Horgászat
Kárókatona expanzió – hol a határ?
A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes.
A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes. (Kép: Balatonihal.hu)
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. (Ábra: Balatonihal.hu)
Az általános helyzetképet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a tavalyi cikkében részletesen bemutatta. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.
A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!
Sikeres tógazdasági gyérítés eredménye
Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.
Pihenő nagy kárókatonák a fehérre “mázolt” nyárfán (Kép: Balatonihal.hu)
A Balaton partmenti éjszakázóhelyeire kapott gyérítési engedély alapján a vadászat kivitelezése – érthetően – szigorú előírások szerint zajlik. A vadászat megkezdésekor a helyi vadászatra jogosult képviselője jelen van, a természetvédelem képviselője pedig a vadászat ideje alatt végig jelen lehet. Csak és kizárólag az engedélyben meghatározott személyek vehetnek részt a gyérítésben! A legnagyobb probléma azonban az, hogy a gyérítés kezdeti napján elért elejtési számokat soha többet nem lehet abban a szezonban elérni a madarak nagyfokú intelligenciája miatt. Az első vadászati nap után a kolónia „kitanulja”, hogy a mozgás és a vele járó durranás veszélyes, és aznap este lővilágban nem érkezik meg a beszállóhelyére, helyette a vízen várakozik. Ezért van az, hogy a két éjszakázó helyen a madarak nagy létszáma ellenére is csak igen gyér kilövési számokat tudunk produkálni.
Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.
Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:
„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon “Balaton” néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében “a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe” is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”
A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben.
Nem szokványos látvány: pipáló küszök januárban… (Kép: Balatonihal.hu)
A kora reggeli órákban ezernél is több kárókatona szorította az összeállt halcsapatot a nyílt víz irányából egyre beljebb és beljebb a kikötőben. A helyi horgászok és halőreink több száz darab vegyes keszegfélét, valamint több tucatnyi süllőt és kősüllőt szedtek össze a víz felszínéről. A halak egy része még élt, a mólók külső oldala irányában elengedve magukhoz tértek és elúsztak, de nagyobb részüket sajnos már zsákban kellett a helyszínről elszállítani. Az ok egyértelműen oxigénhiány volt, a kikötő szinte teljes vízfelületén lehetett észlelni a „pipáló” (a felszínről levegőt nyelő) küszöket és keszegféléket. A helyzeten annyiban tudtunk segíteni, hogy üzembe állítottunk két tógazdasági vízforgató berendezést, amely a légköri oxigén vízbe oldódását fokozza, így a probléma fokozatosan mérséklődött, majd a feltámadó északi szél hatására megszűnt. Ma reggel ugyanez megtörtént, amit az alábbi videón rögzített kollégánk.
Vízforgatókat üzemeltünk be az oxigénhiány gyorsabb enyhítésére (Kép: Balatonihal.hu)
Számomra szomorú látvány, hogy a tihanyi félsziget keleti oldalán közlekedve hófehér fák fogadják az arra járókat a Balatoni Limnológiai Intézet épületének szomszédságában, amiket az éjszakázó madarak mindent kiégető ürülékükkel festettek fehérre. Kicsit olyan érzésem támad ettől a látványtól, hogy ezáltal nem vagyunk gondos gazdái sem a víznek, sem az érintett vízparti környezetünknek, s ezért akár kritikával is lehet illetni bennünket, halgazdálkodót.
Tihanyi látkép a kárókatonák ürülékétől fehérlő fákkal… (Kép: Balatonihal.hu)
A Balaton élővilágának védelme okán sokan, sokféle problémát megfogalmaznak joggal, mert valóban számos oldalról terheljük vizünket. A humán terhelések és károkozások mellett talán eltörpülhet egy-egy állatfaj expanzív előretörésével fellépő károkozás, amire jó példa a kárókatona: gyérítésük nehézsége elsősorban nem akarati, hanem természetvédelmi megfontolások miatt nehézkes. Függetlenül a gazdasági károkozástól, a fokozottan védett halfajok fogyasztásával, pihenőhelyének tönkretételével nagyon komoly természetvédelmi károkat is okoz.
A kérdés most már csak az, hogy hol a határ…
Horgászat
MŰCSALI LAS-SÍ-TÁS…
Varga Szilárd osztotta meg a tapasztalait a téli pergetésről:
Télen, amikor jószerivel szinte az egész természet mély álomba merül és az élővilág lüktetése is jelentősen lelassul, nekünk, pergetőknek is más aspektusból kell megközelítenünk a rablóhalak elejtésének praktikáit. A téli hónapok didergős időjárásában már nem tudunk tempósan, ütemre vezetett műcsalikkal (csak egészen minimális körülmények között) halat fogni. Számunkra is itt az ideje, hogy más taktikával kutassuk fel a kevesebb aktivitást mutató rablóhalakat. Természetesen több műcsali-prezentációs lehetőség is adott számunkra, de most egy, kifejezetten süllőre sikeres, metódust szeretnék megosztani a kedves pergetőkkel.
Fotó: Varga Szilárd – Absolute Fishing
Mint ismert, az éj királynője (fogassüllő) télen jelentősen nehezebben fogható meg, köszönhetően a hideg miatt kialakuló lelassult anyagcseréjének. A lelassult anyagcsere-folyamatok (metabolizmus) miatt a tüskéshátú ragadozók is jóval kevesebbet táplálkoznak, emiatt pedig jóval passzívabban reagálnak az általunk felkínált műcsalikra. Ahogyan a korábbi írásaimban már többször kitértem az éjszakai wobbleres süllőzés hatásosságára, ez télen sincs másképp – csupán más technikákat kell alkalmaznunk a hideg évszakban.
Télen egy kifejezetten sikeres wobbleres technikának bizonyul, amikor a szembe sodrásban hagyjuk úgymond „megúsztatni” a wobblerünket. Ez egy hihetetlenül jól működő horgászmódszer, amelyben a sodrást használjuk fel arra, hogy hosszabb ideig tartsuk a wobblerünket egy bizonyos ponton, a megfelelő mélységben, a süllők számára presszionálva.
Na, de hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?
A legmegfelelőbb, ha olyan helyeket keresünk, ahol jellemzően két folyó torkollik egymásba. Az ilyen helyeken a wobblerünket egyszerűen bedobjuk arra a pontra, ahol láthatóan a két folyó összefolyik. Ekkor szoktam még egy kisebb trükköt alkalmazni: a becsobbanást követően még nem csapom rögtön vissza a felkapókart, hanem hagyom, hogy a wobblert még 15-20 métert sodorja a víz, így hosszabb szakaszon is végigkutathatom a süllők esetleges jelenlétét a spoton. Miután a csalink a megfelelő pozícióba került, jön a technika lényege.
A szembe sodrásban egyszerűen csak megtartjuk a wobblerünket: a terelőjének köszönhetően bevontatás nélkül, a sodrás segítségével érjük el a műcsali megfelelő mélységét. Ilyenkor általában 4-5 másodpercig tartom egy helyben a csalit, majd egy leheletfinom, kifejezetten lassú orsótekeréssel közelebb húzom a wobblert. Ezután ismét megállítom és hagyom, hogy a sodrás mozgassa a műcsalit további 4-5 másodpercig. Ezt a folyamatot ismétlem, amíg a süllők nem reagálnak.
Ha a süllő táplálkozási szándékot mutat, nem fog ellenállni a műcsalinknak. Ha pedig épp nem éhes, ezzel a technikával akkor is megfoghatjuk, mivel a süllő, territóriumát védelmező halfaj. Sokszor előfordul, hogy a süllő egyszerűen „leüti” a nem kívánatos halakat a közeléből és ilyenkor a wobblert állal érinti, amely a prezentálás közben kívülről az állkapcsába akad.
Fotó: Varga Szilárd – Absolute Fishing
Fontos, hogy télen teljesen le kell lassítanunk a csalink vezetését, különben elveszítjük az esélyt, hogy egy szép fogast tereljünk partra. Ezekben a hónapokban a legjobb barátunk a türelem és a kitartás. Másképp nem megy! Wobbleres süllőzésre télen is az éj leple lehet a legalkalmasabb.
A wobbler méretét tekintve nálam a móka 13 cm-nél kezdődik. Sokan ezen meglepődnek, de bátran kijelentem, hogy egy 40 centis süllő is gond nélkül torokra tud venni egy ekkora műcsalit.
Az alsó képen láthatjátok, hogyan néz ki egy ilyen horgászat. A két piros nyíl mutatja az egymásba torkolló folyókat (a folyásirányokkal együtt), a zölddel megjelölt sáv pedig a meghorgászandó területet.
Ajánlom mindenkinek ezt a technikát – nagyon sikeresen lehet vele süllőt fogni! Szóval ha tél, akkor lassuljunk vissza mi is egy kicsit! 🙂
Görbüljön mindenkinek! 😉
Írta és fényképezte: Varga Szilárd – Absolute Fishing
Érdekel a pergetés világa? Csatlakozz te is az Absulte Fishing közösségéhez!
Horgászat
Abádszalóki süllőzés
Fazekas Barnabás élménybeszámolója:
Az országos bajnokság után visszalátogattunk múlt héten két napra, Abádszalókra a barátommal, csapattársammal, Varga Levivel, hogy a gyerekeinek csináljunk egy élménypecát, ami szerencsére sikerült. Jó pár nagy csukát fogtunk velük és sok balint, sügeret, kövest.
Fazekas Barnabás
Közben egy otthoni horgász cimborám, Zsolti, megkért, hogy még az alsó-tiszai szonártilalom után, menjek el vele otthon, helyben párat dobni gumival, hátha tudok mutatni neki pár gumis trükköt, újdonságot. Így is lett. Reggel fél 7 körül leértünk, bepakoltunk a csónakba, aztán elindultunk. Először egy, általa fogósnak vélt, egyenes szakaszt dobtunk meg csorogva, ahol pár kisebb süllő és egy jó köves után koppintás nélkül csorogtunk tovább; teljesen megállt a hal.
Mivel Kisköre elkezdte engedni a vizet és a szél is feltámadt, a csorgás nem volt már olyan jó opció, így mondtam, nézzünk meg pár helyet, amiket én ismerek, fixen megállva. Nem volt nehéz rábeszélni. Bekötöttünk a helyre, 1-2 kisebb koppintásunk volt, de semmi komoly. Közben egy jó barátom, Herke Zsolti (aki egyébként a tavalyi világbajnoki bronzérmes válogatott keret tagja), hívott telefonon. Beraktam a headsetet, hogy tudjak közben dobálni. Beszélgetés közben volt egy finom, de éles koppintásom, amibe nem vágtam bele; inkább rávártam, és óvatos beletekerés után jött a második, erősebb koppintás, amibe sikerült keményen belevágnom és erős ellenállásba ütköztem, amit harcsának tituláltam. Még mondtam is a srácoknak, hogy végre ütöttem egy konyhára való harcsát karácsonyra. Bár furcsa volt, mert a harcsának nem szokott ilyen kapása lenni. A hal többször kitört, átment a csónak alatt, de a felszerelés szerencsére nagyon jól működött. Egyszer csak 10 méterre a csónaktól feldobta a víz, ami már gyanús volt.
Fazekas Barnabás
“-Zsolti! Ez egy 10 kilós süllő! Ne haragudj, de leraklak. Küldök fotót, ha kijön.” Ezzel le is raktam. Persze ő elhaló hangon mondta, hogy “10 kilós süllő, mi van?!”
A másik Zsolti, a csónakban, elhaló hangon csak annyit mondott: “Hozom a merítőt!” Persze én is elmondtam 1-2 imát, hogy kijöjjön, mert nagyon könnyen kirázhatja a horgot egy ekkora süllő már a csontos pofájából. Szerencsére Zsolti halál nyugodtan és profin megszákolta. Mikor beemelte a csónakba, gyors pacsi után a vigyort az arcomról nehéz lett volna letörölni. Hatalmas! Vastag! Brutális! Nem találtam szavakat.
Nagyon gyorsan lemértük: 91 cm, kb. 8 kiló! Óriási!
Nagyon gyorsan csináltunk pár fotót. Szerencsére jól akadt, nem verte szét magát, jól viselkedett, alig sérült a hal. Gyors fotózás után sértetlenül úszott tovább. Egy ekkora halnál már nagyon fontos a kemény felszerelés. A kritikus pont mindig az akadás, hiszen már teljesen csontból van a szájuk.
Szerencsére prémium japán bot és orsó volt, PE06 zsinór, 30-as fluorocarbon előkével. Márkákat és gumit nem szeretnék írni, mert ez itt nem a reklám helye. Szerencsére a hideg éjszakák, a 10 fok körüli víz megmozdította őket. Mindenkinek hasonló fogásokat és sok év kitartó dobálást kívánok. Minél többet dobunk, annál több esély van még január végéig az ilyen sárkányainkra!
Írta és fényképezte: Fazekas Barnabás
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Fodor János – Agro Jager News
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
Fotó: Fodor János – Agro Jager News
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Fotó: Fodor János – Agro Jager News
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Az abnormális gímbikám
Tűzijáték a méhekre is káros!
Vadászati visszanéző: 2024. november
Változások a magyar-román határszakaszon
Beadhatóak a 2024. évi egységes kérelem keretében a növényvédőszer használattal összefüggő adatok 2025. január 6-tól
Vadászati visszanéző: 2024. október
MŰCSALI LAS-SÍ-TÁS…
Csernobil – Sugárzáshoz alkalmazkodó kutyák
Vadászati visszanéző: 2024. szeptember
Életem első dámszarvasbikája
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
A születésnapi dámbikám
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
Életem első dámszarvasbikája
22 év után új magyar dámrekord született
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A deteki bika
