Horváth Zoltán: Mára már bebizonyított tény, hogy a gímbikák agancselvetése időszakának elkezdődése a testi kondíció állapotának a függvénye. Minél többet lesarcol a tél a gímbika testi energiájából, annál későbbre tolódik ki ez az időszak…
Milyen tényezők okozzák a gím téli energiaveszteségeit?
Elsősorban az időjárás okozta nehézségek, az extrém hideg hőmérsékletek, a magas hó, a tartósan fagyos téli napok száma, a befagyott vizek, a csontkeménnyé keményedett dagonyák, amik teljesen felboríthatják a gímszarvas megszokott napi életvitelét. A magas hóban való járás jelentős energiaveszteséggel párosul…ilyenkor jól megfigyelhető, hogy a gím takarékoskodik az életenergiájával, mozgása beszűkül a táplálékot biztosító területek látogatására és ha ott képes jól lakni, akkor nem megy messze, ha teheti a helyszínen meg is fekszik, kérődzésbe fog és pihen. A téli életenergia megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a nyugodt pihenés biztosítása! Saját magam figyeltem meg, hogy extrém hideg éjszakákon ( -15 oC alatti hőmérsékleten) a gímszarvas egész éjjel talpon van, a rendelkezésre álló időt táplálékkereséssel és táplálkozással tölti el, majd csak hajnal hasadtával vonul vissza a pihenőhelyére, ahol aztán általában napsütötte domboldalak, déli és nyugati lejtőin a napfényt áteresztő ritka akácosokban vagy lábaserdők vastag avarral borított talajain készít magának fekvőhelyet.
A másik fontos tényező az életenergia és azon keresztül a kondíció megtartása érdekében a szükséges és kellő mennyiséget biztosító táplálékok bevitele. A gím a táplálkozása során egy nagyon megalkuvó vadfaj, a mocsarak, berkek, savanyú sásának és a nád mélyen eredő friss hajtásainak fogyasztásától elkezdődően a bokrok, fiatalos erdők rügyes hajtásainak, vékony kérgű fák, sarjakác, juhar, kőris, hárs, bükk, sima és duglászfenyő kérgének lehúzásán túl, télidőben szívesen látogatja a mezőgazdasági területek, lucernásait, a megerősödő, tömegtakarmányt nyújtó repcéseit, felszántatlan kukorica tarlóit és rámegy a vadászok által kialakított etető és szóróhelyeken ledepózott takarmányokra…cukorrépa, szemes és silókukoricára, amelyekből egyes vadásztársaságoknál eszméletlen mennyiségben (több vagonnyi tételben is) kihordanak a vadászterületre.
Feltétlenül meg kell említeni a manapság a gím etetésében teljesen polgárjogot nyert gyakorlatot, hogy azok a minőségi gím állományt kezelő vadgazdálkodók aki anyagilag is megtehetik, nagyon értékes beltartalmú, ásványi anyagokat is tartalmazó speciális vitaminos agancstápokat etetnek! Ezt olyan nagy mennyiségben teszik, hogy az őszi bőgést követően a tálcás és vályús etetők csordultig fel vannak töltve és bizony bőven jut az értékes takarmányból az etetők alá is….
Az etetésnek pozitív hatása van a kondíció megőrzésére és feljavítására. Az etetett gímbika legyen az kint akár a szabad (értsd kerítetlen) vadászterületen is, hetekkel hamarabb dobja el agancsait, mint az ugyanazon az élőhelyen élő, de az etetőt nem látogató bika társa.
Egy az interneten dokumentált kis kísérlet alapján bebizonyosodott, hogy egy adott szőlőhegyet látogató bikarudli esetében az „egyszemélyes” etetőtálcát csak a legerősebb, domináns szarvasbika birtokolta. Mivel a szőlőhegyi birtok tulajdonosa napközben egy étteremben dolgozott, a saláta maradékokat haza hordta és kirakta a tálcás szarvasetetőbe. Kígyó uborka, jégsaláta, nyers krumpli, sárgarépa, karalábé, káposzta, fehér gyökér, paradicsom, paprika, szőlő, kompótok, befőttek maradékai kerültek napról-napra az etető tálcára, amit a Bélának elnevezett szarvasbika esti rendszerességgel el is fogyasztott.
Mivel az etetőhely be volt kamerázva, így minden nap eseménye végigkísérhető volt. A meglepetés akkor következett be amikor január 27-én az etető tálcát végigfeküdte Béla, azon az éjszakán ottfelejtett egyik agancsszára. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vitaminokban bővelkedő etetés jó hatással van a gímnek az általános testi kondíció megtartására, az ilyen gímbika pedig a tavaszi enyhülés első üzenetére képes azonnal agancsainak levetésével reagálni.
A harmadik tényező amit meg kell említeni az a vadászati nyomás, ami hazánkban a gímszarvasra nehezedik! Tény, hogy létszámában felfutott a magyarországi csülkös nagyvadállomány, amelynek negatív következményei nemcsak az egekbe szárnyaló vadkár költségeivel, de az ökonómiai küszöbhatáron immáron átesett nagyvadlétszám az egyre növekvő, súlyos gépjármű ütközések eseteiben is kontrollálható! Ennyi vadat nem képes ez a kis ország probléma mentesen kezelni, ezért szükségessé vált a hazai csülkös nagyvad populációk létszámának drasztikus csökkentése. Ez nem jelent mást, mint hogy háború indult a szarvas ellen is, a vadászati nyomás többszörösére növekedett a megelőző évtizedek vadászati gyakorlatához képes. Kisebbek lettek a vadászterületek, a vadászati idényben mindenhol nagyvadhajtásokat tartanak, hajtásban lövik a szarvas tarvadat, de bizony előfordult már, hogy gímbikákat is…
Vannak olyan vadászati gazdálkodó egységek ahol nem ritka, hogy az idény befejeztéig 27 hajtásnapot is tartanak. Így aztán úgy szétrúgják, az értékes gímállományainkat, mint tyúk a töreket. Szerte-széjjel száguld a gím az országunkban, hazátlanná vált a magyar gímszarvas „szerte nézett s nem lelé honját, a hazában!”
Nyilvánvaló, hogy ekkora vadászati nyomás alatt, a gím éjszakai vaddá válik, kevesebb ideje marad a táplálkozásra, a nappali állandó menekülés felemészti az éjszaka a táplálkozással bevitt pótlólagos energiákat és az egész szervezet hosszútávú energia defizitbe kerül….Ezt az állapotot maguk a vadászok idézik elő, magukra vessenek, mert mint egykori szakmai elöljáróm kifejtette „ náluk van az olló is meg a posztó is, ha elszabják, az csakis egyedül az ő hibájuk!”
Nos tehát egyértelmű, hogy a vadászat jelenlegi gyakorlata az, amely a gím esetében a téli testi kondíció megtartása ellen dolgozik, talán nem véletlen, hogy az 1986-ban terítékre hozott és 1986 és 1990 között a gímtrófea világranglista első helyét elfoglaló Karapancsai bikánk eleste óta eltelt 36 naptári esztendő alatt ( 3 szűk szarvasöltő) nem sikerült a trófea világranglista első helyének ismételten még csak a közelébe sem kerülni.
Pedig próbálkoznak ám. Jönnek hatalmas az intenzív külterületi etetés hatására megnevelt karácsonyfa méretű, új-zélandi típusú trófeák. A legújabb ilyen csoda a Mátra hegységünkből került elő. A legközelebbit a Hortobágyról várom.
Legjobban a gím agancshullajtására hatással az időjárás van. Természetesen, hogy mennyire kitett az élőhely, hegy-vagy dombvidék, ártér vagy sík és milyen szélességi körön fekszik. Magyarországon a tömeges agancshullajtás legelőször Baranyában szokott megindulni, majd Gemenc, aztán pár nap múlva követi Zala és Somogy déli része. Észak felé haladva hetekkel is később kezdődhet, mint lent Délen.
Ma már egy-egy térség előrevetített hivatalos havi hőmérséklet diagramjából jó közelítéssel képesek vagyunk megjósolni az adott vadászterületünkön a gím agancs hullajtásának kezdetét. A napi pozitív és negatív hőmérsékleti értékeket abszolút értékben összeadjuk és amikor havi szinten elérjük a nulla értéket, ahhoz a naptári naphoz még hozzászámolunk 15-17 naptári napot. Az így eredményül kapott naptári napon aztán bízvást elindulhatunk hullott gímagancsot keresni. A természet azonban sohasem csak tiszta fehér vagy fekete és nem szorítható a minden egyedre egyformán vonatkoztatható szigorú szabályok közé. Vannak nem is kevés számú kivételek…
Valóban csak a monda szintjén, de élőben találkoztam néhány olyan emberrel, akik váltig állították, hogy már Karácsony másnapján szőlőhegyük birtokán vettek fel frissen hullajtott gím agancspárt. Időben legközelebb hozzájuk az a fiatalokból álló falusi társaság volt, akik szintén a zalai szőlőhegyük luxus présházában búcsúztatták az Óévet! Nyolcan voltak…Szilveszterkor hó esett és talán nemcsak annak volt köszönhető, hogy másnak délben lefelé ereszkedve a lejtős hegyi úton a Feri hatalmasat hasalt egy az út közepére a friss hóba letett frissen hullajtott agancson. A közelebbi időpontban már én is megfigyelő voltam. Ez a dátum azért jelentős, mert már többektől, köztük hivatásos vadászoktól is hallottam erre napra időzített hullajtásokról történeteket mesélni.
Az én megfigyelésem jó régi, még abból az időből származik, amikor a tél az valójában hóval, faggyal bemutatkozó igazi tél volt. Vadászterületünk határa több kilométeren keresztül a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság jogutódjaként a területet 99 évre hektáronkét 10 Ft bérleti díjért bérlő Braun Holding vadászterülete mellett húzódott. A szomszéd minden évben egy vagy két alkalommal Hofjagd-ot, vagyis udvari (üzemi) vadászatot tartott. Ezek általában kétnaposak voltak, az első napon nagy terítékű fácánvadászatról a második napon pedig 50 vendégpuska körüli terelő vadászatról, vaddisznó hajtásokról szóltak. Ilyenkor aztán kifordították a berket, keresztül kasul kajtatták, kontra hajtásokkal feldúlták a nádasok békéjét és amelyik vad megúszta a golyós fegyverek állásait, az fejvesztve menekült át a mi oldalunkra…
Mivel tudtam, hogy melyik napokon vadásznak nem volt más dolgom, mint a mi oldalunkon szépen felülni egy jó helyen álló magaslesre és kiváló nagyítású távcsővel figyelni az át özönlő vad milyenségét… Hideg volt és a szél is eléggé metszően fújt, január 04-ike volt….Menekülő vaddisznók, szarvasok, nagy létszámú kitört tarvad rudlik, egyes nagy bikák és akkor hirtelen. Nagyon melegem lett. Mindösszesen a lesemtől száz méterre nagy testű, lehorgasztott fejű agancs nélküli gímbika ballag.
Nyomom a szememre a távcsövet, hiába hagy kék nyomot a szemem körül, csak azt látom amit mutat. Látszanak az agancstő hófehér stoplikként vakító csonkjai, a frissen elvetett agancsának csont alapjai… Teljesen friss elvetés, a sebre ráhúzódó bőr még nem volt képes beindulni sem. Egy hivatásos mesélte, hogy évi rendszerességgel visszajáró dán vadászcsoport érkezett januári tarvad selejtezésre… Mivel elég sokan voltak, hirtelen nem jutott mindenki mellé kísérő hivatásos vadász és az egyik régóta ismert és tapasztalt vendégvadászt egyedül ültették fel a magaslesre, lelkére kötve, hogy csak „agancs nélküli” tarvadat ejthet el…. Mindenki meglepetésére Tobias egy kiváló kondícióban lévő, agancsait frissen elhullajtott, tarfejű szarvasbikát hozott terítékre….január 04-et írtunk.
A január aztán a meglepetések hónapja, mert a hónap közepétől aztán megszaporodnak a hullott agancsokról szóló információk, amelyek alapjául az ez időszakban megtartott terelések és vaddisznóhajtások szolgálnak….A hajtók gyakran hoznak ki a meghajtott sűrűben talált friss hullajtású szárakat…
A hónap vége felé pedig már gyűjthető mennyiségben jelentkezhetnek a hullajtott agancsok. A gyűjtés szempontjából azonban az igazi hónapok a február és a március valamint a kisebbeket már csak áprilisban tudjuk szedni.
Ha valaki tisztában van a területi adottságokkal, akkor egy élőhelyen belül is képes felfedezni az időjárásnak történő kitettség változásainak jelentős következményeit. Több helyen is agancsoztam már, néha csak pár tíz kilométer távolságra voltak egymástól az általam látogatott területek, mégis a tengerszint feletti magasságból eredően nagy különbségek mutatkoztak az ott élő szarvasbika állomány agancs elvetésének kezdési idejében. Amíg egy sík, berkes területen már február 08-tól indult a mandula, addig egy közelben fekvő enyhén dombos-lankás élőhelyen csak február 18-al tört meg a jég, de egy szintén közelbe lévő 300 méter magasságú kiterjedt „hegyen” csak március 04-én jelentek meg az első földre hullott agancsok… És ez a folyamat éveken keresztül hasonlóan ismétlődött. Azért jó ezekkel a dolgokkal tisztában lenni, mert a gyűjtésre szánt időnket úgy tudjuk beosztani, hogy ahol a tapasztalat szerint a dobás későbben indul meg, ott felesleges a vadat zavaró „üresjáratokat” tenni, mert ez senkinek sem jó!
A vadászterületen talált hullajtott agancs a ma hatályos törvény szerint a területileg illetékes vadgazdálkodó tulajdonát képezi. A hullajtott agancs felvétele és az erdőből, vadászterületről történő elvitele lopásnak minősül, tettenérés esetén rendőri intézkedés történik aminek a vége bírósági eljárás. Nem tilos viszont az erdőben talált hullajtott agancs fotózása, mint bármely az erdőhöz tartozó erdei termék, fák, bokrok, élőlények fényképezése.
A törvény szabályozza a hullajtott agancs gyűjtését is, azt mondja, hogy a hullajtott agancsot gyűjteni, csak a területen illetékes vadgazdálkodási egység által írásban, személyre szólóan kiállított gyűjtési engedély birtokában lehet! Néhány helyen élnek ezzel a lehetőséggel, döntő részben a jelenlegi gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy ilyen engedélyeket nem állítanak ki a vadgazdálkodók. Ez alól kivétel, néhány nagy területi kiterjedésű erdő- és vadgazdálkodó, illetve privát terület lehet….
Több mint fél évszázad után ismét megjelent Magyarországon a ragadós száj- és körömfájás (RSzKF). A párosujjú patás állatokat érintő betegség rendkívül ragályos, ezért a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szigorú intézkedéseket léptetett életbe. A járvány miatt egyre több ország vezet be importkorlátozást, amely hosszú távon a magyar gazdaságot is súlyosan megviselheti. Rusvai Miklós víruskutató a hirado.hu-nak nyilatkozott a járványról és annak hosszú távú hatásairól.
Kiemelt kép: Egy kisbajcsi szarvasmarhatartó telep, ahol Orbán Viktor miniszterelnök a ragadós száj-és körömfájás megfékezésével kapcsolatos munkát ellenőrizte 2025. március 10-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
A Nébih múlt pénteken jelentette be, hogy 52 év után újra felbukkant Magyarországon a ragadós száj- és körömfájás. A tünetek március 3-án jelentkeztek egy kisbajcsi állattartó telepen, Győr-Moson-Sopron vármegyében, ahol mintegy 1400 szarvasmarha található. A beteg állatokon magas lázat, levertséget tapasztaltak, a szájban és lábvégeken jellegzetes hólyagos elváltozások voltak.
A kórokozó jelenlétét a Nébih laboratóriuma is alátámasztotta, így a járványkitörésben érintett szarvasmarha telepen azonnali zárlatot rendeltek el, és megkezdődött az állomány felszámolása. A fertőzés helyszínére Orbán Viktor miniszterelnök is ellátogatott, majd arra kérte az embereket, hogy tartsák be a hatóságok előírásait.
A Nébih szerint a járványügyi helyzet rendkívüli, ezért országos, illetve a Dunántúl teljes területét érintő korlátozásokat vezettek be. Március 17-ig tilos minden fogékony állatfajt bemutató rendezvény megtartása. A közeli állatkertek, vadasparkok további rendelkezésig nem látogathatók, továbbá a védő- és megfigyelési körzeten belül vadászni is tilos. A járvány miatt ideiglenesen bezárt a győri állatkert, a Fővárosi Állat- és Növénykert állatsimogatója, a Hortobágyi Vadaspark, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén is korlátozásokat vezettek be. A Magyar Természetjáró Szövetség arról számolt be, hogy már bizonyos turistautakat is lezártak, hogy megakadályozzák a betegség terjedését.
Hogyan került 52 év után Magyarországra a vírus?
Rusvai Miklós állatorvos-virológus a hirado.hu-nak beszélt arról, hogy nem egyedi jelenség, hogy több évtized után újra felbukkanjon egy vírus. Magyarországon legutóbb 1973-ban azonosították a kórokozót, bár ekkor csak néhány állaton, nem egy nagy létszámú tenyészetben. Nagy-Britanniában 2001-ben szintén több évtized után bukkant fel a betegség, míg Németországban idén januárban csaknem 40 év elteltével.
Kiemelte, hogy a nemzetközi forgalom olyan mértékű, hogy a kellemetlen mellékhatásaival is számolni kell. „Minden járvány terjed, a világkereskedelem, a közlekedés, az élelmiszerek és az állatok forgalma miatt bármikor előfordulhat, hogy vírusos, szennyezett termék kerüljön Magyarországra. Nagyon aprólékos vizsgálat kell majd ahhoz, hogy megállapítsák, honnan kerülhetett ide a betegség. A leggyakrabban Egyiptomban, a Közel-Keleten és Afrikában fordul elő.”
A virológus szerint nem biztos, hogy teljességgel megállapítható, hogyan került Magyarországra a vírus. Az azonosításhoz a legtöbb információt az adja, ha a vírus közeli rokonáról már van egy minta a Nemzetközi Genetikai Bankban.
„Beláthatatlan következményei lesznek a magyar mezőgazdaság és az állattenyésztés szempontjából, ha nem szűnik meg a ragadós száj- és körömfájásjárvány”
– hangsúlyozta Rusvai Miklós.
Hozzátette, hogy a legtöbb vírusfertőzés ellen nincs gyógymód, a ragadós száj- és körömfájás esetén pedig kifejezetten tilos oltóanyagot használni. „Minden állomány vakcinázása tilos. Éppen azért, hogyha behurcolják a vírust, akkor azonnal jellemző tünetekkel jelentkezik, majd miután azonosították a betegséget fel tudják számolni az állományt.” Rusvai Miklós szerint az állatok rendszeres vakcinázása sokkal többe kerülne, mint időszakosan leölni akár ezer példányt. Mint mondta, az állomány felszámolása még mindig olcsóbb, mintha évente több millió adag oltóanyagot használnának fel, ami rendkívül nagy költség. Emellett a vírus jelenlétét csak konzerválni lehetne, mivel számos állatban tünetmentesen lenne jelen a kórokozó.
Súlyos gazdasági károkat okozhat
A ragadós száj- és körömfájásjárvány kitörése miatt Magyarország elveszítette a nemzetközi szervezeteknél nyilvántartott eddigi mentes státuszát, és az exportpiac is jelentősen szűkült. A Nébih honlapján található csütörtöki összesítés szerint már tizennyolc ország szigorított a magyar tej- és hústermékek importján. Rusvai Miklós elmondta, hogy Magyarország rengeteget veszít amiatt, hogy három hónapig semmilyen fertőzéshez köthető termék nem mehet át a határon. „Az exportunkat három hónapra tönkreteszi egy járványkitörés, és ha egy újabb jelentkezne, akkor újraindul a három hónap, ami akár évekre elhúzódhat, reméljük, hogy ilyen nem lesz.”
