Keressen minket

Horgászat

A balatoni törpeharcsák

Közzétéve:

Nem tudom, mivel is kezdjem. Azzal, hogy már a partra értem, vagy azzal, hogy megfogtam az első törpeharcsát aznap. A kettő között nem telt el sok idő, de ne szaladjunk ennyire előre. Törpeharcsa. Nem egy izgalmas téma. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy általában másodlagos fogásként jelentkezik. Európába a 20. század elején, gazdasági céllal telepítették be a nálunk élő és invazív fajjá alakult, klasszikus néven vett törpeharcsát. A fekete, a foltos és a csatornaharcsa kereszteződéséből alakult ki. Ahogy nő az egyedszám, úgy csökken az átlagméret. 

Fotó: Faragó Sándor – Agro Jager News

Mi, balatoni horgászok, nagyon sokáig elképzelni sem tudtuk, hogy a magyar tengerben valaha is tömegével megjelenik. Sajnos megjelent. Nagyjából 8-10 éve rendszeresen fogható. A szakemberek szerint elterjedésük lokális, bizonyos – általuk kedvelt – helyekre korlátozódik. Én ezt elhiszem, mivel az ellenkezőjét bizonyítani nem tudom, illetve vannak olyan helyek a Balatonon, ahol még sosem fogtam. Fiatal példányai nagy ivadékfelhőkbe verődnek, így a szemfüles horgász egy ügyes merítéssel hozzájárulhat gyérítésükhöz.

Na, de jöjjön az a bizonyos nap. Fél három van, kora hajnal vagy késő éjszaka, nem tudom. Talán a kettő határa. Ilyenkor szeretek lemenni. Semmi különösebb oka nincs, talán a megszokás. Mikor beülnék az autóba, meglátogat régi barátom, egy szép, fényes tollú feketerigó. Igazi kis városlakó. Azért szeret ennyire, mert néha neki is jut némi finomság a kukacos dobozból.

Fotó: Faragó Sándor – Agro Jager News

Ahogy elindulok, a város még alszik, az utcák üresek, csak én zavarom meg ezt a csendes vasárnap hajnalt. Szerencsére komoly izgalmak nélkül elérem célomat, a tihanyi révet. Csak két játszadozó rókakölyök hozott egy kis érdekességet monoton utazásomba.

Mire a felszerelésem kipakoltam és minden a helyére került, elkezd világosodni. A nap már ki is dugja vörösen izzó fejebúbját Somogy dombjai mögül, hogy elűzze a sötétséget és aranyló hidat építsen a Balaton vizére. Ha másért nem, már ezért a látványért megérte ilyen korán kelni.
Az etetőanyagra nincs gond, már előző nap elkészült, hogy ezzel se menjen az értékes idő. Igazi pontycsemege, melyből 8-10 méretes gombóc landolt a vízben, hogy terített asztalt varázsoljon a bajszosoknak. Sajnos ezekre a falatokra a másik bajszos is rájár. A kis ördög, akit finom, szálkátlan húsa ellenére mégsem látunk szívesen.

Fotó: Faragó Sándor – Agro Jager News

Horgok a vízben és már húzza is. Törpe. Aztán újabb és újabb, libasorban 5-6. Aztán csend. Percek óta megszűnt a folyamatos birizgálás. Talán ponty van az etetésen, talán az ijesztette el őket. Ahogy ezen merengek, komótosan bólint a spicc, nem az az apróhalas rángatózás. Ráemelek a botra. Ponty van a horgon. Az, amint partot ér, már húzza a másik botot is. Jól gondoltam, itt vannak. Hamar jön a harmadik is. Aztán továbbáll a raj, megint a kis halaké a terep. Jönnek is sorban. Várom a következő csendes időszakot, hátha újra ponty érkezik elém. Szerencsére így is lett. Majd ez a váltás újra megismétlődött. Már hazafelé készültem, utolsó dobás. Életem törpeharcsája, a maga 60 dekájával.

Horgászat végeztével számlálás. 7 pontyot fogtam, melyből 2 az általam kedvelt méret, így ők a konyhára kerültek. A maradék öt horgásznyelven retúr, vagy túl nagy, vagy túl kicsi. Keszeg is jött, igaz nem sok, mind vissza is került a Balatonba a kifogást követően.

Fotó: Faragó Sándor – Agro Jager News

Jöjjenek a törpék. Kiborítom a haltartót. Sokan vannak. 18 darab. Pontyozás közben ez túl sok, amolyan mellékes fogásnak, igaz választhattam volna más helyet is, ahol nem lehet belőlük fogni. De a szívem ide húz, szeretek itt horgászni. Elindultam hát haza, kissé keserű szájízzel, a sok kis bajszos miatt.

Aki fogja, vigye, egye!
Ha megszabadulni már nem tudunk tőlük, próbáljuk meg kordában tartani.

Írta és fényképezte: Faragó Sándor

 

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Horgászat

Domolykó a Rábcából

Published

on

Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti  szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.

Fotó: Meleg Ábel – AJN

A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.

A hal 46 cm és 2+ kiló volt.

Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.

A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt

 

A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel. 

 

Írta és fényképezte: Meleg Ábel

Tovább olvasom

Horgászat

Harcsahorgászat Franciaországban

Published

on

Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát.  A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty  fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.

Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN

Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.

Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor

 

Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom

Horgászat

Kapitális csukát akasztottak

Published

on

Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.

Fotó: Bagó Róbert – AJN

2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.

Fotó: Bagó Róbert – AJN

A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.

Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!

 

Írta és fényképezte: Bagó Róbert

Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom