Vadászat
Vaddisznók között 2.
Kovács Gábor élménybeszámolója:
Részlet Kovács Gábor: A csodálatos Zselíc című könyvéből
Sok időt töltöttem el a vaddisznók között, de nem csak a disznóskertben, hanem külső, szabad területen is. Főleg hajtások alkalmával voltunk igazán közöttük.
Ütemesen, de halkan ballagtam a libasorban vonuló hajtók között. Egy domboldalon meneteltünk felfelé Márcadó környékén a fél lábszárig érő hóban. Jobbról szálas, öreg gyertyános, balról sűrű fenyves. Időnként a vadászat vezetője, vagy a főhajtó meg-megállt egy pillanatra, jelezve, hogy egy hajtó itt várakozzon. Mire a gerinc közelébe értünk, mögöttem elfogyott majdnem mindenki. Majd én következtem a leállással. Sűrű, fehér párát lihegve maradtam helyben. Lenézve a domboldalba, ahonnét jöttünk, hosszú sorban, ember alkotta lánc. Az emberek között húsz-harminc méter a távolság.

Forrás: Kovács Gábor – A csodálatos Zselic
A hó vastagon megült az ágakon, fehérség borított mindent. Még madár sem szólt, szinte teljes a csend. Csak egy-két halk köhintés, egy-egy szó hagyja el az emberek száját. A sűrűn nőtt, négy-őt méteres fenyőfák alatt félhomály van és rengeteg szederindabokor.
Indulás! kiáltja el magát a hajtók vezetője.
– Indulás, indulás! – adják egymásnak a szót a hajtók.
Az emberek egyszerre nyomulnak be a fenyvesbe.
– Csak lassan, me’ sürü! – szólt valaki a sor közepéről.
-Hopp-hopp! – volt rá a válasz. -Hopp-hopp, kipp-kopp. – zajonganak a hajtók.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az első tüskés részen átverekedve magam, ráakadtam egy disznóváltóra. Megörültem neki, noha, csak hajlott testtartásban lehet rajta közlekedni, ráadásul nem feltétlenül jelent életbiztosítást. A felettem összefonódó ágakról előszeretettel hullott a hó a nyakamba. Miután egy szederindaág leemelte kalapomat a fejemről, nem kaptam vissza szép szóval, sőt, még a kezem is beleakadt a szövevénybe. Nagy nehezen kiszabadítottam magam. A váltó egyre szűkebb lett. Már csak négykézláb voltam képes előre nyomakodni. Hirtelen ágroppanást hallottam jobbra előttem tíz-tizenöt lépésnyire. Füleltem egy-két pillanatig, majd én is hoppogtam egyet. Akkor bújt ki a sűrű alól négykézláb a szomszéd hajtó. Észrevett, intettünk egymásnak. Ez ám a sürü kolléga! – mondja ő.
– Az a jó. – válaszoltam, majd tovább nyomultam előre a rengetegbe.
Minden második lépésnél tüske szaladt vagy a tenyerembe vagy a térdembe. A kesztyűm természetesen már rég elázott. Éppen lehetőségem volt felegyenesedni, amikor a kutyák elkezdtek balra előttem nem messze ugatni. Közben megmozdult velem szemben is a szederindabokor Erre kitört a lárma, az ováció. Minden hajtó kiabált torkaszakadtából.
Disznó neee’, fogd meg kutya!
-Hopp-hopp!

Forrás: Kovács Gábor – A csodálatos Zselic
A foxik vadul ugatták az előttünk felkelő kondát. Az egyik disznót megcsiphették, mert felvisított. De egy másodperc múlva, dühös röfögés, kutyavonyítás, ugatás keveredése hallatszott. Úgy tűnt, mintha megmozdult volna az egész erdő. Bal oldali szomszédom egy fiatal fenyőfát rázott izgalmában – vagy félelmében? – miközben torkaszakadtából kiabált. Hol a disznók becstelen felmenőit emlegette. hol a kutyákat biztatta. Miután szűnni kezdett a zaj, úgy tűnt, a kondát sikerült előre mozdítani. Néhány pillanat múlva a puskás soron szabadult el a pokol. Olyan fegyverropogást produkáltak a leállók, akárcsak háborúban lettek volna.
-Most értek oda – mondta a szomszédom.
Mint csatát vesztett hadsereg, úgy értünk ki az erdőből. Tüskekarcolások, összeszabdalt arcok, sebek, szaggatott, tépett ruhák mindenkin. A következő erdőrész már szerencsére nem volt ennyire sűrű. Na, azért táncolni itt sem lehetett, de a szederindával teli fenyveshez képest valóságos áldás. Mire ebből az erdőrészből kiértünk, már dél felé köze ledett az idő.
A vendégeket kényelmes terepjáró autóval összeszedték és elvitték őket a kardosfai vadászházba ebédelni. Mi hajtók, a jó öreg UAZ-zal mentünk az úgynevezett enyezdi barakkhoz, ahol már nagy máglya égett. Mielőtt nekiálltam volna a magammal hozott szendvicsnek, kizsigereltem néhány sorstársam segítségével a délelőtt terítékre került disznókat. Amikor végeztünk, gyors kézmosás a hóban aztán ebéd.
Úgy húzódott mindenki a máglyához, mint kívánós, tüzes menyecske szeretőjéhez. Sok beszélgetést, még több adomát és ugratást lehetetlen végighallgatni.
Aki nem figyelt oda és túlságosan szeretni akarta a tüzet, annak könnyen kiégett a kabátja, nadrágja, esetleg megolvadt a csizmája. Az átázott, nyirkos ruhák úgy gőzölögtek a jótékony meleg hatására, mint a tó felszíne a nyári hajnalokon.
Az ebédidőnek hamarosan vége lett. Indulni kellett a délutáni hajtásra. Egy fiatal bükköst zörgettünk meg, ami nem sokkal maradt el sűrűség tekintetében a délelőtti fenyvesétől. Itt azért mégis valamivel nagyobb távolságokra lehetett látni. De a szederindából, iszalagból és más egyéb mozgást akadályozó bokorból nem volt hiány. Már a fiatalos közepén jártunk, amikor szarvas csapat mozdult meg előttünk. Nagy robajjal, recsegés, ropogás közepette távolodtak. A hajtók egyre csak hopp-hoppoztak, a kutyák ugattak és némelyik a szarvasok nyomába eredt. De persze nem tudták tartani a lépést a gyors lábú gímekkel. Alig szűnt meg a csörtetés, újabb hangzavar kelt szárnyra. A hajtósor túlsó végén, alighanem vaddisznót vertek fel. Ezt, csak a hangorkán erejéből tudtam feltételezni, mert csak szófoszlányok értek el hozzám. Meg a kutyák ugatása.
Hajtás megáll! – kiabált a hajtás vezető.
Az utasítás szájról szájra ment. Mindenki megállt és feszülten hallgatóztunk. Nagy tülekedés lehetett a túloldalon. Kutyák csaholtak, hajtók kiabáltak. Mondom, csak szófoszlányok értek el hozzám, de ahhoz elég volt, hogy tudjam, nem éppen szalonképes kifejezéseket használnak.
Néhány percnyi várakozás után, mikor már szűnőben volt a csatazaj, újra elindultunk. Mire nagy nehezen kivergődtünk a sűrűből, már lefelé hajlott a téli nap. Egész végig felhők takarták, de most kíváncsian kibújt és végignézett a havas tájon. Gyenge volt, mint az erőtlen öregember.
Egy autó összeszedte a vendégeket, másik néhány pedig a hajtókat és az elejtett vaddisznókat. A kardosfai vadászháznál újból lehúzkodtuk a disznókat a kocsi platójáról. Egy-egy példány akkora volt, mint egy kisebb medve. Mindenki szorgalmasan tette a dolgát, a hajtók nagy része a terítékre vonszolta a vadsertéseket, ahol jobb oldalára, vagy hasra lettek fektetve. Más emberek fenyőágakat hordtak és helyeztek el a teríték körül. Megint mások a disznók szájába és a testre tettek egy-egy fenyőgallyacskát. Én a sorok között járkálva számoltam és írtam fel egy papírra a mai nap eredményeit. A legnagyobb kanok nyilván az első sorba, a díszhelyre kerültek, majd azokat követték a kocák és végül a süldők, esetleg malacok. A szorgalmas összmunkának köszönhetően perceken belül elkészült a teríték. A vezető utasítására begyújtották a kettő, esetleg négy máglyát és sorba álltunk a teríték szélén.