Rusvai Miklós arra is kitért, hogy a vírus megjelenési helyénél, Győr vármegye területén a fogékony vadfajokból is vérmintát vesznek. Véleménye szerint, ha egy erdei vaddisznó esetében kiderülne a fertőzöttség, úgy nagyon nehéz lenne bizonyítani, hogy a vírus kipusztult. A Nébihnek így akár több száz, több ezer vadmintával kellene rendszeresen monitoringvizsgálatot végeznie. „Jelenleg Kisbajcs területén van egy három kilométeres védőzóna, illetve egy tíz kilométeres megfigyelési zóna, ahol minden érintett állatot ellenőriznek. Ahhoz, hogy a járvány megszűnését bejelentsék, az összes bevizsgált mintának negatívnak kell lenni.”
Így fertőz a ragadós száj- és körömfájás betegség
A ragadós száj- és körömfájás a párosujjú patás állatok súlyos gazdasági károkat okozó, rendkívül fertőző betegsége. A Nébih szerint rendkívül ragályos, a szarvasmarhák mellett fogékonyak rá a sertések, juhok, kecskék, bivalyok és egyéb párosujjú patás állatok is. Heveny, lázas általános tünetekkel és hólyagok kialakulásával jár, amelyek a szájban, az ajkakon, a nyelven, a lábakon és a tőgybimbókon jelennek meg. Emberre nem veszélyes, ugyanakkor az állatállományokban rendkívül súlyos gazdasági károkkal jár.
A fertőző állatokat nem lehet kezelni, ha egy gazdaságban egy állat is megbetegszik, akkor az egész állományt fel kell számolni. A terjedésében a legnagyobb szerepet az élőállatok közötti közvetlen érintkezés játssza, de a betegség könnyen terjed állati termékekkel, ragályfogó tárgyakkal, fertőzött takarmánnyal vagy az állatok gondozóinak ruházatán keresztül. Ritkán, kedvező időjárási feltételek esetén, különösen nagy sertéstelepek közelében, széllel való terjedés is előfordul.
A betegség továbbterjedésének megakadályozása érdekében az országos főállatorvos rendkívül szigorú hatósági intézkedéseket rendelt el. A kórokozó első azonosítási helyén, Győr-Moson-Sopron vármegyében március 17-ig tilos minden fogékony állatfajt bemutató rendezvény megtartása. A közeli állatkertek, vadasparkok további rendelkezésig nem látogathatók, továbbá a védő- és megfigyelési körzeten belül a vadászat is tilos.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársa 2025.03.08-án a rendőrséggel szervezett és kivitelezett közös akció során tetten ért három személyt, akik a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet országos jelentőségű védett természeti területén terepmotoroztak. A homoktalajok a motorosok számára csalogatóak, azonban az élővilágban jelentős és legtöbbször visszafordíthatatlan kárt okoznak a technikai sportok.
Terepmotorosokat csíptek el a rendőrök és a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai Monostorpályiban. Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
A nyílt homokpusztagyepen történő közlekedés akár már egy alkalommal is lassan regenerálódó sebeket ejt a gyep szerkezetében. Egy kisebb teljesítményű motorral is jelentős károkat lehet okozni. A Monostorpályi-legelőn illegálisan kialakított motoros pályát használók már több száz négyzetméteren szüntették meg a különösen értékes nyílt homokpusztai gyeptársulást.
A laza váztalajok sajnos nehezen regenerálódnak, ezért védelmük kiemelten fontos. Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
A Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársa a visszatérő jellegű problémára reagálva felvette a kapcsolatot a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság, Hosszúpályi Rendőrőrs munkatársaival. Napokig tartó szervezést, egyeztetést és információgyűjtést követően lett kijelölve a közös akció időpontja.
A természetvédelmi területek határait táblákkal jelzik. Látogatásuk sokszor csak a kijelölt útvonalakon lehetséges. Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Az illetékes természetvédelmi őr beható területismeretét felhasználva az akció résztvevői szervezetten, több irányból megközelítve zárták el a motorosok esetleges menekülési útvonalait. Az igazoltatást követően közigazgatási és szabálysértési hatósági eljárás indult a motorosok ellen, akik együttműködőek voltak és elismerték felelősségüket.
