Vadászat
Bakok Békésből
Békés megyében, Mezőgyánban 2002 után volt lehetőségem vadászni. Először mint vendég, majd a sikeres tagfelvételt követően bármikor kiülhettem lesre. Ekkor már minden évben igyekeztem bejelentkezni egy kisebb bakra. A hivatásos vadász Sz. Laci hathatós segítségével fantasztikus élményekkel gazdagodtam.
Az első bak 2003-ban adatott meg nekem a területen. Nem túl biztató esős kezdet után megenyhült időben kellemes cserkelés során láttunk több agancsos alföldi gazellát. De vagy a méret nem volt megfelelő, vagy nem kínált megfelelő célzási lehetőséget. Egyik helyen egy suta látványában gyönyörködtünk, sejthető volt mellette a gidája is, mert nem mozdult jó ideig. A délelőtt végére kissé elcsigázva az átázott fűben, gazosban haladva egy lesre ültünk fel. Onnan jelezte Laci egy igencsak messze lévő, a ködfüggöny miatt épp kivehető példányt megfelelőnek ítélt a spektíven rátekintve.
Igyekeztem elhelyezkedni, s nem kis izgalmamon úrrá lenni. Nem volt könnyű még akkor sem célozni, egyrészt a távolság miatt, másrészt az említett természeti képződmény miatt. Máskor rabul ejt a látvány, nem is mulasztom el a megörökítést, ha nálam van a gép, de érthető okból kifolyólag most nem ezzel foglalkoztam.
Amikor megfelelőnek éreztem a célzást, lőttem. Érdekes, süvítésre emlékeztető hang hallatszott. Laci nyugodt hangon konstatálta az általam ekkor még csak remélt találatot. A nehezen kibírt várakozás után indultunk a rálövés helye felé. Közben mind nagyobb meglepetéssel néztem hátra, ahogy a távolság növekedett a lestől. Egy ideig azonban csak folytattuk utunkat. Aztán megérkeztünk, s boldogan láttam a fekvő csodálatos agancsost. A szerencsés találat pont a nyakát érte. Ezért nem tapasztaltunk semmilyen mozgást utána. Később, a vadászházban többen is azt hitték a kegyelemlövés nyoma látható a nyakán
A távolságot még most sem akarom elhinni, ha eszembe jut. Ugyanis Laci lelépte, s a számomra döbbenetes 280-ig jutott. Ha tudom vagy sejtem, hogy milyen messze van, talán nem is próbálkozom. De hála Lacinak, Hubertusnak, a körülményeknek, helyesen döntöttem. Mint kiderült a cserkeléssel egy hatalmas kört írtunk le, ezért juthattunk vissza hamar a járműhöz, ahol méltó ravatalnál készítettem róla néhány képet. Ekkor még csak sejtettem, hogy ez egy csodálatos élménycsokor kezdete lesz. Egyelőre olyannyira örültem a sikeremnek, hogy úgy véltem, ennél jobb nem is történhet velem.
Ez volt életem második bakja
A következő ezen a területen a negyedikként került terítékre, s került a vadásznaplóban megörökítésre. Most nem cserkeltünk, először a kocsiból néztünk szét a területen, sokadik kört megtéve láttuk meg az út menti határoló gazosban a fák tövében legelészni. Laci a kocsiban maradt a távcsővel, én kiszállás után igyekeztem megfelelő célzóhelyet keresni, miután jelezte, hogy nekem jó lenne. Az izgalom miatti remegés eleinte nem volt épp segítségemre a célzást illetően, de amint sikerült úrrá lennem rajta, nyugodtan tüzeltem.
Olyan hirtelen tűnt el, semmi mozgás nélkül a céltávcsőben, hogy bár biztosan éreztem helyén a szálkeresztet, cseppet sem bíztam a sikerben. Laci azonban megnyugtatott, minden rendben. Igaz, ő magasabban volt az út szélén, így neki volt rálátása a történtekre. Ebben az évben kevesebb utánjárással, de ismét élményben bővelkedően sikerült újabb mezőgyáni illetőségű bakomat elejtenem. Nagyságát tekintve ugyan elmarad a tavalyitól, de egyedi formája miatt legalább olyan méltó helye van a trófeáim között. Reméltem, hasonló ajándékot még tartogat nekem a viharsarok eme, számomra oly kellemes szeglete.
A soron következő bak egy zalai, élményekben bővelkedő, de zsákmány nélküli szarvasvadászat után lett esedékes. Szeptember végén, a szezon vége felé jártunk, így nem igazán biztatott Laci, de egy hűvös, nedves őszi hajnalon útnak indultunk. Rövid kocsikázást követően egy nekem még meglehetősen ismeretlen helyen kezdtünk cserkelni, miután az autóból nem láttunk semmilyen mozgást. Közben felidéztük a korábban átélt élményeket, amelyeknek szinte kivétel nélkül részese volt ő is.
Sokáig csak néhány suta mutatkozott, volt amelyiket gidája is kísérte. Amikor az egyik erdősáv melletti les mentén jártunk, egy bak ugrott fel. Egyből kaptam a fegyver után, s vártam kísérőm jelzését, mivel én kicsit nagynak véleményeztem fejdíszét. De ő megnyugtatott, sőt biztatott, hogy gyorsan igyekezzek célba venni, hátha megáll, mert ebben az időszakban nem könnyű másikat találni, ha ezt elszalasztom. Mivel sok időt nem hagyott, kézben tartott fegyverrel igyekeztem követni, majd, mikor megállt, ráilleszteni a meglehetősen ingatag célkeresztet. Szerencsémre mikor megállt az oldalát mutatta, így adott némi esélyt a sikeres lövésre.
A dörrenést követően az elsőként említett baknál hasonló süvítést hallottam. Nem futott el, lassú, elég labilis léptekkel próbált menni. Ebből érzékeltem a találatot, s meglepetésemben nem is ismételtem, inkább vártam nem is tudom mire. Laci fegyverének hangja zökkentett vissza merengésemből, s közben ösztönzött is újabb lövésre, nehogy egérutat nyerjen vagy beugorjon a sűrűbe. Több lövést is leadtunk, miközben a közeli erdő felé igyekezett a szántásból, ahol az én találatom lelassította. Ahogy elfeküdt, a közelébe érve megadtam neki a kegyelemlövést, s boldogan vettem birtokomba újabb mezőgyáni bakomat. Ennek az egyedi agancsa mellett a mérete is tiszteletre méltó helyet ad a trófeák között.
A következő év olyannyira egyedülálló volt, hogy a terület nem is egy, hanem két bakkal ajándékozott meg. Nyáron, a szezon közepén jött Laci telefonja, hogy érdemes lenne most kinézni a területre. A vadászháznál találkoztunk, kiderült, nemcsak nekem esedékes a bak.
Négyen indultunk el. Először Gyanté felé vettük utunkat, de ott nem mutatkozott lehetőség, így visszatértünk a mezőgyáni oldalra. Ott egy nádas előtt, a kukoricatábla mellett megpillantottunk két őzet, békésen legelészve. Kicsit továbbmenve, a kocsiból kiszállva közelítettük meg őket. Laci jelezte, hogy az egyik bak, jó is lenne nekem, de vigyázzak, mert a suta figyel, s könnyen kiszúrhat.
El lehet képzelni hirtelen támadt izgalmam, ahogy közelítettem feléjük. Szinte karnyújtásnyira tőlem állt a lövésre alkalmas bak, de célzásra alkalmas helyet kellett keressek, a suta figyelő tekintetétől övezve. Minden lépést óvatosan tettem meg, közben Laci instrukcióira figyeltem, hogy állj, vagy épp haladhatok. Sejthető mi játszódott le bennem, mire a közeli villanyoszlophoz érve célzásra emeltem a fegyveremet.
Keservesnek tűnő sóhajtozás után megnyugodtam annyira, hogy a továbbra is békésen legelésző bakra ráillesztve a célkeresztet lőhettem. Hasonlóan korábbi esetekben tapasztaltakhoz, azonnal eltűnt, semmi mozgás nem mutatkozott a suta futtát leszámítva. Amikor odaértünk a rálövés helyére, megtudtuk a csodálatos bak szokatlan viselkedésének az okát. Épp kicsit lejjebb engedte a fejét, így a blattra történt találatnál a kimenő golyó a nyakát is eltalálta, s azonnal végzett vele.
Gratuláció, töret átadása, majd a ravatal helyszínéhez szállítás most sem könnyű, de mennyei feladata következett. Ekkor készítettem róla néhány képet, s gratuláltak a többiek.
Mikor beraktuk a kocsiba, Laci kérdezte, hogy volna-e kedvem még egy hasonlót lőni. Ha lehet, miért is ne, gondolattól vezérelve mondtam igent. Így tovább folytattuk a keresést.
Hamarosan egy másik kukoricatábla közelében talált egy hasonló nekem való példányt, s kiszállva az autóból indultunk megközelíteni. Azonban alig tettünk meg vagy húsz lépést, amikor legnagyobb döbbenetünkre, s fölöttébb kellemetlen meglepetésünkre egy kocsi állt meg az úton. De ez nem volt elég, még kürttel is jelezte, hogy kérdezne valamit tőlünk. Mint kiderült csak útbaigazítást kért, de kétségtelen, a legrosszabb pillanatban tette. Kiszúrt minket a bak, s egyből elkezdett beljebb húzódni élénk galoppozással.
Gyorsan visszasiettünk a kocsinkhoz, s hamarjában igyekeztünk elé vágni. Reméltük, hátha jó szokásához méltóan jobban bevárja a kocsit. Nem így történt, lassabb tempóban, de folyamatosan távolodott. Laci próbált kiabálni, majd sípolni is, de nem volt sok eredménye. Annyit tett hozzá, hogy amint megfelelőnek érzem, lőjek. Csakhogy először meg sem találtam a céltávcsőben, a lassan beköszöntő alkonyat miatt távolról sem volt már ideális a világ, de aztán sikerült a feltámasztott fegyver céltávcsövében követnem. Kísértem, majd egy kicsit a blatt elé húzva lőttem.
Felugrás után eltűnt a növényzet takarásában, utána nem láttunk mozgást. Az egyik kísérő biztos volt a találatban, Laci is úgy érezte, hogy jellegzetes volt a felugrása. A meglehetősen nehezen eltelt negyedóra után indultunk a helyszínre, s roppant öröm ért, mikor közeledve megláttam a barnás színt. Feküdt békésen, váll lapján jól látszott a lövés helye. Gratuláció, töret, majd kissé sötétben, de annál lelkesebb fényképezés következett.
Érdekes volt, hogy a másodiknak elejtett példány lényegesen szerényebb fejdísszel rendelkezett, mégis több sérülés tarkította koponyáját, jelezve harciasságát. Álmodni sem mertem volna, hogy ilyen kellemes meglepetést tartogat nekem itt e nyári nap.
A következő év kevésbé volt kegyes hozzám. Pontosabban nem tudtam élni a lehetőséggel. Szintén nyáron volt lehetőségem tiszteletemet tenni a területen. Az út mentén haladtunk kocsival kifelé a faluból, s Gyanté előtt az egyik irtás fák közeli részén megláttunk egy megfelelő bakot és mellette a sutát. 100120 méternél nem lehettek messzebb. Miután Laci a távcsővel felmérte s jelezte, hogy nekem jó lenne, igyekeztem nyugodtan célozni.
Kissé görnyedten illesztettem rá a blattjára a keresztet, s lőttem. De mint általában ilyen helyzetben picit fölé sikerült, nem sokkal a háta felett porzott mögötte a föld. Persze ennyi elég volt ahhoz, hogy egyből futásnak eredjenek, s pillanatok alatt elrejtette előlünk őket az erdő jótékony sűrűje. Laci csóválta a fejét, tegyük hozzá joggal, mivel ilyen távolságból s látási viszonyok között mindenképp el kellett volna találnom. Késő bánat, gondoltam, s továbbálltunk.
Sokáig mentünk, de nem láttunk számomra lövésre érdemes bakot, csak vagy kisebbet, vagy lényegesen nagyobbat. Végül a korábbi kacsás tó menti nádas mellett volt egy kisebb, de az is hamar beugrott, viszont mivel előtte távolabb is volt egy, s ugyanoda vette útját, feltételeztük, hogy nem fognak egymás mellett megférni, s kikergetik egymást. Így a kocsival a tóval szemben a nádas és a kukoricás között álltunk meg. Az autó két oldalán álltunk én lövésre kész, de biztosított fegyverrel, míg Laci távcsővel kezében. Hamarosan ki is lépett a nekem megfelelő agancsú.
Egyből erőt vett rajtam az ilyenkor szokásos nem kis izgalom, remegő kézzel igyekeztem célba venni. Lövésre még megnyugvás után sem gondolhattam, mert nem állt meg egy pillanatra sem, hol gyorsabb, hol lassúbb léptekkel igyekezett a biztonságot adó kukoricás felé. Közben Laci többször is megjegyezte, hogy amint megáll, lőhetem.
El lehet képzelni, mi játszódott le ezt meghallván bennem. De nem volt kegyes a bak őkelme. Csak ott állt meg, ahol pont a tó volt irányban, ott horgászok is voltak, így lövés oda szóba sem jöhetett. Mintha tudta volna, hogy biztonságban van, nyugodtan nézelődött, időnként legelészett. Én egyfolytában céloztam rá, nagy sóhajtásokkal biztattam, hogy haladjon szépen tovább, de jó ideig nem hatotta meg Hubertust fohászom.
Kínos várakozást követően, nehezen indult meg a kukoricás felé. Amikor végre kilépett a tiltott zónából, egyből szaporázta lépteit, nem állt meg egy pillanatra sem. Nem kis feszültség volt bennem, miközben célozva követtem, hátha megáll. Közben kibiztosítottam a fegyvert is, gondolva mindenre. Amikor épp belépett a kukoricásba rásütöttem a fegyvert. Laci azt hitte véletlenül tettem, de jeleztem, mintha megállt volna egy pillanatra.Nem ugrott fel, de nem is futott el hirtelen, így nem tudtuk megítélni, vajon eltaláltam-e.
A várakozás letelte után a rálövés helyére érve körülnéztünk, de nem láttuk felugrásnak a nyomát. Követtük egy pár soron át a csapáját, de mivel nem láttunk vérnyomot felhagytunk a további kutatással. Ha esetleg eltaláltam, akkor is elfeküdt valahol, onnan nem jó kizavarni. Eléggé kedvetlenül indultam haza, bár a látvány, s körülmények adta élménynek örültem, de a hibázás, valamint a sikertelen próbálkozás miatt.
Néhány hét múlva ért utol Laci telefonja, hogy pár nappal később megtalálták az elhullott őzt. Eszerint mégiscsak eltaláltam. Csak a lapockatájéknál hátrébb csúszott a lövés, a máj körüli régiónál kapta a golyót. Így a húsa kárba veszett, de az agancsa megkerült, s érdekes távolról sem szokványos megszerzési körülménye révén színfoltját jelenti mind a vadásznaplónak, mind a trófeáknak.
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login