Vadászat
Jávorvadászat íjjal Kanadában
Sok időt, akár heteket is rá kell szánni a kanadai vadonban, hogy egy jávorbikát szabad területen be tudjon hívni, és el tudjon ejteni egy íjász vadász. Eközben nélkülöznie kell a civilizáció nyújtotta kényelmet, és dacolnia kell az időjárási viszontagságokkal. A siker saját ügyességén, tapasztalatán, és persze a jó szerencsén is múlik. A jávor hatalmas állat, két méternél magasabb és ötszáz kilogrammnál nehezebb is lehet. A bika agancsa általában lapátos. Nagy öröm a vadász számára, ha terítékre tud hozni egy ekkora méretű zsákmányt. Amilyen jámbornak néz ki, egyáltalán nem veszélytelen a vadászata. A tehenek féltőn óvják borjaikat. A sebzett bika pedig megtámadhatja az embert. Sok történetet lehetne mesélni az óriási szarvas által megölt vagy megnyomorított emberekről. Kanadai vadászíjász barátom nemrég tért vissza sikeres vadászatáról. Izgalmas elbeszélése betekintést nyújt számunkra az íjas jávorvadászat rejtelmeibe.
Mark:
A tavalyi jávorvadászatunk befejeztével jó barátommal úgy határoztuk, hogy az idén a tartományunk északi részére hajtunk fel jávorozni úgy tizenkét napra. Vadásztunk már ott jávorszarvasra sikeresen évekkel ezelőtt, és valahogy kezdtünk visszavágyni újból. Hatalmas szabad területek vannak arrafelé, nagy vizekkel, és rengeteg szigettel. Nagyon szép, de vigyázni kell, mivel könnyű eltévedni, főleg este mikor jövünk vissza a sátor táborunkhoz esőben es ködben, ami ilyenkor elég gyakori. Ez a rengeteg tó helyenként láncszerűen egybe van kapcsolódva, egy hatalmas több száz km-es vízrendszert alkotva.
Sokat tervezgettünk, tanakodtunk, térképeket, Google Earth-öt nézegettük gyakran a nyár folyamán, hiszen rengeteg lehetőség van, és sok helyre lehet menni. Végül is eldöntöttük, hogy hova is megyünk vadászni. Tudtuk, hogy valóban akkor dől el pontosan, mikor odaérünk, hogy milyen mélyre tudunk bemenni a tavakon át, melyet az időjárás (ami gyorsan változik ott) és a terep feltételek diktálnak. A terület hatalmas, több száz km emberi település nélkül (és utak nélkül). Teljességben a vadon vesz körül. A Hudson Bay-ig el lehetne menni az erdőségen át anélkül, hogy emberrel találkoznánk… de ez itt nem újdonság. A régió kiválasztása után a térképen olyan helyeket nézünk, ahol két tó közel van egymáshoz, és csak egy kis keskeny földnyelv választja el őket egymástól. Ezek jó vad átjáró helyek, és kitűnő helyek a mobil leseink elhelyezésére, máskülönben a tavakba benyúló kis földnyelvek, vagy hosszú félszigetek is nagyon jó helyek, főleg mert nehéz a jávoroknak ilyen helyen szél alá kerülni, hogy kiszagolják a hívó hang eredetét.
Közös jávorvadász-engedélyt váltottunk ki barátommal, ($41 fejenként) ami egy jávorbikára érvényes. Ha bármelyikünk is lövi meg elsőként, akkor vége a vadászatunknak.
Nem volt értelme két külön engedélyt venni, mivel nincs szükségünk két jávorszarvasra (az is csak $10-el lett volna drágább). Kétszer előfordult, hogy mindkettőnk elejtett egy-egy bikát, és majdnem meghaltunk, míg kihordtuk a rengeteg húst. Akkor és ott megfogadtuk, hogy többet sosem megyünk két külön engedéllyel, hanem csak egy közössel… Egy jávor meg két személynek úgyis untig elég… sőt!
