Horgászat
A balatoni törpeharcsák
Nem tudom, mivel is kezdjem. Azzal, hogy már a partra értem, vagy azzal, hogy megfogtam az első törpeharcsát aznap. A kettő között nem telt el sok idő, de ne szaladjunk ennyire előre. Törpeharcsa. Nem egy izgalmas téma. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy általában másodlagos fogásként jelentkezik. Európába a 20. század elején, gazdasági céllal telepítették be a nálunk élő és invazív fajjá alakult, klasszikus néven vett törpeharcsát. A fekete, a foltos és a csatornaharcsa kereszteződéséből alakult ki. Ahogy nő az egyedszám, úgy csökken az átlagméret.
Mi, balatoni horgászok, nagyon sokáig elképzelni sem tudtuk, hogy a magyar tengerben valaha is tömegével megjelenik. Sajnos megjelent. Nagyjából 8-10 éve rendszeresen fogható. A szakemberek szerint elterjedésük lokális, bizonyos – általuk kedvelt – helyekre korlátozódik. Én ezt elhiszem, mivel az ellenkezőjét bizonyítani nem tudom, illetve vannak olyan helyek a Balatonon, ahol még sosem fogtam. Fiatal példányai nagy ivadékfelhőkbe verődnek, így a szemfüles horgász egy ügyes merítéssel hozzájárulhat gyérítésükhöz.
Na, de jöjjön az a bizonyos nap. Fél három van, kora hajnal vagy késő éjszaka, nem tudom. Talán a kettő határa. Ilyenkor szeretek lemenni. Semmi különösebb oka nincs, talán a megszokás. Mikor beülnék az autóba, meglátogat régi barátom, egy szép, fényes tollú feketerigó. Igazi kis városlakó. Azért szeret ennyire, mert néha neki is jut némi finomság a kukacos dobozból.
Ahogy elindulok, a város még alszik, az utcák üresek, csak én zavarom meg ezt a csendes vasárnap hajnalt. Szerencsére komoly izgalmak nélkül elérem célomat, a tihanyi révet. Csak két játszadozó rókakölyök hozott egy kis érdekességet monoton utazásomba.
Mire a felszerelésem kipakoltam és minden a helyére került, elkezd világosodni. A nap már ki is dugja vörösen izzó fejebúbját Somogy dombjai mögül, hogy elűzze a sötétséget és aranyló hidat építsen a Balaton vizére. Ha másért nem, már ezért a látványért megérte ilyen korán kelni.
Az etetőanyagra nincs gond, már előző nap elkészült, hogy ezzel se menjen az értékes idő. Igazi pontycsemege, melyből 8-10 méretes gombóc landolt a vízben, hogy terített asztalt varázsoljon a bajszosoknak. Sajnos ezekre a falatokra a másik bajszos is rájár. A kis ördög, akit finom, szálkátlan húsa ellenére mégsem látunk szívesen.
Horgok a vízben és már húzza is. Törpe. Aztán újabb és újabb, libasorban 5-6. Aztán csend. Percek óta megszűnt a folyamatos birizgálás. Talán ponty van az etetésen, talán az ijesztette el őket. Ahogy ezen merengek, komótosan bólint a spicc, nem az az apróhalas rángatózás. Ráemelek a botra. Ponty van a horgon. Az, amint partot ér, már húzza a másik botot is. Jól gondoltam, itt vannak. Hamar jön a harmadik is. Aztán továbbáll a raj, megint a kis halaké a terep. Jönnek is sorban. Várom a következő csendes időszakot, hátha újra ponty érkezik elém. Szerencsére így is lett. Majd ez a váltás újra megismétlődött. Már hazafelé készültem, utolsó dobás. Életem törpeharcsája, a maga 60 dekájával.
Horgászat végeztével számlálás. 7 pontyot fogtam, melyből 2 az általam kedvelt méret, így ők a konyhára kerültek. A maradék öt horgásznyelven retúr, vagy túl nagy, vagy túl kicsi. Keszeg is jött, igaz nem sok, mind vissza is került a Balatonba a kifogást követően.
Jöjjenek a törpék. Kiborítom a haltartót. Sokan vannak. 18 darab. Pontyozás közben ez túl sok, amolyan mellékes fogásnak, igaz választhattam volna más helyet is, ahol nem lehet belőlük fogni. De a szívem ide húz, szeretek itt horgászni. Elindultam hát haza, kissé keserű szájízzel, a sok kis bajszos miatt.
Aki fogja, vigye, egye!
Ha megszabadulni már nem tudunk tőlük, próbáljuk meg kordában tartani.
Írta és fényképezte: Faragó Sándor
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel