Vadászat
Vaddisznók között 2.
Kovács Gábor élménybeszámolója:
Részlet Kovács Gábor: A csodálatos Zselíc című könyvéből
Sok időt töltöttem el a vaddisznók között, de nem csak a disznóskertben, hanem külső, szabad területen is. Főleg hajtások alkalmával voltunk igazán közöttük.
Ütemesen, de halkan ballagtam a libasorban vonuló hajtók között. Egy domboldalon meneteltünk felfelé Márcadó környékén a fél lábszárig érő hóban. Jobbról szálas, öreg gyertyános, balról sűrű fenyves. Időnként a vadászat vezetője, vagy a főhajtó meg-megállt egy pillanatra, jelezve, hogy egy hajtó itt várakozzon. Mire a gerinc közelébe értünk, mögöttem elfogyott majdnem mindenki. Majd én következtem a leállással. Sűrű, fehér párát lihegve maradtam helyben. Lenézve a domboldalba, ahonnét jöttünk, hosszú sorban, ember alkotta lánc. Az emberek között húsz-harminc méter a távolság.
Forrás: Kovács Gábor – A csodálatos Zselic
A hó vastagon megült az ágakon, fehérség borított mindent. Még madár sem szólt, szinte teljes a csend. Csak egy-két halk köhintés, egy-egy szó hagyja el az emberek száját. A sűrűn nőtt, négy-őt méteres fenyőfák alatt félhomály van és rengeteg szederindabokor.
Indulás! kiáltja el magát a hajtók vezetője.
– Indulás, indulás! – adják egymásnak a szót a hajtók.
Az emberek egyszerre nyomulnak be a fenyvesbe.
– Csak lassan, me’ sürü! – szólt valaki a sor közepéről.
-Hopp-hopp! – volt rá a válasz. -Hopp-hopp, kipp-kopp. – zajonganak a hajtók.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az első tüskés részen átverekedve magam, ráakadtam egy disznóváltóra. Megörültem neki, noha, csak hajlott testtartásban lehet rajta közlekedni, ráadásul nem feltétlenül jelent életbiztosítást. A felettem összefonódó ágakról előszeretettel hullott a hó a nyakamba. Miután egy szederindaág leemelte kalapomat a fejemről, nem kaptam vissza szép szóval, sőt, még a kezem is beleakadt a szövevénybe. Nagy nehezen kiszabadítottam magam. A váltó egyre szűkebb lett. Már csak négykézláb voltam képes előre nyomakodni. Hirtelen ágroppanást hallottam jobbra előttem tíz-tizenöt lépésnyire. Füleltem egy-két pillanatig, majd én is hoppogtam egyet. Akkor bújt ki a sűrű alól négykézláb a szomszéd hajtó. Észrevett, intettünk egymásnak. Ez ám a sürü kolléga! – mondja ő.
– Az a jó. – válaszoltam, majd tovább nyomultam előre a rengetegbe.
Minden második lépésnél tüske szaladt vagy a tenyerembe vagy a térdembe. A kesztyűm természetesen már rég elázott. Éppen lehetőségem volt felegyenesedni, amikor a kutyák elkezdtek balra előttem nem messze ugatni. Közben megmozdult velem szemben is a szederindabokor Erre kitört a lárma, az ováció. Minden hajtó kiabált torkaszakadtából.
Disznó neee’, fogd meg kutya!
-Hopp-hopp!
Forrás: Kovács Gábor – A csodálatos Zselic
A foxik vadul ugatták az előttünk felkelő kondát. Az egyik disznót megcsiphették, mert felvisított. De egy másodperc múlva, dühös röfögés, kutyavonyítás, ugatás keveredése hallatszott. Úgy tűnt, mintha megmozdult volna az egész erdő. Bal oldali szomszédom egy fiatal fenyőfát rázott izgalmában – vagy félelmében? – miközben torkaszakadtából kiabált. Hol a disznók becstelen felmenőit emlegette. hol a kutyákat biztatta. Miután szűnni kezdett a zaj, úgy tűnt, a kondát sikerült előre mozdítani. Néhány pillanat múlva a puskás soron szabadult el a pokol. Olyan fegyverropogást produkáltak a leállók, akárcsak háborúban lettek volna.
-Most értek oda – mondta a szomszédom.
Mint csatát vesztett hadsereg, úgy értünk ki az erdőből. Tüskekarcolások, összeszabdalt arcok, sebek, szaggatott, tépett ruhák mindenkin. A következő erdőrész már szerencsére nem volt ennyire sűrű. Na, azért táncolni itt sem lehetett, de a szederindával teli fenyveshez képest valóságos áldás. Mire ebből az erdőrészből kiértünk, már dél felé köze ledett az idő.
A vendégeket kényelmes terepjáró autóval összeszedték és elvitték őket a kardosfai vadászházba ebédelni. Mi hajtók, a jó öreg UAZ-zal mentünk az úgynevezett enyezdi barakkhoz, ahol már nagy máglya égett. Mielőtt nekiálltam volna a magammal hozott szendvicsnek, kizsigereltem néhány sorstársam segítségével a délelőtt terítékre került disznókat. Amikor végeztünk, gyors kézmosás a hóban aztán ebéd.
Úgy húzódott mindenki a máglyához, mint kívánós, tüzes menyecske szeretőjéhez. Sok beszélgetést, még több adomát és ugratást lehetetlen végighallgatni.
Aki nem figyelt oda és túlságosan szeretni akarta a tüzet, annak könnyen kiégett a kabátja, nadrágja, esetleg megolvadt a csizmája. Az átázott, nyirkos ruhák úgy gőzölögtek a jótékony meleg hatására, mint a tó felszíne a nyári hajnalokon.
Az ebédidőnek hamarosan vége lett. Indulni kellett a délutáni hajtásra. Egy fiatal bükköst zörgettünk meg, ami nem sokkal maradt el sűrűség tekintetében a délelőtti fenyvesétől. Itt azért mégis valamivel nagyobb távolságokra lehetett látni. De a szederindából, iszalagból és más egyéb mozgást akadályozó bokorból nem volt hiány. Már a fiatalos közepén jártunk, amikor szarvas csapat mozdult meg előttünk. Nagy robajjal, recsegés, ropogás közepette távolodtak. A hajtók egyre csak hopp-hoppoztak, a kutyák ugattak és némelyik a szarvasok nyomába eredt. De persze nem tudták tartani a lépést a gyors lábú gímekkel. Alig szűnt meg a csörtetés, újabb hangzavar kelt szárnyra. A hajtósor túlsó végén, alighanem vaddisznót vertek fel. Ezt, csak a hangorkán erejéből tudtam feltételezni, mert csak szófoszlányok értek el hozzám. Meg a kutyák ugatása.
Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!
Hajtás megáll! – kiabált a hajtás vezető.
Az utasítás szájról szájra ment. Mindenki megállt és feszülten hallgatóztunk. Nagy tülekedés lehetett a túloldalon. Kutyák csaholtak, hajtók kiabáltak. Mondom, csak szófoszlányok értek el hozzám, de ahhoz elég volt, hogy tudjam, nem éppen szalonképes kifejezéseket használnak.
Néhány percnyi várakozás után, mikor már szűnőben volt a csatazaj, újra elindultunk. Mire nagy nehezen kivergődtünk a sűrűből, már lefelé hajlott a téli nap. Egész végig felhők takarták, de most kíváncsian kibújt és végignézett a havas tájon. Gyenge volt, mint az erőtlen öregember.
Egy autó összeszedte a vendégeket, másik néhány pedig a hajtókat és az elejtett vaddisznókat. A kardosfai vadászháznál újból lehúzkodtuk a disznókat a kocsi platójáról. Egy-egy példány akkora volt, mint egy kisebb medve. Mindenki szorgalmasan tette a dolgát, a hajtók nagy része a terítékre vonszolta a vadsertéseket, ahol jobb oldalára, vagy hasra lettek fektetve. Más emberek fenyőágakat hordtak és helyeztek el a teríték körül. Megint mások a disznók szájába és a testre tettek egy-egy fenyőgallyacskát. Én a sorok között járkálva számoltam és írtam fel egy papírra a mai nap eredményeit. A legnagyobb kanok nyilván az első sorba, a díszhelyre kerültek, majd azokat követték a kocák és végül a süldők, esetleg malacok. A szorgalmas összmunkának köszönhetően perceken belül elkészült a teríték. A vezető utasítására begyújtották a kettő, esetleg négy máglyát és sorba álltunk a teríték szélén.
Mialatt az ilyenkor szokásos köszönőbeszédek, jelentések folytak, a máglyában álló fadorongok fokozatosan megadták magukat az egyre növekvő lángnyelveknek. Pattogva, ropogva vették tudomásul az elkerülhetetlen sorsukat. A tűz emésztette dorongokból izzó zsarátnokok repültek a sötét égbolt felé, mint mennyekbe szálló lelkek. Néhány pillanatra megszűnt a szó, csak a hasábok pattogtak. Az egyik vadász szájához emelte hangszerét és a kürtszó belehasított a sötét éjszakába. A dallamok a sikeres vadászatot hirdették, egyúttal búcsút intettek az elszállt lelkeknek, megszűnt életeknek és a mának.
Írta: Kovács Gábor (2019): A csodálatos Zselic. A szerző válogatása
Vadászat
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
A 6 mm Creedmoor első komoly próbáján. Sáfár Ferenc vadőr 165 méterről ejtett el egy vaddisznókant Hornady Precision Hunter lőszerrel.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Hosszas várakozás és több sikertelen próbálkozás után került Sáfár Ferenc kezébe egy 6 mm Creedmoor tölténnyel szerelt golyós puska, amellyel nem sokkal később egy vaddisznókant sikerült terítékre hoznia. Igaz, aranysakálra vártam – mesélte az Agro Jager érdeklődésére Sáfár Ferenc, aki Izsák környékén teljesít szolgálatot, hiszen hivatását tekintve nem más, mint egy vérbeli vadőr.
6 mm-es Creedmoor lőszerem helyben marasztalta a vaddisznómat. Fotó: Sáfár Ferenc / Agro Jager
Hat hónapot várt a 6 mm Creedmoorra
– Eredetileg egy .224 Valkyrie kaliberű fegyvert szerettem volna vásárolni, második választásként pedig a .22 Creedmoort szemeltem ki. Ám a két kiszemelt kaliber egyikét sem tudták beszerezni, és mintegy hat hónap elteltével végül rátaláltam a 6 mm Creedmoorra, amelyet legyártottak számomra.
Bár elsősorban .22-es kaliberben gondolkodtam, már akkor is csak a 6 mm Creedmoor megrendelésére nyílt lehetőségem. Mire a fegyver megérkezett a helyi vadászboltba, kiderült, hogy időközben egy .224 Valkyrie is elérhetővé vált. Sebaj! Mivel azonban már a kezemben volt a fél éve rendelt puskám, a 6 mm-es kalibernél maradtam. Döntésemet később egyáltalán nem bántam meg!
Agro Jager – a magyar vadászat online otthona
Tartalmak 1999-től
Aranysakálra készült
Az ominózus kant március 25-én pillantottam meg. Az esti kiülés elsődleges célja alapvetően az aranysakál vadászata volt. Egy erdőszélen elterülő kaszálón foglaltam el a helyem.
A közelben egy mezőgazdasági terület feküdt, amelyen az előző évben kukoricát termesztettek. Tavasszal már gabona borította a táblát, de a talajba forgatott kukoricamaradványok továbbra is vonzották a vaddisznókat. Az állatok rendszeresen feltúrták a vetést, ezért a vadászatnak vadkár-megelőzési célja is volt – nyilván érthető okokból igyekszünk mindent megtenni, hogy a gazdák is nyugodtan termeljenek.