A sok órás vezetés és a végén egy kis erdei úton való off-roadozás után végre megérkeztünk a tó partjára, ahonnan az átkelésünk kezdődik. Ezután még két másik tavon kell átkenuzni egy harmadik tóra, ahol táborozni fogunk egy szigeten, és a környéken jávorszarvast hívni bőgésben.
Ilyen helyekre bemenni azért szeretünk, mert nincs vadászati nyomás, azaz nem zavart a terület vadászati szempontból, meg mondhatni, hogy semmi esély arra, hogy esetleg más vadásszal találkozunk, vagy akár indián vadászokkal. Ők megmaradnak közel az országút melletti tavaknál meg erdőknél.
Az első átkelés a pár km hosszú tavon jól zajlott. Nagyon borult volt az ég, az eső nem volt messze, de szerencsénk volt. Mire a második tavon is eseménymentesen átkeltünk, már eleredt az eső. A sátrainkat egy kis szigeten állítottuk fel, ahol hatalmas tölgyek álltak, amelyek a legkisebb szélre is úgy zúgtak, mintha orkán tombolna. A felszerelés minőségének fontossága kihangsúlyozott ilyen eldugott helyeken, éjszaka hideg van, és ha a hálózsák beázik, mert a sátor átengedi a vizet, pl. mikor egy napig esik, ez nagyon kényelmetlen, sőt, tönkreteheti az egész vadászatot.
Ételünk főleg szárított, zacskós készétel volt, amelyek elkészítéséhez vizet forraltunk, meg különböző konzervfajták (az utóbbinak nem vagyok rajongója egyáltalán). Vittem még jó száraz magyar kolbászt meg téli szalámit, finomak, csak azokra állandóan szomjazok (sört nem vittünk).
A napok jól teltek, az esős, szeles idő elmúlt, amit gyönyörű, napfényes napok követtek végre, és ami a leglényegesebb a jávor vadászatban: szél nélküli napok (vagy csak nagyon gyenge szellő lehet!) és hűvös éjszakák meg reggelek …
Jávorhívó kürtjeink hangja messzire szállt, és csak úgy visszhangzott a tavakat körülvevő vadonban. Sok nap eseménytelenül telt. Egyszer láttam egy jávortehenet borjúval a lesemről a rengeteg zajos vadkacsa, liba, hattyú, hód, nyérc, őz és pézsma mellett.
Éjszaka prérifarkasok (ezek minden éjszaka meg estefelé szólaltak meg) meg farkasok üvöltését is hallottunk, és gyakran wapiti bika bőgést. A legjobban jávor bika vakkantást, vagy jávor tehén nyöszörgő bőgését szerettük volna hallani, de csak egyszer fordult elő, hogy hallhattuk éjszaka… rögtön fel is kaptam a fejem a hálózsákból, és hallgatóztam nagyon, mivel ugyanezt a hangot próbálom leutánozni, amikor hívok.
Végre az egyik délután a hívásomra mintha választ hallottam volna, (néha nem vagy biztos, hogy nem-e a gyomrod korgott-e a jó zacskós étel után?)… de nem, még egyszer hallom, és most már valamivel erősebben, ami azt jelenti, hogy jön felém. Végül úgy öt perc múlva megjelent kilépve a kis tavon túli erdőből. Megállt a tó szélén, gondolkodva, hogy megkerülje-e a kis tavacskát, vagy ússzon át rajta. Végül is az úszás mellett döntött, majd kiérve az innenső oldalra, megállt, pár percig figyelve felém be az erdőbe, keresve a hívó tehenet, amit korábban hallott, és ami valójában az én hívásom volt.
Látva mindezt a kereső távcsövemben, másik kezemmel egy gyenge, nem túl hangos tehénhívást hallattam, ami végül is meggyőzte őt, és elkezdett minden lépésére vakkantani, elindult az irányomba. A szívem a torkomban dobogott, mivel kezdtem reménykedni abban, hogy lövéshez juthatok, ha bejön a nyárfák közé, melyek egyikén ott izgultam én is, a kis fém lesemen.
