Az én vadásztörténetem 2010-ben kezdődött, ellentétben a legtöbb kollégámmal, akik apjuktól vagy nagyszüleiktől örökölték a vadászat iránti szenvedélyüket. Jóbarátom fertőzött meg ezzel a szenvedéllyel, megmutatta, hogy először a vadászterületen kell gondoskodni a vadról, és csak azután vadászni – vágott bele az Agro Jager News érdeklődésére a Lengyelországban élő Marcin Janik vérebes utánkereső.

Egy Krakkó melletti kisvárosban élek – folytatta, és ezen a környéken a “Ponowa” vadászklubban is vadászok. A “Ponowa” vadászklub 1948 óta létezik, kezdettől fogva két 45-ös és 46-os vadászkörzetet bérelt a Kis-Lengyelország tartomány Myślenice területén. A Kör jelenleg egy 64. számú mezei vadászkörzetet bérel, melynek hasznos területe 4412 ha, ezen belül 166 ha erdőterület. Működési területe Kopanka község Tyniec mellett, Skawina közelében, ide tartozik Rzozów, Jurczyce, Polanka Hallera.

Amikor vadász lettem, a kollégáimmal többször kértük a sebzett vad utánkeresését. Érdekelni kezdett a vadászati kinológia, különösen a sebzett nagyvadak felkutatása. A választásom egy nagyon nemes fajtára esett, ez a bajor hegyi véreb. 2016-ban részt vettem a Klub Posokowców PZŁ, az ISHV tagja által szervezett workshopokon. Egyedül, kutya nélkül jártam ezekre a workshopokra, hogy elsajátítsam a szükséges ismereteket. Ezek között volt többek között a nyomvonalak kialakításának módszertana, a kutya természetes nyomon való munkára felkészítése, a kutya munka közbeni viselkedése, engedelmesség és együttműködés a vezetővel, a kutya elhelyezése és a lövésre adott reakció, valamint vadászat gazdasági és jogi vonatkozásai. A workshopokon kutyás és hozzám hasonló kutya nélküli vadászok is részt vettek.

2017-ben vásároltam meg a bajor hegyi vérebet – Diana Leśny Akord FCI szukáját a Bajor Mountain Hound Club klub kenneléből – Maciej Kopećtől és tagja lettem a lengyelországi PZŁ ISHV bajor hegyi véreb klubnak. Elkezdtem egy több hónapos képzést, amely a workshopokon korábban tárgyalt kérdéseket tárgyalta. Elvégeztem az összes formalitást, ami lehetővé tette Diana tenyésztési engedélyének megszerzését. Megalapítottam egy kennelt “z Wietrznego Gaju FCI” néven. 2020-ban Diana életet adott első A alom kölykeinek. Nyolc egészséges kölyökkutya született, köztük Alfa z Wietrznego Gaju FCI. Alfa egy nőstény kutya, akit azzal a gondolattal hagytam a kennelemben, hogy egyszer utánkereső is lehet.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Eddig Diana Leśny Akord I. fokú hasznossági bizonyítványt és egy természetes vadászterületen végzett vadászkutya munka értékelése 3. fokú oklevelet szerzett, míg az Alfa z Wietrznego Gaju FCI I. fokú hasznossági bizonyítványt és egy vadászkutya munkavizsgát is, ami természetes vadászterületen ért el.

Májusban kezdődik az őzbakvadászat Lengyelországban, ebben az időszakban egy jól képzett vadászkutya mindig talál munkát, kitöltve az ASP-betegség okozta kevesebb vaddisznószámmal összefüggő vadászatok hiányát.

Szombaton kora reggel kaptam egy hívást: Jurek hívott és közölte, hogy vendégvadászok érkeztek és egy őzbak elveszett. A vadász
egy .308WIN fegyverrel érkezett, amihez Geco lőszert használ.

A vadászat Beszkid Małyban zajlott. Tekintettel arra, hogy szombatra már voltak terveim, megbeszéltük a délutáni órákat. Délután 4 órakor érkeztem a vadászterületre, vagyis 10 órával a sebzés után. Ott találtam Jureket, aki egy vendéget vezetett. Bejelentéséből megállapítottam, hogy a vadász kora reggel őzbakra vadászott. Az őzbakra egy búzatáblában tettek lövést, amely ezt követően körülbelül 250 métert futott és beugrott a bokrok közé. Amikor a vadász leadta a lövést, azt gondolta, hogy magasan a bal első lábát lőhette el. Az elugrás helyét megjelelölték.

A Jurekkel történt egyeztetést követően, 9.00 órakor a helyszínre érkezett az első hegyi véreb vezető, aki 400 m után kezdte meg a munkát, 13.00 órakor pedig a második vezető két kutyával, de azok sem találták meg az őzbakot.

A megbeszélések után, miközben Alfával és Jurekkel a forgatásra ért, viccelődött velem, mondván, hogy “ha ez a kutya megtalálja az agancsost, akkor bármiyen áron, de megveszi”. Miután elértem azt a területet, ahol a felvétel készült, letettem az Alfát, hogy személyesen lássam a felvételt.

Csontdarabokat találtam ott és felvettem az Alfát a peremre, és elkezdtünk a keresést. Alfa csontdarabokat, búzatermést és ruhavágást találva követte az őzbakot. Tekintettel arra, hogy az őz láblövést kapott, nem számoltunk azzal, hogy sok vér lesz az ösvényen, éppen ellenkezőleg, az ilyen lövések általában kevés szinezést adnak, és vezetőként teljes mértékben bízni kell vörös barátunk képességeiben.

Ebben az esetben is így volt és a csapa teljes hosszában nem találtunk vért, de egy jól képzett bajor hegyi kopónak ez nem jelentett problémát.
A rálövés helyétől a közeli bokrokig, a szarvas körülbelül 350 métert tett meg, majd egy kis, sűrű erdőben találtunk még egy csontdarabot, azaz körülbelül 500 méter után és ez volt az utolsó megerősítésünk ebben az utánkeresésben. Ebben az erdőben az Alfa jobbra fordult és ismét kimentünk búzára, ahol 250 m megtétele után belevágtunk az akkor már 150 cm magasra nőtt repcébe.

A repcében bementünk a permetező utakra és akkor tudtam, akkor láttam, hogy jól megyünk, hiszen a kutya, Alfa, nyugodtan dolgozott. A műszaki út kb. 200 m megtétele után az Alfa határozottan balra fordult, ahol 30 m után elakadt az őzbakunk! Onnan a utolsó erejével felpattant és távolodni kezdett tőlünk. Alfa ekkor hangosan ugatni kezdett, odamentem hozzá és hajszára engedtem. Vártam, néztem a nyomkövetőjét és hallgatóztam, hogy merre járhat a kutyám.

Kicsit meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a Garmin készüléken egyre nő a távolság: Alfa üldözte az őzbakot. Lassan Jurekkel közeledtünk.

Természetesen nem felejtettünk el tisztelegni a terítéke előtt: megkapta az utolsó falatot és töreteket, ahogyan a kutya is. Jól esett, mert este, otthon, felhívott  az őzbakvadász és megköszönte az őzbak felkutatását és az ő hibázása után a mi munkák előtt tisztelgett. Lenyűgözte Alfa munkája, és kijelentette, hogy mindenkinek elmondja ezt a teljesítményt. Itt szeretném idézni a bajor hegyi vérebbel való munka mottóját, amely minden vérebest elkísér, amelyet Bergien fogalmazott meg:

„Ahhoz, hogy bajor hegyi vérebet vezess, újra szenvedélynek és szerelemnek kell lenni! Aki nem szándékozik feláldozni erejét, sőt egészségét, aki az ügy szeretetéért még az alvást sem kívánja feláldozni, az ne vegyen pórázt, vezetéket a kezébe. Aki viszont kötelességét érzi és buzgón igyekszik teljesíteni, akiben felébred a vadászó ősösztönt, aki puskával sétál az erdőn, a sűrűkben a vadhoz, akit elragadtat hűséges kutyájának csaholó hangja, csak ő vezetheti ezt a nemes fajt.”

 

Marcin Janik elbeszélése nyomán, magyarra fordította: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu