Vadászat
Márai Sándor író lírai megfogalmazása 1942-ben a vadászatról
[…] Szép vadászat volt – mondja, csaknem melegen, mint aki egy kedves emlék minden részletét átéli gondolatban. – Az utolsó nagy vadászat ebben az erdőben. Akkor még éltek vadászok, igazi vadászok… talán ma is élnek, nem tudom. Én akkor vadásztam az erdőmben utoljára. Azóta csak puskások járnak itt, vendégek, kiket az uradalom fogad, s pufogtatják az erdőben a fegyvereket.
A vadászat, az igazi, más volt. Te ezt nem értheted, mert nem voltál soha igazi vadász. Számodra ez is csak kötelesség volt, úri és mesterségbeli kötelesség, mint a lovaglás vagy a társas élet. Vadásztál, de csak úgy, mint aki belenyugszik egy társadalmi formaságba. Megvető arccal vadásztál. S a fegyvert is úgy vitted, hanyagon, mint egy sétabotot. Nem ismerted azt a különös szenvedélyt, a férfiélet e legtitkosabb szenvedélyét, amely minden szerep, ruha és műveltség mögött él minden férfi idegeiben, oly mélyen, mint az örök tűz a földben.
[…]
Talán emlékszel, hogy egyszer, régen, én is utaztam Keleten; nászutamon történt ez Bagdadban, Krisztinával. Egy este vendégeket hívtak tiszteletünkre, arabs vendégeket. Addig csaknem európai módon vendégeltek meg, a házigazda bíró volt és csempész, a város egyik legvagyonosabb embere. A vendégszobában angol bútorok álltak, a fürdőkád színezüstből volt. De akkor este láttunk valamit. (Az író 1925-ben három hónapot töltött a Közel-Keleten – A szerk.)
Napszállta után érkeztek a vendégek, mind férfiak, urak és cselédek. A tűz már lobogott az udvar közepén, maró füsttel, a teveganéj szemet csípő füstjével.
Mindenki némán ült le a tűz köré. Krisztina volt az egyetlen nő közöttünk. Aztán bárányt hoztak, fehér bárányt, a házigazda elővette a kést, és olyan mozdulattal, melyet nem lehet elfelejteni, leszúrta… Ezt a mozdulatot nem lehet tanulni, ez a keleti mozdulat, mikor az ölésnek még jelképes, vallásos értelme is volt, egyértelmű volt valami lényegessel, az áldozattal.
Így emelte Ábrahám Izsákra a kést, mikor áldozni akart, ezzel a mozdulattal vágták le a régi templomokban az áldozati állatokat az oltár, a bálvány, az istenség jelképe előtt, s ezzel a mozdulattal ütötték le Keresztelő Szent János fejét is…
Nagyon régi mozdulat ez. Keleten ott lappang minden ember kezében. Talán ezzel a mozdulattal kezdődött az ember, amikor elvált attól a középlénytől, aki volt, állat és ember között… az embertudomány szerint az ember azzal a képességgel kezdődött, hogy a hüvelykujját keresztbe tudta hajlítani, tehát megmarkolta a fegyvert, a szerszámot. De lehet, hogy a lelkével kezdődött, nem a hüvelykujjával; lehet, nem tudom…
Az arabs úr leszúrta a bárányt, s ez az idős ember ebben a pillanatban, fehér burnuszában, melyre egyetlen csepp vér sem hullott, igazán olyan volt, mint egy keleti főpap, mikor áldozatot mutat be.
[…]
Mi persze nyugatiak vagyunk – mondja más hangon, kissé értekezően. – Nyugatiak, vagy legalábbis idevándoroltak és megtelepedettek. A mi számunkra az ölés jogi és erkölcsi kérdés, vagy orvosi kérdés, mindenképpen engedélyezett vagy tiltott valami, egy nagy erkölcsi és jogi rendszer egyik hajszálpontosan körülírt tüneménye.
Mi is ölünk, de bonyolultabban: ölünk, ahogy a törvény előírja és megengedi. Ölünk magasztos eszmények és becses emberi javak védelmében, ölünk, hogy megőrizzük az emberi együttélés rendjét. Nem is lehet másképp. Keresztények vagyunk, bűntudatunk van, a nyugati műveltség neveltjei vagyunk. Történelmünk tele van, egészen napjainkig a tömeggyilkosságok sorozatával, de az ölésről lesütött szemmel és ájtatos, megrovó hangon beszélünk; nem tehetünk másképp, ez a szerepünk.
Csak a vadászat – mondja, mint aki vidám lesz. – Ott is betartunk lovagias és gyakorlati rendszabályokat, kíméljük a vadat, amennyire ezt a helyzet az adott vidéken megköveteli, de a vadászat még áldozat, torz és szertartásos maradéka egy nagyon régi, az emberrel egyidős vallásos cselekedetnek.
Mert nem igaz, hogy a vadász a zsákmányért öl. Soha nem ölt csak a zsákmányért, talán még az őskorban sem, mikor ez volt számára a táplálékszerzés kevés lehetőségeinek egyik módja.
Mindig szertartás volt a vadászat körül, törzsi és vallásos szertartás. A jó vadász mindig a törzs elsője volt, tehát kissé pap is. Mindez persze elhalványodott az időben. De a szertartások bizonyos sápadt vonatkozásban megmaradtak.
Talán semmit sem szerettem úgy életemben, mint ezeket a hajnalokat a vadászat reggeleit. Még sötétben ébred az ember, különösen öltözködik, másképp, mint az élet köznapjain, célszerű és válogatott ruhadarabokat ölt fel, másképpen reggelizik […]
Szerettem a vadászruhák szagát, a posztó teleszívta magát az erdő, lomb, a levegő és a kifröccsent vér szagával, mert öveden vitted az elejtett madarakat, s vérük beszennyezte a vadászzekét. De szenny a vér?… Nem hiszem. A legnemesebb anyag a világon, s mikor az ember valami nagyot, kimondhatatlant akart mondani Istenének, minden időkben vérrel áldozott neki.
S a puska olajos fémszaga. S a bőrholmik avas, nyers szaga. Mindezt szerettem – mondja, csaknem szégyenkezve, öregesen, mint aki egy gyöngeségéről ad hírt. – S aztán kilépsz házadból az udvarra, vadásztársaid várnak már, a Nap nem kelt fel, a kutyákat pórázon tartja a vadász, és halkan jelenti az éjszaka eseményeit.
Most kocsiba ülsz és elindulsz. A táj már ébred, az erdő nyújtózik, mintha szemét dörzsölné, álmos mozdulatokkal. Mindennek olyan tiszta illata van, mintha visszatérnél egy másik hazába, mely az élet és a dolgok elején volt haza.
S aztán megáll a kocsi az erdő mentén, leszállsz, kutyád és vadászod csendesen kísérnek. Bakancsod talpa alatt a nedves lomb alig ad hangot. A csapások tele vannak állatnyomokkal. S most minden élni kezd körülötted: a fény felnyitja az erdő mennyezetét, mintha a titkos szerkezet, a világ színpadának rejtélyes zsinórpadlása működni kezdene.
A madarak is kezdik már, egy őz halad át az erdei úton, messze, háromszáz lépésnyire, s te behúzódsz a sűrűbe, figyelsz. Kutyával vagy, ma nem mégy őzlesre… Az állat megáll, nem lát, nem szagol semmit, mert szemközt jár a szél, s mégis tudja, hogy közelben a végzet; fejét emeli, gyöngéd nyakát fordítja, teste megfeszül, abban a csodálatos kötöttségben áll eléd néhány pillanatra, mozdulatlanul, ahogy csak a végzet előtt hőköl meg az ember, tehetetlenül, mert tudja, hogy a végzet nem véletlen és nem baleset, hanem kiszámíthatatlan és nehezen érthető összefüggések egyik természetes következése.
S most már bánod, hogy nem hoztál golyós fegyvert. Te is meghőkölsz, a sűrűben, te is kötve vagy e pillanathoz, te, a vadász. S kezedben érzed azt a remegést, mely egyidős az emberrel, az ölés készségét, ezt a tilalmas vonzást, ezt a mindennél erősebb szenvedélyt, ezt az ingert, mely nem jó és nem rossz, hanem minden élet egyik titkos ingere: erősebbnek lenni, mint a másik, ügyesebbnek lenni, mester maradni, nem hibázni. Ezt érzi a párduc, mikor ugrásra készül, a kígyó, mikor fölegyenesedik a sziklakövek között, a keselyű, mikor lecsap ezer méter magasból, s az ember, mikor szemügyre veszi áldozatát.
* * *
[…] Már nincsen sötét, még nincs világos. Az erdő illata olyan nyers, vad e pillanatban, mintha minden szerves élőlény ocsúdni kezdene a világ nagy hálószobájában, kilélegezné titkát és gonosz sóhajait, a növények, az állatok s az emberek is.
Szél kel e pillanatban, oly óvatosan, mint amikor az ébredő felsóhajt, mert eszébe jut a világ, melybe született. A nedves lomb, a vadpáfrány, a fák mohos hulladéka, a rothadt tobozból, avarból, tűlevelekből puha, síkos szőnyeggé összetapadt harmatos erdei csapás illata úgy csap föl a föld anyagából, mint a szeretők testéből a szenvedély verejtékének illata.
Titokzatos pillanat ez, a régiek, a pogányok az erdők mélyén ünnepelték, áhítattal és széttárt karokkal, Kelet felé fordított arccal, abban a varázsos várakozásban, ahogy örökké várja az anyaghoz kötött ember szívében és a világban a fény, tehát az értelem és a belátás pillanatát.
A vadak ilyenkor indulnak a forráshoz. Ez a pillanat, mikor az éjszakának még nincs tökéletesen vége, az erdőben még történik valami, a nagy vadászat és készenlét, ami az éjszakai állatok életét kitölti, még nem lankadt el, a vadmacska még lesben áll, a medve utolsót fal a dögből, a szerelmes szarvas még visszaemlékezik a holdfényes éjszaka szenvedélyes pillanataira, megáll a tisztás közepén, ahol a szerelem párbaja lezajlott, gőgös és csapzott, tusától sebes fejét felemeli, s körülnéz, mint aki örökké emlékezik, izgalomtól véraláfutásos, komoly és szomorú állatszemekkel a szenvedélyre. […]
Márai Sándor (1900–1989)
A gyertyák csonkig égnek (részlet)
A szentimentalizmus veszélyes, az állatokat mindentől féltő szentimentalista igazából csak a saját érzelmi jólétét félti. A vidékre látogató turisták az állatokat csak cuki fotókról ismerik, ezért ellenzik a vadászatot, tenyésztést és más dolgokat. Aki vadászik, horgászik, annak valódi kapcsolata van a természettel, az állatokkal, és valóban érdeke az természet egyensúlyának fenntartása is.
A megyei vadásznapok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó vadásztársak áldozatos munkáját, több esetben évtizedes szolgálatát a tágabb közösség előtt is méltassuk, illetve elismerjük. Az idei első vadásznapon hét vadásztársunk részesült kitüntetésben:
Árvai István. Fotó: Gyurom János – OMVK
Árvai István a Magyar Vadászatért Érdemérem kitüntetést vehette át Győrffy Balázstól és Takács Szabolcstól. Árvai István a Hajag Vidéke Vadásztársaság alapító tagja, 1997 óta. Veszprém Vármegye egyik meghatározó és mindenki számára példaként említhető, kimagasló emberi tulajdonságokkal rendelkező vadásza.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A vadászat iránti elkötelezettsége szinte egész életútját végig kísérte, számtalan kimagasló vadászati pozíciót töltött b,e és minden esetben kimagasló munkát végzett. Vadásztársaságánál 2002-től 2012-ig, egy évtizeden át vadászmesterként tevékenykedett, meghatározó szerepe volt a társaság fejlődésében és gyarapodásában.
2012-től 2024-ig a vadásztársaság Ellenőrző Bizottságának elnöki teendőit látta el, ebben a választott funkciójában is egy előremutató, tenni akaró, kompromisszumkészséget mutató vadásztársat ismerhettünk meg.
2024-től aktív vadászati tevékenységét már nem gyakorol, de ennek ellenére a Hajag Vidéki Vadásztársaság tiszteletbeli tagjává fogadta.
Árvai István aktív szerepet vállalt a Veszprém Vármegyei Vadászkamara életében is. A Kamara megalakulásától kezdődően 2009-ig Sportvadász Alelnöki tisztséget töltött be, de mai napig is Vármegyei küldöttje a Kamarának.
Munkásságát 2003-ban Nimród Vadászéremmel, 2008-ban a Vadászkamara Aranyérme kitüntetéssel ismerték el.
