Vadászat
A magyarkanizsai erdőhajtás – GALÉRIÁVAL
Éppen csak átléptem a magyar-szerb határt, Röszke „kettőnél”, ahogy itt szoktuk mondani, délen, a határmentén. Szerbia felé elegendő egy személyi igazolvány és most gyalog jöttem. A határig kihoztak és látom, a túl oldalt már integetnek a barátok! Bosnjak Goran pontos, mint mindig! Úgy látom, hogy unokaöccse is vele van, Fazekas Rudolf. Éppen az ellentétem, sose beszél! Még pár perc és belépésre jelentkezem Szerbiában, most nyitják az államhatárt.
- Merre megy?
A kishatárnál. Valaha az Ázsiából az Európba érkező teljes forgalmat itt bonyolították le Fotó: dr. Szlágyi Bay Péter
- Magyarkanizsára! A magyarkanizsai erdőhajtásra igyekszem, ott várnak a Goránék! Mutatok a parkolóba és a szerb határőr kinéz! Elmosolyodik és hozzáteszi: akkor jó, akkor minden rendben van! Várjuk vissza! Este jön? Ha minden jól megy, – felelem!
Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/
A határátkelőn az ingázókat jól ismerik, hiszen Szeged és Szabadka karnyújtásnyira fekszik egymástól. A két országot a határ és a schengeni zóna választja el egymástól. Könnyebb lenne az élete a határ mellett élőknek, ha a kishatárok nyitva lennének Tiszaszigetnél, itt Röszke és Horgos között és Ásotthalomnál. A nemzetközi határátkelő meg képes lenne akár tíz sávon is fogadni az Ázsiát Európával összekötő legforgalmasabb határátkelőn a forgalmat – erről beszél mindenki, míg ott várakozok. Egyébként ide, Röszkére ritkán, de érkeznek kamionok a Közel-Keletről, de van, hogy Közép-Ázsiából is vámoltatnak. Igazán különleges nemzetközi határátkelőnk, ilyen nemzetközi határátkelő másik csak Záhonyban van, miközben a Liszt Ferenc nemzetközi reptér talán az egyik különlegesebb és legösszetettebb feladatokat látja el a növényegészségügytől kezdve a rendészeti feladatokig bezáróan.
Gyülekező Magyarkanizsa alatt, a Tisza partján Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Mikor átérünk Goránnal és Rudolffal, a szomszédban, Horgos is ébredezik. Aztán a Tisza mellénk kanyarodik és egy rövid ideig keletnek tart az út. Végig szembe süt a nap és aranyban úszik a nagy folyó: a Tisza. Mindenkinek kedves, határon innen és határon túl is. Odamegyünk majd le, mutatnak a gátoldalba! A város ébredezik. Kedves utcák, igazi polgári hangulat, talán Csongrádhoz hasonlít, de annál kicsivel kisebb. Épületei, utcái, hangulatosak, barátságosak a helyiek s ha mikor magyarul szólalok meg, innen is, onnan is tekintetek fordulnak felém. Ne goram serbski! – mondom, mire érkezik a válasz: Nem baj, majd mi beszélünk akkor magyarul!
Balról Kovács Szilveszter vadászmester, középen Nićiforović Dušan a vadásztársaság elnöke Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Ilyen a Vajdaság és újvidéki vadászbarátom szavai jutnak eszembe, aki mindig azt mondja nekem: Ne feledd, a vadászat összeköt!
Vendéglátóm és barátom, Goran Magyarkanizsán rendőr. Civilben van, de mindenki köszön neki a városban. 32 éve rendőr. Mindenkit ismer, mindenki ismeri. Az elnök már ott áll a vadászok között, mutat előre és Nićiforović Dušan azonnal üdvözöl, majd a vadászmester lép mellénk: Kovács Szilveszter vagyok! – szorítja meg a kezem! Igen kedvesen fogadnak! Ezt bizonyosan megérzi az ember! A jogászok, az ügyvédek, a bírók a jobb oldalon állnak, mutatják be a szerbiai kollégákat. Rögtön le is igazolnak, hol, mikor végeztem? Mit tanultam? Mi a specializációm?
Vadászbarátok Magyarkanizsán. Jobbról vendéglátóm Bosnjak Goran Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Bognár Rudolf is megérkezett, ha már Gorán nem ment meg, ő megteszi és kiment a bíróság karmai közül. Igen, ő a másik vendéglátóm! Otthon érzem magam, mert egyik oldalamon a rendőrség, ahol szegről végről végül is felnőttem, hiszen voltunk egy páran, akik iskola után, a napközi helyett, ott voltunk. Szőke Péter, a Szegedi Rendőrkapitányság parancsnoka úgy tartotta, a szülő is nyugodtabb, ha tudja, hogy hol van a gyerek és szerinte a rendőrség is igen alkalmas megőrző volt. Azért ott jól kellett viselkedni mindannyiunknak. Rudi agrármérnök és egy helyi cég vezérigazgatója. Lesz mit megbeszélni vele is, mert, azért a mezőgazdaság éppen olyan fontos nekem, mint jog. Sőt, még lehet keverni is. A szerbiai jogász kollégák a magyar jogi karok mindegyikét ismerik. Ez azért jól esik, én meg hallottam a belgrádi erdőmérnöki karról, ami egy magas, szikár kanizsai erdésznek okoz örömöt. Egy van Szerbiában – mondja, bizony nálunk is.
Balszélen Bognár Rudolf barátunk. Pontos, mint mindig Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Sok idő azonban nincs, mert mindenki itt van és indulunk, fel a magyarkanizsai terület határáig. A terület szélétől fogunk ideáig felhajtani. Persze előbb megállunk, mert az útra már nem hajtunk rá. 32-en jöttünk össze az ünnepi erdőhajtásra, amely több szempontból is ünnep, hiszen a három csoport, amelyre szétoszlik a csapat, most ezen a közös erdőhajtáson szokott együtt vadászni, amelyet évente csak egyszer rendeznek. Másrészt, a vadászat előtti napokban erősítették meg a társaságot, hogy a mintegy 7000 hektáros terület felügyeletét továbbiakban is a Nićiforović Dušan elnök vezette társaság gondjaira bízza!
Indulás Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Az elnök, a vadászmester és a társaság jogász, ügyvéd és bíró tagjai is bólogatnak. Voltak, akik most tudták meg és voltak, akik már hallották, de mégiscsak így jó, így lehet örülni, amikor mindenki itt van. Persze látni kellett volna, mit is jelentett ez a tagságnak, mit is jelentett ez az elnöknek, a vadászmesternek s látszott az is, kik voltak, akik ebben összefogtak, együtt dolgoztak. Mégiscsak egy ilyen nagy tagság az igazi, így lehet előre menni, összefogni s például egy ilyen nagy, közel 11 kilométeres hajtást megszervezni: önerőből! Maguknak. Ez a valami. Régi idők jóízű vadászatai, hát még léteztek?
A vadászterület déli határáig traktoroztunk Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Egy ügyes kis traktor után egy pótkocsit kötöttek, amit kifejezetten kirándulásra terveztek. Aki Szerbiába jár vadászni, az sokszor sok praktikus dolgot felfedez, én most itt például ezzel a kiránduló pótkocsival voltam így. Mikor aztán elindultunk, Goran meséli, hogy ez azért van így, mert túrákat szervez a gépész, aki máskülönben Sarnyai Csaba és a társaság új tagja.
Már napokkal ezelőtt tisztáztuk, hogy a hajtásban szeretnék menni, úgy is öltöztem. szóval egyáltalán nem akartam elálló lenni. Akkor Péter, irány Attila után! Ki egészen a Tisza partig. Csaba lesz melletted!
Bosnjak Goran barátom, akkor meg se álljak a Tiszáig! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A jobb csőbe itt egy gyöngygolyó, a balba pedig sörét! A hajtásba befelé nem lőjük a disznót, csak, ha mögöttünk van! Az elállók éppen így kell eljárjanak! Fácán és a mezei nyúl mellett pedig lőhető a réce, a vadlúd és a szalonka! Mindenki megértette?!