A takarásomat mindössze egy kisebb bokor biztosította, amely az aranysakálok előli rejtőzéshez éppen elegendőnek is bizonyult. Az időjárás nyugodt és szélcsendes volt, csupán időnként lehetett enyhe légmozgást tapasztalni.
Nem sokkal azután, hogy elhelyezkedtem, a legnagyobb meglepetésemre egy vaddisznókan váltott ki az erdőből.
Kattintson a képre és ismerje meg, hogy mire képes a 6 mm Creedmoor töltény!
Lövés 165 méterről
A kan 165 méterre tartózkodott tőlem. A puskámban Hornady Precision Hunter lőszert használtam, 103 graines ELD-X lövedékkel.
A lövés pillanatában a kan ferdén állt, de a lövedék a szíven és a tüdőlebenyeken keresztül elérte a vitális szerveket, majd a jobb lapocka előtt, a bőr alatt állt meg. Zsigereléskor a lövedékből és annak köpenyéből csupán néhány kisebb darabot találtam meg.
A találat pontos volt, és a vaddisznóm a lövés után mindössze nyolc métert tett meg, majd elfeküdt.
Ott álltam mellette a tarlón. Igaz, aranysakálra lestem, de vadkárelhárító vadászat kerekedett belőle. Mindeközben ez volt a hosszú várakozás után beszerzett 6 mm Creedmoor első komoly próbája is. Vadőrként fontosnak tartom a jó, pontos és gyors kalibereket, amelyek közül úgy gondolom, hogy hosszú ideig társam lesz a 6 mm Creedmoor.
Írta és fényképzte:
Sáfár Ferenc
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Terítéken életem első őzbakja
Ulrich Gábor elejtette élete első őzbakját. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Ulrich Gábor elejtette élete első őzbakját. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy vadőr barátommal már régóta terveztük, segít nekem abban, hogy meglőjem életem első bakját. Somogy vármegyében, Bonnyán vadászom, ahol a megfigyelést sok vadkamera segítette, és természetesen a lehető legtöbb időt is a területen töltöttük.
Fotó: Ulrich Gábor – Agro Jager News
Nagyjából tudtuk, hogy mire lehet számítani, mit és hol kell keresni. A célunk az volt, hogy egy nem nagy súlyú, legalább középkorú bakot ejtsünk el a kora esti órákban. Péntekre esett a választás. Miután befejeztük a munkát, kocsiba pattantunk, és mintegy 50 perces autózással kiértünk a területre.
Az esélyeinket csökkentette, hogy iszonyatosan meleg volt: árnyékban 35 °C-ot mutatott a hőmérő. Pontosan ezért, egy olyan területet választottunk, amely a nagy erdő takarásában árnyékos volt. Egy télen működő szóró mellett foglaltuk el a helyünket.
Azt tudni kell, hogy ez a terület dombos, és nagyon sok olyan zug van, ahová nem lehet belátni, ezért körülbelül félóránként mozognom kellett. Háromnegyed nyolc körül kivált az erdőből a bak, de csak annyi időt adott, hogy szemügyre vegyük a trófeáját, és eldöntsük, hogy ő lesz-e az, vagy várunk tovább.
Vadőr barátom, Gábor megadta a jelet: számunkra megfelelő, kiváló bak, ezért úgy döntöttünk, hogy elejtjük. Ekkor még bőven világos volt. Lassan negyed kilenc lett, és pontosan úgy, ahogyan számítottunk rá, a bak eltűnt a szemünk elől. Felkerekedtünk, és csak a legszükségesebbeket vittük magunkkal: egy lőbotot és a puskát.
Nem volt sok időnk. A kaszáló keskeny volt, és attól féltünk, hogy a bak könnyen átvált a másik kis erdőbe. Ezért gyors léptekkel indultunk a dombtető felé, hogy belássunk a völgybe. Körülbelül 150 méternyi erőltetett menet után lelassítottunk, mielőtt felértünk volna a dombtetőre, és kiléptünk volna a hajlatba, bízva abban, hogy felbukkan.
