Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Balog Pista

Print Friendly, PDF & Email

Kovács Gábor visszaemlékezése:

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Részlet Kovács Gábor: A csodálatos Zselíc című könyvéből

Amikor Ropolyba költöztem, akkor ő már ott lakott. Szomszédok voltunk és hamar összebarátkoztunk. Ő mindenes volt az erdészetnél, fogatos, lovász, trófeakikészítő, fizikai munkás. Rengeteget tudott dolgozni. De szerette is a munkát, saját maga meglátta, ha valamit meg kellett csinálni vagy éppen javításra szorult. Mondom, jó viszonyban voltunk, de ez szinte elengedhetetlen, hiszen az erdő közepén ne adj’ Isten baj esetén csak egymásra számíthattunk.

Pityu sok mindenre megtanított, a kocsizástól kezdve a trófeakikészítéséig. Megtanultam tőle, hogy a tisztítandó koponyából melyik csontot távolítjuk el és melyiket hagyjuk bent. Hogyan készítünk a szarvasgyöngyfogából kedves szuvenírt a vendég számára. A mindennapok a reggeli fekete kávéval kezdődtek. Sőt, nem is reggel volt, hanem inkább még csak hajnal. Valamelyik év február 19-én a kávé felhörpintése után elindultunk az istállóhoz. Hómentes, fagyos volt az éjszaka. Bakancsaink alatt csak úgy kopogott a kemény föld.

Fotó: Kovács Gábor (2019) – A csodálatos Zselic.

– Betonoztak az oroszok. – mondta Pityu ilyenkor.

Az istállóhoz való feljárónál a kövesút mellé egy pótkocsi silót borítottak valamikor a tél elején. Ehhez a silókupachoz közeledve meresztettük a szemünket, mert még éppen, hogy csak pirkadni kezdett. Mindketten az elhullott agancsot kerestük. Az említett nap nem kerestük hiába. Egyszerre vettük észre a silón heverő agancsot amikor már csak három-négy méterre voltunk tőle. Nagy volt az öröm, jól kezdődött a reggel. Az átlagosnál gyorsabb tempóban megetettük, megitattuk a lovakat, aztán igyekeztünk körüljárni a környeket, hátha megtaláljuk a párját. Sajnos azt azonban nem nekünk hagyta el a bika.

Az erdészeti lovak azután néhány nappal kerültek Ropolyba, amikor én is odaköltöztem. Tehát még újoncok voltak, akárcsak én. Az itatás eleinte némi bonyodalommal járt, ugyanis az istállóban akkor még nem volt vezetékes víz, hanem lent a lapban volt a gémeskút – az istállótól mintegy ötven méternyire – ott szoktak inni a lovak. Újak lévén azonban az első napokban kantárral vezettük le őket és miután ittak, vissza az istállóba. Én a Madár nevű lovat vezettem, Pistra a deres Dollárt. A deres nevét egyébként előszeretettel gyakoroltattuk külföldi vendégekkel, ha azok kérdezték.

Szelíd lovaknak tűntek, de egyik alkalommal a Madár lovam kirántotta fejével együtt a zabla karikáját a kezemből, amit nem fogtam rendesen. Nem csak, hogy kirántotta, de egyúttal el is vágtatott. Ha már lúd, legyen kövér. Gondolta a ló. Lett erre kapkodás, de csak pár pillanatig, mert a lovam szépen visszatalált a helyére. Bent az állásban úgy álltak, mint a katonák. Pista szavára hol jobbra, hol balra léptek, attól függően, hogy a kollégám hol állt meg mögöttük.

– “Visekeggyetek gyerekek, mer’ máma vazsvellávaa’ kaptok ennyi” – mondta Pityu szigorúan nekik.

Miután elrendeztük a lovakat, jöttek értünk a vadászháztól és mentünk Kardosfára, vagy ki a területre az elejtett vadért. Szeptembertől nagyüzemben folyt a vadásztatás. A szarvasbikát kizsigerelte valamelyikőnk, felhúztuk az autó platójára és irány Kardosfa. Ott lehúztuk a tehetetlen testet és terítéket készítettünk, valósággal felravataloztuk a nemes vadat. Jobb oldalára fektettük, szájába utolsó falatot tettünk. Testére, a lapockára vagy a lövés sebére szintén zöld ág került, lehetőleg tölgylomb. Trófeás vadnál, tehát hím ivarúnál az ágacska tört felével a fej felé, nő ivarúnál pedig far felé irányul. Szükség esetén a zsigereléskor keletkezett vágáshoz is tettünk zöld lombot. Az agancsot lemostuk, a fejet beállítottuk. Elég színvonalas terítéket kellett készítenünk, hogy az a fényképezéshez megfeleljen.

Amíg a vendégek fényképeztek, paroláztak egymással és alkalom adtán elhangzott a Hallali, addig mi begyújtottunk a kemencékbe. Kettő volt belőle a főzőhelyiségben. Miután a vendégek kiörülték magukat levágtuk a bikák fejét, amit a főzőben megnyúztunk és a nagyja húsrészeket eltávolítottuk a koponyáról. Csak az orrán hagytuk meg a bőrt megakadályozva ezzel, hogy a kényesebb orrcsont szétfőjön. Közben jutott egy kis időnk arra is, hogy a gyöngyfogakat, amit a német grandli kifejezéssel illetünk, elkészítsük szuvenírnek. Ehhez vágtunk egy ujjnyi vastagságú tíz-tizenkét centiméter hosszú hársfavesszőt,  amelynek mindkét végét lehetőség szerint egyenes, de ellentétes, srég metszéssel bemetszést ejtettünk amibe beleékéltük a szépen megtisztított göngyfogakat. Egyiket az egyik oldalról, a másikat, a másikról.  Végül pedig egy szintén tíz-tizenöt centiméteres tuja zöld ágacskájára fektettük a vesszőt és a gyöngyfogak alatt keskeny nemzeti színű szalaggal kötöttük át. Sokkal igényesebb és színvonalasabb így átadni a vendégnek a gyöngyfogokat, mint natúr kézbe nyomni.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az ilyen gyöngyfogas szuvenírnek persze vannak másféle díszítési módjai is, de mi csak ezt alkalmaztuk. Mint már említettem, Pityu is egyedül lakott eleinte. Idővel aztán talált magának egy fiatal menyecskét, akivel össze is házasodtak. Azon a télen, amikor már a lovak vontatta hintóval vadásztatták a vendégeket az egyik akalommal behajtottak a lakás előtti útra, néhány perces pihenőre. Ez idő alatt a saroglyában fekvő, kizsigerelt vadból vér csöpögött az útra. Ez az út inkább földes volt, mint kavicsos. Amikor a pihenő után továbbhajtottak a lovakkal, addigra egészen nagy, jól látható vértócsa keletkezett. Éppen el akartam takarítani, amikor megérkeztek a szüleim látogatóba.

-Mi történt? – kérdezte anyám a vértócsára mutatva. – Á, semmi különös! – válaszoltam, hirtelen ötlettől vezérelve – csak a szomszédéknál volt egy kis perpatvar. Szóra sem érdemes. Persze édesanyámat vadásznő létére nem lehetett becsapni.

Pistáéknál sosem volt perpatvar, Pista nagyon jószívű volt, vidám és dolgos. A magához való esze bőségesen megvolt. A külföldi vendégektől még néhány német szót is megtanult. Főleg a Waldmannsheil, meg a Prosit ment nagyon. Német nyelvismerete azonban néha cserbenhagyta. Egyik alkalommal a következőket mesélte:

– A minap, amikor az egyik vendég trófeáját főztem, (mármint a vendég által lőtt vad trófeáját!) odajött a vendég és beszélgettünk.

– Hogyan beszélgettél vele? – kérdeztem. – Leginkább csak mutogattunk. – mondta.

Szóval beszélgetés közben mutogattam neki, hogy sokszor fáj a derekam. Erre a vendég bement, a vadászházba, aztán amikor újra kijött, adott valami kenőcsöt. Az asszony itthon bekente vele a derekamat, de fura mód rászáradt a bőrömre, úgy kellett lemosni. Pedig jó szaga van mondta –  a kenőcsnek de bizony a derékfájáson nem segített. Te tudsz németül – mondta nekem – olvasd már el mi van ráírva. Kért meg a szomszédom.

Megnéztem a kenőcs tubusát, amin nagy betűkkel rá volt írva, hogy Zabncreme.

-Te szerencsétlen, hiszen ez fogkrém! – mondtam nevetve. Azannyát’ neki, akkor azér’ van ilyen jó szaga neki!

Ilyen tréfák is megestek a Pityuval, aki talán a legtöbb ideig volt szomszédom, akire mindig számíthattam és viszont.

Ropolyból először Kardosfára költözött, aztán a Duna mellékére, Dunaszentgyörgyre vitte a családját, itt hagyva ismerőseit, kollegáit és a zselici erdőt, melyet maga is nagyon-nagyon szeretett.

 

Írta: Kovács Gábor (2019): A csodálatos Zselic. A szerző válogatása

 

 

Vadászat

A gyermek vadásznap nem “gyikosképző”!

Print Friendly, PDF & Email

Az OMVK közleményt adott ki:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Szervezetünk őszinte értetlenséggel szembesült azokkal a sajtóban és közösségi médiában megjelent cikkekkel, véleményekkel, amelyek – esetenként minősíthetetlen – kritikával illették a Hajdú-Bihar vármegyei Polgáron, július 18-án gyerekek részére szervezett vadászati tematikájú, egésznapos foglalkozást.

Fotó: OMVK

A gyermek vadásznapnak elnevezett program keretében a résztvevők – a teljesség igénye nélkül – természetvédelmi szakembertől tanulhattak az év emlőséről, a fokozottan védett vadmacskáról, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából pedig az év madaráról, a kerecsensólyomról. A Hortobágyi Madárpark – Madárkórház Alapítvány közreműködésével szabadon engedhettek gyógyult vörös vércsét és barna rétihéját, láthattak természetközeli környezetben preparátumokat. A vadászattal kapcsolatban hallhattak arról, miért van szükség egyes fajok védelmére és vadászati idényekre, és a terítéken elhelyezett, elejtett őzek kapcsán pedig a vadászati kultúráról, etikáról, szokásokról – amelyek révén a vadászat pont, hogy többé válik az állatok megölésénél.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A szintén felháborodást kiváltó légpuskás lövészet és az íjászat – amely foglalkozásokat szakavatott sportolók tartottak, és amelyek egyébként bármelyik falunap vagy búcsú népszerű és elmaradhatatlan elemei – csak két program volt a számos közül.

2018-ban indítottuk el „Ismerd meg a vadászokat!” elnevezésű, ifjúságnevelési és szemléletformáló, elsősorban a természetet (és nem a vadászatot!) a középpontba helyező programunkat. Azóta a vadászok saját forrásaiból 640 millió forintot fordítottunk erre. Egyebek mellett 75 millió forinttal 56 gyerekprogramot, 78 millió forinttal pedig 37 tematikus tábort támogattunk az ország különböző vármegyéiben. (Minderről részletesen a Nimród Vadászújság 2023 októberi és novemberi számában írtunk.) Szintén az ismeretterjesztést szolgálja a 2022 ősze óta negyedévente megjelenő, Kisvadász című, gyerekeknek szóló foglalkoztatófüzet-sorozatunk.

Támogattuk a Polgáron megtartott rendezvényt is, ahova egyes kommentelők szerint „a gyerekeket gyilkolni tanulni vittük”, „hobbi ölésre neveltük”. Az egyik hozzászóló érthetetlen módon és különösen ízléstelenül a Hitlerjugendhez hasonlította a résztvevőket. Ezzel szemben a gyermek vadásznapon pedagógusok, vadgazdálkodási és természetvédelmi ágazati szakértők sok, a vadászathoz nem is kapcsolódó programmal várták a 65 gyermeket és az őket kísérő 40 szülőt.

Ifjúságnevelési programunknak nem célja, hogy bárkiből vadász legyen, talán ezért az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb kezdeményezésünk. Az sokkal inkább cél, hogy a mai gyerekek szakemberektől objektíven tájékozódhassanak a természetről, az állat- és növényvilágról, az ökológia működéséről és az ember felelős szerepéről a fenntartó természetkezelésben. Ha a háborgó és gyalázkodó cikkek, kommentek szerzői jártak volna ilyen rendezvényen, talán maguk is megértenék ezt.

Végezetül ezúton is köszönetet mondunk és hálával adózunk minden hasonló rendezvény szervezőjének, közreműködő partnereinknek, az elhivatottan oktatóknak és különösen minden szülőnek, akik azonosulnak céljainkkal, és lehetővé teszik, hogy gyermekeik közelebb kerüljenek a természethez a Vadászkamara programjai révén!

Kívánjuk, hogy minden véleményt formáló ismerje meg a vadászokat, ne pedig információhiány vagy félinformációk alapján vonjanak le következtetéseket.

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Természetvédelem

Konferenciánk a KAP-ról – VIDEÓK AZ ELŐADÁSOKRÓL

Print Friendly, PDF & Email

„Élőhelyfejlesztés és élőhelyvédelem a mezőgazdasági területeken – fókuszban az agrártámogatási lehetőségek” címmel konferenciát szerveztek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottsága több éve szervez szakmai rendezvényeket, amelyeken következetesen a vadgazdálkodás és valamely társterület keresztmetszetében található témaköröket veszi górcső alá. Idén június 12-én, a Békés vármegyei Szarvason került sor az éves konferenciára „Élőhelyfejlesztés és élőhelyvédelem a mezőgazdasági területeken – fókuszban az agrártámogatási lehetőségek” címmel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) közös szervezésben.

A konferencia megnyitója. A mikrofonnál Tóth Péter. Fotó: OMVK

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Anna-ligeti központjában tartott esemény apropója evidens: a mezőgazdasági területek művelésének módja meghatározza egyebek mellett az apróvadfajok állományát, a művelés mikéntjét pedig az agrártámogatási rendszerek befolyásolhatják. Ahogy Tóth Péter, a szervező szakbizottság elnöke elmondta, az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszerének, a közös agrárpolitikának (KAP) tavaly megkezdődött költségvetési ciklusában a földhasználók számára egy sor olyan új lehetőség nyílt meg, amelyek a környezet és az élőhelyek szempontjából is kedvező változásokat tehetnek lehetővé. A támogatások fejében önként vállalt kötelezettségek teljesítésével tehát a gazdálkodók érdemben változtathatnak az agrárélőhelyek állapotán, minőségén. A kulcs a földhasználók önkéntessége: így a társágazatoknak – természetvédelemnek, vadgazdálkodásnak – partnerként tekintve a gazdálkodókra meg kell győzniük őket a vállalások előnyeiről. Ehhez adott részletes ismereteket a szarvasi rendezvény, amelyen gyakorlattal és rálátással rendelkező szakemberek osztották meg tapasztalataikat.

A résztvevőket elsőként a házigazda, dr. Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója köszöntötte. Kiemelte, hogy a vadgazdálkodás és természetvédelem egyik közös platformja egyértelműen az élőhelyfejlesztés. Személyes tapasztalataiból, emlékeiből a többi között felidézte azt is, hogy a ’80-es évek burgenlandi kultúrsivatagjai az agrárium fejlődésével nálunk is leváltották a biológiai sokféleségnek kedvezőbb mezőgazdasági struktúrát. A folyamat megállításához, de legalábbis lassításához van szükség olyan rendezvényekre, mint a kamara és az MME konferenciája.

Balczó Bertalan, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében szintén üdvözölte a kezdeményezést. Ismertetve a nemzeti park igazgatóságok élőhelyfejlesztésben elért eredményeit – ezek közül kiemelve a kerecsensólyom és a túzok védelmét – felajánlotta az igazgatóságok és a szaktárca tapasztalatait, hogy a jövőben például a nemsokára induló, új Agrár-környezetvédelmi Program nagyobb hatékonysággal futhasson. Ebben nagy szerepet játszhatnak azon szakértők, akik mára több tízezer helyszíni ellenőrzést tudhatnak a hátuk mögött, és többezer gazdálkodóval beszéltek, megismerve hozzáállásukat, tapasztalataikat.

Bajdik Péter, a vadászkamara főtitkára emlékeztetett: az elmúlt években a konferenciasorozat keretében a szakbizottság és partnerei foglalkoztak a zöldítés hatásaival, a vízgazdálkodással, a vizes élőhelyek helyzetével, valamint a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével végzett kaszálással. Az adott rendezvény témáinak fontosságát a klímaváltozás adja, amely miatt egyre több gazdálkodó keres alternatív bevételi forrásokat: amelyek a KAP forrásai is lehetnek.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ha élnek ezekkel, a biodiverzitást is erősítik, ami az apróvadfajoknak szintén kedvez. Emlékeztetett: a Vadászkamara saját forrásait is hadrendbe állítja a cél érdekében: az Országos Vadgazdálkodási Alapból az elmúlt években milliárdos nagyságrendű finanszírozást biztosított a vadgazdálkodóknak élőhelyfejlesztésre. Gondolatai zárásaként úgy fogalmazott: az esemény lehet az első lépés egy olyan tanácsadói hálózat létrehozására, amelyben minden érdekelt szakterület képviseltetheti magát.

Dr. Halmos Gergő, az idén 50 éves MME ügyvezető igazgatója elmondta: a szervezet figyelemmel kísérte a mezőgazdasági területeken az EU-csatlakozást követően tapasztalt változásokat. Nem meglepő módon Magyarországon is az steril élőhelyi környezet alakult ki, amely évtizedekkel korábban már tagországokban. Hozzátette: még azzal együtt is, hogy az elmúlt időszakban javult a helyzet, igen messze vagyunk az uniós csatlakozás előtti állapotoktól. Megjegyezte: a nehezen követhető a társadalmi változásokat is fontos megérteni, hogy meg lehessen határozni, mily módon motiválhatók a földhasználók a KAP-os lehetőségek kihasználására. Az MME a maga részéről kezdetektől igyekszik közreműködni a szakpolitikában, a szemléletformálásban, és mindezt partnerekkel – így a vadászkamarával – együttműködésben teszi, hiszen a közös munka hatékony, még ha nem is mindig és minden témában jutnak közös nevezőre. A konferenciáról szólva leszögezte: az nem az egyes szakterületekről szól, sokkal inkább a jövőnkről, a fenntarthatóság megteremtéséről.

A konferencia előadásai teljes egészükben visszanézhetők (forrás: az MME YouTube csatornája)

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Óvatosan az utakon! ŐZEK!

Print Friendly, PDF & Email

Augusztus közepéig tart az őzek párzása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A következő egy hónapban a szokottnál is figyelmesebben kell közlekedniük az autósoknak, ugyanis augusztus közepéig tart az őzek párzása. A vadásznyelven üzekedésnek nevezett időszakban ezek az állatok sokkal gyakrabban jelennek meg a közutakon!

Az európai őz párzási viselkedése során az őzbakok kergetik a sutákat vagy a konkurenciaharc során egymást. Ilyenkor a szokásosnál aktívabbak, nagyobb területen mozognak – akár napközben is. Lévén hazánk legnagyobb egyedszámú (a becslések szerint több mint 369 ezres a faj állománya) és legelterjedtebb nagyvadfattjáról van szó, gyakorlatilag az egész ország területén számíthatunk felbukkanásukra a közúton, ami fokozott balesetveszélyt jelent körülbelüljúlius második felétől augusztus közepéig. Ezt igazolják a statisztikai adatok is: az évi mintegy 7400 nagyvadelütésnek 78%-ánál őzet gázolnak, jó részét az üzekedés alatt. (Statisztikai adatok forrása: Országos Vadgazdálkodási Adattár).

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara arra kéri a gépkocsivezetőket, hogy a következő hetekben fokozott óvatossággal közlekedjenek! Az alábbiak betartásával jelentősen csökkenhet a vad- és gépjármű ütközések száma.

  • Indokolt esetben (rossz látási viszonyok, rosszul belátható útszakasz) közlekedjenek lassabban a megengedett sebességnél!
  • Az őz nem jár egyedül: ha egy átszaladt előttünk, még mindig ne gyorsítsunk, szinte biztosan másik is követi!
  • Amennyiben a vadelütés elkerülhetetlen, akkor vészfékezzünk és készüljünk fel az ütközésre, de semmiképp se rántsuk félre a kormányt! Máskülönben letérhetünk az útról vagy átsodródhatunk a szembejövő sávba!
  • Végezetül: a vadveszélyt jelző közlekedési táblák ebben az időszakban nem nyújtanak elegendő támpontot a vezetőknek a vad várható felbukkanása tekintetében, hiszen az őzek nem a megszokott rutinjuknak megfelelően mozognak a területen.

A vadelütésekre vonatkozó szabályozásról itt írtunk honlapunkon egy tavalyi jogszabályváltozás nyomán.

Forrás: Országos Magyar Vadászati Védegylet- Országos Magyar Vadászkamara

 

Tovább olvasom