Csaba lőtte talán a Tisza történetében a legnagyobb vaddisznót, amely 259 kilogrammos volt. Lesznek bent és vannak is disznók, mutatja a rengeteg friss túrást és dörzsölést. Kicsit aggódom, hogy miként is lesz ez a vadászat, de régi tanárom jutott eszembe…
Feláll a hajtósor Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
…Szente László valamikor vadgazdaságot tanított nekem Szegeden. Nagybátyja erdőmérnök volt és mesélte nekem, hogy akkor szerette meg a szakmát, amikor kisgyerekként a biciklivázon vitte magával. Úgy járták az erdőket. Akkoriban szokás volt, hogy az öv szélén volt egy gyöngygolyó is. Ha úgy adódott és bizony sokszor úgy is adódott. Nekem az osztályban elsőként lehetett fegyverem és még a kilencvenes években elvitt magával vadászni, persze a nagyokkal. No persze tegyük hozzá, ha jól viselkedtem. Volt rá sor, hogy nem vitt magával vagy nem vihettem csak a kutyámat, de ilyen a diákélet és ilyen a tanári sors is. Ettől függetlenül nagyon szerettem. Amolyan példakép volt édesapám mellett és nekem ma is az, aki, ha kellett megmutatta, hogy kell etetőt építeni vagy zsákolni. Ő mesélte egy alkalommal, hogy valamikor a ’60-as években Bugacon lőttek egy farkast. Hogy az volt-e akkor – kérdeztem? Nem sokszor kérdeztem vissza, de olyankor elhallgatott és lehajtva a fejét a szemüvege felett nézett ki. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni ma sem, hogy mit is jelentett. Egy másik bugaci vadászaton történt, hogy az utolsó töltényemet is ellőttem. Azt. Zseniális lövés volt és odahívott magához. Na, akkor most vittél magaddal utoljára gyöngygolyót fácánvadászatra?! Megértetted?! Meg tanár úr! Aki velem jár vadászni tudja, hogy „annak” a helyére egy citromsárga töltényhez hasonlító bicskát szoktam tenni. Azt bizony tanár úr emlékére hordom magammal és a bugaci vadászat miatt…
A hajtásból legelőször az őzek ugrottak ki Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Az a lényeg Péter, hogy csak kifelé lődd a disznót! Szalonkák jönnek. Antennányi csőrükkel egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogyan lehet így és ennyire manőverezni, de bizony lehet. Attila egyiket a másik után lövi, de szépen esik nyúl is. Fácán nekem laposan jön, de itt is, ott is esik. Senki nem vár és ha a kutya éppen nincs ott, azonnal ugrik érte mindenki, mint nálunk a régi szép időkben! Mint annak idején az erdészetiben és közben ragyogóan áll a hajtás! Olyan vonalat tartunk a nyílt vágásokon, de a sűrűben is, hogy az iskolapéldája a hajtásoknak és a fegyelmezett lövéseknek. Na igen, ez már valami! Zoló bácsi, ha itt lenne velem, bizonyosan rágyújtana egy szál cigarettára, egyik lábáról rátámaszkodna a másikra és megjegyezné: „Na, ezek fiúk se ma kezdték a szakmát!”. Bizony úgy látom én is…
Aztán egyszer csak megmozdul az erdő! Arra, fel! Ki a gátnak, ott mennek! Hallik ide, aztán emerről hallom, hogy na még, hogy ezek se a Tiszának fordultak és már hallatszódnak is a lövések. Dirr! Durr!
Áll a hajtás! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Egyes lövések!
Bizonyosan disznók! Most már bizonyosan azok! Mindenki arrafelé néz, persze nem látunk semmit. Messze is vannak, sűrű is van, de a szót így hamarabb meghalljuk!
- Egy fekszik! Sebzés nincs!
Mindenki örül, mégiscsak nagy szó és áll a hajtás. Áll, csak egy-egy kutya keveredik elénk, de azok is csak a hajtás vonalát futják be. A konda meglépett. Innen lefelé, már nem lesz disznó és itt is, ott is cserélik a töltényt. Ürítem én is Goran Merkeljét, aztán csere! Azaz igazság, hogy örülök, hogy nem itt mentek és, hogy az előbb a nyulamat egy lövésre terítékre hoztam ..
Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ők horgászni szoktak lejárni a Tisztára. No mi Magyarkanizsán a mezei nyúl miatt. Mellettem Bognár Rudolf! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Még most is fájlalom a képem, mert kaptam olyan pofont a puskától, hogy még a bal arcom is fáj. Talán Szente tanár úr küldte! Ki tudja? Avatni akkor már nem kell ugye? Nem, azon már túl vagyunk…és csak dörzsölöm a képem! Ez meg fog látszódni!
Az erdő itt éppen ugyanolyan, mint feljebb, csak a határ választja el a két társaságot, a két országot, miközben a Tisza csendesen hömpölyög el alattunk. Az itt élő népeket nemcsak a vadászat, hanem a folyó is összeköti. Áll a hajtás és összegyűlünk páran. Szép terítékek, tiszai ladikok, vadászatok és horgászatok jönnek szembe és megannyi vadászbarátság. Így megy ez itt a Tisza mentén, aztán: a hajtás indul!
A különleges magyarkanizsai erdőhajtás Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Egy angol szetter kerül elénk-elénk. Nagyon kell figyelni, mert messzebbről hirtelen a mezei nyúlhoz hasonlít. A többieknek is ez a véleménye, de ők bátrabbak. Én óvatosabb vagyok, nekem a ritkán látott kutyára nehezen áll rá a szemem. Vendégségben egyébként sem ismeri az ember a hajtást, úgy, ahogy otthon. Nem tudja, hol jár a róka, merre szokott felröppeni a fácán vagy éppen a szalonka. Hol van egy résnyi átjáró. Életbe lép a régi, a szakmai regula. Az erdészeti sokáig elkíséri az embert. Olyan ez, mint a vallás. Kapjuk. Aztán az végi kíséri az ember életét. Az öreg erdészek mesélték, hogy végig kitart az alma mater mellettünk. Amit akkor nem hittünk, de úgy tűnik, hogy a régi öregeknek ebben is igaza lesz.
Megerősíthetem és ha le szabad írni, ha nem, azt is tudjuk, hogy ki az, aki közénk való és ki az, aki soha, de soha nem lesz az. Három évig ugyanis nem is vehettünk kézbe puskát, csak hajthattunk s ha egyikőnk, másikónk esetleg megfoghatta, míg egy-egy tanárunk elővett valamit a táskájából, körbevettünk utána. Mesélj! S igen, Szente tanár úr össze merte csukatni a puskát, ha úgy hozta a sor… de ahhoz, hogy ezt megtegye, mindenek felett nemcsak vadgazda volt, tanár, hanem úri ember is. Amolyan igazi elnök. Itt most régi idők, régi szokásai bukkannak fel, élő hagyományt őriznek. Egy hangos vagy egy rossz szó a másikra, mások előtt, annyi nem hangzik el.
Jóbarátok Magyarkanizsán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
No és ragyogó lövések! Pazar távolra kiengedett kakasok, ajándékba is kerül karácsonyra és szégyenkezni itt nem akar senki! Elfogyott? Nem baj, itt van két patron! Lőjed! Köszönöm, akkor én meg viszem a nyulad! Látom, már nem tudod felkötni! Így ment ez egész nap Magyarkanizsán. Barátok és a legszebb az volt, amikor két nyelven beszélgettek a vadászok, miközben nekem meg gazdagodott a szerb szókincsem: stoji – állj, počinje – indul, polako – lassan!
Persze nem aggódom, ha valamit nem értek, mindig van, aki lefordítja nekem magyarra. Egyébként itt mindenki tud magyarul lép mellém Goran, aki a hajtás végére három nyulat is elejtett. Nem hisszük. Nem? Nem! Nevetünk a barátunkon és a hátizsákból előkerül a három nyúl! És a kifli hol van? Hol lenne? Megettem, mert nem fért bele a zsákmány!
Pontos, fegyelmezett a hajtás Magyarkanizsán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A nyiladékon kifelé baktatunk. A rámpán a balszárny már fent van és a töltés tetején az autók felé igyekszik. Bácskában járunk! Itt olyan sík a táj, hogy sok tíz kilométerre ellátni. Aki ügyes volt, már felszántotta a földjét, de nincs elkésve még senki. A lényeg, hogy legyen megforgatva a föld, mert ezek a földek nem viselik el a forgatás nélküli művelést. Lazítani idén nem kellett, mert itt is olyan szárazság volt, hogy 70-80 centiméter mély repedések voltak a földben, ha volt is eketalp, azt összetörte az aszály. A lazítás árát most megspórolta nekünk az Jóisten, de sajnos az aratást is. Lógatja mindenki az orrát, hiszen az évszázados aszály a Vajdaságot, Szerbiát sem kímélte…
11 kilométert mentünk a magyarkanizsai erdőhajtáson Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
De a fű kizöldült, a távolban egy-egy vetés még sorjázik, de vannak már szépen bokrosodott gabonák is. Jöhet most már a tél, Péter – mondja Bognár Rudolf! Jó földeken gazdálkodunk és szépen mutatja magát az őz is. Több rudli is kint fekszik a napon. Éves szinten 50 bakot ejtenek el Magyarkanizsán, amelyből 12-14 rendre érmes is. A fácán és a mezei nyúl mellett azonban a változatos mezőgazdasági kultúráik miatt, a környékben az egyik legjobb fürjes terület is. Persze, majd a nyáron, Péter, akkor az igazi! – ugratnak, de hát még azt a szegény Sarnyai Csabát! Kellett neki ilyenkor meglőni az első vaddisznóját! – teszi hozzá egy mély hangú vadász.
A magyarkanizsai vadászok Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A vadászházba be kellett hozni a vaddisznót és már az édesapjának is megpárásodott a szeme, mikor előkerültek a pálcák. Egész bíróság alakult és az ügyész már sorolta is:
Avatás nélkül nem mehetett el az új vadász Magyarkanizsáról Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
„Sarnyai Csaba magyarkanizsai vadász, a társaság tagja, ifjú vadász egy várományos nagy reménységű négyéves kant lőtt ki, amellyel családokat szakított el és egy ígéretes kant veszített el a társaság! Tagként tudhatta, milyen felelőssége van akkor, mikor elsütötte a fegyverét!”
Birkapörkölttel zártuk a napot Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A védelem kontrázott: „Tisztelt bíró úr! Az ügyész úr álláspontja eredetileg rossz, teljesen rossz irányból közelíti meg az esetet, hiszen ez a kan támadott! Támadott és Sarnyai Csaba az életét kockáztatva mentette az emberéletet, vadásztársait és a kutyákat a nagy veszedelemtől! Ugyanis bátran megközelítette és egyetlen egy pontos lövéssel ejtette el. Felkészültsége miatt kitüntetni kellene, nem pedig büntetni!”
Igazi vajdasági ízek, savanyúságok Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
Pro, kontra és nevetés, csak az új vadászuk izzadt, hogy mi lesz ennek a vége, mikorra is abban maradtak, hogy az elnökön kívül egy-két jó barát és az édesapja is elverheti. Persze nem is lett abból nagy bántalmazás, sőt még egy tálca sör is a terítékre került, amelyet a társaság nagy boldogan elfogadott.
A vadászházhoz végül a vaddisznó is bekerült Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A nap végén birkapörkölt, igazi vajdasági ízek, savanyúságok, régi és új vadászbarátok, megannyi történet búcsúztatott Magyarkanizsáról, Szegedtől igazán csak egy bakugrásnyira. Fürdőjét, Tisza partját és a várost jó szívvel ajánlom és különösen az augusztusi fürjezést, amiben jóbarátom, Bosnjak Goran tud a legtöbbet segíteni!
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter
Őzbakvadászat és fürjezés Magyarkanizsán! Térképes nézett itt!
Kapcsolat magyar és szerb nyelven:
Bosnjak Gorán
Telefon: +381 69 5929011
Facebookon és messengeren itt érhetjük el!
Vadászat
Lencsevégen az idei első szarvasborjú – GALÉRIÁVAL
Elkezdődött a borjazás a gemenci szarvasok életében – számolt be az Agro Jager News megkeresésére Retkes Tamás, szekszárdi természetfotós, aki a napokban fényképezett borjas gímszarvas teheneket. Hatalmas élmény volt találkozni ezekkel az állatokkkal, mesélte lapuknak, miután a legújabb fotótúrájáról is megkaptuk a beszámolóját.
Lencsevégen az idei első szarvasborjú. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Retkes Tamás élménybeszámolója
04:30-kor keltem, hogy napkelte előtt kiérjek. Még fent volt a hold, amit jól lehetett fotózni. Ködös-párás reggel fogadott, nagyon jó hangulatú fotókat lehetett készíteni reggel.
Irány Gemenc. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Beljebb érve az erdőbe, egy tisztáson legelésztek a szarvasok. Itt sokáig tudtam őket fotózni, amíg szépen átsétáltak előttem, beljebb a sűrűbe.
Vaddisznók a szórón. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Mentem tovább a megszokott utamon, benéztem egy másik tisztásra, ahol egy szóró is van, hogy esetleg van-e rajta valami. Pár disznó volt csak, én kismalacokat szerettem volna fotózni, de őket nem láttam, így lőttem pár képet a disznókról és mentem volna tovább, amikor egyszer csak, – ahogy a keresőben nézelődtem, – felbukkant egy kis fej.
Nyuszt szemez velem. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Először azt hittem kisróka, de mikor ráélesítettem, akkor láttam, hogy egy nyuszt néz velem szembe – kíváncsian.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Sikerült róla pár fotót készítenem. A reggeliző helyemre érve – ez egy olyan hely, ahol négy nyiladékot belátok, tulajdonképpen egy kereszteződés – a szembe lévő nyiladékon egy tarvad lépett ki elém.
Gímszarvas aranysakállal a Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Lőttem róla is pár fotót, aztán átváltott előttem. Jobbra fordulva láttam, hogy több tarvad legelészik, elkezdtem őket is fotózni.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Több, mint egy órán át tudtam őket fotózni, nem vettek észre és a szelem is jó volt. Volt velük egy kis borjú is, nagyon szertelen volt, ahogy össze-vissza futkározott.
Az első szarvasvorjakat már vezetik a tehenek. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Sikerült olyan jelenetet fotóznom, ahogy kétlábra állnak.
Az idei első szarvasborjú Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Visszafordulva a szembe lévő nyiladékra, láttam, hogy a távolból egy aranysakál közeledik felém, de sajnos bal oldalról ismét szarvasok váltottak ki, így a sakál jobb oldalra távozott.
Magányos aranysakál Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Miközben fotóztam a szarvasokat, reménykedtem, hogy a sakál visszajön. Szerencsém volt ismét, mert visszajött a sakál, ha csak egy kis időre is, jobbról átment előttem a nyiladékon és baloldalt eltűnt a sűrűben. Utána még jött pár tarvad, átváltottak előttem. Őket is lefotóztam, aztán tovább indultam.
Szarvasok váltanak át a nyiladékon. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Felnézve az égre egy sast láttam, készítettem pár fotót róla, de nagyon magasan, messze volt. Már a visszafele vezető nyiladékon jöttem, amikor mellettem, egész közel kiugrott egy bika.
Barkás gímbika Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Egymásra néztünk, készítettem róla pár fotót és elinalt. Egy vizes rész mellett jöttem el, óvatosan kinéztem a vízre, de csak két hattyú úszott a vízen.
Rétisas köröz Gemenc felett. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
A további úton visszafelé sajnos már nem láttam semmit, sütött a nap, kezdett meleg lenni, 11:30 körül értem vissza az autómhoz. Örültem, hogy ilyen jó mozgás volt és hogy sok szép fotót készíthettem. Meg is köszöntem a Jóistennek!
Kattintson a képre és kövesse a természetfotóst a Facebookon is!
Hazaérve Nimród kisfiam nagy öleléssel, Kedvesem pedig egy csókkal és finom ebéddel várt.
Írta és fényképezte: Retkes Tamás
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
-
- Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News
Vadászat
A hazai vadállományunk egyedülálló nemzeti kincsünk
Nagy István agrárminisztern nyilatkozott a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén
Teremtett világunk megőrzése közös kötelességünk, a természet rendjét pedig nem lehet megbontani, éppen ezért hárul kiemelkedően fontos szerep a felelős és tudatos vadgazdálkodásra – közölte Nagy István agrárminiszter a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén, szerdán.
Fotó: AM
A tárcavezető a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy tájegységeink jellegzetes arculatához az egyes vadfajok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a hegyek, a síkságok, a folyók vagy az erdők. Az egészséges, jó genetikai értékekkel rendelkező vadállomány fenntartásában pedig a vadászat kulcsfontosságú. Mindannyian büszkék lehetünk a vadállományunkra, amelyre szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a nemzeti kincsünk. Ezzel az értékkel pedig felelősen kell gazdálkodnunk, hogy megőrizzük a jövő generáció számára – tette hozzá.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A miniszter kiemelte, kisebb létszámú, de jobb minőségű vadállomány kialakítására kell törekedni, olyan optimális létszámra, ami megteremti a vadgazdálkodási ágazat összhangját a mező- és erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel. Nagy István szerint az egyedülálló adottságainknak köszönhető az is, hogy a magyar vadhús népszerű Európában. A vadhús amellett, hogy különleges ízélményt biztosít, élettani szempontból is számos jótékony tulajdonsággal rendelkezik. Hagyományainkat és szokásainkat tudatosan kell megvédenünk. Meg kell becsülnünk a normalitást a gazdák és a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi áldozatos és kitartó munkáját, akiknek köszönhetően biztonságos élelmiszer kerülhet a magyar családok asztalaira – hangsúlyozta.
Fotó: AM
Kifejtette, a Nagykunság szívében, Karcagon a kunok földjének lakói híven őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. A közös kötelességünk pedig az, hogy a természet, a vad és az ember alkotta egyensúlyt megőrizzük és fenntartsuk az utánuk jövő generáció számára.
Forrás: AM
Vadászat
170 millió az idei kiemelt kamarai programokra
A Vadászkamara Elnöksége döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról
A Vadászkamara Elnöksége április 25-ei ülésén döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról. A Küldöttközgyűlés márciusi határozata értelmében az ifjúságnevelésre, a hivatásos vadászokra, kutatásra és közönségrendezvényre 2024-ben összesen 169 531 250 forintot fordít az érdekképviselet Központja. Ezt a döntést váltotta aprópénzre az Elnökség a tanácskozáson, amelyen egyéb témák is napirendre kerültek.
Az ülésen az Elnökség tagjai egyhangúlag támogatták dr. Jámbor László elnök előterjesztéseit, így döntés született az ifjúságnevelési és hivatásos vadászok felkészültségét erősítő vármegyei pályázatokról, illetve központi feladatok finanszírozásáról is.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A vármegyék ugyan többletforrást igényeltek a korábban meghatározott kerethez képest, de más források átcsoportosításával ezt is biztosította az Elnökség (erre a márciusi Küldöttközgyűlés egyik határozata adott lehetőséget, részletek itt). Ezek alapján a feladatok és a hozzájuk rendelt pénzösszegek az alábbiak szerint oszlanak meg:
- Az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési programra idén 114 millió forintot fordíthat a Vadászkamara központja. Ebből 84,7 millió forint a vármegyei Területi Szervezetek ifjúságnak szóló kezdeményezéseinek, programjainak megvalósulását segítheti a 2018 óta működő pályázati rendszerben, a fennmaradó összegből pedig ez évben is megjelenhetnek a nagysikerű, gyerekeknek szóló „Kisvadász” foglalkoztató füzet újabb számai (részletek, letölthető korábbi számok itt).
- A hivatásos vadászok szakmai felkészültségét és munkafeltételeiket javító programokra a vármegyéktől beérkezett pályázatok alapján 49,9 millió forintot különített el az Elnökség, ebből a Területi Szervezetek rendeznek a vadőröknek képzéseket, szűréseket, szakmai tanulmányutakat.
- A több éve futó, a mikotoxikonat és azok vadállományra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásra 10 millió forintot szán a szervezet. Ezzel kapcsolatban Bajdik Péter főtitkár elmondta: a fő feladat, hogy a lehető legtöbb vadgazdálkodó és vadász értesüljön a problémáról, ha valaki rendellenességet tapasztal a szaporodásbiológia vagy trófeák terén, gondoljon erre az eshetőségre is. Ezt célozták a témában országszerte tartott előadások és ez a fő célja a Vadászkamara rövidesen megjelenő, helyes takarmányozási gyakorlatot ismertető szakkönyvének is. (A kutatás előzetes eredményeiről a Nimród Vadászújság 2023 májusi számában jelent meg cikk, elérhető itt.)
- Végül, de nem utolsósorban a Vadászkamara legnagyobb éves közönségrendezvényét, az Országos Vadásznapot a szervezet Központja 10 millió forinttal támogatja. A rendezvényre augusztus 24-én, szombaton, Lakitelken kerül sor.
Ugyancsak egyhangú döntés született a bizottságok és szakbizottságok költségvetéséről. Ennek teljes kerete 19,6 millió forint, amelyet az Elnökség egyhangúlag támogatott.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A tanácskozás napirendjén szerepelt a Vadászévkönyv jövőbeni kiadásának módja. A tavalyig tartó gyakorlat, miszerint a Vadászkamara éves szakmai kiadványát a vadászok számával egyező számban készíttesse el a szervezet, az online vadászjegyváltás térnyerésével egyértelműen pazarlóvá, egyben okafogyottá vált. Felmerült, hogy csak digitálisan készüljön el a könyv, azonban ennél nagyobb az érdeklődés, és a hivatásos vadászok korábban egyértelműen jelezték: igénylik a papíralapú kiadványt. Idén az évkönyv letölthető volt vadászjegyváltáskor, illetve a Vadászkamara honlapjáról, és minden hivatásos vadász kapott egy-egy nyomtatott példányt, valamint a Területi Szervezetek 100-100-at. Ezt a hibridmegoldást továbbgondolva az Elnökség elfogadta, hogy a letöltés lehetőségét megtartva minden Területi Szervezet a saját belátása és igényei szerint rendeljen nyomtatott Vadászévkönyveket. (A Vadászévkönyvek digitális formában mind letölthetők a honlapunkról.)
Az „Egyebek” napirendi pont keretében Bajdik Péter tartott előadást a VadON tagnyilvántartó rendszer és kapcsolódó informatikai rendszerek fejlesztéséről. Ezzel összefüggésben elmondta az is, hogy idén már a vadászok 47%-a érvényesítette online a vadászjegyét, míg tavaly arányuk 39%, 2022-ben 28%, az első évben, 2021-ben pedig még csak 16% volt. (Az idei vadászjegy-érvényesítés statisztikai adatairól a májusi Nimród Vadászújságban adunk részletes tájékoztatást.) Emellett a többi között szó esett a közeljövőben tervezett ágazati jogszabálymódosításokról (a Vadgazdálkodási törvényt is módosító törvényjavaslatról részletek a Parlament honlapján). Hrabovszki János országos sportvadász alelnök és a Békés vármegyei Területi Szervezet elnöke felhívta a figyelmet az Alföldön tapasztalt őzelhullásokra, Szigethy Béla, a Bács-Kiskun vármegyei Területi Szervezet sportvadász alelnöke pedig az Országos Vadásznap előkészületeiről és helyszínéről adott részletes tájékoztatást.
Forrás: OMVK
A négy kapitális harcsa
Lencsevégen az idei első szarvasborjú – GALÉRIÁVAL
21 százalékkal alacsonyabb a termelői ára a búzának, mint egy éve
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
A hazai vadállományunk egyedülálló nemzeti kincsünk
170 millió az idei kiemelt kamarai programokra
Madár-megfigyelés Görögországban
Őzet gázoltak Székkutas határában
Szakmai tapasztalatcsere a vadgazdálkodókkal a rákosi vipera megőrzéséért
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
A kitartás jutalma
A jászsági öreg harcos!
Őzbakvadászat Kömpöcön
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak
Farkasok és sakálok a Hargitán
Újvári Bence kapitális harcsája
A négy kapitális harcsa
