Keressen minket

Természetvédelem

Új világrekorder az európai ordasok közt

+1

Több mint ezer kilométert vándorolt egy szürke farkas

+1

Közzétéve:

+1

Legkevesebb 1240 km-t tett meg egy szürke farkas az alsó-szászországi Nordhorntól a Pireneusokig. Ezzel pedig az eddigi ismereteink szerint az GW1909m azonosítóval rendelkező farkas a legmesszebb jutó egyed a valaha vizsgáltak közül. Az ehhez hasonló kóborlások kulcsszerepet játszhatnak az európai farkaspopulációk hosszú távú egészségének megőrzésében.

Fotó: © Ofelia DE PABLO y Javier ZURITA – WWF

Nemzetközi együttműködés tette lehetővé

A Barcelonai Egyetem (UAB) adott hírt arról nemrég, hogy munkatársai sikerrel követték nyomon egy Németországban született farkas útját egészen Spanyolország északi részéig. Az állat 2020-ban született, és valamivel több mint két év alatt, 2023 februárjában jutott el Franciaországon keresztül a spanyol Pireneusokig. Az állat légvonalban összesen legalább 1240 km-t tett meg.

Az utóbbi években az őshonos nagyragadozóknál tapasztalható állománynövekedés és a technikai fejlődés lehetővé tette, hogy egyre többször és alaposabban figyelhessük meg a fajok, különösen a farkasok kóborlását. Ezt nemrégiben a magyarok is első kézből tapasztalhatták meg a tavaly hazánkba érkező, majd itt illegálisan elejtett M237 jelű svájci farkas esetében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

„Érdekesség, hogy a GW1909m jelű egyed nyomon követése nem GPS-nyakörvvel, hanem az utána visszamaradó közvetett életjelnyomok, elsősorban ürülékminták egyedszintű genetikai beazonosításának a segítségével történt. Ehhez elengedhetetlen volt német, francia és spanyol kutatóintézetek és természetvédelmi ügynökségek hatékony együttműködése, mely jó példával szolgálhat számos más ország számára a közös állománymonitoring terén olyan régiókban, ahol határokon átnyúló nagyragadozó-populációkkal találkozhatunk” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője.

A kóborlások szerepe

A kóborlások több célt szolgálnak, egyrészt a farkasoknak, mint csúcsragadozóknak nagy területekre van szükségük ahhoz, hogy kielégíthessék táplálékigényüket. Éppen ezért a falka territoriális, védi forrásait. Ahogy azonban a fiatalabb állatok felnőnek és ivaréretté válnak, kiválnak a falkából és saját terület után néznek, ezzel helyileg alacsonyan tartva az állománysűrűséget. Másrészt az ilyen nagy távolságokat megtévő egyedek kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy az egymástól messze lévő, vagy emberi szemmel elszigeteltnek tűnő európai farkaspopulációk genetikai sokfélesége fennmaradhasson. Ehhez viszont fontos, hogy a kóborló egyedek számára biztosítsuk az eljutást más populációkhoz, új területekre, amelyhez elengedhetetlen, hogy csökkentsük a nagyragadozókat érő illegális elejtések számát, kezeljük a hozzájuk kapcsolódó ember-vadvilág konfliktusokat, és megőrizzük a faj európai szintű védett státuszát.

Többféle rekord

Amikor tavaly a környező országok médiumai és a hazai sajtó, illetve a WWF Magyarország több alkalommal is beszámolt a Svájcból hazánkba érkező M237 jelű farkasról, kóborlására európai rekordként hivatkoztunk. Ez azóta sem változott. Érdemes azonban tisztázni, hogy miben is tartja pontosan a rekordot az M237. Európában az elmúlt években több jelentős távú kóborlást is sikerült valamilyen módon rögzíteni vagy kimutatni. A hangsúly pedig az utóbbin van. Az M237 esetében GPS-nyakörvvel pontosan tudták követni a kutatók a kóborlás útvonalát, amely légvonalban így végül 829 kilométert jelentett, valójában az állat 1927 kilométert tett meg. Ez számított rekordnak, megelőzve ezzel a német „Alan” nevű egyedet, amely 2009-ben Németországból Fehéroroszországba kóborolt kb. 1550 kilométert megtéve, mely légvonalban 880 km volt. A mostani, GW1909m által frissen felállított 1240 kilométeres rekord az utóbbira, vagyis a légvonalban megtett távolságra vonatkozik, hiszen GPS-készülék nélkül nem ismert az állat pontos útvonala. Ezt a rekordot korábban egyébként egy Norvégiából Finnországba kóborló nőstény egyed tartotta 1092 kilométerrel.

Az Európai Bizottság a szürke farkas európai szintű védelmének csökkentését javasolja, ami azt jelenti, hogy a faj a védett, de vadászható fajok listáján szerepelne. A WWF határozottan elutasítja a Bizottság javaslatát, és a brüsszeli európai policy irodáján keresztül azon dolgozik, hogy a farkasok jelenlegi védettségi státusza fennmaradjon.

Forrás: WWF

+1

Természetvédelem

A vadkárról kicsit másképp

+1

Tapasztalatok a Vértesi Tájvédelmi Körzetből:

+1

Published

on

+1

Tud-e a vad természetkárosítást okozni?

Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME

Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.

Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.

Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember

 

Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Természetvédelem

Végéhez közeledik a bivalyok és a szürkemarhák teleltetése

+1

Megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.

+1

Published

on

+1

A tavasz közeledtével a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai állattartótelepén már megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.

Fotó: Vizes Tibor – KMNP

Jelenleg az állatok szemrevételezése zajlik, az elkövetkező hetekben pedig pótoljuk a kihullott fülszámokat. Azt követően sor kerül a szükséges állatorvosi kezelésekre.

A telepen három helyszínen több mint 1000 szürkemarha és 270 bivaly teleltetéséről gondoskodunk. Az időjárás kegyes volt a téli tartáshoz, nem volt nagy hideg, bár a szürkemarhák számára ez sem jelentene problémát, ugyanis ők az extrém hideget is jól viselik. A bivalyok kissé fázékonyabbak.

A tavaszias télben kevesebb szálastakarmány fogyott, mivel ilyenkor kevesebb energiára van szükségük az állatoknak. A tavalyi borjak a tél folyamán szépen fejlődtek, erősödtek, leválasztásuk is megtörtént. Szent György-nap tájékán a felnőtt bivalyokkal együtt ők is kimennek majd a legelőkre.

Forrás: KMNP

+1
Tovább olvasom

Természetvédelem

Egy valóságos madártani kincs került elő a Korom-sziget takarítása közben

+1

Madarászok egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek a Fehér-tavon.

+1

Published

on

+1

Idén is kitakarítottuk és felkészítettük a költési szezonra a szegedi Fehér-tó 11-es tóegységében található Korom-szigetet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársainak segítségével.

Közel hetven évvel ezelőtt felhelyezett madárgyűrűt találtak kollégáink a szegedi Fehér-tavon (fotó: Puskás József)

Az élőhelykezelési munkálatok közben kollégáink egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek. A Madárgyűrűzési Központ adataiból kiderült, hogy a gyűrűt egy fiókakorú cigányréce kapta 1957. június 13-án a szegedi Fehér-tavon. A gyűrűző pedig nem más volt, mint dr. Beretzk Péter.

Miért végezzük el a tavaszi munkálatokat?

A Szegedi Fehér-tó fokozottan védett tóegységében lévő Korom-szigetet a KNPI szakemberei évente letakarítják a felnőtt gyomok kóróitól, illetve a terjedő nádtól. A sziget éveken át nyüzsgő sirálytelepnek adott otthont, ahol tavasztól több ezer dankasirály fészkelt, valamint szerecsensirályok kisebb állománya, de küszvágó csérek is előfordultak. A sirályok megtelepedését elősegíti az évenkénti nagytakarítás, tereprendezés. Kedvelik, ha a fészekrakó helyükön nincsen magas növényzet. Ezt a munkát az idei évben február 25-én, kellemes időben sikerült elvégezni.

A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat. Először egy 60-70 méternyi nádason kellett átjutni, ezután az iszapos tómederben történő hosszas gyaloglás következett. Ezúttal a teljes szigetet sikerült mentesíteni a növényzettől, így reményeink szerint szinte olyan látvány fogadja majd a márciusban érkező danka- és szerecsensirályokat, amilyen Beretzk Péter idejében lehetett. Természetesen a növényzet újra kihajt tavasszal, de az már folyamatban lévő fészkelést nem zavarja.

A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat (fotó: Gál Zoltán)

Az elmúlt években ugyan nem fészkelt sirály a szigeten, de azért természetesen nem lakatlan a terület. A nyári ludak mellett néhány pár fokozottan védett cigányréce rendszeresen fészkel a sziget szegélyzónájában. Bízunk abban, hogy sikerül végre visszacsábítani a sirályokat ide, ahol egykor Közép-Európa egyik legnagyobb dankasirály kolóniája fészkelt. A Korom-sziget a Beretzk Péter kilátóból is látható, ha balra tekintünk. Távcsővel megfigyelhető, hogy vajon idén kialakul-e ott egy nyüzsgő, hangos sirálytelep?

Köszönjük a segítséget a munkálatokban részt vevő kollégáknak! (fotó: Gál Zoltán)

Köszönjük a Palics-Ludas Közvállalat kollégáinak, hogy segítették munkánkat!

 

Forrás: KNPI

+1
Tovább olvasom