Vadászat
Veszélyes helyzetben
Október közepe táján, szép őszi délután, terepjáróval barkácsolni indultunk egyik vadásztársammal a Vértes hegység déli lejtőjén. Magával hozta kedvenc foxi kutyáját is; ugyanis ha tehette, azt soha nem hagyta otthon, ha vadászni indult. Engedélyünk szerint tar-vadra és vaddisznóra vadászhattunk. Az időjárás csendes, nyugodt volt; erejét fitogtatva még mindig sütött a nap, de a vénasszonyok nyara már színes tarkára festette a fák és a cserjés bokrok leveleit. A szemünk nem tudott betelni a csodás környezet látványával, a Vértes hegység legszebb arcát mutatta felénk. Élveztük az időt, csodáltuk a tájat, ezért gyakran megálltunk a terepjáróval és csendesen szemlélődtünk.
Utunk mentén egyszer csak egy szarvasborjúra lett figyelmes a barátom, amelyik a hegyoldal bozótos részén, jó takarásban komótosan csipkedte a cserjék bogyóit, vagy leveleit. De azért az elejét és a nyakát jól kilehetett venni. Miközben a látcsöveinkkel nézegettük, a barátom halkan kommentálta, hogy a borjút az anyja a szeptemberi szarvas nász idejére már nyilván magára hagyta. Fontosabb dolga volt annál, minthogy a borjával törődjön. Egymagában bizony, ott a hegyoldalban elég árvának tűnt. Barátom biztatására, mintegy százötven méterről sikeresen meglőttem a borjút. A terepjárót hátrahagyva mentünk fel érte az emelkedős terepen, de természetesen a foxi messze megelőzött bennünket. Mire odaértünk, ő már a legyőzött vadat birtokba vette és morogva ráncigálta a bőrét, ahol csak érte. Annak rendje-módja szerint feltörtük és szállításra előkészítettük a meglőtt vadat. Lehúztuk a hegyoldalról az út közelébe, hogy ott felrakjuk a terepjáróra. Majd keresni kezdtük a kutyát, mert közben ott hagyott bennünket. A barátom szólítgatta, füttyögött neki, de mindhiába; nem tudtuk elképzelni, hogy hová lett?
Közben a borjút feltettük a saroglyára és éppen hogy végeztünk vele, kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Ez a foxi hangja! Valamit fog a kutya! állapította meg a barátom. De teljesen ellenkező irányból jött a hang, mint ahol mi voltunk. Fegyvereinket magunkhoz véve, futottunk a hang irányába. A kutya egyhelyben, folytonosan csaholt. Igyekeztünk minél előbb megközelíteni a helyet, ahonnan a kutya hangját hallottuk. Közelebbről azt láttuk, hogy a fehértarka foxi egy hatalmas, szederindás bozót alját kerülgeti, és haragosan támadva próbál bejutni a bozótba. Amikor minket észrevett még inkább felbátorodott és újabb rohamra készült. Nem volt kétséges, hogy a bozótban egy, vagy több vaddisznó rejtőzködik és messziről szagot kapott a kutya. Ezért hagyott ott bennünket és önálló akcióba kezdett.
A bozótos közvetlen közelében egy igen terjedelmes, mély dagonya volt; tele sárral, zavaros vízzel és körülötte rengeteg vadnyommal. A szederindás bozótost köröskörül szálerdő határolta. Halkan tanácskozva alakítottuk ki a gyors haditervet. A vadásztársam azt javasolta, hogy én egyik oldalon úgy álljak el, szemben a bozótossal, hogy a dagonya közbeessen. Feltételeztük ugyanis, hogy a menekülő disznók nyilván a csúszós, vizes dagonyát kerülve rontanak majd ki a rejtekhelyükről, de erre lehet számítani magányos disznó esetében is. A barátom pedig majd az emelkedő terepen tőlem jobbra, a dagonya felett helyezkedik el, hogy elállja a felfelé menekülő vadak útját. Így egymás védelmére egyben kialakítottuk a tilos lőirányokat is. Harmadik oldalról, szinte velem szemben, a bozótos túloldalán pedig a kutya igyekezett indítani a támadásait. Így lényegében három irányból fogtuk közre a hatalmas bozótot. A negyedik irány ahogy szemben álltam a vad rejtekhelyével tőlem balra, szálerdővel fedett, lejtős terep volt; ezt szántuk a vadak szabad menekülési irányának, amerre nekem kitűnő kilövési lehetőségem kínálkozott volna a szálasban.
A megállapodásunk értelmében gyorsan elfoglaltuk kijelölt helyeinket. A fegyverem kibiztosítva, lövésre kész helyzetben, feszült figyelemmel álltam egy fatörzsnek dőlve; jól ráláttam a bozótosra, hiszen alig volt tőlem húsz méterre, köztünk a dagonya pedig nagyjából e távolság felénél terült el. Társam a kutyáját a lőállásából hangosan biztatta, bátorította, hogy sikerüljön neki kimozdítani a vadat a bozótosból. Úgy látszott, hogy a kutya tökéletesen megértette a haditervünket, mert egy irányból újabb és újabb rohamokat indított, de nem mert berontani a rejtekhelyre. Én ekkor már biztos voltam abban, hogy magányos vadkan rejtőzködik a bozótosban, mert ha kisebb konda lett volna ott, azok már régen kimenekültek volna onnan; nem bírták volna türelemmel a kutya támadásait.
Mintha a kutya megunta volna ezt a passzív küzdelmet, mert haragos lendülettel beljebb hatolt a bozótosba, de rémületében azon nyomban éktelen visításba kezdett. Nyilván megijedt az ott látottaktól. E pillanatban hangos csörtetés hallatszott a szederindás bozótos felől és hirtelen, nagy robajjal, velem szemben egy igencsak méretes, magányos kan szinte repülve vágódott ki a rejtekhelyéről. A dagonya kellős közepén akart átrontani, pontosan abba az irányba, ahol én álltam, nyílegyenesen felém. Nem tudnám megmondani, hogy a másodperc töredéke alatt, hogy is voltam képes oly hirtelen cselekedni, de a fegyveremet vállhoz kapva, a céltávcsövet alig használva, kapáslövéssel sikerült úgy orrtövön lőni a felém repülő kant, hogy az a sáros dagonyában rogyott össze, félig elmerülve az iszapban. Fegyveremet gyorsan újratöltve, csak álltam és csodálkoztam, alig hittem el, hogy ez így sikerült. A kutya vinnyogó csaholással rohant volna a kan után, de a sáros dagonyában nem tudta megközelíteni. Mire a vadásztársam oda ért, a kan már élettelenül dagonyázott tőlünk néhány méterre. A feszültségtől felszabadulva és örömmel fogadtam a vadásztársam gratulációját.
Ezután jött a neheze; a kant ki kellett vonszolnunk a sáros dagonyából, ami nem ment könnyen, mert fél lábszárig merültünk a sárban. Súlyánál fogva is csak nagy nehezen, csúszva-mászva húztuk ki a disznót a dagonyából. Ekkor vettük alaposabban szemügyre; a korát legalább nyolc-kilenc évesre, a nagy agyarok méretét húsz centi felettire becsültük. Nem tévedtünk, mert a kifőzés után, mindkét nagy agyar közel huszonegy centit mutatott.
Mire kizsigereltük, mi magunk is úgy néztünk ki, mintha dagonyáztunk volna; sárosak és csapzottak voltunk, de a kutyára is alig lehetett ráismerni, mert a sáros disznót haragosan tépkedve úgy összekente magát, hogy senki nem mondta volna meg, milyen volt a foxi eredeti színe. Közben kiértékeltük ezt a vadászati eseményt és megállapítottuk, hogy ez esetben is megmutatkozott a vaddisznó bámulatos ravaszsága. Ugye mi biztosak voltunk abban, hogy a bozótosból kitörve minden irányba menekül majd a vad, csak éppen a sáros, csúszós dagonyán át nem; azt egészen biztosan kikerüli. A menekülő kan azonban nem ezt tette, hanem pont ellenkezőleg; mintha felismerte volna a számításunkat, a dagonya kellős közepén átgázolva próbált menekülni, éppen abba az irányba, ahol én álltam. Erre mi egyáltalán nem számoltunk. A kan azt persze nem tudhatta, hogy így éppen a puskacsőbe rohan. Nem hiszem, hogy engem korábban észrevett volna, a nyílegyenesen felém irányuló lendületét tehát, nem lehetett támadásnak vélni. Persze az egy másik kérdés, hogy ha a menekülése hevében engem az útjában talál, akkor mi történik, hiszen kitérni előle már nem lehetett.
Vizsgálgattuk a találat helyét és csodálkoztunk azon, hogy hirtelen kapáslövéssel ilyen pontosan, homlokon találtam el az öreg remetét, mert hiszen gondos célzással, még álló helyzetben levő disznót sem könnyű a szemei között fejbe találni. Azóta is igyekszem elhessegetni magamtól azt a gondolatot, hogy mi történt volna, ha ez nem így sikerül? Akkor és ott éreztem át igazán, hogy milyen hajszálon múlhat egy-egy vadászbaleset bekövetkezése, vagy annak elkerülése. Nekem ez esetben kétszeresen is szerencsém volt; először is megúsztam egy végzetes vadászbalesetet, másodszor pedig azért, mert sikerült elejtenem a Vértes hegység egy magányos remete kanját, ezzel is gyarapítva maradandó vadászélményeimet, ötvözve azzal a tanulsággal, hogy a vaddisznó reakciója nem mindig igazolja vissza a vadász számításait. Ezt akkor örökre megjegyeztem!
Késő este lett mire beértünk a vadászházhoz és a sárból kimosakodva rendbe hozhattuk magunkat; s így a napi vadászélményünk termékét, a már saroglyára felrakott remete kant, és az elejtett szarvasborjút fotón is megörökíthettük. Amikor a felvételre időként ránézek, mindig azt a mozgóképet látom magam előtt, ahogy nyílegyenesen vágtat felém a hatalmas kan és felmerül bennem a kérdés újra-és újra, mi lett volna, ha oda is ér hozzám? Nyilvánvaló, hogy akkor ez a kaland rosszabbul is végződhetett volna.
Saroglyán az elejtett vértesi remete és a szarvasborjú.
A kan orrtövén jól látszik a találat helye
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login