A Pilisi Parkerdő egyik legnagyobb szabású 2022-es vállalkozása volt az Érd melletti Duna-sziget, a Beliczay-sziget sérülékeny, leromlott erdőállományának részleges megújítása. Akkor több mint hatvanezer csemetét ültetett itt el a Parkerdő, s az új, őshonos fajokból álló erdő sikerrel vészelte át a két évvel ezelőtti aszályos nyarat. Idén folytatódik az elöregedett nyárasok felújítása.

Fotó: Pilisi Parkerdő

Az Érd-Ófalu melletti Beliczay-sziget a város környékének legháborítatlanabb formájában megmaradt területe. Az érdi gát félkörívesen öleli körbe a szigetet, így annak árvizekkel gyakran elöntött területén részben megmaradt a Duna partjaira jellemző galériaerdő – ugyanakkor a szigeten lévő hatvanhét hektáros erdő nagy része eredetileg gazdasági céllal ültetett, egykorú és azonos génkészletű nemesnyár volt. Ezeknek közös jellemzője a rövidebb élettartam és a környezeti hatásokkal szembeni gyenge ellenállóképesség.

A Pilisi Parkerdő a fenntartható, természetközeli erdőgazdálkodás és az erdők teljeskörű ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosítása érdekében 2021-ben kezdte meg a területen a fafajcserés erdőátalakítást. A természetvédelmi szakemberekkel együttműködésben ütemezett, közel tíz hektárra kiterjedő beavatkozás újabb lépés volt a Parkerdő által kezelt Duna-menti erdők természetességének és biodiverzitásának javítása érdekében.

Fotó: Pilisi Parkerdő

Idén a vegetációs időszak végével újabb 1,75 hektáros területen folytatódik a Beliczay-sziget fafajcserés erdőátalakítása, természetesen első lépésben a már csúcsszáradás egyértelmű jeleit mutató, sok helyen dőlésveszélyes, elöregedett nyáras állomány kitermelésével. A Pilisi Parkerdő célja a területen magvetéssel történő feketedió-állomány kialakítása, őshonos csemeték úgynevezett sorjelölő ráültetése mellett. Hasonló helyeken jól bevált erre a célra az őshonos vénic szil, a hegyi- és korai juhar, a vadgyümölcsök közül a madárcseresznye és a mézgás éger. Ezzel a megoldással még változatosabbá tudják tenni az erdőt. Az őshonos és nemes nyár erdők közé beékelődik egy kimondottan hosszabb vágásfordulójú erdő. A dió mag felgyűjtését a Pilisi Parkerdő saját magtermő állományából már megkezdte: egy hektárra 18500 db-ot fognak vetni, erre további 1000 db sorjelölő csemetét ültetnek kézzel.

Forrás: Pilisi Parkerdő

A Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága Csákberény községhatárban található bálványfa gócpont eltávolítását kezdte meg 2024 nyarán. A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) elleni védekezés rendkívül fontos, mivel ez a fafaj számos negatív hatással van a természeti környezetre, az erdő és mezőgazdálkodásra is.
A bálványfa kelet-ázsiai, hazánkba a 19. században behurcolt fafaj. Gyors növekedésű, rendkívül agresszívan terjed, kiszorítva az őshonos növényeket és állatokat élőhelyükről. Ezáltal csökkenti az adott terület biológiai sokféleséget és károsítja az ökoszisztémák egyensúlyát. Sűrűn nő, ezzel árnyékolja a többi növényt, gátolja azok növekedését és megnehezíti a természetes regenerációt.

Kémiai védekezéssel is dolgoznak a bálványfa ellen, de csak lokálisan, a tuskókat kezelik. Forrás: Vérteserdő Zrt.

A fa mélyre hatoló gyökérzete károsíthatja az épületeket, utak alatti csöveket és egyéb infrastruktúrát. Virágpora allergén reakciókat vált ki az erre érzékenyeknél. A bálványfa inváziója jelentős gazdasági károkat okozhat azáltal is, hogy csökkenti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, vagy növeli az erdőgazdálkodási költségeket. Különösen veszélyes a védett területekre, ahol a természetes növényzet védelme kiemelt fontosságú.

Részletekért kattintson a képre!

A bálványfa kivágása után könnyen újra kihajt a gyökeréből, nagy mennyiségű magot termel, amelyek hosszú ideig életképesek maradnak. Számos környezeti hatással szemben ellenálló, például a szárazsággal és a szennyezésekkel szemben is. Ezen okok miatt az ellene való védekezés komplex feladat, amely többféle módszer kombinációját igényli.

Természetvédelmi területen számoltak fel egy bálványfa gócpontot az erdészek. Forrás: Vérteserdő Zrt.

Mechanikus módon a fiatal példányok kézzel is kihúzhatók, a nagyobbakat pedig kivágással lehet eltávolítani. Ez utóbbi hosszadalmasabb, de kevesebb környezeti terheléssel jár. A vegyszeres kezeléskor a kivágott fák tuskóját és a sarjakat speciális növényvédő szerekkel kezelik le (permetezés, kenés) vagy a szert injektálással juttatják be. A hatás gyorsabb, de a kezelést többször indokolt elvégezni.

Az invazív, az idegenhonos bálványfát nehéz kiirtani. Forrás: Vérteserdő Zrt.

A csákberényi bálványfa foltnál a mechanikus és a vegyszeres védekezés kombinációját alkalmazzák. Első lépésként mechanikai úton eltávolították a termőfákat. Majd nyár végén, ősz elején megkezdték a vegyszeres, egyedi védekezést.

A kivágott fákat összehordták az erdészek. Forrás: Vérteserdő Zrt.

Ezután 3-4 évig szisztematikusan folytatják a fertőzött terület kezelését annak érdekében, hogy teljesen felszámolják a fertőzési gócpontot. A bálványfa irtása tehát nemcsak egy esztétikai kérdés, hanem kulcsfontosságú a hazai biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is. Azáltal, hogy visszaszorítjuk, hozzájárulunk az őshonos ökoszisztémák helyreállításához és hosszú távú fenntartásához – tájékoztatott a Vérteserdő Zrt.

Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.

Részletekért kattintson a feliratra!

Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.

A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.

Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)

Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.

Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla