Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!
A WILD Hungary vadászcsoportban jelentette meg Támár Zoltán, hogy éjjellátó eszközzel elejtett egy rókát, amelyet a lestől távolodva vett célba. Az eset kapcsán több hozzászólás érkezett, hogy etikus-e távolodó, mozgásban lévő dúvadra lövést leadni. A probléma, amelyet elindított az egyik hozzászóló, távolabbra mutat, mint gondoljuk és a ragadozó gazdálkodás alapjait forgatja fel. Ugyanis nem morális és egyáltalán nem etikai kérdés a dúvad elejtése, hanem vadgazdálkodási és természetvédelmi, további humán-, és állategészségügyi kérdés. Egyetlen egy kritérium, amelyet szem előtt kell tartanunk az az, hogy a lehető leggyorsabb módját válasszuk az elejtésnek.
A vitát kiváltó ominózus róka, amelyet engedélyezett körülmények között ejtett el Bánhalmán Támár Zoltán. Forrás: WILD Hungary
A probléma kérdéskörét és válaszát mind térben, mind időben távolabbról nézve lehet megérteni.
A dúvad vadászata teljesen más felkészültséget igényel, mert a legtöbb esetben érzékei sokkal fejlettebbek más vadászható állatfajokénál, mozgásuk gyors, fürge és kerülik a nyílt tereket, így az elejtésükre sokszor rendkívül rövid idő áll rendelkezésre. Életformájuk, táplálkozási szokásaik miatt jelentenek igazi károkat a környezet számára: ahol a dúvad állományai megerősödnek, ott a természetvédelem is károkat szenved.
A dúvad szabályozása mind az apróvad, mind pedig a nagyvadgazdálkodás vonatkozásában megkerülhetetlen és a természetvédelmi kérdések tekintetében, ma már rendszeres gyakorlattá vált a nemzeti parkok életében is. A földön fészkelő védett és fokozottan védett madárvilágunk megőrzése prioritás. Ilyen együttműködéseket alakított ki a Kiskunsági Nemzeti Park vagy éppen a Hortobágyi Nemzeti Park is.
A dúvad szabályozása, annak elhanyagolása évtizedes eredményeket számolhat fel és földön fészkelő madárvilág sínyli meg a leginkább.
Egy “házi” vörös róka Lovasberényben és a szerző, Dr. Szilágyi Bay Péter. Forrás: Agro Jager archív
Az apróvad esetében a fácánt röptében, a nyulat futtában ejthetjük el, ahogy vízi vadra is ez vonatkozik, azzal a kitétellel, hogy Fekete István, például a Tüskevárban, Matula elbeszélése nyomán leírja, hogy egyszer nyolc ludat ejtett el a vízen.
„Ezek után rátértek a valódi, Nancsi néni-féle rétesre, de Tutajos szeme többször a fához támasztott puskára tévedt. Ilyen nagy puska már eleget volt a kezében, és tudott vele bánni, ha még nem is lőtt vele, de erre a viharvert öreg jószágra bizonyos tartózkodással nézett.
– Ősszel egyszer nyolc libát lűttem vele egy patronnal
– Röptiben?
– Fenét. A vízen. Hajnalban lecsúsztam a lesőgunyhóba, ahol voltunk. Kinézek a likon, hát ott a tömérdek liba a vízen, de valamit észrevehettek, mert elcsendesedtek, aztán kinyújtotta mind a nyakát, mert erősen gyanakodtak. Én meg – mutatta Matula, mintha kezében lenne a fegyver – durr! közibe, ahol legsűrűbb volt a nyak. Nyolcat szedtem össze, de még ment is el egypár, ami kapott, így volt….”
A régi iskola-logika alapján, mind a német és így a magyar is a Schalenwild (nemesvad) esetében a lövés „Waidgerecht” módon, azaz oldalról (Blatt) illő, de a Raubwild (dúvad) esetében „Zweckmäßigkeit steht im Vordergrund” – vagyis a célszerűség az első, ha a lövés biztos és kíméletes.
Róka oson a sötétben. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Ezeket az íratlan szabályokat az erdészeti technikumokban szinte beleverték a hallgatókba, Szegeden Sopronban, Mátrafüreden és Barcson is, aki meg szerencsés hozza otthonról vagy tanulta a megannyi, régi öreg, fekete csizmás vadászoktól, akiket manapság már bőven lenéznek. Mások meg még leshették a főurakat, de az a világ már lassan a feledés homályába vész.
Aki adott magára is egy kicsit, így vadászott és így vadászik ma is. A hagyományokat ápolni, csak azok ismeretével lehet és így lehet megőrizni, élő vadászati kultúrának minősíteni.
Volt idő még hazánkban is, amikor még összecsukatták annak a fegyverét, aki hamarabb lőtte a kakast, mint a szajkót, avagy a rókát.
Ez a régi iskola
Szeretném azt is megjegyezni, hogy az apróvad védelme miatt a dúvad elejtése az elsődleges feladata nemcsak a vadőrnek, hanem minden sportvadásznak is és amennyiben úgy ítéli meg az elejtő, hogy biztonsággal terítékre tudja hozni, azt meg kell tennie! Nincs más mérlegelési lehetősége, mert kötelessége elejteni, ami ugyan törvényben nem szerepel, de ez az íratlan vadász regula!
A magyar jogszabályok egyébként valóban nem határozzák meg, hogy milyen pozícióban lehet dúvadra lövést tenni, de a szándékában egyértelmű a jogalkotó, hogy a dúvad esetében engedélyezi az éjszakai vadászatot, a csapdázást, amellyel már jelzi, hogy más etikai normák alá sorolta a nemes vaddal szemben.
Részletekért kattintson a képre!
Érdekes tény, hogy miközben tűzzel-vassal vadásszuk, mégis a tisztelet ennek, ezeknek a vadfajoknak olyannyira kijár, hogy a terítéken legelől helyezzük el és erre az OMVK Etikai Kódexe is felhívja a figyelmet! Tehát minden körülmények között először a dúvadat ejtjük el és az elejtés során mindig a célszerűség az első, ha a lövés biztos és kíméletes és nem az, hogy milyen pozícióban áll a vad!
Ezt a szabályt követi az osztrák, a német, a francia, de még az olasz vadász etikai is. Összegezve tehát: Támár Zoltántól nagyon tisztességes lépés volt, hogy nem várt más vadra, nem várt vaddisznóra tovább, hiszen mikor feltűnt a róka, akkor egy jól irányzott, egyetlen egy pontos lövéssel terítékre hozta. Aki valaha is vadászott rókára, az pontosan tudja azt is, hogy igazán milyen élénk és fürge ez a vadfaj s ekkor még nem is beszéltünk az aranysakál vadászatáról. Támár Zoltán, a Bánhalmai halastavak környékén vadászva, pedig az olyannyira sérülékeny vizes élőhelyek mentén pedig természetvédelmi feladatokat is ellátott ezzel.
Nem morális kérdés a dúvad hatékony elejtése. A képen a szerző, az Agro Jager News tulajdonos-lapigazgatója: Dr. Szilágyi Bay Péter. Fotó: Agro Jager archív
A dúvad vadászatában csak nagyon ritkán merülnek fel, etikai, morális kérdések. Ezek között szerepel a kölykök nevelése, szoptatása alatti vadászat, amikor a jóérzésű vadász inkább leveszi a válláról a puskát és bár a törvény engedi a róka esetében az egész évi vadászatot, mégis a szokásjog felülírja az engedékenyebb írott jogot, ami rendkívül érdekes attitűdje a magyar vadászati joganyagnak. Ahogyan az is szokássá vált hazánkban, hogy ünnepnapokon nem vesszük vállunkra a puskát még akkor sem, ha lehet, s ha találkozunk is erdőjáró emberrel odakint, az jó esetben a vadőr avagy éppen az erdész..
Vadászüdvözlettel és vadászbarátsággal:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
