arról ne készülne fényképfelvétel. Már nemcsak a számok beszélnek. A szaporcai mustra különleges abból a szempontból is, hogy az elejtőkkel itt voltak a gyerekeik, s a Baranya Vadászkürt Egyesületben is itt sorakoztak a legkisebbek.
Vadászbál Villányban, a Bock pincében. Fotó: Agro Jager
27 gímtrófeát mutattunk be és 26 érem függött az agancsok között. Egy bika nem kapott érmet, de úgy hiszem, sokan elcserélték volna erősebb agancsokra is azt a rendellenes trófeát. Ilyen az élet, ilyen a vadászszerencse.
A szarvas, a gímszarvas fenntarthatósága minden bizonnyal megkerülhetetlen kérdéssé szélesedik. Egy fecske nem csinál nyarat. Itt az idő az összefogásra és a gyakorlati kutatásokra és gyakorlatorientált problémamegoldásokkal kell előállni. Az M6-os alagútjai azért épültek, hogy egy-egy élőhelyet ne vágjon át az autópálya, de most be kell látni, hogy a kerítésépítésekkel felmérhetetlen károkat fogunk okozni. Nyakunkban a sakál állományának kezelhetetlen kérdése is. Ugyan engedményeket tett a jogalkotó, könnyített a dúvad vadászatának szabályain, de ezeken a fedett, ártéri, dombvidéki, hegyvidéki erdőket fejlett technikával ellátva is nehéz lesz megvadászni és a sakált visszaszorítani.
Éjféli vendéglátásra invitálja a vendégeket Mészáros Kálmán elnök. Fotó: Agro Jager
Egy azonban már most biztos és körvonalazódik előttünk, hogy megközelítőleg 100 000 hektár vadászterület az, amelyben a legnagyobb társaságok is szerepelnek, összefogásról, közös gazdálkodásról beszélnek. Kimondva, kimondatlanul, ha úgy vesszük, civil kezdeményezésként, már-már önálló ez a program, de a vadászatra jogosultak érzik, hogy ennek keretet, ennek rámát kell adni, hogy az ormánsági, a baranyai gím ne csak nevében, hanem minőségében is megmaradjon. Ezt a munkát most kell elkezdeni, lehet, holnap már késő lesz. Ezzel a katalógussal pedig nem az a célunk, hogy megemlékezzünk arról, milyen volt az ormánsági szarvas, hanem azt, hogy megőrizve, megtartva, hova juthat el ez a csodálatos vadfajunk, nemzeti kincsünk, élő legendánk, a gímszarvas.
Tombolahúzás Villányban, a vadászbálon. Középen Hohmann Endre vadászmester, míg jobbról Mészáros Kálmán. Fotó: Agro Jager
A bál Villányban hajnalig tartott. Éjfélkor értékes tombolákat sorsoltak és ahogyan lenni szokott vadászok között, egy udvarias, jóhangulatú mulatságon vehetett részt, akik ellátogatott Villányba, a Bock Pince és Hotelba.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fotó: Agro Jager és Drávamenti Szarvas Vadásztársaság
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
