Keressen minket

Természetvédelem

Elkészült a 2023. évi 20. Országos és 6. Pannon-régiós Sasleltár

Huszadik alkalommal szervezte meg az MME a hazánkban telelő sasok, sólymok és egyéb ragadozó madarak éves számlálását.

Közzétéve:

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban huszadik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok, sólymok és egyéb ragadozó madarak éves számlálását.

Fotó: MME Facebook oldala

Az Európai Unió által támogatott PannonEagle és SakerRoads LIFE projektek keretében – 2018 óta immáron hatodik alkalommal – a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak, így most ismét a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” készülhetett el, a részben ködös időjárás ellenére is több mint kétezer sas és több mint kétszáz sólyom megfigyelésével.

Fotó: MME Facebook oldala

A mintegy 400 magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madártani szakember az egy időben végzett megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sas- és sólyomtelelőhelyét felmérte, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk a nálunk tartózkodó ragadozómadár-fajokról és ezek egyedszámáról.

Magyarországi sasleltár

A hazai megfigyelések 3 470 db 2,5×2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló “szemek”) érintettek, amely összesen mintegy 21 700 km2-t, azaz az ország területének közel 23%-át fedték le. A felmérések természetesen a legjobb sasélőhelyekre koncentráltak, így a sasfajok szempontjából az országos állomány jelentős részét megfigyelték.

A résztvevők összesen 1 113 rétisas, 660 parlagi sas, 5 szirti sas és 11 fekete sas megfigyelést rögzítettek (fontos megjegyezni, hogy egy-egy átmozgó példányt a felmérők több alkalommal is rögzíthettek egymáshoz közeli négyzetekben, így a megfigyelések száma meghaladhatja a valódi egyedszámot). A madarászok különös figyelmet fordítottak a nagytestű, fokozottan védett sólyomfajokra is, így 63 kerecsensólymot és 54 vándorsólymot is sikerült megfigyelni.

A fokozottan védett sasok és a sólymok egyedszáma jelentősen megnőtt az elmúlt négy évtizedben hazánkban, azonban még ma is ritkák  – a legjobb élőhelyeken is átlagosan 2 400 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen sassal, míg a nagy sólymok esetében ehhez már közel 37 000 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni (forrás: MME Monitoring Központ). 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

A magyarországi felmérés – a korábbi évekhez hasonlóan – mind a 17 nálunk telelő ragadozómadár-fajra kiterjedt és összesen 9 849 megfigyelést sikerült rögzíteni a szakembereknek:

  1. rétisas (1 113 pld.)
  2. parlagi sas (660 pld.)
  3. fekete sas 11 pld.)
  4. szirti sas (5 pld.)
  5. kerecsensólyom (63 pld.)
  6. vándorsólyom (54 pld.)
  7. kis sólyom (20 pld.)
  8. barna kánya (9 pld.)
  9. vörös kánya (78 pld.)
  10. barna rétihéja (185 pld.)
  11. kékes rétihéja (1 243 pld.)
  12. héja (49 pld.)
  13. karvaly (254 pld.)
  14. egerészölyv (6 367 pld.)
  15. gatyásölyv (280 pld.)
  16. pusztai ölyv (6 pld.)
  17. vörös vércse (1 378 pld.)

Az adatok megyei bontása itt nézhető meg >>

Kárpát-medencei sasleltár

A hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 1 360 rétisast és 807 parlagi sast, 9 szirti sast és 12 fekete sast figyeltek meg. A felmérés során összességében 17 ragadozómadár-faj 15 022 példányát figyelték meg a szakemberek:

1. Parlagi sasok megfigyelési adatai a Pannon-régióban (forrás: MME Monitoring Központ)

2. Rétisasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban (forrás: MME Monitoring Központ)

3. Szirti sasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban (forrás: MME Monitoring Központ)

4. Fekete sasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban (forrás: MME Monitoring Központ)

  1. kerecsensólyom (98 pld.)
  2. vándorsólyom (69 pld.)
  3. kis sólyom (37 pld.)
  4. barna kánya (10 pld.)
  5. vörös kánya (120 pld.)
  6. barna rétihéja (330 pld.)
  7. kékes rétihéja (1 515 pld.)
  8. héja (63 pld.)
  9. karvaly (345 pld.)
  10. egerészölyv (7 950 pld.)
  11. gatyásölyv (323 pld.)
  12. pusztai ölyv (6 pld.)
  13. vörös vércse (1 968)

Az adatok országonkénti bontása itt nézhető meg >>

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom