Keressen minket

Vadászat

Tókerti történetek III.

Közzétéve:

Feltöltő:

Néhány napja a Cserhát szívében fekvő Tókerti Vadásztársaság területén jártam. A Tókerti történetek II. című, előző részben szó esett arról, hogy hajnalban már túlestem egy hibázáson. A borjú nem lett meg s őszintén remélem, hogy sértetlenül ment tovább a rudlival. Akármi is történt, az a reggel még tartogatott pár meglepetést…

PÁRAGOMOLYAGOK A JURASSIC PARK FELETT
Felkapaszkodunk a sűrű akácoson keresztül vezető, meredek cserkelőúton a domb gerincére. A túloldalon elvadult, hatalmas borókákkal, galagonya- és vadrózsabokrokkal benőtt legelő húzódik, egyik kis tisztásán nemrég felújított magasles áll. Cserkelés közben egyszer csak Zoltán távcsövezni kezdi a jobb kéz felé eső domboldalt.
–– Ott vannak a szarvasok –– mondja. –– A gerinc alatt áll a bika!

Valóban, ha nem is akkora, mint amit az előbb a völgy aljában láttunk –– bár ez is hét kiló körüli lehet, s terelget vagy tíz tehenet. Légvonalban úgy 300 méterre vannak, ha a bozóton és a völgyön keresztül oda kellene menni, a háromszorosa volna…

Felülünk a magaslesre, s amíg arra várunk, hogy a szarvasok közelebb jöjjenek, van idő a beszélgetésre. Néha azért összenézve elhallgatunk, merthogy párszor bőgést hallunk a szomszéd völgyből! Hiába ballag október közepén túl a kalendárium, csak tart még az utóbőgés, a szarvasnász.

Amikor pedig elszáll a varázs, amivel az orgonáló bikák hangja babonázza néhány pillanatig a vadászszíveket, folytatódnak a történetek. Vendégek emlékezetes esetei elevenednek meg: például fölülről látunk egy kaszálót, aminek a törzsvendégek körében Jurassic Park a neve. Ugyanis egyetlen este negyven felett számoltak ott disznót, s lévén épp’ búgás ideje, a – persze már süldőnyi – malacaikkal járó kocák kegyeire hatalmas kanok, valóságos ősállatok vágyakoztak.

Egy német vendégvadász két óriásra is rálőtt, de egészen közelről sem talált célba. A vadászat után aztán azon kesergett, hogy valóságos Jurassic Park közepén ült, mégsem ejtett el semmit. Később kiderült, hogy a gyerekei elállították a céltávcsövét.

Egy kis tisztást is látni innen, amelyiken két nap alatt, pontosan ugyanott két nagy kan is esett, nem is akármilyen körülmények között – az egyik végül aranyérmes lett.
–– Száz méterre szoktak bejönni a szarvasok, itt töltik a nappalt –– mutatja a szemközti oldal alsó részét kísérőm. –– Oda lehetne lőni…

Időközben néhány, a horizonton úszó felhőt és kondenzcsíkot rózsaszínre festve a Cserhát dombjai fölé ér a nap – ekkor azonban a rézparti víztározó felől sűrű páragomolyagok indulnak meg felfelé a völgyben. Percek alatt egy-két száz méternyire zsugorodik a láthatár, eltűnnek szemünk elől a még mindig a dombtetőn álldogáló szarvasok.
–– A pára segít a bikáknak abban, hogy megöregedjenek –– jegyzi meg Zoli.

Aztán hiába várunk, a fehér gomolyagok igen eredményesen rejtik el a vadat – bár néha, amikor a szél megkönyörül rajtunk, pár pillanatra, esetleg egy fél percre még láthatjuk őket. Viszont közelebb nem jönnek, rájuk cserkelni nem lehet, hát csendesen visszaballagunk arrafelé, amerről jöttünk. Akármi, akárhogyan is volt, különleges, szép reggel volt ez itt, a Jurassic Park felett!

Őzek a kora reggeli párában a les előtt
(A SZERZŐ FELVÉTELEI)

BIKA A SZÁLKERESZTBEN
Késő délelőtt van már, valahol a faluban a mozgó húsbolt hangosbemondója a karaj kilónkénti árát kiáltja világgá, néha egy-egy munkagép pöfögése, az aszódi vonat zakatolása hallatszik idáig – aztán beérünk a tókerti völgykatlan aljába, ahová már nem jutnak el a „civilizáció” hangjai – előnyére a helynek.

Innen egy akácosban cserkelünk fölfelé, egy-két éves vágás, embermagasságú sarjakkal – tápértéke a hozzáértők szerint vetekszik a lucernáéval. Már jó darab utat megtettünk, amikor egyszercsak tőlünk jobbra mozdul valami a hegyoldalban… Zoltán összecsapja a lőbot két szárát, mintha bika verné agancsával a fák törzsét, aztán azonnal le is támasztja, hogy alkalomadtán lőhessek…

Előttünk, talán hetven méterre, egy tehén áll kinn a borjával egy ritkásabb részen! A lőbotra támasztom a puskát, megcélzom a borjút, de háttal van, a tükrébe mégsem lőhetek… A következő pillanatban azonban az anyjával együtt ellép valamerre a sűrűben. A helyükön azonban megjelenik egy bika! Fiatal, villás agancsú, lőhető – csakhogy a meghívás nem rá szól.

Aztán vagy száz méterrel feljebb másik bika áll ki egy nyíltabb részre! Ez már jóval nagyobb, erősebb agancspárt visel –– viszont ez is csak villás.

Zoltán segédeszköz nélkül, páratlan élethűséggel utánozza az epekedő szarvastehén hangját! Nem is megy a bika sehová, csak figyel felénk. Megnézem hát a céltávcsövön keresztül – Istenem, már ez micsoda élmény, trófeás vad a szálkereszten!

Gyönyörködünk a bikában, amíg el nem megy, aztán egy másik ritkásabb rész alatt várunk, hátha kijön egy borjú vagy egy tehén. Mozdulni azonban nem mozdul már semmi.
–– Ezt a két fiatal bikát sem láttam még –– vallja be Zoltán. –– A ma reggeli négyből csak egy volt ismerős, pedig szinte mindig a területen vagyok!

A vadászatnak vége, már kilenc óra is elmúlt – ehhez képest csoda, hogy még mindig nem feküdt el a vad. Amellett, hogy utóbőgés van, látszik, hogy odafigyelnek rá, szükségleteiről gondoskodnak – cserébe pedig a vadászat nagyszerű élményét és eredményeit kapják. Más pedig mi kellhet még egy területen?

Végezetül szeretnék köszönetet mondani Nagy Zoltán úrnak, a Tókerti Vadásztársaság elnökének, a Nagyvad-Hunting Vadászatszervező iroda ügyvezető igazgatójának a szép élményekét.

Vágás szélén álló magasles –- a friss akácsarj tápértéke a lucernáéval vetekszik!
(A SZERZŐ FELVÉTELEI)

Vadászat

Őrizzük Geges István emlékét!

10 éve hunyt el Geges István fegyvermester

Published

on

“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”

Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.

Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -,  és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.

„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…

Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”

(Fekete István: Búcsú)

Őrizzük Geges István emlékét!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

A bronzérmes kan

Révész Zsolt élménybeszámolója:

Published

on

Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.

Írta és fényképezte: Révész Zsolt

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!

Az OMVK cikket közölt a vadászjegyváltásról

Published

on

Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.

Fotó: Agro Jager News

Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.

A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.

Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.

Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.

Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.

Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.

Forrás: OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom