Horgászat
Kapitális csukát akasztottak
Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.
2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.
A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.
Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!
Írta és fényképezte: Bagó Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Süttőnél kecsegéket telepítettek a Dunába
A 2025-ös év első telepítéseként őshonos, védett halat telepítettek a Dunába Komárom-Esztergom vármegye horgászai. A KEMHESZ száznál több, egy-másfél kilós kecsegét juttatott a folyóba Süttőnél – közölte a Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége.
Zoltai Dániel, a KEMHESZ elnöke elmondta, hogy a szövetség hosszú ideje folyamatosan telepít kecsegéket. A program célja, hogy a kellő nagyságú állományt elérve szigorú méret- és súlykorlátozás mellett a kifogott példányokat meg lehessen tartani. A populáció növekedését elősegíti, hogy az utóbbi időben sokat tisztult a Duna és a környezetre érzékeny kecsege jól érzi magát a folyóban.
A KEMHESZ tavasszal további 300 kilogramm kecsegét telepít majd. Az egyedi azonosítóval való ellátás azt szolgálja, hogy információkat szerezhessenek a faj életmódjáról, szaporodásáról és viselkedéséről.
A kifogott egyedeket a horgászok mérlegelés után visszaengedik a vízbe, azonosítójukat és a fogás helyét jelentik a MOHOSZNAK.
A 2015-ben év halának választott kecsege a tokfélék családjába tartozó őshonos folyami hal, mely jellemzően a nagyobb folyók síkvidéki, alsószakasz-jellegű részén él. Akár 1 méter hosszúra is megnőhet, egy méretes példány súlya elérheti a 6-7 kilogrammot is. Rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik.
Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Menyhalhelyzet a Rába körmendi szakaszán: Siralmas!
Sütő Péter beszámolója az idei menyhalszezonról a Rábán.
Sütő Péter beszámolója az idei menyhalszezonról a Rábán.
Pedig minden jó: hideg van, deresedik rendesen. A vízállás alacsony, a víz tiszta. És kereshetem őket a sekélyben, sóderen, vagy mélyebb gödrökben, bedőlt fák közt, vízre lógó bokrok tövében, meder közepén, vagy a partvédő kövezésnél, netán a túloldali sekélyes, iszapos szélben – 17:00-tól 22:15-ig – semmi. Ma sem akadtam rájuk.
Márna, bucó akad, de a menyusok… Nem tudom, hogy merre járnak. Novemberben az első igazi próbálkozás 10. percében beugrott egy. Azt hittem, itt a Kánaán, de sajnos nem. Az érdekesség kedvéért megosztom, hogy annak a halnak egy rák volt a gyomrában (nem szeretnék a rák fajtáját illetően vitát generálni).
Az érdekes az, hogy az utóbbi évek megfogyatkozott menyhalainak gyomrában egyre gyakrabban találok tízlábú, ollós rákokat, és semmi mást, míg 5-6 éve 20-30 bolharák duzzasztotta a hasukat. Valami megváltozott ezen a téren is. Érdekes lenne tudni, más vizeken mivel táplálkozhatnak? Az egyedszám-csökkenés lehetséges okai közt szerintem a rendelkezésükre álló táplálék változása is helyet kaphat.
Görbüljön mindenkinek!
Írta és fényképezte: Sütő Péter
Horgászat
Kitekintés: Észak-nyugati Területek – Kanada – folytatás
Horgászat Kanada Északnyugati Területein:
A terület, amit szeretnék röviden bemutatni a korábbi ízelítő után, az Északnyugati Területek (Northwest Territories, rövidítve NWT). Ez Kanada három területéből (Yukon, Északnyugati Területek és Nunavut) az egyik, a tíz provincián kívül. A „terület” elnevezés arra utal, hogy ezek a régiók kevésbé fejlettek, mint a provinciák, ami elsősorban sajátos elhelyezkedésükből, a hatalmas távolságokból és a rendkívül ritkán lakott területekből adódik.
Az Észak-nyugati Területeken főként az indiánok, azaz az “első nemzet” népei élnek, míg Nunavut az inuitok otthona. Fontos megjegyezni, hogy az “indián” kifejezést az őslakosok nem szívesen használják, helyette az „első nemzet” megnevezést részesítik előnyben, hasonlóan ahhoz, ahogy az „eszkimó” helyett az „inuit” elnevezést használják. A terület fővárosa Yellowknife, amelynek neve (Sárgakés) arra utal, hogy az érkező európaiak észrevették, hogy a helyi lakosok réz eszközöket használnak. A város a Nagy Rabszolga-tó partján fekszik, és 1967-ben lett a terület fővárosa, majd 1970-ben kapott városi státuszt.
Kanada hosszú ideig nem tudta hatékonyan közigazgatni ezt a hatalmas területet. Nunavut például csak 1999-ben vált önálló egységgé, előtte a NWT része volt. Az Észak-nyugati Területek jelenlegi területe több mint tízszerese Magyarországénak (93 000 km² helyett 1 144 000 km²), amelyből 163 000 km² vízfelület (12%). Lakossága 40 ezer fő, így ez a legnépesebb a három terület közül. A Nagy Rabszolga-tó (Great Slave Lake) neve a slavy első nemzet jelenlétére utal. Ez a tó Észak-Amerika legmélyebb tava (600+ méter) és a világon a 10. legnagyobb. A tóból indul ki a Mackenzie-folyó, Észak-Amerika második legnagyobb vízgyűjtő területű folyója a Mississippi után. A Mackenzie deltája, a második legnagyobb a világon, az északi-sarkvidékbe ömlő folyók közül, az oroszországi Lena után.
A régió népszerű a természet szerelmesei körében, évente több ezer horgász és vadász érkezik ide. Emellett az arany- és gyémántbányászat is jelentős, világviszonylatban is kiemelkedő. Yellowknife városa autóval a Mackenzie Highway-n keresztül érhető el, amely az egyetlen országút, amely összeköti a területet a külvilággal. Alternatívaként rendszeres repülőjáratok is elérhetők és az érkezőket egy kitömött jegesmedve fogadja, amely éppen egy fókát üldöz a jég hátán. Érdekesség, hogy a gépkocsik rendszámtáblája medve alakúra van formázva.
Horgásztúra az Aurora Nights Lodge-ban
Az Aurora Nights Lodge (Északi Fény Éjszakái Horgásztanya) a Nagy Rabszolga-tó déli oldalán, a Taltson-folyónál található. A tanya elérhetősége csak repülővel lehetséges Yellowknife-ból, majd motorcsónakkal közelíthető meg a torkolattól. A repüléshez jellemzően bush plane-eket (kis, speciális terepre alkalmas repülőgépeket) használnak. A tanya egy első nemzetbeli család tulajdonában áll és inkább tábori körülményeket kínál, de a csukázás minősége felülmúlhatatlan. A fogások között 100 cm feletti, 10+ kg-os példányok voltak a jellemzőek.
Első alkalommal egyedül érkeztem a táborba, de a horgászcsapat, akikkel később megismerkedtem, szívesen fogadott, és a következő években együtt tértünk vissza a túrákra. Egy emlékezetes eset alkalmával egy leszakított gumikalapácsot (csalit) egy másik horgász fogta ki, majd visszaadta nekem – ugyanaz a hal kapta el a csalit, amit korábban elvesztettem. Ez a csali azóta is a falamon lóg, mint emlék.
Horgászüdvözlettel: Tóth Zoltán
Horgászni szeretne Kanadában?
Keresse bizalommal Pálfai Gábort!