Közben lassan felálltam a lábrácson, mivel éreztem, hogy egyenesen bejön elém 15 m-re azon a váltón, melyre ráállt, és amelyen egy nagyon frissen megdörzsölt, meg összetört, karvastagságú, fiatal kis nyárfa is volt. Úgy is történt, és mikor a feje (szeme) egy pillanatra takarásba került, kihúztam az íjat, és mikor keresztbe ért előttem (hatalmasnak látszik ám ilyen közelről) elengedtem a vesszőt. Rögtön láttam, hogy a vessző eltűnik az oldalában a kazánház táján. A bika megugrott, szaladt tizenöt métert, és megállt. Én egy bikavakkantással próbáltam megnyugtatni, miközben egy új vesszőt helyeztem a Hoyt-om húrjára. Lassan lépdelve pár lépést J alakba befordult balra, és elért a képen látható, sárga levelű nyírfa alá, és újból keresztbe állt. Ekkor hallottam, hogy rosszul, meg nagyon hangosan lélegzik. Ahogy ott állt szegény a sárga levelű nyírfa alatt, még egyszer meglőttem húsz méterről, mire elszaladt visszafele ahonnan jött, és ötven méterre onnan futás közben elesett. Látszott a lesemről a nagy sötét test a gazban.
Visszapörgetve az elejtés mozzanatait, ma már úgy gondolom (és látván az első lövés helyét), hogy második lövés nem volt szükséges. Kimúlt volna a kis nyírfa alatt, ahol még közelebb állt a kenumhoz, az öböl partján (ez a baloldal a lesemről) … de most már mindegy, fél perc alatt kimúlt, nem szenvedett. A 125 gr Slick Trick hegy a 495 gr összsúlyú nehéz nyílvesszővel jól szerepelt. Végzett vele hamar, és bár az egyik hegyen az él kicsit csipkés lett, sebaj, elvégezte a dolgát, ahogy kell.
A trófeája nem nagy, inkább egy eléggé különös jávortrófea. Sok jávort ejtettem már el, (és láttam terítéken), de ilyen bikát meg nem lőttem ilyen típusú trófeával, amin nincs semmilyen lapát. Inkább más szarvasfélék agancsára hasonlít. Egy fiatal, nagy testű tinédzser bika kitűnő minőségű hússal, ami később tényleg nagyon finomnak és puhának bizonyult. (A jávorhús lehet nagyon kemény és rágós öreg bikák esetében, fordult már elő más bikáimmal. Ilyenkor érlelni kell két hétig hűtőszobában, ha lehetséges.)
Jávorvadászatkor nem vagyok trófeavadász. A hús és az élmény a lényeg, és abból idén lett bőven. A bika zsigereletlen súlyát méretei szerint hatszáz kilóra saccoltuk.
Kicsontoztuk ott helyben a hatalmas zsákmányt. Ez a művelet négy órába telt kettőnknek. A hátizsákokkal hordtuk ki a húst a kenuig, és vittük az átkelőhelyre. Ott kiraktuk hűlni éjszakára, egy erre a célra hozott vékony lepedőre, meg a faágakra is akasztottunk belőle. A jó szaglású és örökké éhes prérifarkasok ellen sapkákat hagytunk ott emberi illatként coyoteriasztónak.
Körülbelül háromszáz kiló színhús jöhetett ki belőle. Szerencsére a kenu nem volt túl messzire, de volt nyögés még így is, míg odahordtuk a sűrűn át a sok kidőlt fa között lépdelve. Azután holtfáradtan mentünk vissza a táborba pihenni, és összerakodni a következő reggeli táborbontásra.
Másnap jöttünk haza kilenc nap után kicsit hamarabb, mint ahogy terveztük. A tavakon visszafelé is jól ment minden. Nem volt erős szél, sem nagy hullámok az átkelésnél. Minden egyszerre elfért a kenuban. Összességében egy nagyon jó vadászkirándulás volt …tervezzük is már a jövő őszit …ugyanoda megyünk valószínűleg.
Nahát így történt.
Lejegyezte: Szilágyi Judit
A leshely
Az elejtett fiatal jávorral
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login