Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

A Lobár disznója

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia egy szem Barátom!

Hát akkor kezdeném is az elején, azzal, hol is csesztem el. Azzal, hogy nem pakoltam be a hátizsákom még előző nap. Csütörtök este hétre volt megbeszélve a találka a Lobár Józsi barátomnál. Aznap délután sok minden tennivalóm volt még a ház körül. Vesztemre délután öt körül hagytam magam rábeszélni a páromtól, hogy vigyem el a kutyákat sétálni és fürödni a csatornára, mielőtt Padéra mennék. Hisz még rengeteg az idő. Az idő viszont elszaladt.

Fotó: Agro Jager News

Meg nem is volt az olyan rengeteg. Alig maradt tíz percem a csomagolásra. Szépen kirakok mindent: Puska, lőszer, háromlábú vadászszék, fényképezőgép (úgy éreztem szükség lesz ma még erre), víz, pulóver, szemüveg, bukósisak. Jól van, minden megvan, gyorsan belegyömöszölöm a hátizsákomba az egészet és fölpattanok a motoromra. Adom a gázt, jólesik a langyos levegő simogatása. Érzem, hogy jó nap ez a mai. Nagy dolgok történnek ma még velem.

Közben tervezgetem, mit és hogyan fogok csinálni. Legelőször is jól szemügyre veszem a terepet. Nagy változások történtek arrafelé, mióta elmentem Padéról. Öt éve nem vadásztam itt. Az új földtulajdonosok megpróbáltak mindent fölszántani, bevetni. (Azóta rájöttek, hogy nem éri meg a gépeket szaggatni, a zsombékosokat, nádasokat föltörni. A szlatina nem adja vissza a befektetett pénzt és verítéket.)

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Tehát szemügyre veszem a terepet, jól átgondolom a dolgokat. Megpróbálok disznóésszel gondolkodni. Olyan helyre állítom majd föl a székem, ami jó kilátást biztosit számomra még szürkületben is. Betöltöm a puskám, fölkattintom a céltávcsövem. Céltávcsövem! Te jóságos ég! Meghűlt bennem a vér. Hát az bizony otthon maradt. Osztojityevón (Tiszaszentmiklóson), a templom körüli körforgalomnál vagyok. Visszamenjek? Ne menjek? Teszek két kört a körforgalomban, mire eldöntöm. Ha visszamegyek, elkések. Nem, nem megyek vissza. Megyek tovább. Habár egy kis keserű ízt érzek a számban, azért lehet még ennek jó vége is. Puskalámpát készakarva nem hoztam, mert a Lobár nem akar éjszakára maradni. De hát a távcső szürkületben nélkülözhetetlen. No mindegy, majd világoson lövöm a disznót! A múltkor is a Lobár fél kilenc felé látta a disznókat kint a düllőn. Hátha most is szerencsénk lesz!

A Lobár barátom már várt. Pár perc múlva a rogácsás úton zötyögtünk a vasút felé. A vasútnál elkanyarodtunk jobbra, a Jézda kanális (csatorna) felé. Ott át a vasúton, át a lucai kanálison. A Lobár megáll a téglahídtól olyan kétszáz méterre lévő útelágazásnál. Az út itt kétfelé ágazik. Jobbra a hófogó rámpájához, balra a régi padéi temetőhöz. Fölállítottuk a motorokat. No, itt jöttek ki a disznók egy tíz napnak előtte, és a jobb oldali útra mutat. Azóta is majd minden este itt áll lesbe, de semmi eredménnyel. Nem sikerült őket újra látni. A kukorica már szép csöveket nevelt. Megfosztunk egy párat. Még nagyon tejes, de már lehetne főznivalót válogatni közülük. Igazi disznócsemege. Tehát ez vonzza ide őket.

Fölgyalogolunk a bal úton a kis téglahídig, ahol az út ismét elágazik. Egyenest a régi temetőhöz, balra a százholdas parcellát srégan átszelve neki a Gólyaszigetnek. A hídnál a mély traktornyomakban még pár napja víz állhatott, mert ott most minden igényt kielégítő dagonya található. Minden irányban disznónyom. Kisebbek, nagyobbak egyaránt. Régebbiek, de egészen frissek is. Az éjszaka is itt járhatott a konda.

Elmegyünk egészen a rozstarlóig. Nézegetjük, fontolgatjuk, de nekem valahogy nem tetszik. Szerintem ide késő éjszaka járhatnak a disznók, amikor már minden megnyugszik, lecsendesedik. Lobár a jézdai kanális partjára szeretne leülni. A kukoricatábla és a kanális között föltárcsázott búzatarló. Én lebeszélem róla, nem jó helynek tartom. Minek jönnének ide? Az árokban nincs víz. A búzatarlón nincs mit enni. Mellesleg a szél is rossz irányból fúj, a háta mögül. Ráviheti a disznóra a vadász szagát.

Rám hallgat, jön velem. Az út mellett, a kukoricatábla végében fölállítjuk a motorokat. A Lobár ott marad, én továbbmegyek az árokig. A túloldalán balra fordulok, a régi temető felé. Jó háromszáz métert megyek, itt véget ér a hosszú, keskeny nádsáv ami az árok nyugati oldalán kígyózik. Itt terveztem leülni. Keresek is egy megfelelő helyet, ahonnan minden irányba jó kilátás esik. Elhelyezkedek, már pakolászok, amikor meggondolom magam. Mi van, ha kettőnk között kijön a disznó? Ha nem jön, hanem rohan? És ha az izgalomban elveszítjük a fejünk? Még lelőhetjük egymást! Ezért fogom a cuccom és fölmegyek a kukorica szélébe. Ez most megnyugtat. Örülök, hogy feljöttem. Ezt sokkal jobb helynek tartom.

Fönt ülök a parton az első kukoricasor takarásában, előttem a tarló, rajta túl a gyöp. A lemenő nap a hátam mögül megvilágítja a tájat. Úgy ülök itt, mint egy színház páholyában. A szél a kukoricásból, a hátam mögül fúj. Ha a disznók valóban bent vannak a nagy tábla kukoricában – ahogy gondolom –, és ha majd kijönnek a tarlóra, csak akkor fognak észrevenni amikor megcsiklandozom a lapockájukat drillingem golyós csövéből.

Kényelmesen elhelyezkedek. Kitöröm a zavaró kukoricaszálakat, simára taposom a földet a székem körül. Ha mozdulnom, fordulnom kell, csendbe tudjam ezt tenni. Kikészítem a fényképezőgépet, a vizet, a lőszereket a hátizsákom tetejére. Betöltöm drillingem mindhárom csövét. Sajnos a céltávcsövet nem tudom a helyére kattintani. Pedig az nagyon megnyugtatna.

Most még – nyolc órako r–, gyönyörűen tudok célozni a mechanikus célzóval. De mi lesz később, kilenc után? A térdig érő, arany színű búzatarlón céltávcsővel még sötétben is úgy rászegezhetném a keresztet a fekete disznóra, mint télen a térdig érő hóban. De ha nincs, akkor nincs. Ezt kell szeretni.

Nemsokára szereplők is lépnek a színre. Két őz csipeget a tarlón. Az egyik alig harminc méterre tőlem jobbra, a másik egy kicsit távolabb. Óvatosan fényképezek, nehogy észrevegyenek, mert akkor lekiabálnak és elzavarják a világ összes disznaját.

Szépen csöndben múlik az idő. Csináltam már egy csomó képet, „csendéletet” őzzel meg őz nélkül. A puskámat is próbálgatom. Megcélozom az őzet, amott azt a bokrot. Látok még, látom a célgömböt, de már elég bizonytalanul tudom egy szintbe hozni a kettőt. Ha most nem jön a disznó, akkor már késő lesz. Aztán már csak a sörétes csövet tudom használni.

Nemsokára be is következett, amitől tartottam. Rohamosan veszik a fény. Az őzeket még tökéletesen látom, fényképet is készítek róluk. Hej, ha az én szemem is olyan érzékeny lenne mint a Fujié!

Pár perc múlva az őzek riadtan kapják föl a fejüket. Felém lépegetnek, de állandóan vissza-visszanéznek. Először azt hittem, hogy a Lobár nem elég figyelmes, és őt vették észre. De nem, más volt a riadalom oka. Egy nagy fekete gombóc gurul le a dombról, nesztelenül mint egy árnyék, a kukoricából az árok felé. A nyomában jó pár követi. Vállamhoz kapom a puskám. Próbálkozok, erőltetem a szemem, de csak nem megy, nem tudom biztonsággal elhúzni a ravaszt. Kitörlöm a könnyet a szememből. Újra próbálom. Az égnek tartom a csövet. Összeillesztem az első-hátsó irányzékot. Óvatosan leeresztem a fekete foltra, de mégsem merem bizonytalanra elhúzni a ravaszt. Nem becsületes!

A disznó ott áll az árok innenső partján, tőlem olyan 140–150 méterre. Tétovázik, merre tovább? Leteszem a puskát. Kézbe a fényképezőgépet és készítek pár képet (elég maszatosra sikerültek, de azért küldök belőlük egyet neked is). Ha most itt lenne a céltávcsövem, kétszer is lapockán lőhetném. Pár perc tétovázás után átugráltak az árkon, átvágtak a túloldali búzatarlón is, és irány az igyosi határkanális.

A szívem épphogy csak megnyugodott, nocsak mi a fene az? Az a fekete árnyék most meg felém rohan a túloldali tarlón, utána a többiek. Ezeket valami vagy valaki visszaugrasztotta. Egyenest nekem, mintha madzagon húznám őket. De jönnek ám. Már itt vannak az árokparton. Az első egy pillanatra megáll az árok túlsó oldalán, majd a következő pillanatban átugrik az innenső oldalra. Itt áll előttem alig nyolcvan méterre, föltartott orral, radarozó fülekkel. Újból próbálok célozni, de nem megy. Egyedüli esélyem, ha idejön 20–30 m-re. Át is váltom drillingem billentyűjét sörétes csőre és várok. De a disznó másképp gondolja, nem adja meg ezt az esélyt, nem viszi vásárra a bőrét. Nem biztos a dolgában. A szél egy kicsit srégan fúj. A szagomat nem érezheti, de viszont egy órája pont ott mentem át az árkon. Nem hűltek még ki egészen a nyomaim.

Pár perc tétovázás után, prüszkölve fúj egyet és visszaugrik a túloldalra. A túloldalon is legalább egy fél percig az oldalát mutatja. Ej, ha itt lenne a sznajperom! Kocogva elindul a konda az árok túloldalán Lobár barátunk irányába. Most már nem látom őket. Eltakarja a nádcsík az egész társaságot. Már egészen besötétedett. Negyed tíz körül jár az idő. Azonban mintha egy sötét folt kiválna az árok menti nádas sötétjéből és a tarlón keresztül a kukoricás felé tartana. Nem látom biztosan, inkább csak képzelem. Olyan 200–250 méterre tőlem. Fele úton lehet, amikor elcsattan a lövés. A barátom puskája szólt. Tompa puffanás, fájdalmas sivalkodás. A fekete folt most vissza, az árok felé rohan. Utána rögtön egy újabb dörrenés.

Csomagolok. Mindent be a hátizsákba. A fejlámpa a fejemre, hátizsák a hátamra, puska a kézbe. Megyek Lobár felé. Ha a disznó sebzett, szükség lehet drillingem sörétes csöveire. Most egy harmadik lövés is elcsattan. Biztos megtalálta a sebzett disznót és megadta neki a kegyelemlövést. Mire találkozunk már teljesen besötétedett. Kell a fejlámpát használni. Megjegyzem, amikor közeledtem barátom felé, már jó előre fölkapcsoltam, nehogy izgalmába disznónak nézzen.

– Mire lőttél utoljára? – kérdezem.
– A hátam mögött kijöttek a süldők. Egyikre rálőttem, de nem tudom sikerült-e eltalálnom.
Még mindig nagyon izgatott volt. Remegő kézzel, kidülledt szemekkel magyarázott… Hát nem csodálom! Amikor az emberrel ennyi minden történik, méghozzá váratlanul és nagyon gyorsan.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Megtaláltuk a rálövés helyét. Körbe le volt taposva a tarló. Kicsit odébb Lobár vért is talált. Nem valami bőségeset, de azért vért. Tudtuk, hogy az árok felé rohant, ezért abba az irányba kerestük a következő vérnyomat. A Lobár mindig ott maradt az utolsó véres szalmaszálnál, én meg előre mentem néhány méterre. Amikor újabb vért találtam, ő odajött, és én megint előrébb mentem. Így elhaladtunk 40–50 métert, amikor a magas tarlóban ott feküdt előttem a már kimúlt disznó. Nem szóltam semmit. Úgy tettem mintha semmit se vettem volna észre. Túlmentem a disznón jó tíz méternyit és sürgettem a barátom. „Csipkedd magad, mert így sose járunk a végére!” Ennek az lett a vége, hogy a Józsi gyerek majd átesett a disznón. Hej, nagy volt az öröm! (Pont úgy, mint annakidején, amikor ugyanezt eljátszottam veled a jázovai halastónál. Emlékszel?)

Kötelet a szájába, a háromlábú vadásszék most hámfává vedlett át. Azt kötöttük a kötél elülső végére. A két vadász meg igavonó marhaként, a szügyének feszítette a hámfát és nekiveselkedett. Nem is volt olyan nehéz. A hátára fektetett disznó könnyedén csúszott a kombájnnyomba letaposott szalmán. Meg hát a siker mámora is még tartott. Erőt adott. Hamar odaértünk a motorokhoz. Az örömünk még fokozódott. A süldő ott feküdt lapockán lőve 60–70 méterre a motoroktól.

A telefonálás. Az órányi várakozás a traktorra. A bepakolás a kalodába. Ez mind-mind már említésre se méltó. Hajnali négy körül keveredtem haza, másnap reggel munkára, igát húzni ébresztett a vekker. No, az aztán nehéz volt!

Hasonló kalandot kívánok neked is! Csókollak benneteket, barátod Tibi.

Zenta, Vajdaság


Lobár barátom a disznójával


A nagy objektívű Fuji még ilyenkor is lát

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom