Keressen minket

Vadászat

Vaddisznók között 2.

Print Friendly, PDF & Email

Kovács Gábor élménybeszámolója:

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Részlet Kovács Gábor: A csodálatos Zselíc című könyvéből

Sok időt töltöttem el a vaddisznók között, de nem csak a disznóskertben, hanem külső, szabad területen is. Főleg hajtások alkalmával voltunk igazán közöttük.

Ütemesen, de halkan ballagtam a libasorban vonuló hajtók között. Egy domboldalon meneteltünk felfelé Márcadó környékén a fél lábszárig érő hóban. Jobbról szálas, öreg gyertyános, balról sűrű fenyves. Időnként a vadászat vezetője, vagy a főhajtó meg-megállt egy pillanatra, jelezve, hogy egy hajtó itt várakozzon. Mire a gerinc közelébe értünk, mögöttem elfogyott majdnem mindenki. Majd én következtem a leállással. Sűrű, fehér párát lihegve maradtam helyben. Lenézve a domboldalba, ahonnét jöttünk, hosszú sorban, ember alkotta lánc. Az emberek között húsz-harminc méter a távolság.

Forrás: Kovács Gábor – A csodálatos Zselic

A hó vastagon megült az ágakon, fehérség borított mindent. Még madár sem szólt, szinte teljes a csend. Csak egy-két halk köhintés, egy-egy szó hagyja el az emberek száját. A sűrűn nőtt, négy-őt méteres fenyőfák alatt félhomály van és rengeteg szederindabokor.

Indulás! kiáltja el magát a hajtók vezetője.

– Indulás, indulás! – adják egymásnak a szót a hajtók.

Az emberek egyszerre nyomulnak be a fenyvesbe.

– Csak lassan, me’ sürü! – szólt valaki a sor közepéről.

-Hopp-hopp! – volt rá a válasz. -Hopp-hopp, kipp-kopp. – zajonganak a hajtók.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az első tüskés részen átverekedve magam, ráakadtam egy disznóváltóra. Megörültem neki, noha, csak hajlott testtartásban lehet rajta közlekedni, ráadásul nem feltétlenül jelent életbiztosítást. A felettem összefonódó ágakról előszeretettel hullott a hó a nyakamba. Miután egy szederindaág leemelte kalapomat a fejemről, nem kaptam vissza szép szóval, sőt, még a kezem is beleakadt a szövevénybe. Nagy nehezen kiszabadítottam magam. A váltó egyre szűkebb lett. Már csak négykézláb voltam képes előre nyomakodni. Hirtelen ágroppanást hallottam jobbra előttem tíz-tizenöt lépésnyire. Füleltem egy-két pillanatig, majd én is hoppogtam egyet. Akkor bújt ki a sűrű alól négykézláb a szomszéd hajtó. Észrevett, intettünk egymásnak. Ez ám a sürü kolléga! – mondja ő.

– Az a jó. – válaszoltam, majd tovább nyomultam előre a rengetegbe.

Minden második lépésnél tüske szaladt vagy a tenyerembe vagy a térdembe. A kesztyűm természetesen már rég elázott. Éppen lehetőségem volt felegyenesedni, amikor a kutyák elkezdtek balra előttem nem messze ugatni. Közben megmozdult velem szemben is a szederindabokor Erre kitört a lárma, az ováció. Minden hajtó kiabált torkaszakadtából.

Disznó neee’, fogd meg kutya!

-Hopp-hopp!

Forrás: Kovács Gábor – A csodálatos Zselic

A foxik vadul ugatták az előttünk felkelő kondát. Az egyik disznót megcsiphették, mert felvisított. De egy másodperc múlva, dühös röfögés, kutyavonyítás, ugatás keveredése hallatszott. Úgy tűnt, mintha megmozdult volna az egész erdő. Bal oldali szomszédom egy fiatal fenyőfát rázott izgalmában – vagy félelmében? – miközben torkaszakadtából kiabált. Hol a disznók becstelen felmenőit emlegette. hol a kutyákat biztatta. Miután szűnni kezdett a zaj, úgy tűnt, a kondát sikerült előre mozdítani. Néhány pillanat múlva a puskás soron szabadult el a pokol. Olyan fegyverropogást produkáltak a leállók, akárcsak háborúban lettek volna.