A Hubertusz Kereszt kitüntetéseket Pap Gyula és Áldozó Tamás adta át:
Fejes Dezső 1958-ban született Magyargencsen. Édesapja is vadászember volt. Akkoriban a terület inkább apróvadas jelleggel bírt. Nagyon sok közös vadászélményt éltek meg együtt.
A Hertelendy vadásztársaság elődjénél, a Rába-Marcalközi vadásztársaságnál megüresedett hivatásos vadászi állást 1986-tól 2023 nyaráig, azaz nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Az elmúlt 38 évben szerves része lett a vadásztársaság vadászatainak, és vadászat szervezésének. Sok kapitális gímbika és remetekan elejtésénél adta meg a vadnak járó végtisztességet. 2022 óta a társaság vadászmestereként is tevékenykedik. Kiemelkedő vad-, és területismeretét a mai napig tudja kamatoztatni a kísérések alkalmával.
Fotó: Gyurom János – OMVK
37 évi áldozatos, a Hertelendy vadásztársaság érdekeit figyelembe vevő munkájáért a Hertelendy vadásztársaság vezetése Hubertus kereszt gyémánt fokozata kitüntetésben részesíti.
Baki Zoltán 1980-ban született Pápán. Családjában senki nem vadászott, de a mező, erdő, és a természet szeretete mindig közel állt családjához.
Mezőgazdasági középiskola elvégzése után a Nyugat-magyarországi Egyetem Mosonmagyaróvári Karán szerzett agrármérnöki képesítést. Ekkor még a horgászat ált közelebb szívéhez.
Baki Zoltán. Fotó: Gyurom János – OMVK
Az egyetem elvégzése után Nemesszalókra került állattenyésztési vezetőnek, ezen évek alatt vált vadásszá.
A Magyargencs, Kemeneshőgyész területein működő Hertelendy vadásztársaságnál először bérlő, majd teljes jogú tag lett. 2017 óta látja el a vadásztársaság gazdasági vezetői pozícióját. Sikeres vadász és kísérő. Önzetlen, a vadásztársaság érdekeit képviselő munkájáért a vadásztársaság vezetése a Hubertus kereszt arany fokozata kitüntetésben részesíti.
Mayer Nándor, a Hubertus kereszt arany fokozata kitüntetés birtokosa a Kislődi Hunor Vadásztársaság alapító tagja, 1990 óta aktív vadász. Jelenleg a vadásztársaság gazdasági vezetője. Önként vállalt feladatát lelkiismeretesen, nagy precizitással végzi. Számára a vaddal való törődés, a vad gondozása, etetése, megfigyelése mindenkor fontosabb és nagyobb élményt jelent, mint annak elejtése. Közvetlen, vidám személyiségével, egyedi humorával könnyen kerül a társaság középpontjába, hozzájárulva ezzel a vadászatok jó hangulatához. Nagy szerepet vállal a Farkasgyepűi Önkormányzat üzemeltetésében lévő Bakony Vadjai állandó kiállítás népszerűsítésében.
May Nándor. Fotó: Gyurom János – OMVK
Szívesen és töretlen lelkesedéssel vezeti az iskolás és egyéb turistacsoportokat, mely tevékenységével nagyban hozzájárul a felnövekvő nemzedékek, valamint a természet iránt érdeklődők vaddal és vadászattal kapcsolatos szemléletének formálásához.
A Nimród érem kitüntetéseket Győrffy Balázs és Takács Szabolcs adták át Kovács Attila, Bedő Gábor és Sipos Gábor részére.
Kovács Attila, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének erdészeti igazgatója egyetemi diplomájának megszerzése után, 2002. július 1-től kezdte meg munkáját az akkori Bakonyerdő Rt-nél, mint a Bakonybéli Erdészet fahasználati műszaki vezetője. Emellett már a kezdetektől elkötelezett résztvevője volt a Bakonyerdő Zrt. vadászati tevékenységének, aktívan közreműködött a vadkárelhárító vadászatokban és a hajtások lebonyolításában is.
2007 novemberétől 2010 decemberéig a Központban termelési, majd erdőgazdálkodási osztályvezető tisztséget töltött be.
2010-2012 között ismét fahasználati műszaki vezető volt, az akkor már az Ugodi Erdészet területeivel megnövelt Bakonybéli Erdészetnél.
2012. július 6-tól a Bakonyszentlászlói Erdészet erdészeti igazgatója lett, ahol az erdészet jellegéből fakadóan körültekintő gazdálkodásra volt szükség. A vad-és erdőgazdálkodási tevékenység során jó kapcsolatot ápolt a környező gazdákkal és vadászatra jogosultakkal is. Jelentős eredményeket ért el a zárttéri vadtartás területén, mint a gici vaddisznóskert kezelője.
2020. augusztus 1-től a mai napig a Bakonybéli Erdészet erdészeti igazgatója.
A jellemzően nagyvadas bakonybéli vadászterület gondos gazdája, munkatársai körében megbecsült vezető.
Munkája során kiemelt figyelmet fordít a terelővadászatok és vaddisznóhajtások magas színvonalú, eredményes és pontos lebonyolítására. Az erdőgazdálkodás és a vad egyensúlyának folyamatosan szem előtt tartásával gazdálkodik a rá bízott állami vagyonnal.
Kovács Attila. Fotó: Gyurom János – OMVK
Mint a huszárokelőpusztai vendégházért felelős vezető, annak a magas elvárásoknak megfelelő színvonalon való működtetésében jelentős szerepe van, amit a számos vadászvendég visszajelzése is igazol. Az egyre inkább növekvő turisztikai elvárások között is szem előtt tartja és kiemelten kezeli az objektum fő profilját. A vendégház jelenleg is zajló átalakításában is kiemelt szerepet vállal.
Képzett vadászkürtösként aktív tagja a Bakonyerdő kürtös csoportjának, szervezi és bonyolítja a kürtösök rendezvényeken és képzéseken való részvételét, a magyar vadászati hagyományok elkötelezett híve.
Munkájára igényes, azt magas színvonalon végző, nagy munkabírású, lelkiismeretes szakember. Hozzáértésének és tapasztalatának köszönhetően eredményes, gondos területgazda, mindezek mellett kiváló erdészeti igazgató.
Bedő Gábor. Fotó: Gyurom János – OMVK
Bedő Gábor a Marcal-Bitvaközi Vt. fővadászi teendőit látja el ma is. Dabronyi születésű, szinte egész életpályája összefüggött a természetvédelemmel, a vad szeretetével és részben a társasághoz történő kötődésével. Mindez vezetett oda, hogy ezt az életpályát választotta. 2007-ben végzett Sopronban vadgazda technikusként, és hamarosan, 2010-ben vadgazda szakmérnöki képesítést is szerzett.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A Marcal-Bitvaközi Vadásztársaságnál 2007 óta van munkaviszonyban, mint hivatásos vadász, 2011-től pedig a társaság fővadásza.
Bedő Gábor meghatározó szerepet tölt be a társaság vadgazdálkodási tevékenységének irányításában, szervezi és részese a bérvadásztatási tevékenységnek, de kimagasló érdemei vannak a földtulajdonosokkal, gazdákkal való napi szintű kapcsolattartásban a vadkármegelőzés érdekében.
Mint hivatásos vadász Veszprém Vármegyei Vadászkamara küldötte, aktív szerepet vállal az új vadászok sikeres képzését illetően kihelyezett oktatások, bemutatók tartását illetően. Mindezt önzetlenül teszi.
Folyamatosan képezi magát, jelenleg vadászkürt-oktatáson vesz részt, és ha a későbbiek folyamán még a telefonját is időben felveszi, nagy sikerek előtt állhat.
Sipos Gábor 1997-től 2002-ig a szombathelyi Hermann Ottó Szakképző Iskolába járt vadász, vadtenyésztő szakra, majd vadgazdálkodási technikumot végzett.
Sipos Gábor. Fotó: Gyurom János – OMVK
2002 és 2005 között a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol agrármérnök diplomát szerzett. A főiskolai évek alatt az állattenyésztő menedzser és a vadgazdálkodási specializáció követelményeit is teljesítette.
2000 és 2005 között a Sümegi Kinizsi Vadásztársaságnál a hivatásos vadász mellett gyakorlaton vett részt, majd 2007-től itt helyezkedett el hivatásos vadászként az akkori a Bertény Vadásztársaságnál, amely később átalakult a mostani néven ismert Sümegi Kinizsi Vadásztársasággá.