Monostorpályiban három motorost igazoltattak a rendőrök. Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Az akció sikeressége pozitív visszhangot váltott ki a lakosság, a helyi erdő- és gyepgazdálkodók, valamint állattartók körében, ami jelzi, hogy a szabályozott keretek között végzett sporttevékenység tiltott helyen és formában történő kivitelezése nem csak természetvédelmi szempontból okoz problémákat, hanem gazdasági károkat is okozhat!
A gyepterület természetvédelmi mivoltát több hatósági és turisztikai tájékoztató tábla jelzi.
A Hortobágyi Nemzeti Park a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságtól és Hosszúpályi Rendőrőrstől kért segítséget. Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
A védett természeti területeken, valamint a Natura 2000 hálózatba tartozó területeken a szakágazati jogszabályok alapján tilos, illetve engedélyhez kötött a járművel történő közlekedés.
A jövőben kollégáink a hasonló technikai sportokkal érintett helyszíneken továbbra is rendszeresen tartanak ellenőrzést a rendőrséggel közösen az illegális cselekmények visszaszorításának érdekében – közölte a Hortobágyi Nemzeti Park.
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park Írta és fényképezte: Utassy Bence – Természetvédelmi Őrszolgálat
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján! marketing@agrojager.hu
+36703309131
A vadászat egy olyan szenvedély, amely nemcsak türelmet és kitartást igényel, hanem mély tiszteletet is a természet iránt. 2022. december 7-én éjszaka, egy emlékezetes vadászatban volt részem a Körös-Maros Nemzeti Park területén, a Körös ártér sűrűjében.
Fotó: Csordás IStván – Agro Jager News
Egyéni cserkelő vadászatot terveztem, és bár egyedül vágtam neki az éjszakának, nem voltam teljesen magam a területen – két másik vadász is próbára tette szerencséjét, tőlem 800 méter, illetve 1,3 kilométer távolságban.
A körülmények rendkívül nehezek voltak. A terep mocsaras, sáros, a növényzet pedig szinte áthatolhatatlan. Az éjszaka fagyos volt, a levegő dermesztően hideg, ami csak még inkább fokozta a vadászat izgalmát. A kezemben egy TIKKA T3X Super Varmint pihent, amelyhez Hornady Superformance 165gr SST lőszert használtam – egy megbízható fegyver, amelyben ezúttal sem kellett csalódnom.
Két-három órányi mozdulatlan várakozás után végre mozgást észleltem. A semmiből bukkant elő egy 11-13 egyedből álló konda, amely óvatosan haladt a sűrűben. Szívem hevesebben vert, ahogy figyeltem őket, és próbáltam kiválasztani a számomra legmegfelelőbb vadat. Végül döntöttem – egy jó méretű, bőven mázsa feletti példányra esett a választásom.
A lövés pontos volt, az első találat elérte célját, de a disznó még így is az ártér extrém sűrűjébe menekült. Kezdetben azt hittem, hogy 80 méterre sikerült elejtenem, ám a keresés során kiderült, hogy az első vérnyomot csak 135 méterre találtam meg. A terep nehézségei miatt vissza kellett mennem az autóhoz egy bozótvágó késért, majd négykézláb utat kellett vágnom a sűrűben, hogy megközelíthessem a vadat.
Mire elértem az elejtett vaddisznót, egy vadásztársam is a helyszínre érkezett, és közösen dolgoztunk azon, hogy kihozzuk a vadat – nem volt könnyű feladat, de sikerrel jártunk. Ez a terület különösen közel áll hozzám, így boldogan konstatáltam, hogy Diána istennő ismét mellém állt ezen az éjszakán.
A vadászat után a zsákmány húsát a családommal is megosztottam. Egy jó vadászat után nincs is jobb, mint egy ízletes pörkölt és néhány pohár pálinka a szeretteink körében. Ez az éjszaka nemcsak egy sikeres vadászat története volt, hanem egy felejthetetlen élmény is, amelyre mindig szívesen gondolok vissza.
Írta és fényképezte: Csordás István
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye? Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján! marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Hungarian
English
French
German
Italian
Polish
Chinese (Simplified)
Russian
Hebrew
Romanian
Czech
Bulgarian
Croatian
Serbian
Slovak
Slovenian