-Most értek oda – mondta a szomszédom.

Mint csatát vesztett hadsereg, úgy értünk ki az erdőből. Tüskekarcolások, összeszabdalt arcok, sebek, szaggatott, tépett ruhák mindenkin. A következő erdőrész már szerencsére nem volt ennyire sűrű. Na, azért táncolni itt sem lehetett, de a szederindával teli fenyveshez képest valóságos áldás. Mire ebből az erdőrészből kiértünk, már dél felé köze ledett az idő.

A vendégeket kényelmes terepjáró autóval összeszedték és elvitték őket a kardosfai vadászházba ebédelni. Mi hajtók, a jó öreg UAZ-zal mentünk az úgynevezett enyezdi barakkhoz, ahol már nagy máglya égett. Mielőtt nekiálltam volna a magammal hozott szendvicsnek, kizsigereltem néhány sorstársam segítségével a délelőtt terítékre került disznókat. Amikor végeztünk, gyors kézmosás a hóban aztán ebéd.

Úgy húzódott mindenki a máglyához, mint kívánós, tüzes menyecske szeretőjéhez. Sok beszélgetést, még több adomát és ugratást lehetetlen végighallgatni.

Aki nem figyelt oda és túlságosan szeretni akarta a tüzet, annak könnyen kiégett a kabátja, nadrágja, esetleg megolvadt a csizmája. Az átázott, nyirkos ruhák úgy gőzölögtek a jótékony  meleg hatására, mint a tó felszíne a nyári hajnalokon.

Az ebédidőnek hamarosan vége lett. Indulni kellett a délutáni hajtásra. Egy fiatal bükköst zörgettünk meg, ami nem sokkal maradt el sűrűség tekintetében a délelőtti fenyvesétől. Itt azért mégis valamivel nagyobb távolságokra lehetett látni. De a szederindából, iszalagból és más egyéb mozgást akadályozó bokorból nem volt hiány. Már a fiatalos közepén jártunk, amikor szarvas csapat mozdult meg előttünk. Nagy robajjal, recsegés, ropogás közepette távolodtak. A hajtók egyre csak hopp-hoppoztak, a kutyák ugattak és némelyik a szarvasok nyomába eredt. De persze nem tudták tartani a lépést a gyors lábú gímekkel. Alig szűnt meg a csörtetés, újabb hangzavar kelt szárnyra. A hajtósor túlsó végén, alighanem vaddisznót vertek fel. Ezt, csak a hangorkán erejéből tudtam feltételezni, mert csak szófoszlányok értek el hozzám. Meg a kutyák ugatása.

Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!

Hajtás megáll! – kiabált a hajtás vezető.

Az utasítás szájról szájra ment. Mindenki megállt és feszülten hallgatóztunk. Nagy tülekedés lehetett a túloldalon. Kutyák csaholtak, hajtók kiabáltak. Mondom, csak szófoszlányok értek el hozzám, de ahhoz elég volt, hogy tudjam, nem éppen szalonképes kifejezéseket használnak.

Néhány percnyi várakozás után, mikor már szűnőben volt a csatazaj, újra elindultunk. Mire nagy nehezen kivergődtünk a sűrűből, már lefelé hajlott a téli nap. Egész végig felhők takarták, de most kíváncsian kibújt és végignézett a havas tájon. Gyenge volt, mint az erőtlen öregember.

Egy autó összeszedte a vendégeket, másik néhány pedig a hajtókat és az elejtett vaddisznókat. A kardosfai vadászháznál újból lehúzkodtuk a disznókat a kocsi platójáról. Egy-egy példány akkora volt, mint egy kisebb medve. Mindenki szorgalmasan tette a dolgát, a hajtók nagy része a terítékre vonszolta a vadsertéseket, ahol jobb oldalára, vagy hasra lettek fektetve. Más emberek fenyőágakat hordtak és helyeztek el a teríték körül. Megint mások a disznók szájába és a testre tettek egy-egy fenyőgallyacskát. Én a sorok között járkálva számoltam és írtam fel egy papírra a mai nap eredményeit. A legnagyobb kanok nyilván az első sorba, a díszhelyre kerültek, majd azokat követték a kocák és végül a süldők, esetleg malacok. A szorgalmas összmunkának köszönhetően perceken belül elkészült a teríték. A vezető utasítására begyújtották a kettő, esetleg négy máglyát és sorba álltunk a teríték szélén.

