Tud-e a vad természetkárosítást okozni?

Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME

Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.

Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.

Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember

Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

A tavasz közeledtével a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai állattartótelepén már megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.

Fotó: Vizes Tibor – KMNP

Idén is kitakarítottuk és felkészítettük a költési szezonra a szegedi Fehér-tó 11-es tóegységében található Korom-szigetet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársainak segítségével.

Közel hetven évvel ezelőtt felhelyezett madárgyűrűt találtak kollégáink a szegedi Fehér-tavon (fotó: Puskás József)

Az élőhelykezelési munkálatok közben kollégáink egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek. A Madárgyűrűzési Központ adataiból kiderült, hogy a gyűrűt egy fiókakorú cigányréce kapta 1957. június 13-án a szegedi Fehér-tavon. A gyűrűző pedig nem más volt, mint dr. Beretzk Péter.

Miért végezzük el a tavaszi munkálatokat?

A Szegedi Fehér-tó fokozottan védett tóegységében lévő Korom-szigetet a KNPI szakemberei évente letakarítják a felnőtt gyomok kóróitól, illetve a terjedő nádtól. A sziget éveken át nyüzsgő sirálytelepnek adott otthont, ahol tavasztól több ezer dankasirály fészkelt, valamint szerecsensirályok kisebb állománya, de küszvágó csérek is előfordultak. A sirályok megtelepedését elősegíti az évenkénti nagytakarítás, tereprendezés. Kedvelik, ha a fészekrakó helyükön nincsen magas növényzet. Ezt a munkát az idei évben február 25-én, kellemes időben sikerült elvégezni.

A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat. Először egy 60-70 méternyi nádason kellett átjutni, ezután az iszapos tómederben történő hosszas gyaloglás következett. Ezúttal a teljes szigetet sikerült mentesíteni a növényzettől, így reményeink szerint szinte olyan látvány fogadja majd a márciusban érkező danka- és szerecsensirályokat, amilyen Beretzk Péter idejében lehetett. Természetesen a növényzet újra kihajt tavasszal, de az már folyamatban lévő fészkelést nem zavarja.

A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat (fotó: Gál Zoltán)

Az elmúlt években ugyan nem fészkelt sirály a szigeten, de azért természetesen nem lakatlan a terület. A nyári ludak mellett néhány pár fokozottan védett cigányréce rendszeresen fészkel a sziget szegélyzónájában. Bízunk abban, hogy sikerül végre visszacsábítani a sirályokat ide, ahol egykor Közép-Európa egyik legnagyobb dankasirály kolóniája fészkelt. A Korom-sziget a Beretzk Péter kilátóból is látható, ha balra tekintünk. Távcsővel megfigyelhető, hogy vajon idén kialakul-e ott egy nyüzsgő, hangos sirálytelep?

Köszönjük a segítséget a munkálatokban részt vevő kollégáknak! (fotó: Gál Zoltán)

Köszönjük a Palics-Ludas Közvállalat kollégáinak, hogy segítették munkánkat!

Forrás: KNPI