Azóta is hű az első munkahelyéhez, amely reméljük, az utolsó is lesz számára, hiszen mindenki elégedett a szorgalmas és szakértő munkájával. Megbecsüli minden tagtárs, hiszen a lefontosabb neki, hogy a vadásztársaság érdekeit szem előtt tartsa, időt és energiát nem sajnálva. A vadgazdálkodás nem csak hivatása, hanem egyben a hobbija is, hiszen hihetetlen szeretettel fordul az állatok felé.
Nem elhanyagolható érdeme, hogy minden évben 20-30 gímbika, illetve 2020-ban Veszprém megye legnagyobb gímbikája az ő segítségével kerülhetett terítékre, 14,03 kilogrammal.
A vadásztársaság vezetősége büszke arra, hogy ilyen kiváló munkaerőt tudhatnak maguk mellett!
Forrás: OMVK
Fotók: Gyurom János
Vadászat
Áfonya 58. munkája
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, a Zemplén lábánál, ahol a napokban riasztották Gergely Csabát, hogy az esti cserkelésnél egy őzbakra tettek lövést, de sajnos elugrott és beváltott, egy körülbelül öt hektár kiterjedésű, ősnádasba. Kora reggel aztán Áfonyával, a hatéves hannoveri vérebemmel indultunk útnak – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Gergely Csaba vérebes utánkereső.
Áfonya 58. munkája Fotó: Gergely Csaba
Még pénteken beszéltem a barátaimmal és a társaság elnökével is. Tudtam, hogy szlovák vendégek látogattak hozzánk. A vadásztársasággal régi jó viszonyban vagyunk és nemcsak a vadászatok idején, hanem egyébként is tartjuk a kapcsolatot.
Akkor este annyit mondtak, hogy világos, habos vért találtak és megjelölve a rálövés, az elugrás helyét, a szürkület érkeztével otthagyták a nádast.
Persze ilyenkor nehezebben telik az este a vadászházakban és ha fogadni nem is mertem volna rá, de azért biztos voltam, ha szlovákok vadásznak nálunk, azokat a vendégeket otthon sem lehet tartani. Mivel ismertem a területet, abban maradtam a barátaimmal, hogy kint találkozunk – mesélte Gergely Csaba.
Gergely Csaba és kutyája Áfonya, a hannoveri véreb. Fotó: Agro Jager News
Persze ott volt a vadőr barátom, a szlovák vendég és a tolmács is. Elmondták, hogy egy 8×57-es kaliberrel vadásztak. Az autót hátrahagyva felvettük a csapát. A barátommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, van-e esély arra, hogy meglesz, mert ha beljebb jutott a nádasba, akkor fel kell vegyük a combcsizmát is. Tudvalevő ugyanis, hogy az a nádas még ilyen száraz tavasz esetén is tud meglepetéseket okozni. Az autóban egyébként sok mindent magunkkal viszünk – folytatta Gergely Csaba, így viszünk a kutyának vizet is, felszerelést és még sebkötöző csomag is van a vérebnek, ha esetleg valami baj érheti, hiszen ezeken a részeken vaddisznót is keresnek. Ámbár az ASP okozta járvány visszavetette a társaságok lehetőségeit, s jobban őzet és szarvast szoktak keresni.
Áfonya az 58. utánkeresése. Fotó: Agro Jager News
Áfonya az elmúlt évben, ha nem is kényszerpihenőn volt, de kölykei miatt többet járt Gergely Csaba Szép-völgyi Nyomkövető Csinossal, hívónevén Borókával, aki alig három esztendős, de már komoly munkákat tudhat maga mögött. Mégis mondhatjuk, hogy Csaba életében Áfonya a nagy szerelem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A rálövésnél a kutya szépen felvette a csapát és ahogy a vadőr mutatta, ahol az őz beváltott, ők is beléptek az ingoványba. Fújt a szél és az éjjel esőt is hozott, amitől tartottak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy eső után a vérebek jobban dolgoznak – legalábbis az enyémek, mondta Gergely Csaba. Egy dupla puskaszíjon öreg Mauserje várakozott, amelybe .30-06-os, 14,3 grammos Sako lőszert töltött. A puskán pedig egy 1-6×24 hajtástávcső ült.
Éreztem, hogy most hallgatni fog a vállamon, mert láttam a kutyán, hogy közel a vad s aki vérebes, már tudja, látja a kutyáján, hogy dermedt-e a vad vagy hajszára kéredzkedik.
Bent a nádban azután a kutya újabb csapajelet talált és akkor már tudtam, hogy nem fogunk sokat menni. Egyre élénkebb lett előttem Áfonya, mikor szétnyílt a nád és a vezetéken beértem a kutyát, már fogta az őzet, amit dermedten találtunk meg.
Ilyenkor néhány perc az enyém a kutyával. Ezt minden vérebes átéli s a megtalált vadnak a kutya éppen úgy örül, mint mi, sőt – úgy gondolom büszke is arra, hogy ő vezetett oda. Leülünk, mellétérdepelünk a vadnak. Nagyon hálás ilyenkor a kutya.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A nádas széléhez érve, már tudták, hogy megtaláltuk és a vendég számára sikerült kihozni az őzet a nádból. Nyilvánvaló volt, hogy kutya nélkül ez nem sikerülhetett volna. A töretátadás után a szlovák vendég odalépett Áfonyához és átadta a kutyának.
Áfonya és az őzbakja.
Magam részéről azt kívánom minden vérebesnek és vadásznak is, hogy egyszer legyen részese egy ilyen utánkeresésnek, mert még soha nem történt olyan szlovák vendégekkel, hogy ne tudták volna, mi a vadászat írott és íratlan szabálya. Nem kell tanítani, nem kell magyarázni, hogy kellett volna, mint kellett volna. Egyszerűen tudják. A vendég tudja, hogy mit szabad és mit nem és azt is, hogy számára mi a kötelező, ha idegen helyen jár.
Jó volt látni ezt és jó volt együtt örülni egy vadászatnak, mert mégiscsak megkerült az őzbak. Úgy gondolom, jó döntést hozott a vadőr barátom, hogy nem keresték tovább – mi meg, ahogy általában, szívesen érkeztünk.
Gergely Csaba utánkereső és kutyája: Áfonya. Fotó: Agro Jager News
Itt a Zemplénben mostanság kevesebb a vad, így minden munkát megbecsülünk. Ezzel a visszarakott, úgy hat évesre becsült, örökös közepes őzbakkal pedig Áfonya teljesítette az 58. sikeres keresését is – tájékoztatta az Agro Jager Newst Gergely Csaba vérebes utánkereső.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Gergely Csaba
Utánkeresőt keres a Zemplén lábánál?
Gergely Csaba -> Telefon: +36303528399
Vadásznapjaink közül a legmélyebben gyökerező a pápai összejövetel. Volt itt már Szent György napi és „sima” agrárexpo, legújabban fiatalosabbra hangolt „Agrárpiknik”, de volt, ami sosem változott: az, hogy szombaton mindig mi, vadászok voltunk a főszereplők!
Fotó: Gyurom János – OMVK
A Bakony Vadászkürt Egylet hívogató kürtszignáljainak elhangzása után Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere köszöntötte a vadászokat, azt kívánva, hogy a számukra hétköznapi jelenségként megtapasztalt természetélményt minél több embernek, köztük sok fiatalnak át tudják adni.
Győrffy Balázs országgyűlési képviselő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke elismerését fejezte ki az országos és területi vadgazdálkodási tanácsok munkájának új lendületéért, és ígéretet tett arra, hogy a falugazdászok felkészítése és segítsége révén a gazdálkodók pontosabb képet kaphatnak majd a vadkár megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Takács Szabolcs, Veszprém vármegye főispánja, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke a közelmúlt jelentős jogszabálymódosításai között említette azt a lehetőséget, hogy a következő vadászati évtől már elektronikus beírókönyvet is használhatnak majd a jogosultak, és azt a tényt, hogy kibővült a vadászat során használható eszközök tárháza, ami remélhetőleg hozzájárul majd a vadkárok csökkentéséhez, a lokálisan megnövekedett nagyvadlétszám észszerű apasztásához.
Fotó: Gyurom János – OMVK
Az apróvad életfeltételeinek javítása, a szaporulat túlélése érdekében a Veszprém Vármegyei Vadászkamara díjat alapított a dúvadgyérítésben élen járó, példát mutató vadászközösségek jutalmazására. Idén a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága és a Csobánc Vadásztársaság érdemelte ki a legjobbaknak járó díjakat.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Fotó: Gyurom János – OMVK
A megyei vadásznapok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó vadásztársak áldozatos munkáját, több esetben évtizedes szolgálatát a tágabb közösség előtt is méltassuk, illetve elismerjük. Az idei első vadásznapon hét vadásztársunk részesült kitüntetésben: Árvai István a Magyar Vadászatért Érdemérmet vehette át, Fejes Dezső a Hubertus kereszt gyémánt fokozatával, Baki Zoltán és Mayer Nándor a Hubertus kereszt arany fokozatával gazdagodott, míg Kovács Attila, Bedő Gábor és Sipos Gábor szolgálatát Nimród Érem kitüntetéssel ismerték el. Részletes méltatásukat ide kattintva olvashatják.
Sok év kihagyás után ismét van rá lehetőség, hogy a frissvizsgás vadászok egy igazi vadászünnepen tehessenek fogadalmat a vad, a természet, a vadásztársak és a hagyományok tisztelete mellett. Ezúttal tizenöt fő, köztük három hölgy tett hitet a vadászat írott és íratlan szabályainak betartása mellett. Korn Ignác hivatásos vadász a Nimród 1948. február 15-ei számából vett Láng Rudolf-idézettel bocsátotta őket útjukra:
„Kedves öreg és fiatal vadásztársaim, szívleljétek meg, amit írtam. Sok esztendőnek tapasztalata tanított meg erre. Ti öregebbek, ne sajnáljátok a fáradságot és oktassátok a fiatalt, ti fiatalok pedig ne resteljetek tanulni. Mert tanulni sosem szégyen. Szégyen csak az, ha valaki tudatlan marad. És az élet nagyon kíméletlen, nagyon szigorú cenzor. Irgalmatlanul megbuktatja azt, aki nem akar tanulni.”
Fotó: Gyurom János – OMVK
Ezt követően a Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola 4./Z osztálya műsora oldotta a feszes hangulatot. A nebulók produkciója lendületesen ötvözte a zenei, valamint a vadászat szellemi-lelki tartalmához hozzájáruló elemeket. A színpadot a gyerekek után a Bakony Vadászkürt Egylet tagjai vették ismét birtokban, akik színvonalas előadásukkal stílszerű dallamokat szolgáltattak a vadételek elköltése mellé.
A szabadtéri rendezvényhelyszínen Krekács Zoltán révén a látogatók a solymászat régmúltjába és jelenébe is betekintést nyertek, Maróti Béla vadásztársunk (a megyei Kinológiai Szakbizottság elnöke) és Keresztes János agarászegyleti elnök pedig a vadászat során használt kutyafajtákkal ismertették meg a vadásznapra kilátogató laikus közönséget, de a vizslabemutató meglett vadászokból is hangos elismerést váltott ki.
Fotó: Gyurom János – OMVK
A hagyományos vadételfőző verseny minden indulója aranytányérral és aranymedállal lett gazdagabb, ám idén is voltak, akik kimagaslottak a húsz induló közül. Így a Sümegi Kinizsi Vadásztársaság III. díjat, Pálffy László II. díjat, a Nadler Herbert Vadászati Egyesület I. díjat kapott.
Fotó: Gyurom János – OMVK
A Veszprém Vármegyei Diana Vadászhölgy Klub a főzőverseny Nagydíját mondhatta magáénak, a Csatári Plast által felajánlott különdíj pedig a Nagyvázsonyi Kinizsi Vt.-nél talált gazdára. A díjakat Pap Gyula vármegyei vadászkamarai elnök, és Kovács Zoltán országgyűlési képviselő adta át – aki annak idején még polgármesterként a legelső Pápán megrendezett megyei vadásznapot megnyitotta, tübb, mint negyedszázada.
Legközelebb május 26-án, a várpalotai vadász-gyereknapon találkozunk!
Forrás: OMVK
Fotó: Gyurom János
„Az utolsó dobás”
Rekordszintű búzatermés várható
Hét kitüntetett a pápai Agrárexpón
Áfonya 58. munkája
Verőfényes Vadásznapon Pápán
Újabb segítség a gazdáknak – Magasabb jövedéki adó visszatérítés jár a gázolaj után
Aszályindex információk: 2024. május 9.
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Társasági rekordbak Ibrányban
Angolna horgászat a Balatonon
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
A négy kapitális harcsa
A kitartás jutalma
A jászsági öreg harcos!
Angolna horgászat a Balatonon
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben
Őzbakvadászat Kömpöcön
