Keressen minket

Vadászat

Hanzi

Közzétéve:

Feltöltő:

Na suttyókáim, ettől az embertől csak tanulhattok. Figyelmes, udvarias, mindent tud a vadról, ami tudni érdemes. Nagyon jól lő, megfontolt stb….” Ez volt az elnöki bevezetése a hétfőn érkező vendégnek.

Ismerhette, hisz előző évben zergére kísérte otthon. Kalandos úton került hozzánk. Az egyik osztrák vendégünk alkalmazásában álló hivatásos vadász, akit a főnöke meginvitált egy magyarországi őzbakvadászatra. A főnöknek közbejöttek családi, üzleti dolgok és lemondta az utat, de a vadászunk –– nevezzük Hanzinak ––, nem változtatta meg az elhatározását, és vállalta egyedül is az utazást.

Soha nem vadászott külföldön és mivel benne volt már a korban, nem akarta elszalasztani a lehetőséget. Három bak a háromszázötvenes kategóriában, erre szólt a szíves invitálás arra a területre, ahol a FŐNÖK egy hét alatt 12 bakot lőtt előző évben, köztük három nyálcsorgató érmeset és két sokra becsült, girbegurba „abnorm” agancsút is.

Tiszteltem a „gazdáját”, igen jó vadásznak és korrekt vendégnek ismertem meg. Minden bakhoz önálló véleményt alkotott. Nem lőtt úgy, hogy nem kontrollálta a bírálatomat – de tudott bosszantani néha. Fiatal, reményteljes bak szóba sem jöhetett, ám az érmes mellett a legkisebb, leggörbébb selejtbakot is meglőtte, ha úgy alakult. Nem szeretett kapkodni, nem vadászott autóból, viszont ki lehetett vele cserkelni a térképről.

Mennyivel jobb szájízzel vártam ezt a találkozót! Öt napunk lesz a vadásztatásra, ebből az utolsó előtti hajnal a főnöké, a többi az enyém, mert a kollégám a közben érkező másik vendéggel lesz elfoglalva.

Délután kettőkor érkezett a Toyota Tercel 4WD a megbeszélt helyre. Szállás nem a szállodában volt, mint a „gazdával” lett volna, hanem egy falusi vendégházban. Amikor előzetesen egyeztettünk, kérte, hogy keressünk egy olcsóbb megoldást, mert az alvóhelyért nem szeretne egy kisebb vagyont itt hagyni.

Ötvenöt-hatvan év közötti, magas, szikár, hosszúkás arcú, nyílt tekintetű ember szállt ki az autóból. Mosolygós, barátságos és közvetlen. Nem engedi, hogy udvariaskodjak. Hozza a hátizsákot, puskát és mivel nincs több keze, így férek hozzá a bőrönd füléhez.

Volt még időnk az esti kimenetelig így, leültünk beszélgetni kicsit. Tisztázzuk, hogy milyen vadászati módot részesít előnyben – mindjárt kijelenti, hogy autóból nem vadászik! Ezt valahogy előre sejtettem! Nem használ puskalámpát a közben beajánlott bónus vaddisznólesen!

Mennyit szeretne lőni és milyen bak érdekli igazán? Nem akarja kellemetlenül érezni magát otthon, így a súlyhatár tetejét mindenképpen tartanunk kellene. Szívesen lőne különleges formájú agancsot viselő bakot is, de a lényeg, hogy jót vadásszunk! Fülemnek kedves szavak!

Közben múlik az idő, megvacsorázunk és készülődünk. Két fontos kellék kerül a képbe. A kalap és a puska. A kalap egy igazi, patinás, zergetollas osztrák fejfedő, amit – a feliratok szerint – több év helyi „lőbajnoki” trófeáját jelentő jelvények díszítenek. A puska egy „hatésfeles” Steyr-Mannlicher stucni. Nem mai darab, de ápoltnak tűnik. Kiveszi, kihúzza a csövét és megy vissza a tokba. Javaslatomra a gumicsizma egyelőre csak a Nívába, félcipőben indulunk.

Az autót lerakjuk a tetőn és végigcserkeljük a völgyet. Két kisebb gabonatáblát és egy erdei rétet ejtünk útba. A második táblán egy fiatal bak okoz némi izgalmat, de nem őt keressük. Szinte szótlanul jön mellettem. Halkan jár, osonva. Minden mozdulatán érződik, hogy sokszor próbált műsort játszunk.

Felülünk a lesre. Még alig szürkül, amikor a szemközti domboldalban meglátok egy őzet. Mutatom, neki is. Távcsövezzük. Bak! Százötvenre lehet. Sikerül jól megnéznem az agancsát. Négy-öt év körüli a „sose lesz nagyobb” kategóriából. Többször láttam már, de vendéggel még nem sikerült.

Lövésre bíztatom! Milyen szép is lenne, már az első közös estét eredményesen zárni! „Messze van és nem látom jól!” Na puff! Hiába győzködöm, hogy nincs olyan távol, súlyra is ilyet keresünk, mutatós is az agancs, hajthatatlan. Neki ez messze van és punktum!

Másnap hajnalban a szálláshoz közelebbi lesen kezdünk. Gyönyörű a virradat! Látom rajta, hogy ő is élvezi a madárfüttyös ébredést. Sutát látunk többet is, meg egy fiatal, ígéretes versenyzőt. Jól megtávcsövezzük, kielemezzük.

Teljesen kivilágosodott, amikor meglátom a befelé igyekvő sárga bakot. Hatos ez is, de korosabb mint az esti. Szabályos hatos, semmi extra, nagyságra is jó. Oda sem fordulva, a fogaim között sziszegem: Lőjön! Semmi! Oldalra sandítok! Még mindig a keresőtávcső van a szeménél. Meglököm a könyökét! Mutatok a puskára….. „Fiatal!” suttogja vissza. EZ??? Hanzikám, az én istenem áldjon meg, legalább hat éves! „Hat éves, lőhető” sutyorgom vissza, közben a bak vészesen közel ért az erdőhöz. „Lehet” hangzik a csöndes válasz. Bólint és lassan nyúl a puska felé, de mire odaér a keze, már okafogyottá válik a mozdulat…

Hazafelé benézünk még két táblához autóval. Kiszállunk, távcsövezünk, sétálunk kicsit. A második táblánál, mielőtt megállnék, már látom, hogy egy bak néz kifelé messzebb a búzából. Fék, a motor jár, amíg távcsövezem. Lőhető!

Mondom neki, hogy begurulok a bokor mögé, ki kellene szállni és a bokorsor végétől megpróbáljuk meglőni. Rendben! Megállok, ajtó halkan kinyit, távcső a nyakba és osonás ….A bokros közepénél veszem észre, hogy nincs mögöttem. Megfordulok. Az autó végénél éppen elcsomagolja a „szerszámot”. Int, hogy jön már, csak hát….! Kiérünk a bokor mögül, a bak sehol! Na, ez megint nem nyert!

Befelé menet beszélgetünk családról, munkáról, házról és elhangzik a „varázsmondat”, ami azóta is a fülemben cseng! „Hogyan tudott a Kurt úr ezen a területen egy hét alatt 12 bakot lőni?” Olyan ártatlan és értetlen képet vág, hogy az előzmények ismerete nélkül még be is dőlnék neki!

Fortyog az agyam, nyelek kettőt és udvariasan az válaszolom „Szerencséje volt!”. Nem teszem hozzá, csak magamban, hogy a „gazdád” a harmadik töretet tartaná a kezében.

Taktikázik a Steyr vadőr úr! Nézelődünk, sétálgatunk, távcsövezünk, napközben fürdő, séta bevásárlás, bortúra és majd a hétvégén meglőjük a bakokat, hogy nehogy elfogyjon a három, és ne legyen érdemes kimenni. Értem én, és nem is igazán tudom elítélni érte, de akármi közbejöhet és akkor mit csinálok?!

Alaposan felkészülök az estére. Gondosan kiválasztom a lest, eltervezem az oda vezető utat. Nincs könnyű dolgom, mert sok az őz a területen, de én se ma kezdtem.

Szokásos délutáni csevely, vacsora és indulás. Kicsit izgulok, de igyekszem leplezni. Autókázás, távcsövezés, séta, megint távcsövezés. Semmi! Magasles szürkületig, de két játszó rókakölykön kívül egy árva nyúl se kerül elénk. Hanzi elszontyolodik! „Biztos időjárásváltozás jön!” mondom ártatlan képpel, amikor elbúcsúzom a szállásnál.

Na Pajtás, most mi lesz?! Alig várom a három órát, hogy indulhassak.

A magaslesnél hajnalban négy suta és két kölyökbak van kinn. Mellettünk zörren az erdő és negyven méterre kilép a BAK!

Erre Hanzi érdekes módon azonnal puskával mozdult rá. Harmattól csillogó, magas, vastag fekete szárak, csodás gyöngyözés, az egyik száron három, a másikon négy ággal. Izgatott mocorgás, puska a kabátra, ráhajol a távcsőre, mire megérintem a vállát: „400 gramm fölött van!” súgom halkan. Puska le, távcső fel, kútmély sóhaj! „Nagyon nagy!!! Gyönyörű!” leheli vissza! Nem sokáig engedi, hogy csodáljuk. Pillanatok alatt eltűnik a kanyarban.

Az autó felé menet többször végighallgatom, hogy ilyen gyönyörű, olyan csodaszép, ilyet ő még a főnökénél sem látott, és de szívesen is meglőtte volna, de hát ezt nem az ő pénztárcájához találták ki.

A tetőről egy másik bakot veszek észre. Rövid távcsövezés után egy régi ismerősre lelek őkelmében. A bal szár szabályos, a jobb szár villás és zergekampószerűen hátrahajló. Ez a mi bakunk! Bent áll a tábla közepén. Minden oldalról messze van és takarás híján nem is lehet rámenni.

Másodpercek alatt kész a haditerv. A domb takarásában elküldöm a vendéget az erdő széléig, ahol egyébként a tanyája van, én pedig az ellenkező irányból megpróbálom rámozdítani. Kockázatos és ritkán sikerül, de nincs más esély. Most már Hanzi szemében is látom a tüzet. Félszavakból értjük egymás. Hajlott háttal, tempósan indul a kijelölt fához. Én még rágyújtok egyet, figyelem a szelet, és amikor úgy sejtem hogy célnál van, elindulok.

Lassan kiérek a takarásból. A bak még a helyén! Hanzit is látom a távcsőben. Akkor hajrá!

Nagy vargabetűvel séta tovább, szinte araszolva. Észrevett! A feje fenn és elindul… Most dől el minden! Izgulok, mint egy elsőbálos! Na!!! Az irány egyelőre jó, nem rohan csak „elhúzódik”. Na még száz métert! Irányt változtat, „srégen” a domb aljában a másik erdő felé megy. A franc… – Idáig jutok, amikor meghallom a dörrenést! A távcsőben tisztán látszik a vérrózsa a bak oldalán, még pár bizonytalan lépés és eldől!

Közel egyszerre érünk a bakhoz. Kalapok a kézben, töret, gratuláció, lapogatás és két nagyon boldog vadász. Mintha még egy könnycseppet is láttam volna, de az lehetett a harmat!

Pár napra rá leléptem a távolságot. A fától az első vérnyomig 230 lépés. Ekkora távolságról lőtte hibátlanul blatton az első magyar bakját az én Hanzi kollégám, akinek a százötvenes becslésem messze volt! Talán nem véletlenül kerültek a jelvények a kalapja mellé!

* * *

Hétvégére meglett a másik két bak is. Az egyik lesről, a másik cserkelve, tiszta lövésekkel, ahogy illik. Hazavittem Hanzit egy családi vacsorára, bemutattam a feleségemnek, és úgy váltunk el, hogy ha valaha erre jár, feltétlenül, megkeres.

Búcsúzáskor megkérdezte, hogy az a második este az szándékos volt-e vagy véletlen? „Beszélgettünk eleget, láthattad milyen vagyok. Döntsd el magad – válaszoltam!

Vadászat

Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ

A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park

Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.

A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park

A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…

Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…

Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

A rókás bak

Mudra László vadászíjász élménybeszámolója

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:

Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.

A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.

Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.

Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.

Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.

Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.

Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!

Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.

Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!

Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.

Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅

Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.

Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!

Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅

Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁

Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.

Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.

Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.

Lövéstávolság: 22-25 méter.

Menekülési távolság: 54 méter.

Mathews V3 27, 66#

Vessző: Easton Aftermath 300.

Hegy: NAP Shockwave 125 grain.

 

Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Döntések a Nimród jövőjéről

Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív

Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.

A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet  ügyvezető  elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.

A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)

A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK

A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.

Forrás: OMVV

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom