Vadászat
LŐSPORT: Kovács Gusztáv lőoktató
Kovács Gusztáv sokszoros magyar bajnok koronglövő, aki ma, elkötelezett abban, hogy azt, amit felépített gyerekkorától, átadhassa mindazoknak, akik szeretnének jól vagy éppen jobban lőni. A Balaton mellé látogatunk, ahová jobbára fürödni, strandolni járunk, de, ha azt a városnevet meghalljuk, hogy Balatonfűzfő, minden vadásznak megdobban a szíve. Hol vannak már a régi NIKE lőszerek? – tesszük fel a kérdést megannyian. Változnak az idők, persze nekünk vadászoknak nem kell követni a trendeket, maradjanak meg csak a hagyományaink, mint ahogy az is, hogy ne a vadonban gyakoroljunk. Hitvallása ez Kovács Gusztávnak is, aki fogadja a lőni vágyókat, ahogyan mi szoktuk mondani: a „fűzfői” lőtéren. A szerény lőoktató, most az Agro Jager Newsnak mesélt gyermekkoráról és arról, hogyan kísérte végig az életét a lőporfüst…

Kovács Gusztáv a versenyei kezdetén.
A családom, a Veszprém vármegyei Padrag községhez köthető. Nagyapám szintén Kovács Gusztáv volt. Nagybátyám találta ki és mondta apámnak, amikor legközelebb mennek az erdőre, vigyenek magukkal engem is. Anyám nehezen adott, mert alig múltam ötéves, de faluhelyen úgy van, hogy a gyerekek mennek az apjukkal a határba. Jártuk az erdőt, néztük a szórókat, nyomoltunk. Akkor láttam először vadmalacot. Mikor aztán leszállott az este, apám nyakába kapaszkodva pityeregtem s úgy értünk haza. Megmosdattak, lefektettek és nagybátyám bejött és megkérdezte: holnap megyünk-e az erdőre…
Minden akkor kezdődött és másnap persze, hogy otthon se lehetett hagyni. Nagyapám szeretettel nézte, gondolom nagyanyám meg édesanyám korholta Károly bátyámat, hogy nem kellett volna olyan sokáig az erdőn kint maradni, de a sorsom akkor eldőlt.

Lőállásban Kovács Gusztáv.
A padragi területek egészen elnyúlnak Ajkáig, meg a Kab-hegyig. A vadászat, majd a horgászat, végül úgy gondolom, sírig tartó szerelem lett, ami mellé a gombászat társult harmadikként. A nyarak nagyrészét nagybátyámnál töltöttem, annyit voltam náluk, hogy már-már második fiúkként szerettek. Papám bátyja erdész volt, nagynéném egy boltot vezetett a faluban.

A lőoktatók nagyra értékelték a fiatalok munkáját, nem is felejtkeztek el róluk.
A lövészet úgy kezdődött, hogy nagybátyám elővette egyszer a légpuskát, kitette a hátsó kerítésre és lőttünk. Persze nekem is odaadta és meg kell, hogy mondjam, jól ment. Balkezes vagyok, így balvállról lőttem, de kiderült, hogy a jobb vállamról jobb lesz lőni, mert a jobb szemem a vezető szemem. Átszoktattak, de a mai napig tudok bal vállról is lőni.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Papámtól 12 évesen kaptam az első légpuskámat és úgy 13-14 évesen éreztem, hogy tovább kéne lépni, hogy menjünk el a lőtérre és kezdjünk lőni .22-es kaliberrel is. Nyaggattam édesapámat, hogy menjünk a lőtérre, vagy azzal vagy söréttel hadd folytassam a lövészetet. Úgy 16 éves lehettem, amikor 2004. ápr 27-én lementünk a fűzfői lőtérre. Ezen a napon lőttem életem első rottéját és még abban az évben, Putz István oktatómmal, szeptemberben, a korosztályos (Országos Bajnokság) versenyen 125-ből 97 koronggal a második lettem. Ő és Szabó László egyengették az utamat, akik nemcsak lőoktatók, hanem vadászemberek is.
Nagybátyámékhoz, ha tehettem, magamtól is kimentem Veszprémből. Ha volt egyenes járat, az jobb volt, de átszállással is nekivágtam. Ajkán át, sokszor másfélóra is volt az út.

Wroclawban harmadik a magyar csapat, a harmadik egyetemi olimpián. Balról Kovács Gusztáv, Teplán László és Szollár András.
Nagybátyámtól tanultam meg és tettem magamévá, hogy az erdő, nekem olyan, mint egy templom. Ezt teljesen a magaménak is érzem. Már egészen kicsi voltam, amikor kiengedtek egyedül is. Nyomoltam, hogy merre voltak éjjel a kondák, hol váltottak át a szarvasok. Nagybátyám rám hagyatkozott és a megfigyeléseim után sokat voltunk eredményesek.
Padragon, a telek végén, ha felmentünk a kerítésig, ott már az erdő kezdődött. Régen mindig kukoricát vetettek bele és sok volt az állat is. Nem sokkal odébb lakott Horváth Laci bácsi, ő is nagy vadász volt és sokat voltak együtt nagybátyámmal, meg, ha kellett valami segítség, akkor vagy nagybátyám ment, vagy Laci bácsi jött. Mások voltak akkor a vadászatok és a barátságok. Nem siettünk sehova. Ügyesek voltak, mert vadmalacot és őzet, meg szarvasborjat is neveltek, ha az anyjával baj történt.

Kovács Gusztáv: siófoki barátommal, Teplán Lacival mai napig jóban vagyok.
Törődtek az erdővel, törődtek benne a vaddal. Mindkettőjük etette a vadat. Szegény nagybátyám így is ment el. Kint érte a halál, mikor vitte a takarmányt, úgy találta meg nagynéném odakint, az erdőn….Isten nyugosztalja!
Papám bátyja nagyon jó lövő volt, főleg a futóvadat szerette lőni. Tanított, miközben a mértékletesség, a vad a tisztelete lebegett előtte. Tőlem is ezt várta el és mondhatni, hogy szinte mindenre megtanított.
Én főként verebeket ejtettem el, de egyszer sikerült egy szajkót is légpuskával lőnöm, amire büszkék voltak nagyon. Egy alkalommal fácánt és légpuskával, egyszer kb. 50 méterről, egy seregélyt is lőttem – ezt sokan látták is. Persze a seregély ma már védett, senki ne is bántsa. A fácánnal még egy terítékfotót is készített nagybátyám.

Hárman Wroclawban. Balról Teplán László, középen Szollár András, míg jobboldalt Kovács Gusztáv.
Ennek az egész légpuskás történeteknek az volt az igazi értelme, hogy a fegyver kezelését nevelte belém nagybátyám. Azt, hogy nem vehettem elő, csak felügyelettel. Megtanította, hogyan kell kézbe venni, megtölteni, biztosítani és azt hogyan kell vele célozni, lőni.
Sörétes és golyós fegyverre Székesfehérváron tettem le a vizsgát. 19 évesen, Maróti Bélánál. Persze én addigra már sokat vadásztam papám bátyjával és nagybátyámmal. Nagybátyámnak volt egy 16-os Merkel sörétese, mely a bokrászatok alkalmával olykor-olykor kézbe is vehettem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A kert végéből hallgattuk a szarvasbőgést és nagyon jó társasági élet volt a faluban, amit a város nem tud megadni, pótolni. Versenyek előtt is, ha tehettem, elmentem hozzájuk és ott feltöltődtem. Nagyon maradandó élmények voltak, mert amikor elfelejtetted, hogy ott van a puska melletted a lesen és nézed, mi történik előtted a nyiladékon vagy a tisztásokon…
Nyáron becserkeltük a bikacsapatokat és ott feküdtek előttünk a barkás agancsaikban. Mindezek mellett azonban nagyon sokat olvastam, tehát forgattuk a könyvet. Nagyon jó a képzelőerőm, olyan nekem az olvasás, mintha ott lenne az ember és azzal is kialakítottam egy világot – úgy éreztem olyankor, mintha kint lennénk a területen.

Lőállásban Kovács Gusztáv.
Amikor elkezdtem a lövészetet Balatonfűzfőn, új barátaim lettek. Szollár Andris és Teplán Laci. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. A pályán megbeszéltük a tapasztalatainkat és hiába egyéni versenyszám a koronglövészet, csapatversenyben, ha nem segítettük egymást, akkor nem lehettünk volna eredményesek.
Ott bárminemű nézeteltérést félre kell tenni, az nem a vadászatra való, meg nem a lövészetre. A szakma és a tudás a mértékkő. Aki nálunk jobb volt, attól tanultunk. Elő nem fordulhatott volna, hogy egy éves vadászati múlttal mi hangoskodtunk volna. Törekedtünk arra, hogy befogadjanak az öregek és mindenkitől tanultunk, akitől csak lehetett – azok, akik meg jobbak voltak nálunk, rájuk, meg azért figyeltünk.

Díjak, kupák Kovács Gusztáv gyűjteményéből.
2020-tól vezethettem a balatonfűzfői lőteret, de addig nagyon rögös út vezetett, mert hiába voltam én 16 évesen országos bajnok második helyezett, segítettünk a versenyek lebonyolításában, bíráskodtunk, pakoltuk a korongokat, a háttér munkából is kivettük a részünket.
Az oktatás úgy kezdődött, hogy az iskolában hamar híre ment, hogy milyen sporteredményeim lettek s ott egy-két gyerek már vadászott a szüleivel. Őket kezdtem el elsőként oktatni. Megkértek, hogy ott legyek mellettük. Barátságosak voltak, nyitottak a tudásra, majd jöttek a közeli ismerősök és egyre szélesedett a kör.

Kovács Gusztáv: a sportolók mérlegei patikapontosak. A tudást, a tehetséget számokban mérik. Egymás tisztelete, megbecsülése, a másik teljesítményének elismerése nemcsak a lősportban, hanem a vadászat alkalmával is különösen fontos.
Mondhatom, hogy a gyerekkorom egyrészét Padragon, majd a többit Balatonfűzfőn töltöttem. A klubtagság sokat jelentett nekem és jöttek-mentek a kisebb-nagyobb csoportok. Az edzőim kérésére letettem a lövészetvezetői és a bírói vizsgámat.
Az oktatás nagyon érdekes, mert nincs két egy forma ember és minden nap tanul valami újat az oktató is.

Az első oklevelek egyike.
26 évesen vittem az első oktatásom és egy hallgatóval egyetlen egy doboz lőszer, azaz 25 lövés után látványos fejlődést értünk el. Akkor megerősödött bennem, hogy ezzel foglalkoznom kell. Élveztem és nem kellett eltávolodnom az edzések után sem a lősporttól. Alapból a lőporfüst az egy olyan dolog, amitől nincs menekvés.
Balatonfűzfőn ma négy pályán lehet lőni és van a sörétes pályák mellett egy golyós pálya is. Olimpiai trap és skeet pályák, no meg vadászatokat imitáló korongvadász pályák. Ezek nagyon népszerűek és az oktatásra, képzésre ezek a legjobbak. Az olimpiai számokat nagyon szűk kör lövi, bár az utóbbi időben, egyre többen találják meg ezt a sportot is.

Kovács Gusztáv: hosszú út vezetett a sikerekhez és ebben a szüleim mellett, az oktatóimnak vagyok rendkívül hálás.
Általában 2-3-4 fős csoporttal a legeredményesebb a képzés. Meg szoktuk beszélni, hogy mit szeretnének és összerakjuk a programot. Úgy építjük fel a képzést, hogy könnyebb korongokkal kezdünk és haladunk az egyre nehezebb lövésekig.
Nagyon szeretik a beszálló kacsát, toronykakast, a kelő foglyot. Sokan mennek Szerbiába fürjezni és nagyon jó érzés, amikor megkeresnek, hogy készüljünk fel egy ilyen vadászatra. Ez számomra azt jelenti, hogy azok, akik kijönnek a pályára, nem a vadon akarják megtanulni a lövészetet és ilyenkor arra gondolok, hogy nincs veszve minden, hogy lesz jövője a vadászatnak, a lősportnak és egyáltalán annak, amiben én és jónéhányan felnőttünk. Nekem a Jóisten, úgy látszik, ezt rendelte és emiatt hálás vagyok neki, a családomnak, nagyszüleimnek, szüleimnek, edzőimnek és a barátaimnak.

Változnak az idők, de a stílus és a lősport örök. Kovács Gusztáv sportolóból lett igazi lőoktató. Fotó: Agro Jager News
Viszont most mi jövünk és át kell adni a tudásunkat és át kell adni a stílust, mert anélkül sem a vadászat, sem a lősport, semmi nem fog menni. No és mi ez? A szerénység, az alázatosság, bennünket, sportolókat, ugyanis erre neveltek. A pályán megtiszteljük a versenytársakat, míg odakint az erdőn a vadat és mindent, ami körülvesz bennünket.
Érdekli a lősport? Fejlesztené tudását, ismereteit?
Keresse Kovács Gusztáv lőoktatót
Telefon: +36 20 320 75 83
Kovács Gusztáv legfontosabb eredményei:
2004
Trap OB II.hely 125/97
Vadásztrap OB I.hely
2005
Trap OB III. hely
Hungarian GP II. hely
2006
EB Szlovénia, Maribor
Trap OB II.hely
Vadásztrap OB II. hely
Duplatrap OB II. hely
Univerzál Trap OB II. hely 100/91 Csapat I. hely
Hungarian GP I. hely
Perazzi Cup II. hely
2007
Vadász Trap OB I. hely
Füzfő GP V. hely
Hungarian GP I. hely
Magyar Nagydíj I. hely
Sollarys Kupa Korongvadász I. hely
2008
Universiade Egyetemi VB Kína, Peking csapat IV. hely
EB Ciprus, Nicosia
Trap OB II. hely
Duplatrap OB III. hely
Vadásztrap OB III. hely
Vegyeskorong OB II. hely, csapat I. hely
2009
Trap OB III. hely, csapat III. hely
Füzfő GP IV. hely
Sarlós Kupa III. hely
2010
Universiade Egyetemi VB Lengyelország, Wroclaw csapat III. hely
Trap OB III. hely, csapat II. hely
Univerzál Trap OB II. hely
Perazzi GP II. hely
2011
Vadásztrap OB II. hely
2012
Trap OB II. hely, csapat I. hely
Vadásztrap csapat II. hely
2013
Trap OB II. hely, csapat I. hely
Vadásztrtap OB II. hely
Perazzi Kupa I. hely
Pannon kupa I. hely
2014
EB Magyarország, Sarlóspuszta
Trap OB csapat I. hely
2016
XIX. Veszprém megyei Vadászkamarai nagydíj csapat I. hely
2020
Füzfő GP V. hely
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató
Tud-e a vad természetkárosítást okozni?
Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME
Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.
Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.
Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember
Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Beszámoló a Baranya vármegyei Dúvadhétről 2025.
Hullajtott agancs szemlével és közös vármegyei terítékkel zárult a Baranya vármegyei Dúvadhét
Hullajtott agancs szemlével és közös vármegyei terítékkel zárult a Baranya vármegyei Dúvadhét
Az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete és a Mecsekerdő Zrt. közös szervezésben március 2-án, Sasréten került sor a Dúvadhét záró eseményére, ahol az egy hetes vadászat eredményének értékelése mellett, a résztvevők a területükön ebben a szezonban begyűjtött hullajtott agancsokból is elhozták a legerősebb, vagy szakmai szempontból különleges szárakat.

Fotó: OMVK
A megjelenteket Agyaki Gábor az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezetének elnöke köszöntötte. Nyitó gondolataiban kitért a közelmúltban a közösségi médiában megjelent, egyes dúvadgyérítési módokkal összefüggő támadásokra is. Hangsúlyozta, hogy a szakemberek számára nem lehet kérdés, hogy a gyérítés szükséges és fontos feladata a vadgazdának, illetve elmondta, hogy a kamara fokozott figyelmet fordít arra, hogy a vadászok elleni jogsértő, zaklató magatartásokkal szemben jogi segítséget nyújtson a tagjainak.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Ismertette, hogy 2025 évben a kamara kiemelten kíván foglalkozni a magas genetikai értéket hordozó, kiváló minőségű Ormánsági- és Dél Baranyai gímszarvasállománnyal. A „Baranya aranya a gímszarvas” szlogen jegyében zajló események sorában a hullott szár szemle az első szakmai program, melyet augusztusban egy konferencia, októberben pedig a Baranya Vármegyei Trófeaszemle követ. Agyaki Gábor felhívta a figyelmet, hogy a témához kapcsolódik a terítéket követő szakmai előadás is, melyben Nagy János a Bőszénfai szarvasfarm vezetője osztja meg a tapasztalatait az érdeklődőkkel.

Fotó: OMVK
A Baranya Vadászkürt Együttes szignáljai 194 szőrmés ragadózónak adták meg a végtisztességet. A terítéket, a dúvadgyérítés eredményét ifj. Fullér Miklós a Területi Vadgazdálkodási Bizottság elnöke ismertette a megjelentekkel. A Kamara által ezévben is díjazásra került a három legeredményesebb vadászatra jogosult, valamint a legeredményesebb egyéni vadász. 2025-ben első helyen a Greenfield Vt. végzett, a második az Ormánság Gyöngye Vt., harmadik pedig a Bóly Zrt. lett. A legjobb egyéni teljesítményért ifj. Csomor Dezső az Ormánság Gyöngye Vt. tagja vehetett át díjat, melyet Fehér Péter ajánlott fel és adott át, a második legeredményesebb vadász ezévben Berecz Lajos a Bóly Zrt. hivatásos vadásza volt, aki a Mecsekerdő Zrt. által felajánlott különdíjat vehette át Matyók Dávid vadgazdálkodási osztályvezetőtől.

Fotó: OMVK
A program a hullott agancsok szemléjével folytatódott, a vadászatra jogosultak képviselői röviden ismertették a területükön begyűjtött szárakkal kapcsolatos legfontosabb információkat. A bemutatott szárak is igazolták, hogy a baranyai gímszarvasállomány olyan érték, amit óvni és gondozni kell, hozzáértő és elhivatott szakemberek, vadgazdák kezelésében nemcsak hazai-, hanem világviszonylatban is kiemelkedő minőséget képvisel. Ez alkalommal a legerősebb bemutatott agancsszár 6,40 kg volt.

Fotó: OMVK
A program a Sasréti vadászkastélyban folytatódott, ahol Nagy János előadását halhatták az érdeklődők. A Bőszénfán működő szarvasfarm vezetőjeként több évtizedes szakmai munkába nyújtott betekintést, osztott meg néhány gyakorlati tapasztalatot, amit a vadgazdák a gímszarvas takarmányozása, a trófeaminőség minőségi javítása érdekében hasznosíthatnak.
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Visszanéző (2010): Bika Bátaszékről
Papp Lajos hivatásos vadász egy rendkívüli gímbikatetemet talált a Bátaszéki Vadászegylet területén.
Az idei bőgéskor a Bátaszéki Vadászegylet hivatásos vadásza, Papp Lajos egy rendkívüli gímbikatetemet talált a vadászegylet területén. A gímtrófea súlya 22,20 kg. A trófea hivatalosan nem bírálható.

Fotó: OMVK
Az elmondások szerint a tetem már hónapok óta feküdhetett a megtalálás helyén. Valószínűsíthető, hogy heresérülés következtében az állat parókás agancsot kezdett el felrakni, amely akkora energiát emésztett fel, amelybe végül belepusztult. Végül a parókát (kötőszöveti részek) a természet letisztította a csontról, amely miatt a jelenlegi formája kialakult. A trófea kinézete olyan, mint a „korallzátony”, tapintásra kemény, meszes érzetű. Távolról olyan képet sugall, mintha fosszilis maradvány lenne. A kuriózum gímtrófeát már több helyen bemutatták azóta országszerte, szerepelt a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság (TAEG), valamint a Zalaerdő Zrt. trófeabemutatóján is érdekességként.
Forrás: OMVK Tolna megyei Területi Szervezete