Mialatt az ilyenkor szokásos köszönőbeszédek, jelentések folytak, a máglyában álló fadorongok fokozatosan megadták magukat az egyre növekvő lángnyelveknek. Pattogva, ropogva vették tudomásul az elkerülhetetlen sorsukat. A tűz emésztette dorongokból izzó zsarátnokok repültek a sötét égbolt felé, mint mennyekbe szálló lelkek. Néhány pillanatra megszűnt a szó, csak a hasábok pattogtak. Az egyik vadász szájához emelte hangszerét és a kürtszó belehasított a sötét éjszakába. A dallamok a sikeres vadászatot hirdették, egyúttal búcsút intettek az elszállt lelkeknek, megszűnt életeknek és a mának.
Írta: Kovács Gábor (2019): A csodálatos Zselic. A szerző válogatása
Vadászat
Itt a Vadászkamara négyéves feladatterve!
A Vadászkamara jelenlegi választási ciklusának stratégiai terveiről is egyeztetett a szervezet elnöksége a márciusi országos tisztújítást követő első ülésén. A tanácskozáson, amelyre a köztestület hatvani székhelyén, a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeumban került sor május 7-én, egyebek mellett a szervezet különböző projektjeinek finanszírozásáról, a megújult bizottságok és szakbizottságok tagjairól, feladatterveiről és a 2027-es Vadászkürt Európa-bajnokság magyarországi megrendezéséről is döntés született.

Fotó: OMVK
Az ülésen dr. Jámbor László elnök mindenekelőtt köszöntötte az új elnökségi ciklus első ülésén a testület tagjait. Leszögezte, hogy a vadászati érdekképviselet többévtizedes múltra tekint vissza, amely során a vadgazdálkodást, vadászatot és mindenekelőtt a vadászokat szolgáló érdekképviseleti tevékenységet helyezte az előtérbe. Ezt a munkát kívánja folytatni a Vadászkamara, amelynek során szép számmal sorakoztak kézzelfogható eredmények. Ezek közül is kiemelkedik a vadgazdálkodást segítő pályázati rendszer (korábban az Országos Vadgazdálkodási Alap, idéntől a Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer) és az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési program fenntartása. Ez utóbbihoz kapcsolódó hatalmas eredmény, hogy 2026-ban már minden vármegyében működni fog a programot szolgáló, megfelelő infrastruktúrával rendelkező ifjúsági központ a kamara égisze alatt.
Feladatterv 2026-2030
Az elnök emlékeztetett: a köztestület vezetése minden választás után az egész ciklusra szóló feladattervet határoz meg, így a jelenlegi, 2026-2030-as ciklusra szóló célkitűzéseket a legelsők között tárgyalja a testület. A listában szerepel egyebek mellett
- az ifjúsági program frissítése, fejlesztése,
- a hivatásos vadászi szakma jövőképének kialakítása és művelőinek segítése, megbecsültségük erősítése (érintve a szakképzést is),
- külön figyelmet érdemel a sportvadászképzés újragondolásának előmozdítása,
- nemkülönben hangsúlyos a vadászetikai előírások – a kamara Etikai Kódexének és Etikai Szabályzatának – aktualizálása,
- külön pont a feladattervben a vaddal, illetve a vadállománnyal összefüggésben felmerülő társadalmi igények kezelése.
Mindezeken túl az elmúlt években is adott vagy elindított feladatok sem szorulhatnak háttérbe: ilyen a közreműködés az ágazatot érintő jogszabályváltozásokban, az aktív kapcsolattartás a társszervezetekkel, a kényelmi szolgáltatások fejlesztése és az adminisztrációcsökkentés, vagy éppen a szervezet munkáját, eredményeit és a vadgazdálkodás, vadászat jelentőségégét bemutató kommunikációs tevékenység fenntartása.
A feladatterv teljes egészében elérhető ide kattintva.
Az elnökség döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak idei felosztásról és a kapcsolódó, területi szervezetek által benyújtott pályázatok támogatásáról is. Így az ifjúságnevelési programhoz kapcsolódó kezdeményezésekre a központi költségvetésből országosan 166,4 millió forintot fordít az érdekképviselet, a hivatásos vadászok szakmai felkészültségét és munkafeltételeiket javító programokra 77,2 millió forintot. Országos programokra – köztük a szeptember 5-én, Fejér megyében, a Pákozdi Pagony Vadaspark és Arborétumban rendezendő Országos Vadásznapra, a Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenyére és a CACT Vizsla Főversenyre – 34,5 millió forintot szán a kamara központja, szakmai kiadványokra – egy átfogó vadászati kinológiai kötetre és egy vadászati kiállításokat és emlékhelyeket bemutató könyvre – 15,5 milliót, kutatási programokra pedig 10 milliót.
A szervezet központja az Alapszabályban meghatározott bizottságokat is működtet. Ezek elnökeit és (néhány Alapszabályban rögzített esetben) tagjait a márciusi Küldöttközgyűlés választotta meg. Azonban a Jogi, a Vadászati Hagyományokat Ápoló és Kulturális, valamint a Pénzügyi és Gazdálkodási Bizottság tagjairól – az ő felkérésükről – az elnökség hoz döntést. Emellett szakbizottságokat is létrehozhat, illetve – a tagok újbóli felkérését követően – tarthat fenn az országos tisztújítás után. A jelenlegi ciklusban így Fegyverügyi és Vadászlövész, Kinológiai, Oktatási, valamint Természetvédelmi Szakbizottság segítheti az Elnökség munkáját, amely egyúttal a testületek feladat- és költségtervéről is szavazott. Dr. Jámbor László elnök hangsúlyozta: a korábbiaknál komolyabb szerepet szán ezen javaslattevő, véleményező és szaktanácsadó grémiumoknak a következő években. (A személyi összetételről honlapunkon olvashat.)
Az egyeztetésen döntés született arról is, hogy 2027 őszén hazánk rendezi meg a Vadászkürt Európa-bajnokságot. Erre kétévente kerül sor, és a jövő évi lesz az ötödik. Hazánk szerepvállalását – amelyet tavaly a Vadászati Kulturális Egyesület kezdeményezett – az is indokolttá teszi, hogy a Magyarországot képviselő Vadászkamara Kürtegyüttes eddig háromszor nyerte meg az EB-t. A grandiózus eseményhez, amely mintegy 400 ember részvételével zajlik, a Vadászkamara biztosíthatja a szervezési és infrastrukturális hátteret (a lebonyolítás művészi feladata a külföldi versenyirodára tartozik).
Az „Egyebek” napirendi pont keretében többen jelezték, hogy az idén indult új, az Országos Vadgazdálkodási Alapot váltó, immár vármegyei szinten bonyolított Vadgazdálkodási Pályázati Rendszerrel kapcsolatban igen pozitívak a visszajelzések a vadászatra jogosultak részéről. Ezzel együtt az első pályázati év zárultával a köztestület területi szervezeteinek okvetlenül egyeztetniük kell a tapasztalataikat, és szükség esetén finomhangolni a rendszert.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Jól teljesítettek a VAV vizsgán a kutyák és vezetőik
A Veszprém vármegyei Vadászkamara utánkeresés VAV vizsgát tartott május 9-én Dabronyban.
A Veszprém vármegyei Vadászkamara utánkeresés VAV vizsgát tartott május 9-én Dabronyban.
A csapafektetést kora reggel a vadászházhoz közeli erdőben a bírók végezték el, a mesterséges vércsapa kialakítása a VAV-szabályzatban előírtak szerint történt. A csapák egymástól több mint 100 méterre kerültek kialakításra azért, hogy ne befolyásolja a kutyák munkáját a szomszédos vércsapa.

Fotó: OMVK
A versenyzők a regisztráció és adategyeztetés után a vadászház udvarában kaptak eligazítást, majd pedig közösen kimentünk a dabronyi erdőbe, ahol a vizsga zajlott. Először a fegyelmi gyakorlatok következtek: láb mellett követés, elfektetés, viselkedés lövésre. Utána egyesével indultak a kutyák és vezetőik a sorszámuk szerinti vércsapán. Itt jelezni kellett a rálövés helyét, ezt követően indult a vezetékmunka. A vércsapán több helyen, mesterségesen alakítottak ki a bírók sebágyat, melyet a kutyának és vezetőjének jelezni kellett. A vezeték munkát nehezítették a vércsapán alkalmazott ,,törések”, ami azt jelentette, hogy az egyenes vonaltól eltérő szögben folytatódott a vércsapa, ezzel imitálva a sebzett vad viselkedését. A vizsgán több fajta képviseltette magát, volt tacskókopó, szálkásszőrű tacskó és véreb is. Természetesen mindegyik fajta egészen máshogy keresett, míg a tacskók vehemensebben, a tacskókopó és a véreb megfontoltabban végezte a munkáját. Érdekes volt látni mennyire más karakter volt minden kutya. A végeredmény viszont dicséretes volt, hiszen minden kutya megtalálta a ,,lőtt vadat” így felkerült a töret a kutya nyakörvére és a vezető kalapjára egyaránt.

Fotó: OMVK
A vizsga végén a bírók elvégezték a kiértékelést, megtörtént a pontok összesítése, melynek alapján valamennyi kutya eredményes utánkeresés VAV vizsgát tett. Maróti Béla vezetőbíró ismertette az elért pontszámokat és egyesével értékelte a kutyák és vezetőik munkáját. Ahol kellett, kritikát is megfogalmazott, de minden esetben segítő szándékkal, hogy a kutya munkáján a későbbiekben tovább lehessen javítani. Köszönjük a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaságnak, Pap Gyula elnök úrnak, hogy biztosították a vizsga lebonyolításához a helyszínt. Köszönet Bedő Gábor fővadásznak a szervezésért, Maróti Béla és Varga Sándor VAV bíróknak a munkájáért, köszönet Szentesi Józsefnek a vizsga lebonyolításában vállalt szerepéért.
Forrás: Takács András titkár – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Észak-Rajna–Vesztfália: az új ASP-fertőzések miatt kibővítették a korlátozási övezeteket Grissenbach térségében
Az afrikai sertéspestis (ASP) tovább terjed Dél-Észak-Rajna–Vesztfáliában.
Az afrikai sertéspestis (ASP) tovább terjed Dél-Észak-Rajna–Vesztfáliában. Több új, vaddisznóknál kimutatott ASP-eset után az észak-rajna–vesztfáliai mezőgazdasági minisztérium elrendelte az I-es és II-es korlátozási zónák kiterjesztését a Siegen-Wittgenstein, Olpe és Hochsauerland járásokban.

Az újonnan azonosított afrikai sertéspestis-esetek miatt kibővítik a korlátozási övezeteket Észak-Rajna–Vesztfáliában. Fotó: Wild und Hund
Az intézkedés előzménye, hogy a május elsejei hosszú hétvégén Netphen-Grissenbach közelében egy elhullott vaddisznót találtak, amelynél pozitív lett az ASP-vizsgálat. A Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi Minisztérium most arról számolt be, hogy csütörtökön (május 7-én) további három elhullott vaddisznót is találtak Grissenbach térségében. Az arnsbergi Westfaleni Vegyi és Állategészségügyi Vizsgálóhivatal (CVUA) ezeknél a tetemeknél is megerősítette az afrikai sertéspestis jelenlétét.
Intenzív tetemkeresés Siegen-Wittgenstein térségében
A Grissenbach környéki területen jelenleg intenzív keresést folytatnak további elhullott vaddisznók után. A cél az, hogy a járvány további terjedését minél korábban megakadályozzák.
A hatóságok nyomatékosan kérik a kirándulókat, vadászokat és erdőlátogatókat, hogy a megtalált elhullott vaddisznókhoz semmiképpen ne nyúljanak hozzá, hanem haladéktalanul értesítsék az illetékes járási állategészségügyi hivatalt. Az állatok begyűjtését kizárólag speciálisan képzett szakemberek végezhetik.
Forrás: Wild und Hund
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131