Szerencsénk volt, minden a terv szerint alakult. Mintegy 85 méterre megpillantottuk az őzbakot. A puska néhány másodpercen belül már a lőboton volt, célzásra készen. Amikor a bak megfelelő pozícióba került, azonnal lövést tettem. A lövés a felső blatton érte, és a bak ott helyben tűzben rogyott. Nagyon boldog voltam, mert első baknak pontosan ilyet szerettem volna. Köszönöm szépen Gábornak a segítséget, Bonnyának pedig az élményt!
Fotó: Ulrich Gábor – Agro Jager News
Ott helyben elkészült a teríték, a töretek a helyükre kerültek, megadtuk a tiszteletet, és elkészültek a képek is. Remek cserkelővadászat volt. Most már jöhetnek a nagyobb trófeák!
Írta és fényképezte: Ulrich Gábor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Az OMVK is kiállt a közösségi médiában támadott vadászok mellett
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
OMVK: Egyetértünk Attila Győrvári, Zala vármegyei Területi Szervezetünk titkárának alábbi gondolataival! „A közösségi média felületein egyre gyakrabban találkozhatunk a vadászatot, a vadászokat negatív színben feltüntető posztokkal, kommentekkel.
A fénykép illusztráció. Fotó: OMVK
A mintegy 70 ezer fős vadászati közösség tagjait, akik vadgazdálkodási, vadvédelmi feladatokat látnak el jogszabályi keretek között, kollektíven becsmérlő, minősíthetetlen jelzőkkel illetnek.
A kommentelők túlnyomó többsége nincs tisztában azzal, hogy a vadászatra jogosultaknak minden évben vadgazdálkodási tervet kell készíteni. Ez magában foglalja a vadállománybecslést és vadászható vadfajonként a kilövési tervet, melyet a vadászati hatóság (Kormányhivatal) jóváhagy.
Tudomásul kell venni, hogy mezőgazdasági termelést, erdőgazdálkodást vadászat nélkül nem lehet végezni. Míg a termelők túltartott vadállományról beszélnek és drasztikusabb kilövési terveket követelnek, addig a társadalom egy közösségi médiában hangos része betiltaná a vadászatot.
A vadásztársadalom járványvédelmi feladatokat is ellát, így – többek között – közel egy évtizede küzd az afrikai sertéspestis terjedése ellen a magyar sertéságazat külpiaci védelme érdekében.
Tudomásul kell venni a természettől eltávolodott embereknek is, hogy a vadászat elengedhetetlen eszköze a mezőgazdasági termelésnek, az erdőgazdálkodásnak és a természet egyensúlya fenntartásának.
Vissza kell utasítanunk minden olyan megnyilvánulást, mely a vadásztársadalom tisztességes tagjait megszégyenítő, lejárató kifejezésekkel illetnek.”
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
Kiss Sándor: Fokozottan védett vörös kányát fotóztam Püspökladányban
JELENTKEZZ: Újra indul a földmérési és térinformatikai képzés Szegeden
Terítéken életem első őzbakja
Újabb uniós forrás segíti a tavalyi aszály által sújtott gazdálkodókat
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Már 7000 éve halakat telepítettek a norvég hegyvidéki tavakba
Új irányok a vadföldművelésben
Izrael Állam nagykövete a MATE-n
Szlovákiában is megjelent a kőrisrontó karcsúdíszbogár
Döntések a Nimród jövőjéről
Elnöki válasz Pechtol Patrik felvetéseire
Egy vélemény a Vadászkamara munkájáról
VADÁSZAT: Rusz Bero – A gemenci aranyérmes kan
Döntött a minisztérium – visszaáll a megszokott működési rendre a NAK által üzemeltetett Országos Jégkármérséklő Rendszer
Az afrikai sertéspestis európai vaddisznóállományokban
KITEKINTŐ – Ciprus: Az új vadászati törvényjavaslat az elmúlt évek legnagyobb reformját hozhatja
FEGYVERMESTER: Mi lesz velünk az ólomsörét nélkül? – A Benelli válaszolt
Bizonyítványosztás a földmérőknél