Mialatt az ilyenkor szokásos köszönőbeszédek, jelentések folytak, a máglyában álló fadorongok fokozatosan megadták magukat az egyre növekvő lángnyelveknek. Pattogva, ropogva vették tudomásul az elkerülhetetlen sorsukat. A tűz emésztette dorongokból izzó zsarátnokok repültek a sötét égbolt felé, mint mennyekbe szálló lelkek. Néhány pillanatra megszűnt a szó, csak a hasábok pattogtak. Az egyik vadász szájához emelte hangszerét és a kürtszó belehasított a sötét éjszakába. A dallamok a sikeres vadászatot hirdették, egyúttal búcsút intettek az elszállt lelkeknek, megszűnt életeknek és a mának.

Írta: Kovács Gábor (2019): A csodálatos Zselic. A szerző válogatása

 

 

 

 

Vadászat

Lencsevégen az idei első szarvasborjú – GALÉRIÁVAL

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Elkezdődött a borjazás a gemenci szarvasok életében – számolt be az Agro Jager News megkeresésére Retkes Tamás, szekszárdi természetfotós, aki a napokban fényképezett borjas gímszarvas teheneket. Hatalmas élmény volt találkozni ezekkel az állatokkkal, mesélte lapuknak, miután a legújabb fotótúrájáról is megkaptuk a beszámolóját.

Lencsevégen az idei első szarvasborjú. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Retkes Tamás élménybeszámolója

04:30-kor keltem, hogy napkelte előtt kiérjek. Még fent volt a hold, amit jól lehetett fotózni. Ködös-párás reggel fogadott, nagyon jó hangulatú fotókat lehetett készíteni reggel.

Irány Gemenc. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Beljebb érve az erdőbe, egy tisztáson legelésztek a szarvasok. Itt sokáig tudtam őket fotózni, amíg szépen átsétáltak előttem, beljebb a sűrűbe.

Vaddisznók a szórón. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Mentem tovább a megszokott utamon, benéztem egy másik tisztásra, ahol egy szóró is van, hogy esetleg van-e rajta valami. Pár disznó volt csak, én kismalacokat szerettem volna fotózni, de őket nem láttam, így lőttem pár képet a disznókról és mentem volna tovább, amikor egyszer csak, – ahogy a keresőben nézelődtem, – felbukkant egy kis fej.

Nyuszt szemez velem. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Először azt hittem kisróka, de mikor ráélesítettem, akkor láttam, hogy egy nyuszt néz velem szembe – kíváncsian.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Sikerült róla pár fotót készítenem. A reggeliző helyemre érve – ez egy olyan hely, ahol négy nyiladékot belátok, tulajdonképpen egy kereszteződés – a szembe lévő nyiladékon egy tarvad lépett ki elém.

Gímszarvas aranysakállal a Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Lőttem róla is pár fotót, aztán átváltott előttem. Jobbra fordulva láttam, hogy több tarvad legelészik, elkezdtem őket is fotózni.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Több, mint egy órán át tudtam őket fotózni, nem vettek észre és a szelem is jó volt. Volt velük egy kis borjú is, nagyon szertelen volt, ahogy össze-vissza futkározott.

Az első szarvasvorjakat már vezetik a tehenek. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Sikerült olyan jelenetet fotóznom, ahogy kétlábra állnak.

Az idei első szarvasborjú Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Visszafordulva a szembe lévő nyiladékra, láttam, hogy a távolból egy aranysakál közeledik felém, de sajnos bal oldalról ismét szarvasok váltottak ki, így a sakál jobb oldalra távozott.

Magányos aranysakál Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Miközben fotóztam a szarvasokat, reménykedtem, hogy a sakál visszajön. Szerencsém volt ismét, mert visszajött a sakál, ha csak egy kis időre is, jobbról átment előttem a nyiladékon és baloldalt eltűnt a sűrűben. Utána még jött pár tarvad, átváltottak előttem. Őket is lefotóztam, aztán tovább indultam.

Szarvasok váltanak át a nyiladékon. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Felnézve az égre egy sast láttam, készítettem pár fotót róla, de nagyon magasan, messze volt. Már a visszafele vezető nyiladékon jöttem, amikor mellettem, egész közel kiugrott egy bika.

Barkás gímbika Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Egymásra néztünk, készítettem róla pár fotót és elinalt. Egy vizes rész mellett jöttem el, óvatosan kinéztem a vízre, de csak két hattyú úszott a vízen.

Rétisas köröz Gemenc felett. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

A további úton visszafelé sajnos már nem láttam semmit, sütött a nap, kezdett meleg lenni, 11:30 körül értem vissza az autómhoz. Örültem, hogy ilyen jó mozgás volt és hogy sok szép fotót készíthettem. Meg is köszöntem a Jóistennek!

Kattintson a képre és kövesse a természetfotóst a Facebookon is!

Hazaérve Nimród kisfiam nagy öleléssel, Kedvesem pedig egy csókkal és finom ebéddel várt.

Írta és fényképezte: Retkes Tamás

 

Tovább olvasom

Vadászat

A hazai vadállományunk egyedülálló nemzeti kincsünk

Print Friendly, PDF & Email

Nagy István agrárminisztern nyilatkozott a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Teremtett világunk megőrzése közös kötelességünk, a természet rendjét pedig nem lehet megbontani, éppen ezért hárul kiemelkedően fontos szerep a felelős és tudatos vadgazdálkodásra – közölte Nagy István agrárminiszter a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén, szerdán.

Fotó: AM

A tárcavezető a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy tájegységeink jellegzetes arculatához az egyes vadfajok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a hegyek, a síkságok, a folyók vagy az erdők. Az egészséges, jó genetikai értékekkel rendelkező vadállomány fenntartásában pedig a vadászat kulcsfontosságú. Mindannyian büszkék lehetünk a vadállományunkra, amelyre szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a nemzeti kincsünk. Ezzel az értékkel pedig felelősen kell gazdálkodnunk, hogy megőrizzük a jövő generáció számára – tette hozzá.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A miniszter kiemelte, kisebb létszámú, de jobb minőségű vadállomány kialakítására kell törekedni, olyan optimális létszámra, ami megteremti a vadgazdálkodási ágazat összhangját a mező- és erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel. Nagy István szerint az egyedülálló adottságainknak köszönhető az is, hogy a magyar vadhús népszerű Európában. A vadhús amellett, hogy különleges ízélményt biztosít, élettani szempontból is számos jótékony tulajdonsággal rendelkezik. Hagyományainkat és szokásainkat tudatosan kell megvédenünk. Meg kell becsülnünk a normalitást a gazdák és a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi áldozatos és kitartó munkáját, akiknek köszönhetően biztonságos élelmiszer kerülhet a magyar családok asztalaira – hangsúlyozta.

Fotó: AM

Kifejtette, a Nagykunság szívében, Karcagon a kunok földjének lakói híven őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. A közös kötelességünk pedig az, hogy a természet, a vad és az ember alkotta egyensúlyt megőrizzük és fenntartsuk az utánuk jövő generáció számára.

Forrás: AM

Tovább olvasom

Vadászat

170 millió az idei kiemelt kamarai programokra

Print Friendly, PDF & Email

A Vadászkamara Elnöksége döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vadászkamara Elnöksége április 25-ei ülésén döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról. A Küldöttközgyűlés márciusi határozata értelmében az ifjúságnevelésre, a hivatásos vadászokra, kutatásra és közönségrendezvényre 2024-ben összesen 169 531 250 forintot fordít az érdekképviselet Központja. Ezt a döntést váltotta aprópénzre az Elnökség a tanácskozáson, amelyen egyéb témák is napirendre kerültek.

Az ülésen az Elnökség tagjai egyhangúlag támogatták dr. Jámbor László elnök előterjesztéseit, így döntés született az ifjúságnevelési és hivatásos vadászok felkészültségét erősítő vármegyei pályázatokról, illetve központi feladatok finanszírozásáról is.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A vármegyék ugyan többletforrást igényeltek a korábban meghatározott kerethez képest, de más források átcsoportosításával ezt is biztosította az Elnökség (erre a márciusi Küldöttközgyűlés egyik határozata adott lehetőséget, részletek itt). Ezek alapján a feladatok és a hozzájuk rendelt pénzösszegek az alábbiak szerint oszlanak meg:

  • Az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési programra idén 114 millió forintot fordíthat a Vadászkamara központja. Ebből 84,7 millió forint a vármegyei Területi Szervezetek ifjúságnak szóló kezdeményezéseinek, programjainak megvalósulását segítheti a 2018 óta működő pályázati rendszerben, a fennmaradó összegből pedig ez évben is megjelenhetnek a nagysikerű, gyerekeknek szóló „Kisvadász” foglalkoztató füzet újabb számai (részletek, letölthető korábbi számok itt).
  • hivatásos vadászok szakmai felkészültségét és munkafeltételeiket javító programokra a vármegyéktől beérkezett pályázatok alapján 49,9 millió forintot különített el az Elnökség, ebből a Területi Szervezetek rendeznek a vadőröknek képzéseket, szűréseket, szakmai tanulmányutakat.
  • A több éve futó, a mikotoxikonat és azok vadállományra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásra 10 millió forintot szán a szervezet. Ezzel kapcsolatban Bajdik Péter főtitkár elmondta: a fő feladat, hogy a lehető legtöbb vadgazdálkodó és vadász értesüljön a problémáról, ha valaki rendellenességet tapasztal a szaporodásbiológia vagy trófeák terén, gondoljon erre az eshetőségre is. Ezt célozták a témában országszerte tartott előadások és ez a fő célja a Vadászkamara rövidesen megjelenő, helyes takarmányozási gyakorlatot ismertető szakkönyvének is. (A kutatás előzetes eredményeiről a Nimród Vadászújság 2023 májusi számában jelent meg cikk, elérhető itt.)
  • Végül, de nem utolsósorban a Vadászkamara legnagyobb éves közönségrendezvényét, az Országos Vadásznapot a szervezet Központja 10 millió forinttal támogatja. A rendezvényre augusztus 24-én, szombaton, Lakitelken kerül sor.

Ugyancsak egyhangú döntés született a bizottságok és szakbizottságok költségvetéséről. Ennek teljes kerete 19,6 millió forint, amelyet az Elnökség egyhangúlag támogatott.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A tanácskozás napirendjén szerepelt a Vadászévkönyv jövőbeni kiadásának módja. A tavalyig tartó gyakorlat, miszerint a Vadászkamara éves szakmai kiadványát a vadászok számával egyező számban készíttesse el a szervezet, az online vadászjegyváltás térnyerésével egyértelműen pazarlóvá, egyben okafogyottá vált. Felmerült, hogy csak digitálisan készüljön el a könyv, azonban ennél nagyobb az érdeklődés, és a hivatásos vadászok korábban egyértelműen jelezték: igénylik a papíralapú kiadványt. Idén az évkönyv letölthető volt vadászjegyváltáskor, illetve a Vadászkamara honlapjáról, és minden hivatásos vadász kapott egy-egy nyomtatott példányt, valamint a Területi Szervezetek 100-100-at. Ezt a hibridmegoldást továbbgondolva az Elnökség elfogadta, hogy a letöltés lehetőségét megtartva minden Területi Szervezet a saját belátása és igényei szerint rendeljen nyomtatott Vadászévkönyveket. (A Vadászévkönyvek digitális formában mind letölthetők a honlapunkról.)

Az „Egyebek” napirendi pont keretében Bajdik Péter tartott előadást a VadON tagnyilvántartó rendszer és kapcsolódó informatikai rendszerek fejlesztéséről. Ezzel összefüggésben elmondta az is, hogy idén már a vadászok 47%-a érvényesítette online a vadászjegyét, míg tavaly arányuk 39%, 2022-ben 28%, az első évben, 2021-ben pedig még csak 16% volt. (Az idei vadászjegy-érvényesítés statisztikai adatairól a májusi Nimród Vadászújságban adunk részletes tájékoztatást.) Emellett a többi között szó esett a közeljövőben tervezett ágazati jogszabálymódosításokról (a Vadgazdálkodási törvényt is módosító törvényjavaslatról részletek a Parlament honlapján). Hrabovszki János országos sportvadász alelnök és a Békés vármegyei Területi Szervezet elnöke felhívta a figyelmet az Alföldön tapasztalt őzelhullásokra, Szigethy Béla, a Bács-Kiskun vármegyei Területi Szervezet sportvadász alelnöke pedig az Országos Vadásznap előkészületeiről és helyszínéről adott részletes tájékoztatást.

Forrás: OMVK

Tovább olvasom