Július 18-án délután írta ki vadászmesterünk az üzekedésben elejthető őzbak kvótát, amely vegyesen tartalmazott selejtezésre váró öreg, középkorú és fiatal egyedeket is. Ilyenkor nagyon szép a bakvadászat, tavaly üzekedésben sikerült elejtenem az első egyedül hívott bakomat. Mit mondjak, eddigi őzbakvadászataim legkellemesebb emléke volt az a bizonyos július 27-i este. Nagyon vártam már tehát hogy újra hasonló élménnyel gazdagodjak e számomra oly kedves kis-nagyvadunk hívása kapcsán.

Másnap, szombat hajnalban kedves vadász barátommal B. Györggyel indultunk közös cserkelő útra, amelyen őzbakokat ugyan láttunk, de úgy ítéltük meg egymástól függetlenül, amíg lehetséges próbálkozzunk az idősebb bakok becserkelésével, mintsem az első fiatalt elejtve vessünk véget idei bakszezonunknak. Tehát következett a másnap hajnali folytatás immáron egy másik körzetben, amelyben korábban több szép bak mutatta magát. Ezek a bakok most eltűntek, sem kivárásra, se sípra nem mutatták meg magukat, ellenben sutát, gidát mindketten sokat láttunk. Ebből kiindulva megbeszéltük, hogy következő vadászatunk színhelyéül is e terület szolgál majd, ám csak akkor, ha a búza és legfőképp a repce aratása megkezdődik végre.

Megbeszéltünk egy szerdai estét, két nappal telihold után, ami egy nagyon szép vadászat volt, csak éppen vad nem esett. Nekem ezzel véget is ért a vadászat, hiszen következő nap kedves családommal középső lányunk három napos úszó versenyére voltunk hivatalosak családostul. Az OB remekül zárult, pihenésre is jutott egy kis idő és Gyuri barátom, valamint K. Ernő komám is terítékre hozott társaságunk területén egy-egy őzbakot azon a hétvégén. Alig bírtam ki hogy elérkezzen a hétfő hajnal.

Egy korábban már megfigyelt idős bak izgatta a fantáziám, de a repce még állt, nyiladék vagy út pedig nem volt hagyva a patak menti fás bokros terület között. Beírtam egy másik zónába, ahol sikeresen elijesztettem fals sípolásommal a 300 m-re kilépő jó bakot, amelyre később óvatlanul cserkeltem rá, így ismét elszalasztottam. Kissé csalódottan szálltam be a terepjáróba, folyt rólam a víz, a kánikula kellős közepén jártunk, tarkómat mázsás teherként nyomta a vadászatok miatt elhalasztott sok teendő és a tudat, hogy már csak két bak vár kilövésre az idén.

Hű vadásztársam, szálkás szőrű tacskóm vidám farkcsóválása és töretlen lelkesedése azonban jobb kedvre derített, így hazafelé már meg is terveztem az újabb vadászatot magamban. Kedd délután útban a beírókönyv felé elautóztam a bizonyos repcetáblához és örömmel tapasztaltam, hogy a repce levágva, majd még nagyobb örömmel, hogy senki nincs a területre beírva. Lázas izgalommal ültem ki a szűz területre, biztos voltam benne hogy ez az én napom.

Este hét körül tőlem balra, pár száz méterre suta két gidával, nyomukban a bak. Jobbra úgy 150 m-re kergetődző őz pár, folyamatosan távolodva, – nem baj –, de legalább elkezdődött, az igazi üzekedés! A nap viszont egyre süllyedt a horizonton, őzeimet a síp nem hatotta meg, viszont a szelem egy cserkelésre esélyt adott. Ahogy a bokrok takarásából kiléptem, tőlem balra egy tehén és egy spíszer ugrott meg. Alig volt már lővilág, mire az üzekedő őzeket úgy 60-–70 m-re megközelítettem, tisztán látszódott ki a férfi a háznál, a fényviszonyok viszont már nem tették lehetővé a korrekt bírálatot. Bár azt hiszem nagyot nem tévedtem volna… Szép este volt, de a bakom még szaladt.

Másnap reggel már öt órakor a lesen ültem. A távolban egy őz, alighanem bak. Sípoltam egyet-kettőt. Félóra várakozás után tőlem úgy húsz méterre kilépett egy vékony agancsú fiatal bak a fűzfabokrok mögül, de hanyagul a les alá állított autómat kiszúrva vissza is váltott. Igen, azért ilyenre is számítani kellene, dohogtam magamban, bár őkelmét azért úgysem bántottam volna. Már azon törtem a fejem, hogy cserkelek egyet a területen, amikor jobbra nézve tőlem száz méterre kilépett egy bak a Derék patak felől, és szembe fordult velem. A céltávcsőben bíráltam el, majd mikor kissé oldalra fordult, a szálkeresztet a lapockája mögött tartva finoman elhúztam az elsütő billentyűt…

Sok hasonló, szép vadászélményt kívánok minden vadásztársamnak!